Pár perc politika, egyszerűen, szubjektíven

2019.sze.15.
Írta: gotenson Szólj hozzá!

Utalványaink

Bár az elmúlt időszakban nem nagyon írtam, ez nem jelenti azt, hogy nem létezek, csak figyelek, tapasztalok, hogy a látottakat leírhassam :)

Tehát, a történet ott tart, hogy utalványok százait szórják szét a nyugdíjasok között, hivatalosan azért, mert megtehetjük, gyakorlatilag amúgy tudat alatti marketingstratégiával a választásokra időzítvén ezt az osztogatást.

Ezzel alapvetően néhány baj van:

  1. A hazai korfa nem hazudik, a nyugdíjasok száma pedig meredeken fog nőni a jövőt tekintve is. A nyugdíjrendszer eltartása sokkal kevesebb aktív munkavállaló feladata lesz, ami hosszú távon megoldhatatlan problémákat fog jelenteni --->értsd, nem nagyon lesz nyugdíj

  2. A nagyobb tömegek választásokat fognak eldönteni, amivel az a baj, hogy konzerváljuk a házmester-társadalmat, és a fiatalok le fognak lépni emiatt külföldre. Ennek eredménye az előző pontban tárgyalt eseménysorozatban végződik.
  3. Az ország a rezsiutalvánnyal, a 65 éven felettiek támogatásával (ilyet csinál Ferencváros, de a sokat tárgyalt Eger is) olyan bankókat állít ki, ami bár egyszer használatos, de rendesen meg fogja viselni az államkasszát. Ráadásul, táptalaja lehet az inflációnak, amire ugye, a 332-es €-árfolyam barátságos bizonyíték.

Az utalványok kézbesítése ráadásul postai úton történik, ami a kóros munkaerő-hiánytól szenved, így a karácsonyi nagy roham előtt pont egy ilyenre nincs szüksége a hivatalnak. Talán ez lehet az oka, hogy az utalványt mindösszesen egyszer fogják kézbesíteni, utána igényelni kell az adott kormányhivatalnál újra, és csak abban az esetben hozzák ki.

Az utalvány valóban sokat segít azoknak, akik elmaradt helyzetben vannak, vagy hátrányos életkörülmények között élnek, azonban az is tény, hogy ez csak tüneti kezelés, a problémájuk konzerválódása ettől az akciótól sem fog visszafordulni.

Ezt kellene az önkormányzatoknak megérteni, hogy egy ilyen akció településenként irgalmatlan pénzégetést jelent, hiszen ebből az összegből bőven lehetne olyan idős barát kezdeményezéseket támogatni (például ingyenes étkezést), amelyek valós segítséget tudnak nyújtani. Egy idős ember villanyszámlája ritkán annyi, mint amennyit az egész havi étkezésére költene. Ráadásul, ezzel biztosítva lennének a hirtelen történő balesetek ellen is, hiszen minden nap találkoznának emberekkel, ezáltal nem esnének bele a társadalom holtterébe.

Nos, ez az oka annak, hogy miért lehet kampányeszköznek, és nem valódi segítségnek tekinteni a "szeptemberi" nagy utalványozgatást.

Kamupártok és a választás lvl2.

Ugye, lassan de biztosan közeledünk az önkormányzati választások felé, ezért egyre csak szaporodnak azok az események, amelyek izgalmassá teszik a választásokat. Ugye, kicsi hazánkban a politika az apálya, ahol gyakorlatilag következmények nélkül szabad bármit csinálni, hiszen a felelősséget mindig a megválasztott viseli (vagy az sem).

Nagyjából országos szinten körvonalazódik, hogy a meccs az egyesült ellenzéki erők vs kormányállampárt között fog lemenni, és egyáltalán nem lehet megjósolni, hogy hol és milyen eredmények fognak lemenni. Nézzünk pár érdekeset:

-  BP főpolgármesterválasztás:

Ugye, itt van Tarlós, aki számos helyen kapitulált már (például elfogadta a szauna-metró -egyébként modern városban használhatatlan- metróit, tehát ő már többször belerúgott ezzel kétmillió emberbe), de a Római partot is szive szerint bebetonozná. Ő a kommunista múlt erényeit magával hordó jelölt, áll szemben Karácsony Gergellyel, aki sajnos szintén elég gyenge jellem, hiszen polgármesterként már bizonyította hogy nem ért hozzá. E mellett ott van még a civil Puzsér, akinek a programja valószínűleg a legprofibb fővárosi programterv az elmúlt 29 évből, de kár, hogy támogatás nem áll mögötte.

A meccs nem lefutott, minden egyes szavazat számít, ezért megjelent Berki Krisztián (nem az olimpiai bajnok, hanem az, aki tönkretette a Fradit), hogy ő bizony beszáll a politikába. Ezzel természetesen Tarlós esélyeit növelve. Szegény kiszolizott buta plázacicák, akik gyűjtik neki az aláírást, sokszor azt sem tudják, hogy milyen alkalomból kell gyűjteni, csak ki van adva a feladat. De kérdés, hogy ki fizeti a révészt? 

- VI. kerület.

A hatodik kerületben Hassay Zsófia polgármesterasszony áll szemben a főleg Momentum-erőből álló Soproni Tamással. Nagyon nem hiányzott neki, hogy kiderüljön, hogy sajnos a kedves hölgy eléggé korrupt (vagy közgazdasági zseni, tessék jól érteni!), hiszen a semmiből vett egy rózsadombi villát. A hölgy sajnos, elveit követve a rendőrséggel zavartatta szét az ellenzéki sajtótájékoztatót (megjegyzés: ilyet a kommunizmusban szoktak, hogy politikus instruálja a rendőrséget), ami elég komolyan alkotmányellenes. Nos, ilyen előjelekkel áll Terézváros a választások előtt.

