A hatalom árnyékában

Számtalan nyilatkozatot olvashattunk különböző ellenzéki politikusoktól, hogy is kellene vezetni az országot. Teljes joggal dühösek az emberek, és mentek tüntetni, mégsem látszik, hogy ki az, aki nyertesen jöhetne ki a tüntetésekből. Két tényezőn már látszik, hogy ki az aki veszít:

A kormány: Hiszen ők okozták, és a tüntetések inkább terjednek, mint gyengülnének. A kormány és a fideszes kommunikáció a saját blöffjét szajkózza, Soros-ezredekről beszélnek, akik végigmenetelik Budapestet. Csak halkan el lehetne játszani a gondolattal, hogyha Soros fizetné az egészet, akkor mégis miért van ennyi ember, aki felül neki? Hogyha az ország amúgy egységes? Természetesen egyszerű a válasz, a kormány hazudik az egységről, kérdés, mikor omlik össze az egész, mint egy kártyavár. A populista ideológiának ugyanis általában ez a vége, kifulladnak, ahogy elfogy a tartalom a mondanivalójukból.

A Mi Hazánk: Kiderült, hogy egy végletekig lebutított, szélsőfideszes csökevénypárt lett, akik se radikálisabbak, se intelligensebbek, se szakmaiabbak nem tudnak lenni a kormánypártoknál. Volner János ugyan rendesen meglovagolja  a fidesz-hullámokat, de ahogy a Jobbiknál sem adtak neki funkciót az EP-választásokra, úgy itt sem fog neki babér teremni.

Mi az viszont, amit nem olvashattunk?

Ugye, számtalan elemzés van arról, hogy mit kefél el a kormányzat, hány rossz lépése van, és hogy tesz minket tönkre, ezekkel könyvtárakat lehetne megtölteni. Azonban, van pár dolog, amiről nem nagyon olvashatunk. Ez pedig, a Fidesz JÓ dolgai.

Igen, vannak, és ameddig ezt az ellenzéki erők nem ismerik el, addig semmi esélyük nem lesz arra, hogy leváltsák őket, hiszen nem nagyon hangoztatják, hogy ezeket megtartanák akkor is, ha esetleg hatalomra kerülnének. Összeszedtem párat, de ettől függetlenül lehet olyan, amit kihagytam.

Nézzük tehát: 

1. A határon túli magyarok állampolgársága

Óriási dolog a Fidesztől, amit tett, és mindez azért tehette, mert az ellenzék előtte nem tette meg. Tudjuk, hogy a határon túli szavazatok száma csekély, de mégis elég ahhoz, hogy egy-egy mandátumot ide-oda toljunk. Bibó óta tudható, hogy a magyar államnak kötelessége megvédenie a külhonba szakadt nemzetrészeit, azonban ezt a kötelességét 2010 előtte egy kormány sem tette meg, sőt, 2005-ben komoly kampány is folyt ellenük. Hogy ennek mi lett az eredménye? 90%+-os határontúli Fidesz-szavazat. A kormánypárt akár embert is áldozhatna, akkor se szavaznának ellene. 

2. Családok támogatása

Ez egy viszonylag drágító tényezője volt a kormányzásnak, azonban el kell ismerni, hogy azok érdekeiben szembe kellett menniük a piaccal, akiktől a szavazatot kapták. A családi adókedvezmény számos családnak könnyítette meg a mindennapokat, és növelte a bevételeiket. Drága volt, de megérte. A CSOK, ha kiforr, ugyanekkora szavazatmennyiséget hozhat, azonban kérdés, hogy a visszaélések mennyire fogják ezt elkerülni. Élelmes nép a magyar.... Természetesen még ez a terület sincs teljesen kiaknázva, simán lehetne a duplájára emelni a családi pótlékot (vagy triplájára!), úgyhogy ezen a területen még várhatunk szavazatszerző intézkedésekre.

