Az április hónap valóban bolondos volt. Az évszázad eddigi leghidegebb áprilisa hagyott el minket, és szerintem nagyon kevesen sajnáljuk. Ezzel ellentétben viszont a hónap végén hirtelen szabad lett  vásár, és lehetett vakcinát választani. Érdekes események alakultak ki.

Nem olyan gyakori, hogy a Kárpát-medencében feltűnik egy-egy politikus, aki populistaként kezdte, aztán kiderül róla, hogy bizony, hogyha tennie kell, akkor tesz is. Úgy vélem, hogy ez a kategória, amiből igazán tanulhatna a magyar miniszterelnök is.

Újabb nap, újabb erős beszólás a kormánypárttól. Az rendre megszokható, hogy általában az alacsonyabb pozícióban levők mesélnek nagy marhaságokat (lásd Nyitrai), de azért néha a nagyok is megszólalnak.

Tegnap este nagyon felgyorsultak a folyamatok az Európai Unió költségvetési tárgyalásairól. Biztos, hogy Orbán Viktor nem sokat aludt, különben nem nyilatkozta volna azt, amit másnap reggel "rádióba mondott"

Olyan helyen élünk, ahol úgy tűnik, hogy végleg kigyűrűzik a gyűlölet, és egyre nyíltabban nyer teret és fertőz el eszmét. És ennek irányítója a hatalom, aki talán maga sem sejti, hogy mi az, amit szabadjára engedett, de az is lehet, hogy sejti, csak már gyenge ahhoz, hogy gátat vessen neki.

Manapság folyamatosan ömlik ránk, hogy hazánk vétózni fog a következő uniós csúcson, és már azt is tudni, hogy hivatalosan jelezte, hogy bizony, ez így nem fog működni. De ez most kötélhúzás, vagy mégis milyen következményekkel játszunk?

Az elmúlt időszakban sajnos a színházi oldalról nem igazán lehet elmondani, hogy a legnyugodtabb, legcsendesebb hírek jöttek. Épp ellenkezőleg, ha belegondolunk, hogy micsoda hiszti van a Színház és Filmművészeti Egyetem körül, akkor tudható, hogy éppen vihar van a biliben. És ez a vihar, éppen több…

Viszonylag ritkán szoktam külpolitikában megnyilvánulni, ennek leginkább az az oka, hogy nem élek egyszerre százvalahány országban, hogy értsem a pro és kontra érveket. Viszont a ritka kivételek azok a pillanatok, amikor ezeknek a dolgoknak magyar vonatkozása van. Most pedig újabb illusztris…

Tegnap délután/este egy roppant érdekes tényfeltáró riportot lehetett olvasni a Direkt36-on, mégpedig a budapesti Főpolgármesteri Hivatal első évéről. Ebben elhangzott pár olyan állítás, amire már régen rámutattam, hogy bizony, ezek látszódnak a valóságban, és ezekért bizony a választók keményen…

1956 november 4-én egy külső erő által hozott ellentétes véleménynek köszönhetően elbukott a forradalom, hazánkra pedig olyan akaratot kényszerítettek rá, amely kényszerpályára tette az országot. Akkor az ellenállást "ellenforradalomnak" nevezték, ma pedig nemzeti ünnep. Kicsiben ugyan ez játszódik…