- Szombathely:

A szombathelyi Fidesz gyakorlati önfeloszlatásban van, polgármesterként vesztették el a többségüket, és azóta elég komoly hazugságkampányt folytatva nézik hülyének a népet. A közgyűlés, a felborult egyensúlyt kihasználva helyreállított egy csomó demokratikus intézményt a városban, kérdés, hogy megkapják-e októberben a felhatalmazást a folytatáshoz.

- Eger:

Egerben ugye az a Habis László a Fidesz jelöltje, aki szerint a város ha nem őt választáj meg, akkor semmilyen támogatást se fog kapni. Ez ugye, a hatvani recept, csak itt kvázi a párt zsarolja a lakókat, hogy tessék megválasztani a gyenge kezű polgármestert, hogy tovább is sanyargassa a népet. A Habis-érában:

- A Dobó térről eltüntették a fákat, és fekete kövekkel fedték le (kb 60 fokos lehet, amikor rásüt a nyári 40)

- A felújítás silány volt, többször beszakadt a szökőkút, közröhej tárgyává téve a várost.

- Átnevezték a város kedvelt közparkját kimondhatatlan nevűre.

- Az Eszterházy tér felújításánál eltüntették az ivókutat.

- Titokban felépítettek egy hulladékégetőt, ami a választások után kezd majd üzemelni.

- Az egri vár történész igazgatóját egy informatika-tanárra cserélték.

- A helyi közlekedés továbbra is összehangolatlan, pocsék. Egerben létezik a piros hullám!

- Betiltották a városlakók felszólalási lehetőségét a közgyűlés előtt.

- A helyi képviselőtestület zsidózó tagja (Székhelyi-ügy) áron felül adta el a telkét az autópálya bekötő úthoz, amit 20 éve terveznek.

Úgyhogy ilyen előjelekkel eléggé pocsékul áll a szénája a Fidesznek, ráadásul a gyűlöletpropagandát ontó oldaluk, az EgerHírek ellen is végrehajtás van, mert nem tudja fizetni az elvesztett sajtópereket (sad story), úgyhogy bevetették Schmuck Andor emberét, hogy kamupártjával induljon el, és ezt természetesen az egész megyei kormánypárti média megtolja. Kérdés, hogy a városlakók ennyi nyomor után vágynak-e a fejlődésre? Ha igen, akkor hazazavarják a Habis-féle bandát.

Ki mondja ezek után, hogy nem lesznek itt választási izgalmak?

Aláírásgyüjtésről

Nos, indul a kampány, berúgta a gépezetet mind kormánypárt, mind ellenzék. De, vajon mire is jó az aláírásgyűjtés, mi volt a szerepe anno, és mi a szerepe ma?

Eredetileg az aláírásgyűjtésnek az a funkciója hogy felmérje a társadalomban azon potentát jelöltjeit, akik közül aztán kiválasztásra kerül,  hogy ki lesz a novinka polgármester/képviselő. Nos, ez eredetileg, a papíralapon működő '90-es évek elején tök jó ötlet is volt, hiszen, a hirtelen megszaporodott többpártrendszer adta sokaság miatt feladatot jelentett a különböző pártoknak bedobni a szükséges mennyiségű aláírást. Bár ma Magyarország, sajnos évtizedekkel lemaradva még mindig a papír-alaphoz ragaszkodik (tudtad, hogy a skandináv országokban épp be akarják tiltani a készpénzt?) azonban a gyűjtés új jelentőséget adott. 

Ez ugyanis, egy tét nélküli, de első fordulója a választásoknak. 

Tökéletes erőfelmérés  mind a kormánypártnak, mind az ellenzékieknek. Ebből ugyanis az látható, hogy az aktivisták mennyire gyorsak, mennyire ismerik a választóikat, és mennyire gyorsan tudják belapátolni az elegendő szavazatmennyiséget. Ahol a jelöléshez lassan gyűlik össze a megfelelő mennyiségű aláírás, ugye, az sugallik, hogy az ottani adott kormánypárti/ellenzéki jelölt verhető, és nincs szükség teljes bedobásra ahhoz, hogy biztosan nyerjenek. Ennek köszönhetően a szükséges erőforrásokat olyan helyre tudják csoportosítani, ahol a verseny éles, és minden egyes leadott voksnak bizony nagy értéke van. 

Egy ilyen felkészüléshez óriási időre, energiára és emberi állományra van szükség. Ha jól irányzott stratégiával el tudod küldeni az ellenfeledet egy amúgy biztosan számára nyerő körzetre, akkor az az erőforrás neki nem fog ott rendelkezésre állni, ergó, úgy fogsz veszíteni egy körzetet, hogy a felszabaduló erőforrásnak köszönhetően 2 másikat nyersz mellé.

Ugye,a gyors taktikázás mellett egy esélyed van ellepni a gyengeségeidet: 

Minél hamarabb le kell adni a szükséges aláírásokat. Aztán ha akarod, tovább gyűjtögetheted.

Ez a Lendvay utcából úgy néz ki, hogy a reggel 9-kor indultak a beszerző körútra, és elvárás, hogy a legjobb eredményeket váró körzetekben 12re már iktatva legyenek az aláírások. Természetesen ez a sajtóban dörgedelmes cikkekkel lett kommunikálva, lásd Tarlós újraindulását. Az ellenzéki pártoknak így sokkalta nehezebb kitalálni, hogy melyek azok a körzetek, amelyek így nyerhetőek. Természetesen nem lehetetlen, de országos eredményeket tekintve (amiket nem ismerek) sehol sem az lett lekommunikálva, hogy hol nem lettek időben leadva a választási részvételhez szükséges aláírások.

Az aktivisták feladata innentől pedig a bizonytalan szavazók megszólítása lesz. Az, hogyha egyik-másik oldal sikeresen tudja megmozdítani a szavazók legnagyobb részét jelentő bizonytalanokat, azzal komlan befolyásolhatják az amúgy előre nem látható végeredményeket is. Biztos, hogy egy-egy botrány egyik oldalnak sem hiányzik, de hogy mennyire képesek a településvezetők a saját településükön megszólítani az adott választókat, az a helyi szintű mozgósítástól függ. Azon településeken, ahol nagy bukta néz ki, ott most is láthatóan alacsonyabb hőfokon pörög egyik-másik jelölt kampánya.

