Bár alapvetően úgy gondoltam, amikor elkezdtem a bejegyzéseket, hogy igyekszem a belpolitikai dolgokra koncentrálni, ma már nehéz elmenni a Brexit folyamata mellett. Ugye, ez az a két éves periódus, ami alatt az Egyesült Királyság (és nem Nagy Britannia!) távozik az Európai Unióból. 

Erről már számtalan cikk, szaksajtók, meg egyéb dolgok születtek, ezek közül talán a legjobb a Bordás-kolléga által szerkesztett ukpolicital.blog.hu (@UKpoliticalblog) a legjobb, tehát akit nagyon érdekel a téma, ott találhat majdnem percre pontos aktualitással cikkeket.

De addig is dióhéjban: 

David Cameron, ex-UK miniszterelnök populista kampányba kezdett, miszerint az EU kiszipolyozza a brit gazdaság erejét, és ezért előnyöket akart kiharcolni magának. Bár csomót tárgyalt, az EU nem engedett az alapelveiből (ezek állandóak 1958 óta), így bejelentette, hogy a brit nép kezébe adja a lehetőséget, hogy szavazhasson, jó-e az országnak. Bár ez tök szép meg jó, valójában óriási felelőtlenség volt, hiszen a népet egyáltalán nem tájékoztatta arról, hogy az, ahol ma az országuk tart, az főképp az EU-nak köszönhető (AZ UK az EU előtt megpróbálkozott egy "ellen-EU"-val, de ez annyira jött be, hogy inkább beszálltak az EU-ba), és így kb olyan dologról szavaztak az emberek, hogy "tetszik-e, hogy esik az eső". A nép, szorosan, de a kilépésre szavazott. Cameron pedig, miután ő amúgy a maradás mellett volt, megköszönte a részvételt,  és lelépett, otthagyta a kakiban az egész kormánypártját.

2017.március 29.én Theresa May brit miniszterelnök elküldte az EU-nak a levelét, melyben a TEU (Treaty of the European Union) 50. cikkelyének életbe léptetését kérte. Ez az a cikk, ami lehetőséget teremt arra, hogy egy tagállam, tárgyalások után 2 év alatt elhagyja az EU-t. Érdekesség, hogy a Lisszaboni szerződés előtt ez a lehetőség nem létezett, és a megalkotója szerint se arra született, hogy alkalmazzák, hanem hogy a lehetőség adott legyen.

Tehát a két éves időtartamban a brit miniszterelnök házról házra járkált a tagországokhoz, megegyezni velük, hogy mi lesz majd a brexit után. Ez egy elég nyögvenyelős folyamat volt, ahol számos engedményt kaptak a britek (pl a spanyolok nem forszírozták Gibraltárt), de a végén nagyjából mindenhol sikerrel járt. Kivéve az írekkel. 

Mi a gond az írekkel?

Az észak-írországi és az ír határ ugyanis jelenleg olyan, mint a magyar-szlovén, észre se veszed, hogy ez így van. De eredetileg nem az EU miatt, hanem azért, mert az észak-ír polgárháborút lezáró nagypénteki megállapodás 1998-ban így határozott. Ekkor mind a két tagállam EU-tag volt. Azonban, ahogy kilép az UK, akkor a határellenőrzésnek vissza kell állnia (mert ugye, vámolni kell!- a populisták ezzel kampányoltak a brexit mellett), viszont ez megszegné a polgárháborús megállapodást. Arról pedig Theresa May-nek sincs kétsége, hogy az IRA gyorsan felrobbantaná az észak-ír rendőrőrsöket, úgyhogy kellene egy megállapodás. 

Az írek álláspontja egyértelmű, ők nem akarták a brexitet, ezért ők nem módosítják a megállapodást, be kell tartani a nagypénteki egyezményt. Az EU pedig, mint a bennmaradó írek pártján álló szervezet, közölte a britekkel, hogy vagy nyitva marad a határ, vagy nincs deal. Theresa May ezt amúgy aláírta, majd hazavitte az egyezséget, ami történelmi vereségéhez vezetett. 

