Mai hír, hogy Medgyesi Miklósnak távoznia kell a HírTv-től, állítólag azért, mert gondolkodni mert, és olyat kérdezett Halász János államtitkár úrtól, amely előre nem volt lezsírozva. A héten volt egy cikk a NyTimes-ban, amelyben szintén a magyar médiapiacról írtak, ráadásul egy másikban az egyetemi oktatók listázására feljelentésére is buzdítottak. Ez utóbbiról itt egy ékes példa, bár annyira gyenge a megfogalmazás stílusa, hogy kapásból hamisnak mondanám. Ezeken elgondolkodtam, hogy működik ma a média Magyaroszágon, és összedobom róla ezt az összefoglalót. Szösszentem már róla egy darabot, de most egy kicsit komolyabb résumé-t írok, hogy miért és hogyan jutottunk oda, ahol tartunk.

Ugye, 2010 után elkezdődött egy olyan médiabirodalom kialakítása, amelynek a profilja támogatóan hat a kormány által kommunikált témákban. A megalakult híroldalak egyik problémája a forrástalanság, másik pedig a piaci lefedettség hiánya volt. Ezeknek a problémáknak az orvoslására több módszer is látszott:

- kormányzati hirdetésekkel megküldeni az új lapokat. 

- valamint a piac szereplőit azok területének a szűkítésével kompromisszumokra kényszeríteni (esetleg eladásra).

Az első elég látványosra sikerült, hisz olyan lapok nőttek ki a semmiből, mint a Ripost (120e like fb-on) és a Lokál (18e like), Faktor (35e like) amelyeknek a feladata a bulvárhíreken keresztül olyan pozíciókat szerezni, amelyekkel később manipulációkra is képesek lehetnek. Ennek ékes példája, hogy egy kétmilliós világváros, Budapest utcáin a Lokált osztogatják, valamint minden megyei jogú városban a postaládákba dobálják, noha teljességgel látható, hogy az újság önmaga totál életképtelen. A Ripostnak könnyebb helyzete van, de hardcoreba tolja, látszik rajta Ómolnár keze (olvass el egy Ripost címlapot, meg egy 2000-es Story címlapot, és ugyanaz a stílus köszönt rád), amely már évtizedes rutinnal bomlasztja az emberek agysejtjeit.

Miután látszott, hogy ez egyedül nem fogja megborítani a piacot, új, tőkeerős befektetőt kellett hívni, aki erős nemzetközi üzleti kapcsolatokkal bír, és nem utolsósorban magyar nemzetiségű. Igen, Ő Vajna András György, de inkább Andy Vajna néven ismert. Miután sok-sok per után sikeresen megvette a TV2-t (hogy jogszerűen, vagy sem, az majd kiderül kormányváltás után), elkezdte annak radikális átalakítását olyan tv-adóvá, amely leplezetten van elkötelezve a kormánynak. Ez külföldön nem meglepő (néztél már FoxNewst, vagy RTodayt?), azonban a hazai közönség nem volt erre felkészítve, és idegen is számára. (Jól látható, hogy a TV2 már nyíltan elvesztette a legnézettebb csatornáért zajló versenyt). Valójában nem lett volna szükséges minderre, hogyha a kormány politikája akceptálható lehetne egy olyan univerzumban, amelyet mi "nyugati civilizáció" néven ismerünk, azonban nagyon fontos pontja a dolognak, hogy a kritikák elhallgatásával egyfajta legitimációt lehet biztosítani minden kormányzati lépésnek. Ez a lépés amúgy Goebbels doktor találmánya, aki bár '45 májusában elszublimált, keze nyoma ilyen téren ma is rombolja az európai társadalmat. 

