Újabb lista, újabb szégyen

A negyedik Orbán-kormány egyik legújabb szava lett a lista. Mint tudjuk, eddig is éltek ezzel a módszerrel, lett is belőle több, kisebb-nagyobb botrányuk, de úgy tűnik, hogy ez nem hatotta meg őket, és továbbra is előszeretettel használják ezt az amúgy kevésbé törvényes, és még kevésbé etikus módszert.

Igazából egy kicsit gondolkodnom kellett, hogy mit is írjak erre az új hírre. Alapvetően megdöbbentő, hogy Magyar József államtitkár, akinek amúgy kiváló szakmai elismertsége van a Balkán-politikát illetően, arra utasítja a hazai nagykövetségeket, hogy ugyan a külföldön tartózkodó újságíróknak egy kicsit szimatoljon már utánuk. Az államtitkár úr gyakorlatilag a fél életét Horvátországban töltötte, tehát nem lehet azzal vádolni, hogy ő most egyik vagy másik oldalnak a kedvezményezettje, épp ezért megdöbbentő tőle ez a kérés. És egyben elfogadhatatlan is, ugyanis ezzel Magyar József gyakorlatilag a magyar állampolgárok utáni kémkedésre utasítja a külföldön hazánkat képviselő szerveket.

Ezen felül is sok furcsaságot lehetett már tapasztalni itthon, tehát igazából ezen fenn se kellene akadni. De természetesen van hova fejlődni. Az, hogy a titkosszolgálatok munkájának az elvégzésére utasít egy helyettes államtitkár, az azt jelenti, hogy itthon elég nagy rettegés folyik. Ez egyrészt érthető, hiszen remélhetőleg 10 éven belül a 133 "bátor ember" egy része büntetőjogilag is felelősségre lesz vonva, másrészt tökéletesen illeszkedik a miniszterelnök háborús retorikájához. Újabb ellenségképre van szükség, hiszen lassan rájönnek az emberek, hogy nincs ki ellen harcolni, mert se Soros nincs itt, se Brüsszel nem akar minket térdre kényszeríteni, ellentétben a hazai oligarchákkal, akik mindenféle yachtozással puhítják a bátor embereinket. 

A következő megdöbbentő dolog pedig Menczer Tamás nyilatkozata erről az ATV-ben. Tökéletesen látszik, hogy amikor Menczer született, akkor itthon még a kommunisták voltak hatalmon (mondjuk most is hasonlók), hiszen olyan lendülettel repült bele ezekbe az újságírókba, hogy ha ez felvételi elbeszélgetés lett volna, akkor a III/II-be simán felvették volna. Az államtitkár úr ugyanis kerek perec kijelentette, hogy ha ez a hír kiderült, akkor eddig nem lett elég ember kirúgva.

Ezek szerint volt, akit a politikai véleménye szerint távolítottak el, máskülönben miért fogalmazott volna így? Ráadásul ez valószínűleg köztudott is volt a rendszeren belül és ez egy fenyegetés volt azok számára, akik az első rostán fennakadtak. 

Közölte továbbá az államtitkár, hogy neki a politikai ügyekkel kell foglalkoznia a külügyben. Sokáig kerestem a külügyminiszter jelzőt a neve mellett, (akinél találtam, arra se vagyok büszke), de ez nincs ott, úgyhogy nem igazán értem, hogy mi ez a komisszárkodás a külügy élén. Ha az ő feladata a politika, akkor mit csinál a külügyminiszter? Mondjuk tudjuk, hogy hajókázik, de elég groteszk képet fest ez az egész rendszernek a felépítéséről. 

A rendszer válasza egyszerű, ezeket a találkozókat ahol a hazai újságírók részt vesznek, Soros-szervezetek szervezik. Elárulhatom, hogy nincs olyan hogy Soros-szervezet. Ahogy olyan sincs, hogy Garancsi-szervezet, Mészáros-szervezet. Ha valaki kimegy szakmai továbbképzésre külföldre (itthon ugyanis ezek jelentik a szakma csúcsát, mármint azok, akik kijárnak), akkor azt mindenek lehet nevezni, csak annak nem, hogy támadást indítanának hazánk ellen. Bár azt hiszem, hogy ha belegondolok, akkor értem én a logikát, hiszen Orbán Viktor is gyakran jár külföldön munkaügyben, és ő az egyik legtöbb kárt okozó a XXI. században itthon. Ebből kiindulva jogos a félelem, de jogtalan a listázás, főleg úgy, hogy "Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk."

Ugye, hiszi a piszi...