3. Gazdasági válság leküzdése

Az IMF hitel visszafizetése szintén nagyot húzott rajtuk, még akkor is, hogyha az átlag-állampolgárnak nincs rálátása, hogy mibe is került. Valószínűleg, az unortodoxnak nevezett gazdaságpolitika a háttérben nagy károkat okoz a magyar nemzetgazdaságnak, hiszen a kavics akkor is lesüllyed a vízben, ha azt unortodoxnak nevezzük. Lényeg a lényeg, átcsoportosításokkal és forrásbevonásokkal a Fidesz-kormány stabilizálta a gazdaságot, és olyan környezetet teremtett, amely a befektetők számára vonzó. Az, hogy ennek mi volt az ára, az mostanában derül ki, lásd a rabszolgatörvény, mert a kormány nem azért hoz ilyen törvényt, mert ilyen kedve van, hanem valami háttéralku eredménye után kénytelen ilyet bevezetni.

4. Budapest és a BKK.

Ugyan Budapest egésze nem nevezhető kormánypárti bástyának, mégis, az elmúlt évek fejlesztései leginkább a budapesti mindennapokban láthatóak. Ilyenek a CAF-villamosok, amelyek - ellentétben a Combinokkal - zökkenőmentesen el tudtak indulni (ehhez hozzájárult a nagy nyilvános tesztidőszak is) és a leginkább perem-vonalakon (1, 3, 19, 17) ezek a legnagyobb szállító-kapacitással rendelkező járművek. Itt van a befejezett 4-es metró, de a 2-es metró felújításának a vége is hozzájuk kapcsolható. Bár a hármas metróval nagyot bakiztak, elképzelésem szerint az is egy nagyhatalmi megegyezés miatt történt, semmint a butaság és a hozzáértés hiánya miatt, noha ez esetben tény, hogy a felújítás során hibákat követtek el (légkondi).

5. Autópálya. 

Habár a nagy autópályahálózat gerince szintén 2010 előtt készült el, a gyakorlati hasznát azonban leginkább 2010 után mutatta a rendszer, és nem azok számára, akik azt építtették. A kormány később ismerte fel a bővítésben rejlő szavazatszerzést, először nagy pénzeket akart szakítani korrupciós ügyekkel (lásd, pl emiatt nem autópálya az M4, mert az EU egyszerűen kiröhögte a költségeket, és nem szállt be.) Mindenesetre a megyeszékhelyeket az autópályákhoz  kötő mellékutak megépítését a kormány saját sikernek adja el (arról nem beszélnek, hogy 20 éves késésbe voltak, és 1998-2002 között ők voltak hatalmon), és tény, hogy a propaganda miatt ez szavazatokat fog nekik szerezni.

6. Államfő-választás.

Ugye, az ellenzék találta ki, hogy ne közvetlen legyen az államfő-választás, hanem majd a parlament szépen kinevezgeti az államfőt, aki majd eldönti, hogy a parlamenti törvényeket okkal-joggal hozták-e. Alapvetően tisztességesen, egyfajta status-quo volt 2010-ig, ameddig olyan ember töltötte be ezt a pozíciót, aki szakmailag/társadalmilag a nép szemében is támogatást élvezett. De a törvények elfogadásához az kell biztosan, ha egy saját embert ültetünk ebbe a székben. Viktor nem volt paranoiás, előbb Plággal, majd Bráderrel töltötte be ezt a pozíciót, és ezzel lesilányította, mint közjogi méltóságot. Itt talán látszik egy megoldás: Közvetlenné kell tenni az államfő-választást, mint az északi szomszédnál, és olyan jelölteket indítani, akik tényleg pártokon felül állnak, és szakmailag kikezdhetetlenek.

Összegezve, a kormánynak vannak tagadhatatlanul jó húzásai, még hogyha ezek más okból kritizálhatóak. Ezekre a lépésekre azonban egyik ellenzéki párttól sem látunk alternatívát, amely egyrészt legitimáció-vesztést jelent számukra, másik oldalról pedig töketlenséget, hiszen a jó programok folytatásáról sem hallhatunk. Az, hogy ma valakik csak elszámoltatásokkal tudjanak szavazatot szerezni, az édeskevés, hiszen amint ezek lezajlottak, kormányozni is kellene, azt pedig csak kiterjedt, szakmai pontok alapján lehetséges.