Egy маленькая работа , kedves munkavállaló?

avagy mit várna el tőlünk a kormány?

November végén érkezett a hír kicsiny hazánkban kalandvágyból itthon maradó munkavállalóknak, hogy az évi eddig elrendelhető túlórakeret 200 óráról 400 órára változna, és ezt a túlórakeretet elég lenne 3 éven belül kifizetni.

Na, ki mit szól hozzá?

Mert a kormányt, és a szakszervezeteket tudjuk, nézzük:

Kormányoldalról:

A kormány nem biztos, hogy a legjobban prezentálja ezt az elképzelését. Nem volt róla se egyeztetés, de nem láttam róla társadalmi vitát sem. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter szerint a német multinacionális vállalatok örülni fognak ennek a változtatásnak, azonban ez koránt sem annyira egyszerű. Alaposabban megnézve kirajzolódik pár dolog:

- Ma egy külföldi multinak szüksége van a nagy mennyiségű, és viszonylag olcsón (olcsóbban mint nyugaton) elérhető munkaerőre. Nem utolsósorban, nagy királyság nekik az, ha a munkavállaló szakképzett is. Ebből pedig, egyre kevesebb van, ez tény

- A számok nem hazudnak. Bár hivatalosan nagyon király dolog itthon élni, azonban a gyárakat az érdekli, hogy minél nagyobb darabszámot tudjanak legyártani, ez pedig a munkaerőhiány és az elvándorlás miatt egyre nehezebben megy. Ez újabb tény.

- Ugye, a törvény őket (munkáltató) is kötelezi a kiszabható túlórakeretek ügyében, azonban ezzel a törvénymódosítással hirtelen lehet azt mondani Gézának, aki 4 ezer darab villáskulcsot hegesztett össze 8 óra alatt, hogy kéne még ezer, Géza! Van rá jogunk, hogy két órát még itt tartsunk miatta! ---> Ugye szegény Géza így napi 10 órát lesz kénytelen dolgozni. Amikor meg megjön a bére, akkor az nem nő, mert a törvény lehetővé teszi a KFT-nek, hogy majd 3 éven belül fizesse ki Gézának a napi plusz két órát. Ja, és nem pótlékkal, hanem mint alapbér. Ugye, milyen jó? Kár, hogy szegény Géza a Tesco pénztárba nem tud 3 év múlva fizetni a gyermekei kajájáért. - fiktív példa, ami életszerűvé válik a törvénynek köszönhetően.

- Mielőtt úgy gondolnánk, hogy ez csak itthoni probléma, ez nem igaz. A keleti szomszédunknál például a pénzügyminiszter (!!!!) azt javasolta, hogy egyszerűen tiltsák be a korlátlan külföldi munkavégzést, és akkor megoldódik a hazai munkaerő hiánya. Kár, hogy arról bizonyára nem hallott, hogy 1955 óta az EU egyik alapelve a szabad munkaerőáramlás, amivel ez nem teljesen kompatibilis. Mi nem tiltanánk be - hisz így is harcolunk eleget Brüsszellel - , hanem az itthon maradottakon behajthatóvá tennénk az emberhiány okozta teljesítmény-elmaradást, mint munkaidő.

Természetesen a német államtitkár nyilatkozatát is ismerjük, aki szerint nem feltétlenül igaz Szijjártó mondata arról, hogy a német cégek kérték ezt a módosítást a kormánytól. Ugyan ő hozzátette, hogy Németországban az éves túlórakeret 200 órában van maximalizálva. 

A törvényt az a Kósa Lajos jegyzi, akinek a családjában nagy hagyománya van a munkának, hiszen a kedves mama is teljes sertéstelepet igazgat, és mellette még motorokat is lízingel.

Tegnap este úgy tünt, hogy meghátrál a kormánypárt, mégpedig bizottsági szinten. A törvény szakmai előkészítéséért felelős, amúgy kormánypárti többségű vállalkozásfejlesztési bizottság több ponton finomított volna a beadványon, de a Hende Csaba által vezetett törvényalkotási bizottság a javított részeket nagyrészt ignorálta, úgyhogy minden marad kvázi a régiben.

Kérdés továbbá, hogy a KDNP-s képviselők, akik a törvény mellett állnak, mit szólnak a vasárnapi munkavégzés helyetti ilyenfajta "fakultatív elfoglaltsághoz?"

