Konzultáljunk a Palkovics-tervről!

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter elég régóta próbálja átverni a tervét és az elképzelését a Magyar Tudományos Akadémián. Elég sok pro és kontra érv hangzik el, nézzük meg egy kicsit alaposabban, hogy hol tartunk, és hova juthatunk:

- 2018-ban kiderült a költségvetésnél, hogy az MTA pénze, ami eddig közvetlen a költségvetésből jött, ezután az Innovációs és Technológiai Minisztériumon keresztül érkezik majd az Akadémiához. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy az Akadémia kevesebb pénzt kap, azonban gyorsan látni, hogy egyszerűen ki is végezhetik ám ezzel a javaslattal:
Pénz ugyanis csak arra, van, amit az ITM hasznosnak gondol.

Ez egy elég nagy probléma. Ha előre tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a szervezeti átalakítás egyik mozgatórugója az új EU-s költségvetés. A 2021-től érvényes új költségvetési tervezetekből ugyanis erősen kilátszik, hogy a K+F+I tevékenységre fordított részösszeg arányaiban nőni fog (hiszen eddig is nőtt!), és ezt teszi az olyan területek kárára, amely Magyarországot eléggé érinti (például az agrárium). Miután új pénzek jönnek, és ezek merőben központosított pályázati rendszerrel együtt fognak érkezni, ezért a kormány nekilát annak, hogy a saját szempontjainak megfelelően tudja majd "fogadni" ezt a pénzt piciny hazánkban, és így arányaiban ugyanannyi EU-s pénzt tudjon lehívni, mint eddig tette. 

Alapvetően ez azért baj, mert a kormány tagjainak nem feladata a kutatás, és ezzel együtt nem feladata a kutatás-fejlesztés területén zajló piaci folyamatok kontrollálása sem. Viszont, erősen ráhatással lehet olyan, számára ideológiai okokból nem megfelelő tudományok finanszírozására, mint mondjuk a társadalomtudományok, de ismert példával illetve ilyen a gender-szak is. A tudományos élettől pedig nagyon idegen ez a hozzáállás, az eddigi próbálkozások minden esetben kudarccal végződtek (emlékezhetünk arra, amikor volt olyan, hogy szocialista tudományok, de  az eugenika virágzásáról se jelen időben kell hogy beszéljünk, szerencsére...), viszont súlyos, évtizedes hátrányt jelentettek egy-egy intézetnek, vagy akár országnak, arról pedig nem is beszélve, hogy mennyi pénzt vágtak ki ezzel az ablakon.

Vannak pro és kontra érvek:

  1. A pró oldalon láthatjuk Dél-Koreát, és jogosan említik meg azt, hogy az ipar tudatos alakításával a 70-80-as években elért teljesítménynek köszönhető az, hogy ma hol áll az ország. Azonban nagyon nagy hiba azt úgy kijelenteni, hogy elemeznénk azt, hogy néz ki az eredeti felállás, tehát honnan indult Dél-Korea. Innentől megvizsgálható az, hogy a két ország teljesen eltérő szellemi és kulturális háttere miatt ez a módszer nálunk csak radikális módszerekkel, súlyos károk árán lehetne megvalósítani. Ezért, bár szépen hangzik az irányított terv, azonban a piac szellemiségét és a piaci környezeti változókat is bele kell kalkulálni az átalakítások folyamatában. Miután ezek a folyamatok nem feltétlenül egyeznek meg a kormányéval, ezért nem biztos, hogy a központi irányítás egy remek dolog lenne.