 

Bürokrácia á la Magyarország

Történt kishazánkban 2017-ben egy eset, mégpedig Szekszárdon. A tolnai megyeszékhelyen található a Garay Gimnázium, ahol feltűnően jól értenek ahhoz, hogy magas szintre emeljék az emberrel való cseszegetést. Ezt megelégelve (nomeg Heilmann Józsefné igazgató egyeduralmát, gondolom) valaki csinált egy remek paródiát a Bukás című film legendás jeleneteit felhasználva, amelyek kivágták a tantestületnél a biztosítékot. 

Természetesen a mű megtette a hatását, és az igazgató-asszony megtalálta azt a diákot, akire az egészet rá lehet sózni. Egy remek riport olvasható arról, ahogy 1-1,5 órán keresztül, a hivatali hatalmát gondolom rendesen bevetve rávette végül az érintett diákot (akinek amúgy tudható a neve, de én nem szeretném leírni) hogy pingáljon alá egy papírt, amin az van, hogy ő készítette a videót, és akkor felhívhatja a szüleit. Tehát, gyakorlatilag megzsarolta azt a fiatalt, aki az ő nevelésére volt bízva. (Arról, hogy lazán korlátozta a személyi szabadságában, ne is beszéljünk)

Miután fiatalunk, aki bár nem ismerte el a megtörtént eseményekhez való közét (amúgy is, számít?) megtörten távozott arról a helyről, amit addig második otthonának nevezett, a felelős igazgató beballagott a rendőrségre, és feljelentette a saját diákját, néhány tantestületi kollégával együtt. Kérdezem én, hogy tanár az ilyen? Nos, miután nagyjából sejthetjük, hogy szociopata igazgató néni mennyire mellre szívta a dolgot, ugyanennyire robbant be az ügybe a híres magyar bürokrácia. Szerintem egy része kitalálható:

1. A bíróság ártatlannak vélte a diákot.

2. Az ügyészség ezt nem hitte el. 

3. A helyi tankerület (az a testület, amely szerencsétlen Klebersberg nevét csúfolja) kiállt az igazgató mellett.

4. A minisztérium is kiállt az igazgató mellett.

5. AZ eljárás még mindig tart.

Olyan szintre növekedett a dolog, hogy beszállt a gyámügy is, azzal a céllal, hogy el kellene venni a fiút a szüleitől (!!!), mert rossz környezetben nevelik. Ennek oka, hogy az iskolában valaki, valaki utasítására (ugye, milyen furcsa?) hirtelen beírt az e-naplóban olyan hiányzásokat, amelyek a valóságban nem léteztek. Ez pedig okirat hamisítás. Közjegyző előtti papírja van a diáknak arról, hogy akkor ő órán volt. De ugye, tudjuk, hogy az informatikai rendszerekbe bele lehet nyúlni (lásd választás), tehát totál egyértelmű, hogy ez a dolog se történhetett meg az igazgató tudta nélkül. De ugye, hogyha valaki hiányzik, azután eljárások indulnak, tehát az ügyet nem lehetett elsikálni.

Persze a gyámhivatali vizsgálat abszurdum, amit több vizsgálat is megállapított (bár ezek újra zajlanak a csodás ügyészségünk fellebbezése miatt), azonban innentől a dolog politika. Hogy a viharba tud az állam egy normális család életébe beleszállni páros lábbal? Így. 

 

Szerencsére a fiatalunk azóta egyetemista, akit így pártfogásba nem fognak már venni, de jól jelzi a helyzet abszurditását, hogy az eljárást továbbra is te fizeted, kedves adózó, aki ezt a bejegyzést olvasod. Az igazgatónő ellett kiállt az a Rétvári is, aki ma vezető pozícióban van.

Nagyon reméljük, hogy ilyen színvonalú igazgatónők elhúznak a fenébe, és azok is, akik engedélyezik az ilyeneknek a pálya(ámok)futást . Én is olyan általános iskolába jártam, ahol az igazgatóról pletykálták, hogy az átkosban azért kapta a titulust (és viselte bőven 2000 után is), mert a férje a megyei párttitkár volt. Később a levéltári kutatások során kiderült, hogy igaz volt a pletyka, a férj valóban betöltötte azt a pozíciót. Valami hasonló antitalentum lehet a fentebb említett hölgy is, akinek a pozíciója, tettei és azok következményei tökéletesen mutatják, hogy miért is tartunk ott, ahol tartunk.

Nektek pedig, kitartást az eljárás végéhez!

Belharc a médiában, ahol ugye, #hajraindex!

Nos, néhány napja ha olvassátok az Indexet, akkor egy apró, alig észrevehető, de jelentős támadásnak lehettetek szemtanúi a bloggerkedési szokások, és amúgy a véleményszabadság ellen. Én ugye, sok kommentelővel nem értek egyet, de természetesen tiszteletben tartom a véleményüket, sőt, néha talán vitába is szállok velük. Viszont úgy gondolom, hogy ez szükséges és el nem hanyagolható része annak, hogy élénk és vita dús közéletet varázsoljunk a magyar  sajtónak egy részébe. 