Munkavállalói oldalról:

A munkavállalói oldalról a szakszervezetek teljesen kikészültek az ötlettől. Nem ok nélkül, az ilyen mértékű pluszmunkavégzés már egészségügyi kockázatokkal is járhatnak. A modern társadalmakban komoly kísérletek zajlanak annak az érdekében, hogy a 8 órás munkahetet is csökkenteni tudják, hiszen ez is a túlhajszolás közeli állapot. Az európai (tehát nem a magyar) munkaügyi perekben a bíróságok egyre többet mondják ki, hogy a napi munkaidő része az otthon-munkahely távolság megtétele. Tehát ha valaki 1 órát utazik a munkahelyére, akkor ott Ő maximum 6 óra munka után elindulhatna haza, hisz egy óra, míg hazaér. Nem véletlen, hogy ezeket még nem integrálták a magyar törvényekbe.

A parlamenti vita közben  elhangzott, hogy állítólag egyeztetnek a szakszervezetekkel, és a javaslataikat beépítik. Ez azonban a szakszervezetek szerint nem történt meg. Ráadásul Lezsák Sándor lenyomott egy olyan magánszámot az üres parlament előtt (ugye, a kormánypárt nem szeret vitázni. Ha úgy gondolja, hogy nem kell, és most így gondolja), amiben szépen lassan megvonta az ellenzéki képviselőktől a szót, majd megköszönte a részvételt és bezárta az ülést. Valamikori szellemi elődjei is így tettek '49 magasságában, ő pedig akkor született, szóval látszik hogy egy ilyen korban szocializálódott, azonban a XXI században ez a megoldás nem akceptálható.

Miért para amúgy az egész?

Képzeld el, hogy dolgozol, és más dönti el, hogy mikor mész haza, és sem indokolni, sem fizetnie nem kéne neked érte. Nem ok nélkül van az (a nyomott bérek miatt), hogy egy tanár például maszekban angolt tanít, és 3 ezret kér el egy óráért. A munkájának ugyanis körülbelül ott van az értéke, de ezért az állam csak 500 körül hajlandó neki fizetni. Én amúgy megértem. De télleg. 

Ugyanígy megértem azt a munkást, aki fogja magát, és otthon autót szerel, számítógépet, kávéfőzőt és istennyilát is javít pluszba számla nélkül, mert rá van erre kényszerítve. Ahogy számos 40 év körüli családos ember úgy dönt, hogy köszöni szépen, megnézzük máshol mi az opció.

Ahelyett, hogy a kormány olyan feltételeket találna ki, ami miatt holnaptól jobb hely lehetne az ország (például lenne egy nem penészes kórházunk, vagy esetleg azonnali adókedvezmények a gyermeket vállalóknak és a gyermekeseknek egyaránt), inkább csinál még néhány olyan intézkedést, ami felteszi a kérdést, hogy biztos ezt akarták-e az emberek április 8-án.

Mi lesz a következménye? 

December 8.án tüntetés lesz. Kérdés, mekkora. Varga-Damm Andrea (jobbik) szerint Budapest "kevesebbért is égett" 2006-ban, és ha ezt mint radikális politikus mondja, akkor neki csak hihetünk. Bár a társadalmi feszültséget nem érezni a mindennapokban, emlékezhetünk 2006-ra, ahol szintén nem lehetett érezni, de nagyot szólt. így most nem tudok rá még tippet se mondani, hogy mennyien lesznek holnap a Jászain.

Nem gondolom azonban, hogy a kormány tárgyalni akar a törvényről. Jól felépített rendszerüket téglánként állították össze, amelynek egy újabb eleme ez a törvény. A kormánypárt nem szereti a demokráciát itthon, ez már borítékolható, azonban egyre veszélyesebb játékot űz a társadalommal, és inkább az a kérdés, hogy annak a türelme meddig nyújtózik. 

Megszavazzák-e a törvényt?

Matematikailag nincs előttük olyan akadály, ami ezt nem tenné lehetővé. Minden házbizottságon át tudják vinni az elképzeléseiket, a tárgyalási szakaszban pedig több mint kétharmaduk van szavazatarányban. Tehát szigorúan nézve igen, a javaslat át fog menni.