A heti hazai sporthírek egyike, hogy George F. Hemingway /szül: Szabó György/ eladta a Budapest Honvéd futballcsapatát. Akár el is lehetne engedni a fülünk mellett, mégis, Hemingway olyan dolgot testesített meg a magyar futballban, amellyel rajta kívül nem lehetett találkozni : 

Ő volt az egyetlen olyan sportvezér, aki amellett, hogy a piacról szállt be, és a saját pénzét tette kockára, rendszeresen kiállt a nyilvánosság elé. Hogy jól döntött-e, vagy nem, az majd később kiderül.

George F. Hemingway távozásával ugyanis kiszállt a nemzetközi piac a magyar futballból. Az Újpestet nem számítom ide, mert ott, ami az elmúlt években zajlott /lásd címercsere, meg egyéb botrányok/, inkább tűnik a belga pasi kelet -európai pénzmosodájának, mint profi, hosszútávú stratégiát követő futballklubnak.

Hemingway, amikor megvette a Honvédot, éppen egy csődközeli csapatot vett át, és rengeteg pénzt ölt abba, hogy a klub létezzen. Ez egy egyszerű, üzleti befektetés volt, amely akkor inkább tűnt őrültségnek, mint normális döntésnek, de az "Öreg" bevállalta, és végigvitte. Ő pontosan a piacról vásárolt játékosokat, és mindent pénzalapúan látott. Nem azt, hogy mennyit tud kivenni belőle, hanem azt, hogy az elköltött összeg hogy jön vissza a csapatnak. Ő volt az, aki leigazolta Lanzafamét annak bundabotránya után, majd magyar viszonyok között óriási pénzért adta tovább. /"megmondtam az árát, és a pasit felmosták a padlóról"/ Hemingway hozzáállása kb ötven évvel előzte meg a többi klubtulajdonost. Bár eleinte nagyon keményen fellépett a Honvéd szurkolóival szemben, főleg a rasszizmus és antiszemitizmus ellen, ahogy a szurkolók érezték, hogy az "Öreg" terve mellett halad előre a klub, úgy álltak be a sorba. Mint klubvezető, kiállt a szurkolókat ért büntetések ellen. Nem lett a legnagyobb futballklub a Honvéd, de az biztos volt, hogy egy esetleges kormányváltás után a Honvédnál biztos az NB I.-hez szükséges anyagi háttér, míg a 'Tállai-féle Mezőkövesdről, vagy a konkrét vicc-kategóriájú Kisvárdáról ez azért nem mondható el /Felcsút meg úgy jár majd, mint Scornicesti /.

Hemingay vlogolt (!), döntéseit amennyire akarta, megindokolta, és megalapította azt az ifiakadémiát, ami amúgy a független mérések szerint is a legjobb az országban. Ebbe is a saját pénzét ölte bele, úgy gondolta, hogy a saját nevelésű focistákkal is jó eredményt ér el a csapat, eladásukkal pedig működhet a klub. Ezen az elven működik amúgy a "mi kutyánk kölyke" horvát futballcsapatok nagy többsége, elég megnézni Modricot, Kalinicet, Rakiticet, Cornlukát, Mandzukicot, hogy honnan indultak, és hol tartanak most. Ez a projekt még nem érett be Hemingwaynek, de abban ő is biztos volt, hogy jó úton halad. Ő maga mondta, hogy van 4-5 ifije, akik már a nagycsapattal edzenek, és akiket később pénzé lehet tenni. 

Ügyesen manőverezett a politikával, sosem került bajba, és nyilvánosan nem dörgölőzött senkihez. Mindig mondta, hogy a Honvéd is pénzé tehető, és ha valaki besétál hozzá egy láda pénzzel, akkor viheti. Mint igazi amerikai, a pénzt is megbecsülte, úgyhogy nagy valószínű, hogy az "Öreg" nem járt rosszul a biznisszel. A magyar futball viszont óriásit veszített, immár nincs több piaci alapon működő klub, gyakorlatilag a magyar foci teljesen állami lélegeztetőgépre lett kapcsolva, amiből, ha elmegy a fenntartó áram, mindennek vége van. Bár ez csak egy egyszerű üzleti döntésnek tűnik /sőt, valószínűleg Hemingway számára az is volt/, hatásai azonban hosszú távon meghatározzák a focit. Azt a sportot, ami a fiatalok között a legnépszerűbb. Kérdés, hogy ezek után mi lesz az a független mérték, ami meghatározza, hogy mit ér a magyar fiatal a pályán? 

Dárdai szerint, aki a legnívósabb bajnokságok egyikében dolgozik, egy magyar fiatal sem ér fel gondolkodási sebességben a külföldiekhez. És ezután sem látni azt, hogy ez változna. 

Neked pedig, mindent köszönünk, és minden jót, "Öreg"!