Ma a kormány hatalmának alapja vidéken nyugszik. Ez egyértelmű, hiszen vidékre még mindig nehezebben jutnak el a hírek, a fiatalok meg úgyis Budapestre vagy valamely nagyobb városba jönnek továbbtanulni. A legnagyobb réteget a nyugdíjasok fedik le (bár ez logikus, ha ránézünk egy magyar korfára), akiket több eszközzel (tudtad, hogy van nyugdíjprémium?) tudnak manipulálni, de a média teljesen rájuk van állva. Egy 55-100 éves ember ugyanis két dologra van "hír"-téren rászocializálva. Ez pedig a Tv és a rádió. Ennek köszönhető az MTVA megalakulása, amely a mindenhol fogható TV és rádiókat foglalja magában. Innen teljesen kiirtották a kormány kritizálását, és kézi vezérléssel működtetik. Bár látszólag demokratikus körülmények között, azonban teljes mértékben kihasználják azt a kiskaput, miszerint a működéséhez szükséges pénzt az Országgyűlés adja, ami meg ugye, tudjuk hogy milyen színelosztásban működik. Az MTVA és adóinak köszönhetően nyerte a Fidesz a 2018-as választásokat, az egyéb médiától elzárt (idős, hozzá nem értő) szavazók ugyanis készpénznek vettek minden olyan hírt, amely a kormánypropagandát nyomták, ezáltal esélyük sem volt az ellenzék hangjainak tárgyilagos meghallására. Ezt az okot az EBESZ is kiemelte a választások tisztaságáról szóló, nem feltétlenül dicsérő jelentésében.

Az online térben azonban más a helyzet. Vannak egyértelmű kormánypárti honlapok, köztük olyan is, amely folyóiratként megjelenik (ide tartozik a Magyar Idők, valamint a 888.hu is), ezeken nem fogunk olyan cikket találni, amelyek ellenzéki akciót dicsérnének, épp ellenkezőleg, csak negatív formátumban tüntetik fel az ellenzéki politizálást, és minden lehetséges alkalommal igyekeznek olyan közeget teremteni, amely hiteltelenné teszi az ellenzéki szereplők megjelenését a médiában. Az ilyen cikkek által gerjesztett hangulatok nagy szerepet játszanak a választók manipulálásában. 

Az online-térért zajló harc több irányból is tartott, mégis a legfontosabb fegyvertény az Origo "elfoglalása" volt. Erről már a fentebb linkelt NyTimes cikkben vannak érdekes dolgok, lényeg, hogy az eredeti tulajdonos Magyar Telekomot a kormány az adópolitika és a frekvenciaelosztások mentén politikailag zsarolta, hogy engedjen a portál eladása érdekében, Bár utóbb a Telekom cáfolta a feltételezést, valójában esze ágában sem lenne megerősíteni azt, ha szeretné megtartani a piaci szerepét. Az eredményt tudjuk, az Origo a lázáros cikkjei után kapitulált, és az új tulajdonos gyorsan a hírhamisítás és a manipuláció útjára terelte a portált, amelynek a tagjai folyamatos felmondással reagáltak. Itt tart az Origo most, a kormánypropagandát névtelen cikkek megjelentetésével tartja, és a piacon a megvett követőinek köszönhetően a kormánypárti médiumok jelentős befolyást szereztek.

A másik nagy vereség a kormánynak a Simicska-birodalom bukása. Eredetileg ezt tervezték a totális kormánypárti médiának, azonban az oligarcha és a miniszterelnök háborújának kitörése után a Simicska-birodalom az ellenzéki erőket erősítette (innentől kérdés, hogy a kormánypárti médiumok maguktól jöttek-e létre, vagy mesterségesek?). A vállalkozó kapitulálása utána Hír Tv és a Magyar Nemzet kiszállt az ellenzékből (a Tv újra kormánypárti, mint láthatjuk, de mi lesz így az Echoval? Az MN meg megszünt), így egy újabb nagy tér keletkezett, amelyet valószínűleg megtölt a kormányközeli média.

Itt egy friss forrás a leglátogatottabb oldalakról (Köszi, ite.hu!)

Mint láthatjuk, az első 17 helyezett között 6 hírportál található, ezek közül csak az origo az, amely kritika nélküli kormánypárti támogatást tol. A látogatottsága magas, de mindez csak annak köszönhető, hogy az objektív korszakában a magyar internet leglátogatottabb lapja volt. Látható, hogy már jelentősen lemarad az indextől, amely vitathatatlanul az ország vezető lapja. A táblázat készítője nem vonta össze a közös tulajdonban lévő lapokat, mert így az indexnek a fölénye még nagyobb lenne (blog.hu, indapass), az origohoz csak a freemailt tudnánk társítani. Ha megnézzük, hivatkozások száma alapján egyértelmű, hogy az Origo alulmarad. 

