Hétfőn nálunk vendégeskedett Emmanuel Macron francia elnök. Ő ugyan egy fiatal arc az európai politikában, mégis a világ egyik atomhatalmát vezeti, és köztudott, hogy nem igazán van barátságba a magyar miniszterelnökkel. Most viszont ide jött, a "darázsfészekbe", ahol a visegrádi országokkal tárgyalt. Emellett persze beiktatta a hazai ellenzéket is, amire rögtön rárepült a sajtó.

Macron azzal a jól felfogható érvvel érkezett ide, hogy januártól átveszi Franciaország az EU soros elnöki tisztségét, és minden politikai tényezővel szeretne asztalhoz ülni, akivel csak lehetséges. Ez alól a számára kellemetlen szituációk, mint a V4-ek sem maradhatnak ki, így hát Budapestre repült, ahol a jogállamisági mechanizmustól fenyegetett lengyel és magyar kormányfő mellett várta a régi cseh kormányfő és a szlovák kormányfő is.

Macron az egyre inkább erősödő konfliktus miat tigazán pikáns helyzetbe fog kerülni soros elnökként. Egyrészt, a magyar választások előtt beindított pénzvisszatartás rendkívül érzékenyen érinti a magyar kormányt, aki az egészet "Brüsszel" hibájának tartja, és ott gáncsolja a közös politikát ezért, ahol tudja, lásd a Kína elleni fellépést. Marcon viszont egységes Európában érdekelt, főleg úgy, hogy a tandemtársa, Merkel idén decemberbe nyugdíjba vonult, így rá hárul az "Európa erős embere" pozíció az új német kancellár nyeregbe pattanásáig. 

Kicsi fogalommagyarázó azért, mielőtt továbbmegyünk:

- Franciaországban elnöki rendszer van, ami azt jelenti, hogy ugyan úgy van miniszterelnök és elnök, mint itthon, azzal a különbséggel, hogy lényegesen több hatalma van. Míg itthon (k)Áder Jánosnak mindösszesen szimbolikus szerepe van (bár elvileg a hadsereg parancsnoka, de a napi politikába nem igazán szólhat bele) addig Macron aktívan irányítja az országa belpolitikáját. Minden rendszernek megvan az előnye-hátránya, nem is tisztem most ezt végignyálazni, lényeg, hogy a kettő egymástól gyökeresen eltérő.

- A másik, hogy "Brüsszel" természetesen egy politikai termék, magával a Bizottsággal és a Parlamenttel van a kormánynak vitája. Igazából ennek annyi az alapja, hogy a kormány nem tartja be a Lisszaboni Szerződést, és ezért kötelezettségszegési eljárást indít a Bizottság vagy Parlament felkérésére a Tanács. Ezekben annyi a közös, hogy mindegyik Brüsszelben található, viszont egymástól elkülönölve működnek. Lásd egy régebbi írásom.

És most kanyarodjunk vissza:

Macron és Viktor is hangsúlyozták, hogy lojális európai partnerekként tekintenek egymásra. Ez mondjuk annyiban egyszerűen érthető, hogy a franciák nem igazán igyekeznek az EU szétverésén (a NATO-val szemben nem voltak mindig ilyen barátságosak, de ez más sztori), viszont mi éppen orosz metrókocsit futtatunk, orosz atomot építenénk, orosz gázt importálunk, kínai vasutat húzunk fel, szval na, azért nem ennyire egyértelmű a helyzet. Amiben még egyetértettek, hogy ők bizony nagy politikai ellenfelek. És akarva-akaratlanul, ezzel Macron húzza fel a Viktort az Ő szintjére. Franciaországban Orbán neve egy szinoníma az idegenellenes neofasisztára, ami a francia társadalmi rétegben mindig is jelen volt. Épp ezért volt az, hogy ilyen örömmel fogadta Viktor Marine Le Pent, akinek már az apja is, Jean Marie is igazán a temetőbe küldte volna az EU berendezkedését. Annyival, hogy ő bizony sose vette volna föl a keleti országokat, mert nem igazán tudott minket megkülönböztetni az oroszoktól. Úgyhogy a francia társadalom szemében ezzel a réteggel jött tárgyalni Macron, ami ott legitimitásbeli jelenségként fog megjelenni.

