Rengeteg helyen lehet olvasni, hogy most az a terv, hogy itthonra építenénk egy olyan egyetemet, ami a világ legjobbjai között van, és ez mennyire szuper is lenne Magyarországnak. Én is említettem már pár bejegyzésben, de nézzük meg, teljesen elfogulatlanul, hogy vajon tényleg jó lenne-e az országnak a Fudan egyetem.
Az elmúlt időszakban elég gyorsan pörögtek az események. Óriási vita robbant ki azzal kapcsolatban, hogy egy miniszterelnöknek mennyire kell tudnia angolul, közben történt egyeztetés a Diákvárossal kapcsolatosan, plusz Kövér úrnak is gyengül az idegrendszere. De mégis, az egész nem több egy színháznál.
A címben szereplő kérdés egyszerre provokatív, és egyszerre egy olyan kérdés, amelyre a jelenlegi események tökéletes választ adnak. Azért, mert hiába van itthon "minden idők legjobb kormányzása", úgy tűnik, hogy azért néhanapján tesznek arról, hogy az ország lakosságának nagy részét szépen megalázzák. De mégis hogyan?
Az április hónap valóban bolondos volt. Az évszázad eddigi leghidegebb áprilisa hagyott el minket, és szerintem nagyon kevesen sajnáljuk. Ezzel ellentétben viszont a hónap végén hirtelen szabad lett vásár, és lehetett vakcinát választani. Érdekes események alakultak ki.
Attól függetlenül, hogy az elmúlt időszakban kisebb alkotói válságban voltam, a magyar közélet (ó, az a drága) gondoskodik arról, hogy ilyenek mint egy múló gondolat, úgy tűnjenek el, és pörögjenek a gondolatok, és pattogjanak a billentyűk.
Bár írhatnék arról, hogy a világ vezető országává váltunk (a COVID-halálozást tekintve) és a miértjéről is (azért leginkább, mert a kedves választópolgárok eme roppant kompetens kormányt választották meg, aki így teljesítette a feladatát - de legalább jár a felcsúti kisvasút, na) de erről írnak mások, és szerintem eleget is.
Az elmúlt időszakban azonban felütötte a fejét egy viszonylag új dolog, ami mellett nem tudok elmenni, az pedig a nyilvános vélemények megfogalmazása, és azok fogadtatása. Ilyen eddig, ilyen szinten nem volt.
Hazánkban, mint tudjuk, a láthatatlan hátország vív szélmalomharcot a vírussal. Tanárok, orvosok, ápolók, szociális gondozók mennek ki napról napra a terepre, és vállalják azt a csöppet sem baráti kockázatot, amivel életben tartják hazánkat. Teszik ezt a kormány helyett, ahol nincs fontosabb feladat annál, minthogy újra konzultáljanak velünk, el se fogjátok hinni, a nyitásról!
Péntekre virradóra az idei tél legbarátságtalanabb időjárását tapasztalhatjuk, ugyanis benézett a hőmérő több helyen is minusz húsz alá. Hasonlóan hideg volt '45-ben, amikor is a magyar és német csapatok nekiindultak a budai hegyeknek, hogy Kesztölc mellett elérjék a német vonalakat. A nekiinduló 20ezer emberből körülbelül 700 ért célba, a többiek mind elestek, vagy fogságba estek.
Ez a cselekmény a szélsőjobboldaliak által a mai napig hősi eposzként van tárgyalva. Pedig valójában nem volt más, mint gyáva emberek utolsó hattyúdala.
Nem olyan gyakori, hogy a Kárpát-medencében feltűnik egy-egy politikus, aki populistaként kezdte, aztán kiderül róla, hogy bizony, hogyha tennie kell, akkor tesz is. Úgy vélem, hogy ez a kategória, amiből igazán tanulhatna a magyar miniszterelnök is.
Új fejezet köszöntött be a koronavírus-járvány elleni küzdelemben, mégpedig eljutottunk oda, hogy immár hazánkban is oltanak, és ezzel elkezdődött a betegség visszaszorítása ami ugyan nem fog egyik napról a másikra menni, de talán sikerrel járunk. Viszont felmerültek komoly kérdések is az üggyel kapcsolatban.
Újabb nap, újabb erős beszólás a kormánypárttól. Az rendre megszokható, hogy általában az alacsonyabb pozícióban levők mesélnek nagy marhaságokat (lásd Nyitrai), de azért néha a nagyok is megszólalnak.