Hogy működik a kormánypárti médiapiac? 

Lényeges eleme, hogy csak a szépről legyen szó. Nem kell támadólag fellépni, bőven elég az, ha a kormány témáit nyomja, ezáltal az emberekben azt a hatást keltse, hogy a kormány valójában a good governance állapotát hozza el az országba. Ha nagyon le akarnám sarkítani, akkor azt mondanám, hogy torzítanak, de ez így maga nem igaz. Csak bizonyos szemszögből közlik a híreket, és ezeknek nem feltétlenül kell a teljes igazságon alapulniuk, ha az érdek úgy kívánja, akkor részigazságokat is teljes tényként állítanak a fogyasztó előtt. 

A kormánypárti média mindig a kormánytól kapja az anyagi forrásait. Ezek nem mások, mint kormányzati hirdetések, amelyek jóval túl vannak árazva, ezzel is elősegítve az adott lap túlélését, amelyre a hirdetési forrás elapadása esetén nem lenne képes.

A kormánypárti újságíró lojális. Nem kötekszik, nem szabotál (bár mégis, emlékezzünk a híres Orbán-interjúra), hanem a munkáját szigoran szakmailag tekinti, és profin végzi, az erkölcsi oldalt teljesen kizárva. Ez a profizmus adja az egész médiabirodalom erejét. Fontos, hogy ritkán hivatkozik az "ellenzéki médiumokra" és mindig a megfelelő politikai hátszéllel rendelkezik azokban az ügyekben, amelyek a politikai elit számára kívánatosak (mit gondolsz, honnan tudta a Magyar Idők a Gruevszki-eljárásnak az eredményét?). Az olajozott működés és a profizmus a sikerük titka. Az objektív tájékoztatás hiánya pedig az az ok, ami miatt az egész bukásra van ítélve, akárcsak a populista ideológia.

Hogy működik az ellenzéki médium?

Ugye, aki nincs velünk, az ellenünk van, mondottá vala Rákosi, és akárcsak Ő, a mai kormány se szereti, ha olyanok vannak az étkezőasztalnál, akik nem a barátai. Tehát, bár profilban különböző médiumokról beszélünk, mindet lehet ellenzékinek tekinteni. Ezek közül a legerősebb az index, amelynek a megszerzése a kormányoldal egyik kívánsága lenne a jótündértől, de ez még a legkeményebb politikai leszámolások ellenére (emlékezzünk, az index tulaj Spédert nemes egyszerűséggel végiggyalázta a mádia, és üzletileg is rendesen beleszálltak, aki emiatt el is adta a tulajdonrészét) sem valósult meg. Az index, bár stílusa kicsit néha szokatlan, az újságírás írott és íratlan szabályainak maradéktalanul megfelel, és mindenhez, legyen bármilyen "ideológia által" erőltetett téma, képes kritikusan viszonyulni. Mindezek igazak a 24, a hvg, és többé kevésbé a 444-re is. A listán nem szereplő nyugati fény viszont már például pártpolitikai lap, ahogy az Alfahír is inkább mostanában kezdi magáról levetni a pártpolitikai címkét.

Miért nem hat annyira az "ellenzéki média" a túlsúlya ellenére a politikára?

Mert az adott hír arányában a kormánypárti stílus nagyobbat szól. A migránstéma, a védjük meg az országot, nemzeti konzultáció, állítsuk meg brüsszelt, és az egyéb reklámszövegek jóval nagyobbat ütnek kormányzati kommunikációban, mint mondjuk Szabó Zsolt offshore számlája, ami miatt mondjuk ő simán börtönben kéne üljön, és nem államtitkárként smúzolnia. Az úgynevezett pánikreakciók miatt a generált érzelmek jóval könnyebben manipulálhatóvá teszik az embert. Ez történt választások előtt is. Amúgy a recept nem mai, 38-ban sem jókedvükben verték szét a berlini kirakatokat az emberek. A módszer ugyanaz, a megvalósítás más köntösben van.