  2. Kontra érvek a francia, a finn és egyéb, versenyalapú K+F+I országok (bár a finnek kicsit mások, de a verseny ott is él) versenyszférája, ahol a kutatások és az eredmények pontosan olyan versenyben vannak egymással, mint itthon a piacon a paprika meg az uborka, akinek a legjobbak az eredményei, azokat fogják megvenni. Kicsit lebutítva, de így zajlik a kutatás is, csak olyan kutatások jutnak el a megvalósítási szakaszig, amelyek az adott tudományt előre viszik. Erre most Magyarországon egy intézmény, az MTA a  kulcs, ahol a kutatók semmi mással nem foglalkozik, mint azzal, hogy a legjobb magyar tudósok a lehető legtöbb hasznot tudják hozni az országnak. Jelenleg vissza is értünk az első problémához, mégpedig ahhoz, hogy miért is baj, hogyha ennek a pénznek a felhasználásáról nem az akadémia, hanem mások akarnak dönteni.

Az MTA érzi a veszélyt. Az elnöke, Lovász László a világ egyik legjobb matematikusa, világszinten elismert, óriási szaktekintélynek számít, díjai, elismerései és tudományos tagságai méltán teszik a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székébe. És mint gyakorló professzor, több országban is az adott Tudományos Akadémia tagja, pontosan látja, hogy a piacra való beavatkozás micsoda veszélyeket hordoz magában. Lovász Lászlónak itt ebben az esetben nincs politikai véleménye, hanem a szakma szigorú tényein keresztül áll ki egy olyan pástra, amelyen a másik oldalon a politika, Palkovics László személyében öntve áll.

Palkovics László egyenlőre nem siet. Pontosan tudja, hogy van még ideje, és hogy a végén sikerrel fog járni. A folyamat alatt az MTA-nak nincs más lehetősége, mint a rendelkezésre álló eszközökkel jobb belátásra bírni a minisztert. Ez azért nagyon nehéz, mert a kormányon belüli támogatottsága erős (bár éppen az új Magyar Nemzetben kapott kemény bírálatot), és a kormányzati terv végrehajtására még több, mint egy év áll a rendelkezésre. Ez az idő tűnhet úgy, mint egy demokratikus intézmény és a kormány közötti vita, azonban a miniszter már villantott, hogy számukra a konfliktus egy alá-fölérendeltségi viszonyban lévő konfliktus: Befagyasztotta az MTA számára az első negyedévre szánt anyagi erőforrásokat (ezzel valószínűleg törvényt sértett, hiszen a költségvetés szerint jár a pénz az Akadémiának). Ezzel a nettó zsarolással egyértelmű jelét adta annak, hogy a végén Ő fog győzni. Épp ezért minden tiszteletet megérdemel Lovász László és a körülötte állók, akik voltak elég tökösek, és így is megmondták Palkovicsnak, hogy ők egy dolog pártján állnak, ez pedig a tudományé.

Ha a Palkovics-terv sikerrel járna, onnantól nem lenne Magyar Tudományos Akadémia, csak egy ilyen néven létező szervezet, amelynek vagyonát és gazdálkodását egy olyan alapítvány kezelné, amely kurátori tagjainak 75%-át a kormány delegálná, az akadémia mindössze 50+1%-ban szólhatna hozzá ahhoz, amit a kormány 75%-al egyszer már eldöntött. Bár szépen hangzik az 50+1%, azonban nem szabad elfelejteni, hogy még Áder Jánosnak is alá kell írnia azt, amit másodjára az asztalra tesznek, és itt sem hiszem, hogy máshogy terveznének.

A harangot kongatják, a Lendület program kutatói, akik külföldről direkt azért értek haza, hogy itthon szerezzenek dicsőséget, nyílt levelet írtak a miniszterelnöknek, aki válaszában Palkovics Lászlót jelölte meg tárgyalópartnerként. Az MTA-val kapcsolatos terveknek köszönhetően a kormányközeli Professzorok Batthyány Köréből is kiléptek ketten, és az alapító Pálinkás József, az MTA előző elnöke, volt oktatási miniszter szerint is felháborító az, amit Palkovics megenged magának Lovásszal szemben.

Mit gondolsz ezután Palkovics tervéről? Mit gondolsz a magyar tudomány jövőjéről?