Kicsit erős dolog talán minden párt fölött mondani egy ítéletet, azonban ha megnézzük, hogy melyiknek milyen kínja, gondja van, akkor gyorsan átlátható, miért ilyen a parlamentarizmus ma Magyarországon. 

Annak, hogy ma a Fidesznek kétharmada van, egyedül a Magyar Szocialista Párt a felelős, annak döntéshozóinak az elmúlt 25 évben történt balsikerekkel végigkísért politikai pályafutásának egyenes következménye. De hogy jutott el a legerősebb pártból oda, hogy valojában alig mérhető párttá vált?

Der Untergang, avagy a bukás

2006 nyara, Balatonőszöd.

Mindenki tudja, akkor kiderült, hogy mi mindent kúrtak el az elmúlt évtizedekben. Az emberek választ vártak, amik nem érkeztek meg, tüntetések kezdődtek, amelyekre olyan reakciókat láttunk a parlamentben, amit a legkomolyabb kommunisták művelnek hatalomátmentési célból. Nos, ez a projekt csúfosan megbukott. A baloldali belharcok megkezdődtek, az MSZP darabokra esett szét, mégis képes volt túlélni az azt követő éveket. Ez, ma már talán a párt akkori vezetői is beismerik, hiba volt. 

A magyarok szocializáltsága és tájékozottsága sosem volt a legnagyobb a világon. Egy zárkózott nép vagyunk, néha elég egysíkú gondolkodással, köszönhető talán ennek is, hogy ideológiai alapon a társadalom egy része a baloldalt ma is az MSZP-vel azonosítja, így automatikusan rá adja a szavazatát. A vidéken, ahol a kormánypárt remekül ráérzett a törékeny pozíciókra, gyakorlatilag felszámolták a helyi MSZP szervezeteket. Folyamatosan estek el a szocialista fellegvárak (Eger, Ózd, Miskolc, stb) és ezeken a helyeken masszív jobboldali térnyerés kezdődött meg. Ameddig a párt a hatalmi harcokkal küzdött, addig elvesztették támogatóik 90%-t, amelyek a propagandával megtolt kormányoldalhoz járultak. 2010-ben, ennek kicsúcsosodása volt a NER megszületése, ÓVÉ hatalomrakerülése. 

A párt mélyrepülése nem állt meg. A tehetséges politikusait a régiek félreállították, Újhelyi ma az EP-ben harcol, Szanyi két évtizede romantikázik a kommunizmusról (és szedi fel a lét), Kunhalmit megfogták egy angol nyelvvizsgával, Botkát meg félretették a kisemmizésekkel. Mondhatni, hogy nem egy bázisnövelő politikai cselekedetek sora jutott oda, hogy megerősödött közben a Jobbik, amely már 2013 óta nyugodtan nevezhette magát az ország második erejének. Természetesen a kormánypárt is tett arról megfelelő törvékenyzéssel, hogy a választási rendszer leginkább a "Winner takes it all" elvet kövesse, így a hirtelen feljövő pártok se tudják megszorongatni a kormánypártot. 

Igen ám, de eljöttt a 2018-as választás, ami előtt a kormánypárt szomorúan konstatálta, hogy nincs olyan politikusa az MSZP-nek, aki elvállalná a miniszterelnök-jelöltséget, akire felépíthetne egy kampányt, (amit persze ők jól szétzúzhattak volna) és az a veszély fenyegetett, hogy 2018ra az MSZP kiesik a parlamentből. Ez azt jelentette volna, hogy kb 16%-nyi helyért kellett volna küzdeni, ennek az újraelőosztása pedig erősen kétséges lett. A Fidesznek tehát létkérdéssé vált életbe tartani az MSZP-t (márha kellett nekik a kétharmad). A Párbeszéd beszállásával (ami egy jó gondolatnak tűnhetett rövidtávon, de hosszútávon megölte az összes politikusát) a 10% parlamenti küszöb eléréséhez olyan kormánypárti kampányra volt szükség, amely nem torpedózta a szocialistákat, hogy azok a legrégibb beidegződéssel rendelkező (és életkorban is a legidősebbeket) mozgósíthassa, és bejusson a parlamentbe, kitöltve legalább 10%-ot az ellenzéki oldalon, amely rájuk teljesen veszélytelen. 

Ez pont így történt, minden idők leggyalázatosabb eredményével (11%) bejutottak, és ott gyakorlatilag statisztálnak a kormányzáshoz. Az általuk birtokolt helyek elvesztek az ellenzék számára, mert azoknak szintén vállalhatatlan a velük való együttműködés. Ezért van az, hogy az LMP, a Jobbik, és a Momentum már XXI. századi pártként határozzák meg magukat, ezzel is különbséget téve mind a kormánypárttól, mind a bukott ellenzéktől.

Mi várható az MSZP jövőjében?

Rövidtávon mindenképpen a stagnálás. Ameddig a Hiller és korosztálya bármilyen pozíciót betölt, addig az előrelépés lehetetlen. A párt akkora értékvesztést szenvedett el, amivel inkább a megsemmisülés, mint a reneszánsz várható. Szanyi is felvetette, hogy be kéne szántani az egészet. Jól látja, új köntösben, új emberekkel több esély lehetne a megújulásra. Hosszútávon a jövő megmondhatatlan, a lassú halál a legvalószínűbb, én nem hiszek abban, hogy 2022-ben parlamenti párt lesznek.

Mindaddig, ameddig így marad, addig az MSZP (mint Rákosi Mátyás MDP-jének a jogutódjának, az MSZMP-nek a jogutódja) része marad a NER-nek, mint egyfajta szatelitpárt, amely garantálja a kormánypártnak azt a százalékot, amellyel kényelmesen kormányozhat a jövőben. A változás ugyanis már elkezdődött, de nélkülük, felettük eljárt az idő, és csak idő kérdése, hogy a választók lassan, de biztosan kivezessék őket a parlamentből.