Úgyhogy, kedves ellenzők, itt a nagy lehetőség, hogy ha valamennyire is hasznosnak tartjátok ezeket a vitákat, akkor most egyetértsetek velem :)

Történt ugyanis, hogy a blog.hu-s szerkesztőség, nálam több ezerszer olvasottabb blogtársaimmal egyetemben, nem biztosítanak megjelenést azoknak a témáknak, amelyben a magyar közélet ilyen vagy olyan témái kerülnek megtárgyalásra. Ennek okai nagyon vegyesek, de azért elég gyorsan meg lehet találni a mögöttes okokat:

A KDNP-s Oltyán József ugyanis tulajdonostársként hirtelen feltűnt a blog.hu-t üzemeltető cégben, és úgy tűnik, aktivizálta magát. Innen is üdvözlöm a magyar sajtó új neogoebbelsét, és csak úgy közlöm vele, hogy bármennyire is szeretné, hogy akár én, akár bármelyik szerzőtársam elhallgasson, ez nem fog megtörténni. Ugyanis ez az ország nem Szaúd Arábia, ahol a vallási idióták vannak hatalmon és azt tesznek amit akarnak (bár láthatóan Jóskánknak tetszik ez a felfogás), hanem az EU tagjai vagyunk, ahol ugye, az elnyomók és cenzorok így-vagy úgy, de börtönben végzik a tisztességtelen magatartásuk miatt. Úgyhogy Oltyán úr, tessék kiszállni a médiából, tessék csak politizálni és küzdeni azért, hogy a mérhetetlen kis törpepártja vigye valamire. De a KDNP jelenleg nem más, mint vének gyülekezete, akik nem értik a világot. Maga lehet, hogy nem, de a világot biztos nem érti.

Szóval, az index szerkesztősége éppen harcol ez ellen a döntés ellen, és külön blogválogatást tart, hogy a legjobbak kikerülhessenek továbbra is, noha biztos vagyok abban, hogy a tartalmak egy részével (vagy több is) egyáltalán nem értenek egyet. Nos, mégis kiteszik, ez ugye annak a jele, hogy fontosnak tartják az egyenrangú tájékoztatást, függetlenül attól, hogy a bejegyzés írója miként is gondolkodik. És véletlenül se origósodnak, magyarnemzetesednek (bocs, idősödnek) vagy megyei napilaposodnak el és ezzel nem kerülnek a történelem pöcegödrének a legszélére, ahonnan visszaút nincs, csak a menthetetlen bezuhanás.

Az, hogy a kormánypárti médiacenzúra ide is begyűrűzött, az egy oldalról elég szomorú, de másik oldalról a bloggerekre is felelősséget tesz. Mégpedig azt, hogy esetleges oknyomozásaikkal és nyilatkozásaikkal továbbra is életbe tartsák azt, hogy egyszer ne legyen ez az ország következmények nélküli dolgok országa.

Most megnevezhetnék olyan kommentelőket, akiket a nagy többség bérkommentelőknek tart,hogy hajrá, biztos ezt akartátok elérni, de inkább arra kérlek titeket, hogy gondolkozzatok el ezeken. Én elég széles skálán olvasok rendszeresen sajtót (kuructól a mércéig), úgyhogy elfogultsággal senki se vádolhat, amiket leírok, azok a saját gondolataim, ezért, hogy olvashassam a válaszaitokat, és gondolataitokat, akkor ideje, hogy kicsit kiálljatok értünk. 

Mi ezért nem tudunk fizetni, de talán, ha az ember tényleg bérkommentelő (biztos, hogy van ilyen), akkor annak is realizálnia kell azt, hogy addig tud kommentelni, ameddig van hova. 

A szabadság ott kezdődik, ahol a gondolat születik. Csak szólok.

Úgyhogy, hajrá, indexes srácok, oldjátok meg, hogy a felületetek teljes mértékben legyenek függetlenek, és ne csak részben. Erre most az index függetlenségi méterének igazán reagálnia kellene.

A #kokakóla botrányra

Ugye, néhány napja hangos a Coca-Cola Magyaroszág plakátjaitól a sajtó. Tény és való, hogy valószínűleg az idei év leginkább találó marketinghúzása volt (külön gratu a cég marketingeseinek!), azonban nagyon pontos helyen mutat egy elég görbe tükröt a magyar társadalomnak.

Ugyanis, az lliberális demkrácia hazájában, a liberális Coca-Cola hozzáállás egyszerűen nem foghat táptalajt. Legalábbis nem a hivatalos politikai szinten. De, ehhez a felkapottsághoz nagy segítséget kapott a XXI. század globalizáltságában eléggé korlátolt kevésbé jártas Boldog Istvántól, valamint egyéb magyar szélsőjobboldali formációktól. 

Aki nem tudná: A Coca Cola a nagy metrómegállókba olyan plakátot helyezett ki, amelyeken azonos nemű párok vannak, és közli, hogy a szeretethez mindenkinek joga van. Természetesen, nagyon helyesen, mindenkinek joga van megélni a szerelmet, ezt még itthon se nagyon tagadják, kivételt természetesen az amúgy mérhetetlen támogatással (és vagyonnal) bíró egyháznak nevezendő (de nem nagyon nevezhető) képződmények, és természetesen a korlátolt emberek.

Sajnos, ma olyan országban élünk, ahol ezeknek az embereknek az átlagosnál jóval nagyobb, túlon-túltan eltúlzott hatalom összpontosul a kezükben, és olyan, mesterségesen kreált média-hozzáféréssel rendelkeznek, hogy boldog-boldogtalan átgondolás nélkül telefröcsöghetik a mainstream sajtót azzal a szennyel, amikkel ők szimpatizálnak. 

Tehát, Boldog István közölte, hogy bojkottálja a céget, ameddig az nem vonja vissza a plakátokat. Nos, ha kicsit figyelne, akkor pontosan láthatná, hogy a plakátok a hazánkba éppen a metrókkal érkező óriási külföldi társaságot célozzák, akik pedig a héten kezdődő Sziget fesztiválra érkeztek. És igen, ők olyan országból jöttek, ahol ez a társadalmi normák része, ahol nem szoktak rajta felháborodni. De senki se várhatja Boldog Istvántól, hogy ilyen apróságokat észrevegyen. 