A sajtótájékoztatón jött a történelmi pillanat, ahol is a Le Monde újságírója kérdezhetett a magyar miniszterelnöktől. Ez igazából diplomáciai kérdés, mert általában mind a két oldal tehet föl kérdéseket, függetlenül attól, hogy épp hol vannak. Itthon ugye, ez nem így van, de Macron azért Macron, hogy őt bárki kérdezhesse. Épp ezért francia újságíró szájából hangzott el a kérdés, hogy ugyan hazánk mi a bánatot csinált a Pegasussal, és megtudhattuk Viktortól, hogy a "hatóságok szabályok szerint működnek". Talán csak azt nem tudhattuk meg, hogy magának a köztársasági elnöknek a legszűkebb környezete is érintett volt a megfigyelésben, és nem a megfigyeltető, hanem az áldozati szerepkörből. Nagy valószínűséggel ez akkor annyira friss volt, hogy a francia újságíró sem tudta, különben izzasztotta volna egy picit a felcsúti harcost.

A harmadik jelenet, ami miatt érdekes volt a találkozó, az a lengyel határon való helyzet. Macron szerint a helyzet súlyos, mert egy hibrid háború alakult ki a lengyel határon (ellentétben a balkáni migráióval, amikor is töketlen kormányok miatt alakult ki a válság - szerk), így Lengyelország számíthat az EU segítségére. Szóba került még lengyel és cseh oldalról az energia kérdése, ebben a francia elnök is egyetértett, hogy ez egy bonyolult kérdés. Nem vitatkozok ezzel, Oroszországot a jövőben csak tudományos fejlesztésekkel lehet kiiktatni, ennek pedig régen zajlania kellene.

Macron utána a hazai ellenzékkel tárgyalt, eredetileg a VÁrosházán, ezt azonban megszállták a rendőrök, állítólagos eladás után nyomozva. Számomra kicsit érthetetlen, hogyha tényleg el akarnák adni a Városházát (nem, nem hiszem hogy elakarják, mert viccnek durva lenne) , akkor a politikai kérdésből miért csinálnak házkutatást. Ha valahol korrupció van, akkor tessék használni a szolgálatokat, nem hiszem, hogy Kiss Ambrus, akit ezzel vádolnak, okosabb lenne mint a jogász Völner, akit úgy kipicsáztaka  dolgozni hagyó szolgálatok, mint a sicc.

Így hát a francia nagyköveti rezidencia lett a találkozó helyszíne, amit a propagandasajtó megtalált, hogy ott nincs a magyar zászló, mert a "hazaáruló baloldalnak" az semmit se jelent, a franciák meg Trianon óta gyűlölnek minket, így ki se teszik. Hát, ennél nagyobb baromságot nehezen olvashat az ember.

A francia nagykövet rezidenciája ugyanis diplomáciai mentességet élvező terület, ahová akkor raknak a francián kívül más zászlót, hogyha kormányfői (államfői) vizit van. Mivel MZP még nem miniszterelnök (ahogy Donáth és Karácsony se), ezért diplomáciai szabályok szerint a franciáknak zászlót se kellett ott kitenni. Ellentétben a sajátjukkal, ami amúgy nemrég változott, és ha jobban megnézzük, akkor az új zászló volt kinn, aminek sokkal sötétebb a kék színe, mint a réginek. De aki propagandasajtót olvas (nos, őszintén, szerintem aki ír, az is), az ritkán van tisztába a diplomácia alapszabályaival, mert nem volt hol ezt a műveltséget magára aggatnia.

Így hát Macron kénytelen indirekt módon is ebben a boszorkánykonyhában részt venni, ahol a francia macaront kártyaként kevergetik, hogy a patás ördög és Gyurcsány Ferenc szerelemgyerekeként tudják aposztrofálni az ellenzéki kihívót. Ezzel egyidőben újraindult a Gyurcsány show a Youtube-on is (HÁLISTENNEK!), valamint rendszeresen dobálja fel a valójában az én adómból fizetett Megafonos (tényleg olyan, mint valami bukott megasztár) megmondóembereket, akik megszakértik, hogy Márki-Zay gyerekverő, rezsicsökkentő, migránssimogató, egyházellenes és kommunista népvezér.

Tanulság az egészből, az látszik, hogy Rogán dolgozik, valószínűleg arra gyűjt, hogy az új földjeihez ne kelljen hitelt felvenni.