Aki az elmúlt egy két hónapban olvasott külpolitikai hireket, gyakran találkozhatott azzal, hogy Ukrajnával sokasodtak a problémáink. 

Miért?

Ukrajna éppen egy elég szar helyzetben van. Mit szépitsek, a fél országot megszállták az (oroszok ) szakadárok, a gazdasága romokban, a politikai elit válságban, és mindenért kit okolnak? Az oroszokat. Talán joggal is. 

Szóval, az ukránok kitalálták, hogy mindent ukránul kell tanulni az ötödik évfolyamtól, hogy beszélje mindenki az államnyelvet, és mindenki értsen ukránul. Ezt igy még bántani se nagyon lehet, hiszen ha Kijevbe elmegy az ember, ukránul gyorsabban kap kenyeret, mint mondjuk albánul. Azonban, a törvény direkt ki lett élezve a többi nyelv háttérbe szoritására (alapvetően az oroszra), amit a lengyelek-románok-magyarok elég rossz néven vesznek. Miután a románokkal és a lengyelekkel született valamilyen deal, addig a magyarok kötik az ebet a karóhoz (természetesen nagyon helyesen), hogy a törvény ne diszkrimálja a magyar kisebbség tagjait. Mert egy ötödikes magyar kisdiák nem biztos, hogy elit ukrántudásával fog villogni, tekintve, hogy a magyar és az ukrán nyelv bizonyos pontokban (értsd, majdnem mindenben) eltér egymástól. Az ukránok úgy gondolták, hogy letolják majd a százezer magyar kisebbségen a törvényt. Na, ez most a torkukon akadt.

Magyarország ugyanis, miután nem nagyon tudott az ukránokkal beszélni, (pedig volt rá próbálkozás, és a Velencei Bizottság is nekünk adott igazat), bejelentette, hogy Ukrajna addig bizony nem fog sem az EU-hoz, sem a NATO-hoz közeledni, ameddig az egész törvényt vissza nem vonják, vagy legalábbis módositsák.. Majd, a fenyegetést beváltottuk, és minden téren beblokkoltuk a csatlakozási folyamatot (amelyhez a nemzetközi szervezetek szabályai szerint jogunk van), ami rendesen megborzolta az ukránok idegeit, és kiverték a hisztit. 

A probléma az, hogy többrétegű. Ukrajna ugyanis egy ütközőállam a NATO és Oroszország között, valamint az EU és Oroszország között is. Az oroszok nemzeti szuverenitásuk sértésének vennék, ha Ukrajnát bármelyik szervezetbe felvennék, ezért minden erejével akadályozza ezt a folyamatot. Igy tartunk most ott, hogy Ukrajna kvázi bukott állam (ezzel sokan nem értenek egyet), hiszen a saját területe fölött sem bir már teljes és kizárólagos szuverenitással. Az EU és az USA érdeke azonban Ukrajna életképessé tétele, és mind a kettő rossz szemmel nézik a magyar külpolitika ilyen mértékű harcait. Folyamatosan kapunk kisebb-nagyobb jelzéseket (lásd amerikai nagykövetség), azonban a külpolitikai változás nem várható az ügyben. Amerika és Németország pedig mindenképp megoldaná a helyzetet, ezért valószinűleg a túloldalon is kifejtik a nyomást, eddig eredmény nélkül.

Miért nem enged egyik fél sem?

Most fel is nevethetsz, de nekünk nem szokásunk engedni. Ahogy a hülye döntéseihez is ragaszkodik a kormány, (lásd előző bejegyzésem) úgy a jó döntéseit sem engedi el szivesen. A tények pedig egyszerűek. A magyar nyelvű diákok diszkriminációja megengedhetlen a XXI. század Európájában, ráadásul ezzel a szabállyal az EU-ba se vennék fel őket. Az ukrán provokációk után (beregszászi konzulátus, mirotvoreczi listázás) pedig a jóindulat is eltűnt, a külpolitika innentől kezdve csak eredmények alapján tesz engedményeket az ukránoknak. 

Az ukrán félnek meg belpolitikai oka van. Valahogy el kell magyarázni otthon, hogy a szakadárokat miért nem verik le, ráadásul a fizetés miért olyan alacsony az országban, hogy gyakorlatilag éhező régiók vannak Ukrajnában. Az ukrán fizetőeszköz elértéktelenedik, ráadásul a gázt továbbra is az oroszoktól kapják. Ezekre kell egy erős képet mutatni, mégpedig azt, hogy példát statuálnak az oroszokon, mégpedig a Nyugat támogatásával. Ebbe a képbe nem illik bele, hogy sem a NATO-hoz, sem az EU-hoz nem közelednek, mert hát ugye a magyarok. Ez egy igazi  fideszes logikával lett amúgy összerakva, hiszen az ukránok a magyar reakciót OROSZ reakcióként értelmezik. 

Az ukrán nagypolitika állitása szerint ugyanis a magyarok az oroszok kottájából játszanak, (ugye, ugye, sorosgyörgy...), és a céljuk, hogy tönkretegyék őket, de ők megmutatják, hogy Ukrajna elpusztithatatlan. Főleg a választásig, mert Ukrajnában hamarosan választások lesznek. Ilyen előjelekkel fut neki a mai ukrán kormány a választásoknak, amelyen a kilátásaik nem igazán meggyőzőek. 

Mit reagál a NATO és az EU?

Természetesen kivannak rendesen, hiszen az ukránok megnyerése stratégiailag nagyon fontos lenne a számukra.Azonban,a magyar elutasitás miatt minél hamarabbi megoldást szorgalmaznak, a kompromisszum elvén. Itt úgy tűnik, hibázik a Nyugat, mert az illiberalizmus egyik oldalával találja magát szemben, amivel pedig tehetetlenek. Hosszú távon persze nem látható a következmény, de egy esetleges ukrán összeomlás után nem látni, hogy pontosan mivel is tudna a két szervezet szövetkezni.

Hogy áll itt Putyin?

Röhög a markába. Krimet ugyanis nem fogja visszaadni, a keleti orosz szakadárok támogatását pedig ha folytatja, akkor ők továbbmennek Kijev felé. Neki sem érdeke azonban az ukrán összeomlás, mert ameddig Ukrajna kapálózik, addig sincs ideje arra, hogy megerősödjön és veszélyt jelentsen Oroszországra (természetesen nem fizikailag). Ugyan érdekében áll a magyar elutasitás, az azonban nem várható, hogyha a oktatási törvény visszavonása után a magyar támogatás ne lenne Ukrajna mögött, ezért ezzel nem számolhat hosszútávon. Ha Ukrajna összeomlana, akkor pedig intézkedik, hogy a megfelelő vezetéssel álljon föl az új ukrán kormány, tekintve, hogy Janukovics a bukása óta a vendégszeretetét élvezi.

Mi lesz a konfliktus megoldása ?

Várhatóan engedni fognak az ukránok a választás után. Kormánytól függetlenül égetően szükségük lesz a támogatásokra, ezért a magyar fél azonnali támogatásáért cserébe visszavonják, de legalábbis felfüggesztik a problémás oktatási törvényt. Válaszásokig azonban az egésznek kampányize van, ezért addig szinte kizártnak tartom, hogy előrelépés legyen az ügyben.