A külföldi sajtó, olyan lapokkal, mint a Guardian, természetesen a keresztvizet is leszedi róla, és nem felejtik el megemlíteni, hogy az illető a kormánypárt képviselője. Így viszont, a botrány egy része már össze fog mosódni a kormánypárttal is, aminek ez pont annyira hiányzik a külföldi ázsiójához, mint üveges tótnak a hanyatt esés.

A másik ilyen "nagyobb" tiltakozó, (merthogy a Mi Hazánk nevű pártszerű sejtet nem tartom tényezőnek) a Hit Gyülekezete, amelynek pont ez kellett, hogy újra bekerüljön a hírekbe. Én pontosan tudom és elismerem, hogy egyházi szervek óriási munkát végeznek bizonyos területeken, éppen ezért érthetetlen számomra, hogy miért kell beszállni egy olyan vitába, ahol ideológiailag és tényszerűen nem jöhetnek ki erkölcsileg győztesen. Miért? Talán kell a pénz? Pedig Magyarországon az egyházaknak nem kell adózniuk (különben tényleg semmijük se lenne), tehát ha forráshiány van, ott a hibás gazdálkodás kérdése is okkal felmerül. De több karaktert ők se érdemelnek ezzel kapcsolatban. 

A magyar "sajtó" egyik jeles képviselője a Pesti Srácok /nem, nem az igaziak, ez csak egy névtolvaj banda/ legutóbbi cikkében természetesen közölte emellett, hogy tolószékeseket se akarnak plakátokon látni, mert tolószékben élni nem természetes dolog. Nos, Vésey Kovács László (a cikkszerző) szerint nem kell a fiatalok fejét tömni azzal, hogy ez van, hanem hagyni kell élni a másikat. Pont az a hiba az ilyen emberekkel, hogy ők azok, akik magasból leszarják, hogy mit is érez egy mozgáskorlátozott, miközben a lehetőség adott, hogy életük egy részét tolószékben éljék le, például egy váratlan csattanás miatt. De nem, Ő és az elvbarátai elvonják a támogatást ezektől az emberektől, nem akadálymentesítenék maguktól a metrót se, és igazából mindent megtesznek azért, hogy ezek az emberek teljesen kiszoruljanak a társadalomból, és teljesen eltűnjenek a szemek elől. Nos, őket hívják modern kori fasisztáknak. Ugye, ők szívesen nevezik magukat illiberálisnak, de ennek az oka egyszerű, a liberalizmussal szemben álló fasizmus PR-értéke 1945 óta elég alacsony, ezért szükséges volt egy új nevet kitalálni neki. Nos, most ennek is csökken, de majd jön a "christian freedom", mint a következő maszlag.

A társadalom tagjainak körülbelül 10%-t tartották a melegnek a múlt század ötvenes éveiben készült becslések, és ez az arány biztos, hogy maximum felfelé kellett, hogy elmozduljon. Ezt nagyon egyszerű lefordítani: Ha van 10 ismerősöd, abból egy valszeg meleg. Tehát, amikor éppen mocskosbuzizol (és ahogy ezt teszi, kimondva-kimondatlanul Boldog István is), akkor csak matematikailag gondolj abba bele, hogy a környezetedben biztos van 2-3 ember, akibe kegyetlenül beletaposol (feltéve, ha nem vagy barlanglakó, de akkor se erőltesd, megvagy enélkül is). Úgyhogy, aki buzizik, az nem csak egyszerűen kretén, hanem sajnos fájdalmasan hülye, és olyan feszültségeket kelt, aminek ebbe a században már csak a múltbeli könyvekben lenne helye. 

Sokat lehet foglalkozni vele, ebben a kb 10 milliós országban van kb 1 millió meleg. Ez kb annyi, mint ahányan a kormánypártra szavaztak. Úgyhogy, ha azt hisszük, hogy ez alacsony számot jelent, akkor nagy tévedésben vagyunk. Ahelyett, hogy csuklóból diszkriminálnák 1 millió honfitársunkat, mi lenne, ha nem foglalkoznánk azzal, hogy ki mit csinál a hálószobában? Se mi, se Boldog István. Engem se érdekel, hogy csalta-e valaha a nejét, mert nem rám tartozik. Ahogy rá se, hogy ki kit szeret. 

 

Tusványos 2.0

Megtörtént hát, a szombati napon eljött a nagyszínpadra Orbán Viktor, aki Németh Zsolt és Tőkés László társaságában vezette fel az elkövetkező évek magyar külpolitikai vonalát. Bár, nagyon imponáló volt, ahogy a miniszterelnök úr a közönséghez szólt, sajnos a beszéd hallgatása közben az volt a gyanúm, minthogyha valaki fentről éppen megmondta volna, hogy most mi is van valójában, és mi is fog következni. Mint egy úr az audienciáján a kedves alattvalóknak, hogy na ez meg ez a helyzet. Amikor valamikor Kertész Ákos ezt a hozzáállást amúgy az okozza, hogy a "magyarok genetikusan alattvalók", akkor az írót a kijelentése miatt darabokra szedték. Nos, a Főnök, egyáltalán nem szedte darabokra, hanem kipróbálta, hogy igaza van-e Kertésznek, és valóban áhítattal hallgatják-e végig. Nos, a válasz igen, ez történt.

Ha más nem is, azt ki lehet jelenteni, hogy Orbán Viktor a magyar politika Szabó Pétere. Mert mond ő sok minden dolgot, amit szeretne igaznak hinni, sőt, egy csomó olyat, amiben hisz is. Azonban, ahogy sem Szabó, sem Ő nem gondolkodik abban az irányba egy pillanatig sem, hogy mi lenne akkor, ha kiderülne, hogyha esetleg amit éppen mondanak, az nagy marhaság.

