Ugye, néhány napja hangos a Coca-Cola Magyaroszág plakátjaitól a sajtó. Tény és való, hogy valószínűleg az idei év leginkább találó marketinghúzása volt (külön gratu a cég marketingeseinek!), azonban nagyon pontos helyen mutat egy elég görbe tükröt a magyar társadalomnak.

Ugyanis, az lliberális demkrácia hazájában, a liberális Coca-Cola hozzáállás egyszerűen nem foghat táptalajt. Legalábbis nem a hivatalos politikai szinten. De, ehhez a felkapottsághoz nagy segítséget kapott a XXI. század globalizáltságában eléggé korlátolt kevésbé jártas Boldog Istvántól, valamint egyéb magyar szélsőjobboldali formációktól. 

Aki nem tudná: A Coca Cola a nagy metrómegállókba olyan plakátot helyezett ki, amelyeken azonos nemű párok vannak, és közli, hogy a szeretethez mindenkinek joga van. Természetesen, nagyon helyesen, mindenkinek joga van megélni a szerelmet, ezt még itthon se nagyon tagadják, kivételt természetesen az amúgy mérhetetlen támogatással (és vagyonnal) bíró egyháznak nevezendő (de nem nagyon nevezhető) képződmények, és természetesen a korlátolt emberek.

Sajnos, ma olyan országban élünk, ahol ezeknek az embereknek az átlagosnál jóval nagyobb, túlon-túltan eltúlzott hatalom összpontosul a kezükben, és olyan, mesterségesen kreált média-hozzáféréssel rendelkeznek, hogy boldog-boldogtalan átgondolás nélkül telefröcsöghetik a mainstream sajtót azzal a szennyel, amikkel ők szimpatizálnak. 

Tehát, Boldog István közölte, hogy bojkottálja a céget, ameddig az nem vonja vissza a plakátokat. Nos, ha kicsit figyelne, akkor pontosan láthatná, hogy a plakátok a hazánkba éppen a metrókkal érkező óriási külföldi társaságot célozzák, akik pedig a héten kezdődő Sziget fesztiválra érkeztek. És igen, ők olyan országból jöttek, ahol ez a társadalmi normák része, ahol nem szoktak rajta felháborodni. De senki se várhatja Boldog Istvántól, hogy ilyen apróságokat észrevegyen. 

A külföldi sajtó, olyan lapokkal, mint a Guardian, természetesen a keresztvizet is leszedi róla, és nem felejtik el megemlíteni, hogy az illető a kormánypárt képviselője. Így viszont, a botrány egy része már össze fog mosódni a kormánypárttal is, aminek ez pont annyira hiányzik a külföldi ázsiójához, mint üveges tótnak a hanyatt esés.

A másik ilyen "nagyobb" tiltakozó, (merthogy a Mi Hazánk nevű pártszerű sejtet nem tartom tényezőnek) a Hit Gyülekezete, amelynek pont ez kellett, hogy újra bekerüljön a hírekbe. Én pontosan tudom és elismerem, hogy egyházi szervek óriási munkát végeznek bizonyos területeken, éppen ezért érthetetlen számomra, hogy miért kell beszállni egy olyan vitába, ahol ideológiailag és tényszerűen nem jöhetnek ki erkölcsileg győztesen. Miért? Talán kell a pénz? Pedig Magyarországon az egyházaknak nem kell adózniuk (különben tényleg semmijük se lenne), tehát ha forráshiány van, ott a hibás gazdálkodás kérdése is okkal felmerül. De több karaktert ők se érdemelnek ezzel kapcsolatban. 

A magyar "sajtó" egyik jeles képviselője a Pesti Srácok /nem, nem az igaziak, ez csak egy névtolvaj banda/ legutóbbi cikkében természetesen közölte emellett, hogy tolószékeseket se akarnak plakátokon látni, mert tolószékben élni nem természetes dolog. Nos, Vésey Kovács László (a cikkszerző) szerint nem kell a fiatalok fejét tömni azzal, hogy ez van, hanem hagyni kell élni a másikat. Pont az a hiba az ilyen emberekkel, hogy ők azok, akik magasból leszarják, hogy mit is érez egy mozgáskorlátozott, miközben a lehetőség adott, hogy életük egy részét tolószékben éljék le, például egy váratlan csattanás miatt. De nem, Ő és az elvbarátai elvonják a támogatást ezektől az emberektől, nem akadálymentesítenék maguktól a metrót se, és igazából mindent megtesznek azért, hogy ezek az emberek teljesen kiszoruljanak a társadalomból, és teljesen eltűnjenek a szemek elől. Nos, őket hívják modern kori fasisztáknak. Ugye, ők szívesen nevezik magukat illiberálisnak, de ennek az oka egyszerű, a liberalizmussal szemben álló fasizmus PR-értéke 1945 óta elég alacsony, ezért szükséges volt egy új nevet kitalálni neki. Nos, most ennek is csökken, de majd jön a "christian freedom", mint a következő maszlag.

A társadalom tagjainak körülbelül 10%-t tartották a melegnek a múlt század ötvenes éveiben készült becslések, és ez az arány biztos, hogy maximum felfelé kellett, hogy elmozduljon. Ezt nagyon egyszerű lefordítani: Ha van 10 ismerősöd, abból egy valszeg meleg. Tehát, amikor éppen mocskosbuzizol (és ahogy ezt teszi, kimondva-kimondatlanul Boldog István is), akkor csak matematikailag gondolj abba bele, hogy a környezetedben biztos van 2-3 ember, akibe kegyetlenül beletaposol (feltéve, ha nem vagy barlanglakó, de akkor se erőltesd, megvagy enélkül is). Úgyhogy, aki buzizik, az nem csak egyszerűen kretén, hanem sajnos fájdalmasan hülye, és olyan feszültségeket kelt, aminek ebbe a században már csak a múltbeli könyvekben lenne helye. 

Sokat lehet foglalkozni vele, ebben a kb 10 milliós országban van kb 1 millió meleg. Ez kb annyi, mint ahányan a kormánypártra szavaztak. Úgyhogy, ha azt hisszük, hogy ez alacsony számot jelent, akkor nagy tévedésben vagyunk. Ahelyett, hogy csuklóból diszkriminálnák 1 millió honfitársunkat, mi lenne, ha nem foglalkoznánk azzal, hogy ki mit csinál a hálószobában? Se mi, se Boldog István. Engem se érdekel, hogy csalta-e valaha a nejét, mert nem rám tartozik. Ahogy rá se, hogy ki kit szeret.