Tegnap jött a hír, hogy Rácz Zsófia helyettes államtitkári pozícióba került, és megjelentek z azonnali reakciók erre a kinevezésre. Bár én sem tartom szerencsésnek, sőt, de az elején mindenképpen ki kell jelenteni a legfontosabb dolgot:

Mégpedig azért mert ebben az ügyben ő a legkevésbé sáros. 22 évesen elvileg rendelkezhetne azzal a szakmai képesítéssel, ami szükséges, azonban a tapasztalat biztos, hogy nem áll a rendelkezésére. A kormánynak jelenleg nagyon fontos, hogy előtérbe tolja a női politikusokat, és ennek egy eszköze szegény Zsófia, aki amúgy lehetséges, hogy évfolyamelső éltanuló, úgyhogy a képességei predesztrinálják eme pozícióra. Csak, később. A személyét értő támadások ezért egyszerre méltatlanok és mutatnak jó nagy idiótaságot is.

A baj az egésszel ugyanis az, hogy ezzel a kormány egy újabb jelét adja annak, hogy itt bizony, a jogállamnak nem sok keresnivalója van. Ugyanis, ha a hatalmi ágak szét lennének választva, akkor a kormány nem tudná elérni azt, hogy a parlament gond nélkül módosítson egy jogszabályt annak az érdekében, hogy kinevezzék a hölgyet a pozícióra. Ez annak a jele, hogy mi tényleg bármit megtehetünk veletek, és tök mindegy, hogy ti mit akartok, akkor is végigvisszük jogilag azt, amit mi akarunk. Ahogy Polt marad a főügyész még sok sok évig, ahogy a Médiatanácsban is eldöntjük, mi a helyes, úgy a jogalkotás területén is tudjuk a dolgunk.

Ez pedig mindent előrejelez, csak azt nem, hogy a magyarországi helyzet változna rövid időn belül, sőt, azt az üzenetet hordozza magában, hogy a jelenlegi helyzet még kényelmesen tovább eszkalálható, mégpedig a gyakorlatilag állampárti képességekkel rendelkező kormánypárti vezetés kénye-kedve szerint.

Zsófia kinevezése pedig egy pofon annak, hogy  a kormány nem hajlandó ratifikálni az Isztambuli Egyezményt, ami a nők elleni erőszakot büntetné. Helyette előtérbe tol egy nőt a ranglétrán, azt a propagandikus hatást keltve, hogy itt az országban minden nőnek arany dolga van, hiszen van CSOK meg tandíjmentesség, ha szülnek. 

Azonban, akiket vernek, vagy bármilyen erőszakot szenvednek el, legyen az verbális vagy fizikai, azoknak ezzel is csak annyit mondanak: "Kuss, ez a te hibád, hiszen normális nők előrelépnek a ranglétrán, te pedig magadnak köszönheted azt ahol tartasz."

Ha az egyezményt ratifikáltuk volna, akkor a legutóbb összevert nő támadója ellen nem távoltartást rendeltek volna el hanem azonnal letartóztatták volna. 

Ez a különbség a között, ahogy a valóság látszik, és ahogy a kormány láttatni akarja, hiszen egy vágyott kinevezésért azonnal módosul a törvény, viszont egy átfogó védelem érdekében a kisujjukat se hajlandóak megmozdítani.