Mégpedig, egy ilyen beszédet lehetett végighallgatni. Orbán Viktor kitért fontos Európai mérföldkövekre, mint például az 1990-es rendszerváltás, és annak hibái, valamint a jelenkori Európa legnagyobb problémái. Államelméleti problémákat hozott fel a miniszterelnök, hogy mi különbözteti meg az illiberálist a liberálistól,és hogy ez azért van, mert a liberálisok el akarják pusztítani Európát. Nos, kicsit a hegemón stabilitás elméletével ugrott föl számomra egy párhuzam, amelyben a hegemónt akarja a kisebb elit szétzúzni. Ez pedig, jelen pillanatban globális szinten úgy néz ki, hogy az illiberalizmus a kisebbség, és nem ő tartozik  a hegemónok közé.

Másik, ami borzasztó volt, az pedig a vallással való döntésigazolás. Réges régen be kellett volna tiltani az istenre való hivatkozást minden politikai döntésnél, ehelyett most a magyar kormány a döntéseit a "keresztény szabadság" nevű fogalommal akarja igazolni. Nos, bár Erdélyben már a 17. század óta nem számított, hogy mi a vallásod (Tordai Országgyűlés), de ettől függetlenül az én fülemet nagyon bántotta az emberek éheztetése, amit a kormány tesz, a fóti gyermekek kirúgása a lakhelyükről, és a kereszténység összemosása. Ez semmivel se szarabb annál, amikor minden muszlimot alapból leterroristáznak. De sebaj, a miniszterelnök úrnak sikerült egy ilyen párhuzamot teremtenie.

Megtudtuk továbbá, hogy az illiberális olyan, hogy amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek, azt te se tedd meg másokkal. Teljesen igaza van, én se szeretnék elszegényedni, és gondolom, Ő se, ezért kezdte a haverjait állami milliárdokkal kitömni 2010 óta. Mindent értek, az illiberalista politikai elit tehát nem csak vallásilag önző, hanem egyszerűen kisstílű tolvaj elit is.

A határzár ellen védelmet a belügyminiszterek tanácsára bízná, amivel az a baj, hogy ilyen nem létezik, bár létre lehetne hozni, másik, hogy csak épp most mondjuk ezt, hiszen az olaszoknál egy kormány átlag egy-két évig húzza, így kétlem, hogy sokáig akarná a belügyminiszterekre bízni ezt a dolgot. Non plus ultra, hogy a Bizottság kezéből kivenné a történetet, az pedig eddig talán példátlan az EU történetében, hogy kivenne hatáskört, tehát gyakorlatilag megvonna egy közösen adott jogot az EU-s intézményektől egy tagállam. És miért? Csak azért, mert az aktuális én önző politikai érdekei ezt diktálják.

Szomorú volt, ahogy nem esett egy szó sem arról, hogy a kormány X milliárddal támogatja a keresztény Magyarország bármely városának kórházépítését, ahogy továbbra sem hallhattuk, hogy Európa legrosszabbul kereső tanári gárdájának a megbecsültsége érdekelné. Pedig, Klebersberg szerint a Kárpát-medencét naggyá a magyar elme teheti. Nagy kár, hogy erre sajnos nem fog pénz jutni. Ugyancsak kedvetlen volt azt hallani, hogy egy szó sem esett a szociális ágazatok bérrendezéséről, valamint a vidék-Budapest leszakadás megállításáról, de az albérleti piac visszafogásáról sem. De azt megtudhattuk, hogy ami jön, az esti mese, 15 éve van még a Miniszterelnöknek, addig szeretne dolgozni. És bár szerinte nagy erény, hogy létezik az egyetemes összmagyarság, szerintem meg még nagyobb lesz az, ha 15 év múlva is fog. 

Viktor kimondta, hogy ilyen államot szeretne építeni. Szerintem pedig a nép is kimondhatja, hogy nem, mi ilyen államban, amit szétlophatsz, amit lezülleszthetsz, amit anyagilag kitehetsz az oroszoknak, katonailag az amerikaiaknak, amelynek az újságjait bármikor bezárathatod, a haverjaidat vezető pozíciókba ültetheted, az apád és a lányod milliárdossá teheted a nép pénzéből, na, mi ilyenben nem akarunk élni.

Tusványos

Most zajlik Erdélyben a szokásos tusványosi szabadegyetem, ami az elmúlt időszakban nagyjából átváltozott egy Fideszes kultúrpartivá. Azonban, ettől függetlenül, Tusványos egy nagyon fontos hely a magyar politikai élet alakulásában, hiszen mindig itt jelentik be azokat a változásokat, amelyek az ország politikai mainstreamjében végbe fog menni.

Éppen ezért tartom rettentő szomorúnak az ellenzéki pártok reakcióját, hogy nem mentek el Tusványosra, ahova természetesen megkapták ők is a meghívást. Ez egy okból egy iszonyatos taktikai ballépés volt, más részről pedig egyszerű primitívség.

Hogy miért?

Hiszen Tusványoson a parlamenti pártok részvételével zajlik egy vita, ahol ott vannak az állampolgárok, és nem kötnek a parlamenti kötelékek. Tehát attól, hogy a parlamentben a Fidesz magasból tojik az ellenzékre, mert bármit meg tehet nélkülük, Tusványoson ez nehezen adható el egy nyílt vitán. Ami pedig, - a magyar demokrácia állapotát tekintve - nagy színvonalbeli emelkedést jelentene a magyar politikában. Mégpedig azért, mert bár a fideszes elit, és az utánpótlás természetesen képviselteti magát ezen az szabadegyetemen, azonban nagyon fontos lenne, hogyha kialakulna a pártok között egy olyan konszenzus, egy olyan vitakultúra, ami a jelenlegi autokratikus rendszert kicsit megbontogatná.