2019-01-29.én újra leszavazták May-t, aki felszólította az EU-t az újratárgyalásra. Körülbelül öt percen belül kapta meg a hivatalos választ, hogy "No, there will be no re-negotiation", azaz nem lesz újratárgyalás.

Miért vállalták be a britek ezt?

Mert úgy gondolják, hogy a demokrácia győzelme a szavazás, aminek érvényt kell szerezni. Ez talán így is van, azonban mivel a nép nem igazán tudta, miről van szó, a nagy cégek meg közben otthagyják Londont, ami anyagilag fáj már nekik. Ezért már a nép szerint se biztos, hogy jó dolog a brexit. Másodsorban, totális politikai öngyilkossággal érne fel az, ha valaki kihátrálna a kilépés mögül. Ha May legyőzné az egóját, akkor simán megállíthatná a folyamatot, és visszavonulhatna. Valószínűleg a sikeres kilépés után úgyis ez fog történni.

Magyarul, egyáltalán nem ezt akarták a britek, de mégis ezt kapták. 

Mi lesz március 29.-e után?

Szerintem március 30. Theresa May valószínűleg ezt a napot várja, mert itt visszavonulhatna, mint minden idők egyik legrosszabb időkben hivatalban lévő miniszterelnöke. AZ UK most úgy tűnik, hogy kinn akar lenni az EU-ból ezen a napon, de ez most még nem jelenthető ki, hogy így is lesz. Van egy meredek forgatókönyv, miszerint előző nap visszavonják a kilépést, majd másnap újra beadják, és ezzel nyernének két évet. Vicces, de jogilag megtehetik.

Meg lehet-e állítani a Brexit-folyamatot?

Meg. Ezt már az EU bírósága is kijelentette, hogy ahogy elindítani is egy levéllel kell, úgy megállítani is. A folyamatot a May-kormány megállíthatná, de már többször is kijelentette, hogy nem fogja. A parlament is kiírhatna egy új népszavazást (a népesség 60%-a már ezt akarja), de ehhez kellenének a kormánypárti szavazatok, de az ellenzék se egységes a kérdésben, mégpedig taktikai okokból. Egység talán annyiban van, hogy a brexit tuti tragédia lesz az országnak. 

Aki még megállíthatja, a harmadik tényező pedig maga a királynő, II. Erzsébet. Neki ugyanis egyszerűen vétójoga van, amit ő nem hagy jóvá, az nem lesz kihirdetve. Tehát, ha március 28-án megszavazza a parlament hogy kiléptünk, a királynő meg közli, hogy nem, akkor az UK bennmarad. Ez azonban csak matematikai esély, mert közel 300 éve egy uralkodó sem vétózta meg a parlamentet. Bár, egyszer minden sorozat megszakad. 

Mi lesz a kint lévő magyarokkal? 

Elsősorban ők nem fogják megérezni, hiszen 2022-ig biztosan ígérik, hogy minden változatlan marad. Ami biztos, hogy az UK azt tervezi, hogy a képzetlen munkavállalókat haza fogja küldeni, tehát aki csak mosogatni van kinn, és nem a szakmájában, vagy diplomával, az el fogja hagyni az UK-t. Ez azonban még nagyon messze van, addig számos dolognak kell tisztázódnia. Vannak olyan pletykák, miszerint kilépés után rövid időn belül újra beadnák a csatlakozási kérelmet, de ez már tényleg olyan brit dolog lenne, mint maga a Csengetett, Mylord? .

Mi a tanulság?

Hogy a populizmus rossz. A populista politikusok szavai mögül általában nem a teljes igazság található, és erősen hiányzik a szakmaiság. EZ minden populista országra érvényes, a populizmusnak ugyanis egységes nyelve van. Az elmélet szerint egyszer minden populista el fog bukni, de kérdéses, hogy ez mikor következik be, addig is viszont az ország tudja meginni az egésznek a levét. Az UK tekintetében ezt pedig most élőben közvetítik, és élvezhetjük, de belegondolni is rossz, hogy ez itthon is előfordulhat.