Egyre több, aggódó levél érkezik arról, hogy a kormányablakokban tömeges felmondások vannak, és ez a felmondási hullám májusban tetőzhet, mert akkor futnak ki az első felmondási idők is. Bár egy átlagember ebből nem sokat érzékel, valójában ez egy elég kemény törésvonal a kormány szólamai és a valóság között, és ezt több ok is magyarázza: 

• A szakképzett munkaerő külföldre vándorol. Ez tény, a legjobbaknak meg sem fordul a fejükben itthon dolgozni, amikor megfelelő nyelvtudással a birtokukban 2-3x annyi pénz marad külföldön a zsebükben, mint itthon. 
• Bár sokan gondolják, hogy a hivatalnok egy lusta disznó, aki semmit sem dolgozik, de ez azért távolról sem igaz. A magyar bürökrácia bürokrácia híresen nagy, és ember legyen a talpán, aki ezeket átlátja. Mivel a hivatalokban immár új, megnövelt munkaidő van, kicsit kevesebb szabadsággal, és jóval kevesebb fizetésért, ezért nem igazán vonzó a pálya. A feladatok természetesen nem lettek kevesebbek.
• Ha megnézzük, hogy a kormányszámos hivatali létszámot csökkenteni akar, mert ugye nincs rájuk forrás a költségvetésből (ezért nincs cafeteria se, mert beépítik azt a Puskásba'). Ha lenne forrás, akkor nem kellene elvonni. A pénzügyi dolog része szerencsére egyszerű matematika, és ha szükséges valahonnan a források elvonása, az azért van, mert már nincs meg a régi keret annak fenntartására. Ez pedig, elég konzervatív fogalom, amit még az unortodoxia sem tud felülírni. A csökkentett állomány, a csökkentett fizetésével így egy olyan feladathalmazt kap a nyakába, amelynek köszönhetően az egy főre eső munka mennyisége majdnem másfélszeresére nő.

A kormányablak mellett ugyanez vonatkozik számos intézményre, köztük a nyugdíj-folyósítóra is, tehát, az, hogy nem jön időben a nyugdíj, nem csak a bank hibája, hanem ott már a rendszer is ropog. A keleti megyékben ez a helyzet még súlyosabb és még kiszolgáltatottabbá teszi a dolgozót, hiszen a munkaerő-piaci lehetőségek nem igazán nevezhetőek kecsegtetőnek. 

A szakszervezetek is kongatják a vészharangot. Az újabb 2500 fős tervezett csökkentés már a működésképességet fogja veszélyeztetni. Egyszerű sétával bármelyik kormányhivatalban felfedezhetjük a problémákat: 

• 20 ablakból 15 általában üres /pedig lenne kit kiszolgálni/
• Sorszámként megkapod a 40-est, és az alján kiírják, hogy nyolcan vannak előtted /fogadni merek, hogy ez el fog tűnni majd az aljáról/
• Egy ember kiszolgálása az átlag 5 perc helyett 15-re növekedett 
• Egy jogosítvány kiváltásáért szabadságot kell majd kivenned, akkora sor fog várni.
• Ha időpontra mész, akkor megköszönik, leültetnek, és majd szólnak. A MAJD-on egy elég komoly hangsúly van.
• Ha fényképet is kell, hogy csináljanak, akkor pedig jobb, ha beköltözöl. 

Kérdés, hogy meddig lehet ezt megcsinálni azokkal az emberekkel, akik az államigazgatást működtetik. Nem működő államigazgatással ugyanis a kormány saját maga alatt fogja a fát vágni, és  elég pofátlan dolog azokkal kicseszni, akik azért dolgoznak, hogy az ember el tudja intézni ügyes-bajos dolgait az állammal. A másik, hogy a piac is meg fogja érezni a folyamatokat, hiszen a bürokrácia mindenhová kiterjed (vettél már házat?) és ezek mind-mind a kormányhivatalon futnak keresztül. A piac pedig kényesen reagál az időveszteségre, ami pedig ebben az esetben az államon, és így rajtunk csapódik le.

Ideje lenne, ha a kormány nem csak az ablakokat, hanem végre annak a kereteit is helyretenné, legalább annyira, hogy a pályán lévők számára továbbra is vonzó legyen az ottlét, és ne csak azt érezzék, hogy a munka egy kicsit időutazás, mégpedig 1847 elé, a jobbágyság korszakába.