Épp ezért volt kellemes meglepetés, hogy a vitára egyedüli ellenzékiként (hahó, 66 emberből 1!) Ungár Péter ment el, akinek a pártja katasztrofálisan szerepelt, ráadásul ő maga sem a fideszes családkép megtestesítője, tekintve, hogy meleg. Ennek ellenére Péter elment, és egy rendkívül színvonalas szakmai vitában állta a sarat Gulyás Gergellyel és Harrach Péterrel. Bár az utóbbi nem egy nagy kihívás, de Gulyás mégiscsak a kormány egyik arca. Úgyhogy, nagy kalapemelés neki, és bár sokat lehet basztatni a családja miatt (amiről ugye, csóri nem tehet) azért mégis úgy gondolom, hogy az egyik legaktívabb ellenzéki képviselő ( Szél Bernadett és Jakab Péter, valamint Hadházy Ákos mellett - talán még Gurmai Zita is ide sorolható). És teljesen egyértelmű, hogy a kormánypártiak közül social media területén egy képviselő se jelent nekik konkurenciát (Németh Szilárd pacalja? ugyan már).

Tehát, Tusványos nagy hátránya lesz az, hogy az ellenzék nem szerepel rajta, és ezzel megszabadította magát egy olyan nyilvános kiállástól, ami talán lemoshatta volna róla a tehetetlen, a sorosista, és egyéb szerencsétlen jelzőket. Ráadásul, amit a szocialisták (és a DK) elkövetett a határon túli magyarság ellen, azt legalább halványan megpróbálhatták volna helyrehozni. Ez elmaradt, és ez teljesen önkéntesen maradt el, úgyhogy úgy nyert vele egy presztízsmeccset a kormánypárt, hogy meg se kellett erőltetnie magát.

Emellett érdekesen várjuk a további fejleményeket, az biztos, hogy az AirBnB meg lesz regulázva, de én személy szerint nagyon bízok abban, hogy ez a regulázás az albérleti piacra is át fog terjedni. Ez az elszólás teljesen szándékos volt, tehát szinte biztos, hogy izzani fog a terület ősszel. A problémáról korábban én is írtam. Azonban, a nagy beszédek még hátra vannak, és kíváncsi vagyok, hogy a következő napokban milyen ínyencségeket tartogat még.

Tusványos mindig is Tusványos marad. Helye van a magyar politikai élet terén, és nagyon fontos, hogy ezt a parlamenti pártok is felismerjék, és helyén tudják kezelni.

Tantervszerzőről

Ugye, az elmúlt napokban nagy kört futottak Takaró Mihály szavai. Ez az az ürge, akit állítólag felkértek ara, hogy picit szabja modernre a nemzeti alaptantervet, hogy előtérbe kerüljön benne a hungarista hazafias nevelés.

Nos, úriemberünk természetesen nem vette fél vállról a feladatot, és miután óriási liberáldiktatúra tombol a kontinensen, egyből frontvonalba vetette magát, két kijelentésével sikerült az országot a eme szörnyű kor előtti időkbe visszavetnie, nézzük csak:

1. "A Nyugat egy kis példányszámú, zsidó lapocska volt"

Alapvetően magasból leszarom, hogy ki adta ki a lapot, attól azon a tényen nem változtat, hogy a huszadik század legnagyobb költőinek itt jelentek meg a művei, ez a lap volt az etalon a háború előtt. Akkor is rohadtul zavarta a fajvédő urakat, hogy nem igazi piros-fehér-zöld trikolor betűtípusokkal pötyögtek azok a nyomdagépek, és a rikkancsok nem kértek DNS-tesztet és családfát egy-egy újságtulajtól, mielőtt árulták a lapot. Tehát, az, hogy ma a 21. században valakinek ez számít, hogy zsidó lapocska volt-e, vagy se, az gyakorlatilag egy eszmei seggfej, akinek nem igazán kellene, hogy bármi felelősségteljes dologhoz köze legyen. Azért tart itt az ország, mert ilyenek még sajnos mindig pozícióban vannak. 

2. Esterházy Péter kultúraromboló volt, ezért nem kell tanítani"

Nos, én se szeretem Esterházyt. de ugye, ez személyes vélemény, nem kell hogy része legyen a köztudatnak. Elismerem, mint író, és külön örülök annak, hogy van egy olyan elfogadott író az országban, akinek a munkásságával a társadalom egy nagy része azonosulni tud. Nekem ez nem megy, de szeretnem se kell, csak elfogadni. Erre azonban Takaró úr nem képes, és simán lemegy a legmélyebb náci szövegbe, hogy építők meg rombolók vannak, és ugye aki rombol annak vesznie kell. Ennek az eszmének köszönhetően Európában barátságos 25 millió ember távozott a másvilágra, erre gondoltam, felhívom a figyelmét Takaró úrnak. Ma aki hitlerista szöveggel dumál, kétlem, hogy bármi keresnivalója is van a nyilvánosság előtt.

Én se szeretem például Gárdonyit, de szeretem például Wass Albert könyveit. Mégse fogom a kettőt megcserélni a tantervben, csak mert nekem ez így tetszik. De hát, nem is vagyok Takaró Mihály.

3. Az a szülő, akinek kivándorolt a gyermeke, az biztos elrontott valamit.

Persze. Sőt, ez teljesen nyilvánvaló. Az, hogy a nácik nem nyerték meg a háborút, az azért van, mert elrontottak valamit. Sőt, az hogy a Monarchia felbomlott, az is azért van, mert elrontottunk valamit. Dehát semmi baj, mi magyarok amúgy is ilyen áldozathibáztató szerepbe vagyunk itt Közép-Európába kényszerítve, a belső fusztráltságainkkal együtt. de azért csak dont fos, egyszerűen elrontottunk valamit. Takaró úrnak az a legnagyobb baja, mint az egész magyar politikai elitnek, de 1920 óta:

Nem fogtuk föl agyilag, hogy nem csak akkor vagy valaki, ha magyar vagy. 

