Ugyan a tanárok életpályája anyagi téren az elmúlt néhány évben talán egy kicsit vonzóbb, mint előtte, de ez sem jelent többet annál, minthogy kb 20 évvel le vagyunk maradva egy nyugati országtól. A tanári kezdő fizetés itthon, feltételezve, hogy egyetemi/mesterképzéssel rendelkezik, akkor az bruttó 243 ezer forint. Adok időt, hogy emészthessük, ez a béremelés utáni állapot.

• Mennyit kap egy tanár azért, hogy felnevelje a jövő generációját?

Összehasonlításképpen, ma Budapesten egy pizzafutár 10-12ezer forintos alapbérért, plusz kiszállítandó étel mennyiség után egy adott jutalékért napi körülbelül 15-20 ezer forintot visz haza, nettóban. Ha ez csinálja havi 20 napot (tehát annyi napot megy melózni, mint egy tanár), és az alacsonyabbal számolunk, akkor nettó 300 körül visz haza. Ebből lekatázik egy ötvenest, és a maradékkal pedig majdcsak ellesz abban a tíz napban. (Természetesen, a legvakmerőbb futároknál simán összejöhet egy jó helyen 400-500as nettó is, bár azért menni fog, mint a gép.)

Tudjátok, hogy mi a különbség a tanári és a pizzafutárnyi pálya között? (Nem lenézve a futárokat!)
Az, hogy tanárnak 5 éven keresztül tanulsz az egyetemen, majd gyakorlatozol, hogy másoka taníthass, addig pizzafutárnak elég 17 évesen letenni egy jogsit. Melyik a kifizetődőbb?

• Hány állás van, ahová várnak?

Megnéztem a közigálláson, hogy hány tanárt keresnek most "hivatalosan". Csak annyit ütöttem be, hogy tanár (tehát nem oktató, szakmunkatárs, pedagógus, nevelő és egyebek), és simán kivágott 530 találatot. Ha ennek csak a 10%-a nem él már, akkor is kb 480 betölthető álláshely van, ahol azonnal (tehát év közben) lehetne kezdeni. Ha a gimnáziumi tanárokat nézzük, náluk szinte kötelező az egyetemi végzettség, hisz anélkül a tanár nem készíthet föl érettségire, tehát az oda jelentkezők száma már alapból limitált. Ugye a közigálláson is kötelező elvileg meghirdetni a helyeket, de az óraadókkal feltöltötteket nem fogják, valamint ha sikerül állandó helyettesítést találni egy adott órára, akkor az sem fog megjelenni a hivatalos statisztikákban, mint állás. Mindenesetre általánosságban elmondható, ha tanár vagy, és állás kell, akkor bármely városban el tudnak helyezni, hiszen azzal egy gondjuk biztosan megoldódna (Maximum mást helyettesítene az adott kolléga, akinek a z eddig helyettesített tárgyára vesznek fel.)

• Na de mégis miért mennek el, mennyit kapnak máshol, mennyi az annyi?

Itt egy barátságos grafikon, csak hogy nagyjából tisztán lássunk, a Business Inside-ról:

Mi a bal oldali oszlopban foglalunk el előkelő pozíciót, de ez a dark side, és nem a jó irány, a túloldalon pedig azt láthatjuk, mi lehetne a cél, de legalábbis a célkitűzés. A grafikon alapján kijelenthetjük, hogyha egy Vas megyei tanár nem megy át valamelyik burgenlandi gimnáziumba tanítani, akkor ott nagyon komoly érvek vannak amellett (honvágy, hazaszeretet, meglévő egzisztencia, esetleg nagy szerelem), hogy itthon maradjon. Az osztrák tanári kezdőfizetés ugyanis magasabb, mint az itthon sok év után elérhető maximális. A fenti fizetéseket USA dollárban kell nézni, és éves lebontásba.

• Hogy tudnak kozmetikázni a tanárok számán?

Óraadókkal. A tanári szakmához tartozik az írt-íratlan szabály, hogy aki "Tudja, az csinálja, aki meg nem tudja, az tanítja". Bár ez jelentős görbítése a tényeknek, azonban a tanári szakmához ma "hivatalosan" elengedhetetlen a tanári diploma megléte. Ha már akkora a munkaerőhiány, hogy veszélyezteti a működést, akkor pedig indul a "trükközés", és egyetemistákat alkalmaznak, esetleg "külső szakértőt", mégpedig megbízási szerződéssel, így kikerülik a tanári diplomát az intézmények. Ugyan ezzel a módszerrel reaktiválják a nyugdíjas oktatókat, amely néha elég érdekes szituációkat szül, hiszen a nyugdíjba ment informatikatanárok jó esetben pengék Comenius Logóból, de egy macOS működését már csak töredékük érti, ez utóbbi pedig biztos hasznosabb lenne egy mai diáknak.

• Miért baj ez, hiszen a lényeg ugyanaz?

Azért, mert ha senki se marad itthon, senki se marad a pályán, akkor le lehet csukni a villanyt. Ma a tanári pályát nem csak a kevés tanár és tanárjelölt jelenti, hanem az elvándorlás, valamint a szakmabeli lemorzsolódás is, amibe a szakmaváltás is beletartozik. Ma a tanári szakma az egyik legelöregedőbb pálya, és ez a rohamosan fejlődő világban úgy, hogy mi még a régi poroszos rendszert nyögjük, igencsak sötét jövő rémképét sejteti. Azonban pánikra nincs ok, még van idő reagálni a jövő kihívásaira, kérdés, hogy ez meg is fog-e történni, és ha igen, milyen modellt fogunk alapul venni. Mert a mostani fölött eljárt az idő, és remélem, hogy ezt a döntéshozók is érzékelik.