Elsősorban ugyanis mindenki ember, (ugye, Takaró úr is), aztán csak véletlenül magyar. Az, hogy az ország természetesen tökéletes, elhibázhatatlan, ezért reformokra egyáltalán nincs szüksége, tökéletesen látszott a sorsfordító pillanatokban :

1918 - ja, hogy akkor a csehek, a románok és a franciák elfoglalták a fél országot? sebaj, csak elrontottunk valamit

1944: Bejöttek a németek, majd mikor ki akartunk ugrani a háborúból, egy pár száz fős, félig börtöntöltelék banda megkapta tőlük a hatalmat. De nyugi, csak elrontottunk valamit.

1947: (Trianon - 3 falu) egyenlettel jöttünk haza a béketárgyalásokról. De csak elrontottunk valamit, baj az akkor se volt.

1956: Nem tudtunk kiugrani a keleti blokkból. De akarat az volt, csak hát elrontottunk valamit.

1989 óta: A kriptokommunista elit és annak a következő generációja szétlopja az országot. De semmi baj nincsen, csak kicsit elrontunk valamit.

 

Nos, egy ilyen sorminta után kaptuk Takaró Mihályt ajándéknak. Hál istennek, de tényleg.

Külföldre meg eladjuk, hogy Polgár Judit az alaptanterv része. Nagy kár, hogy ez inkább a reklám része, a valóság ennél sajnos kicsit árnyaltabb

Demeter-ügyről

A napokban kapott újabb lendületet a Demeter Márta ügyében indított kormányzati rágalomhadjárat, némi, hogy is fogalmazzak diplomatikusan, külső segítséget kapva. Az ügy ismert: Demeter rákérdezett, hogy miért hozta haza a Magyar Honvédség repülője a miniszterelnök lányát Ciprusról, amire az jött válaszként, hogy nem őt, hanem egy azonos nevű tiszt leányát hozták haza, de ez minősített információ, ezért perrel fenyegették Demetert.

Nézzük egy kicsit bentebbről a dolgot: 

- senki se tudja megmondani, hogy valóban ki utazott azon a gépen, a gép utasain kívül

- Cipruson valóban ott van UNFICYP, annak valóban vannak magyar tagjai. Azonban, hogy ki van kinn, az nem nyilvános információ. Ennyi erővel előfordulhat, hogy az említett katona nem is létezik, csak feltöltötték az adatait.

- Ugyanennyi erővel lehet egy lánya, akit ugyanígy hívnak, ahogy a miniszterelnök lányát, és éppen pont kint tartózkodhatott Cipruson

Azonban, nagyon fontos hozzátenni, hogy ma egy olyan országban élünk, ahol a miniszterelnök a sajátjaként használja az államaparátus eszközeit, ilyen eszközök például a honvédségi repülőgépek, amelyeket Kormánygép cimke alatt szokott repkedésre használni. Ma az országnak papíron ugyanis, nincsen kormánygépe.

A Polt Péter-féle Főügyészségnek azonban példás módon rászállt Demeterre, noha amúgy a szavukon kívül semmi bizonyíték nincs arra, hogy a képviselőnő bakot lőtt. Az a Polt Péter, akinek a vezetése alatt egy EU-s ügyben sem találtak semmi bizonyítékot Európa egyik legkorruptabb országában, abban az országban egy képviselőt a mentelmi jogának a megvonásával fenyegetnek. A cáfoló nyilatkozatokat olyan médiumok hozták le, amelyek a kormány előretolt, állami pénzekkel kitömött szócsövei, és ráadásul a modern magyar sajtótörténelem legtöbb sajtópereit elvesztő médiumok. Innentől kezdve, viszont, a kormánynak ez a cáfolata meglehetősen hiteltelenre sikerült. 

Ezen tények ismeretében kell azt is nézni, hogy bizony, a miniszterelnök gyermekei közül volt már, aki szintén kalandba keveredett, és szintén zavaros az ügye: Orbán Gáspár hazaútja Ugandából. Noha a cáfolat itt is megérkezett, és valamivel erősebben is, attól az nem tisztázódott, hogy milyen úton jutott haza a fiatal egy ilyen távoli, és Ciprusnál jóval veszélyesebb környezetből. Ami pedig újabb kérdést felvet, hogy kerülhet Ciprus legveszélyesebb területére egy két éves gyermek, amennyiben a kormány cáfolata helyes és tényszerű? A Zöld Vonal-ként ismert területre csak ENSZ-csapatok léphetnek be, ha ők nem lennének, valószínűleg polgárháború lenne  a török és görög fél között, az ellentétek annyira nagyok a két érintett fél között. Elvileg a szabályok engedélyezik az érintettek rokonságának, hogy látogatást tegyenek a kinn szolgálónál, de azért mégse biztos, hogy ezt egy békefenntartói zónában fogják erőltetni, nemde?

Sokkalta szomorúbb, hogy a bakot lőtt képviselőnőt egy kérdésből olyan eljárás elé citálják, amelynek laza 3 év börtön lehet a vége, miközben egy Farkas Flórián nevű képviselő, miután lenyúlt pár milliárdot a haverjaival, pont 50 méterre ül tőle, csak őt védi a csordaszellem és sosem fog  börtönbe kerülni (pontosabban a rendszerváltásig biztos nem). Nos, az ilyen ismeretek birtokában szomorú és elég groteszk az egész eljárás. A célja az lehet, hogy tudják az ellenzéki képviselők, hogy a miniszterelnök családja tabu, aki ahhoz hozzányúl, az nagy bajba kerül.

Egy hasonló jelenet ismert lehet mindenki előtt, ezt angolul meg is találtam: 

 

De hasonló lehet szegény Kovács Béla esete, akinek a jelenléte nagyon zavarta az akkori legerősebb pártot, és kénytelenek voltak baráti segítséget kérni. Nos, akkor szerencsétlen ember "tanulmányútra került a Szovjetunióba", és az esemény napja a kommunizmus áldozatainak emléknapjává változott.  Bár most nincsenek megszállók, de csordaszellem sincs, csak a nevetséges és groteszk vád, így ezek szemszögéből kíváncsian várom hogy mire jutnak a hatóságok ezzel az üggyel.