Tele van a média azzal, hogy a budapesti parkolás mögött mennyi mocsok rejtőzik, és igazából az nem derül ki, kinek jó az egész. Az viszont elég nyilvánvaló, hogy kinek nem jó, mégpedig a magyar embereknek, akik csak azt látják, hogy döntik bele az egészbe a lét, de vissza meg semmit se kapnak. Nézzük csak meg, hogy mizu a parkolással

1. A legfontosabb, hogy a parkolási probléma méretét jól jelzi, hogy maga a miniszterelnök sem tudja megszüntetni. Elég hangzatos volt Tarlós István szájából, hogy bár kérte, hogy legyen egy egységes szabályozás, azonban ez "alig kezelhető politikai feszültséget okozna", ezért nem lesz.

Na de miért nem? Mit számít az, hogy parkolunk? Kicsit nézzük meg az elejétől.

Az első fizetős parkolókat 1970-ben alakították ki Budapesten. Csak számításba véve, akkoriban egymillió autó futott hazánk útjain, beleszámítva minden forgalomba helyezett járművet, akkor láthatjuk, hogy ez kevesebb, mint egyharmada a mai 3.600.000 -es gépkocsiállománynak. Majdnem ötven évvel ezelőtt kellett volna kigondolni egy olyan koncepciót, amellyel valamilyen szinten korlátozza, vagy legalábbis szabályozza a parkolási rendszert, és mindezt igazságosan teszi. 

Nézzük faék-egyszerűen: A gépjármű mindig van valahol. Tök mindegy, hogy a garázsban, vagy az utcán áll, mindenképp helyet foglal, és ha ez az elfoglalt hely a fizetős zónában van, akkor bevétel van belőle. A fővárosi kerületeknek valójában az az érdekük, hogy tele legyenek a fizetős parkolók, mert ebből bevétel van. És milyen bevétel? Milyen szolgáltatást nyújt a kerület a beszedett pénzért cserébe? Semmit. Lehetne szépen megfogalmazni, hogy maga a parkolási lehetőség is lehetőség, azonban ha nem parkoló lenne a parkoló, akkor sem lehetne másra használni. Tehát a parkolási díj nem más, mint egy másra nem hasznosítható felület anyagi kihasználása. 

És itt jön a csavar, hogy mégis mi határozza meg, mekkora ez a díj? A területi arányosság elvéből kiindulva, majd mindezt később korrigálva az autóforgalom számával emelkedtek és egyediesedtek az árak, azonban ehhez az is kellett, hogy a szabályozás rendszere a kerületek kezében maradjon. Ez a lehetőség, hogy a kerület kezében maradt a beszedés, lehetőséget adott arra, hogy erre is kiépüljön a megfelelő maffiarendszer.

Mi kell ugyanis a parkoláshoz?

Egy parkoló autó, ezt a fizető biztosítja. (Ugye milyen jófejek?) E mellett kell egy automata, ami kiadja a jegyet, meg egy parkolóőr, aki csekkolja ezeket. Nos, ez utóbbiakkal már lehet trükközni. Ugyanis, mindig lesz valaki, aki nagyon közel van a tűzhöz, és hogy-hogynem ezeket az automatákat fogja biztosítani. Nem maga az automata a nagy történet, mert az egy egyszerű szerkezet, hanem az az összeg, amelybe a karbantartása kerül. Ugyanis, mint egyedi gyártó, a karbantartás összegét már ő fogja meghatározni, és ez havi szinten zsíros pénzt jelent már. A másik, hogy a parkolójegyek ellenőrzése is saját hatáskörbe kerül, így annak a költségét is ő maga fogja meghatározni. Általában nem szokott vékonyan fogni a ceruza. 

Ezt az összeget le kell vonni a parkolási bevételekből. Teljesen véletlen, hogy Zuglóban, és még pár helyen ezek után az önkormányzat rendesen mínuszba kerül, tehát még ő fizet, hogy valaki ellenőrizze a parkolást a kerületben. 

A cégek, akik pedig helyzetbe kerülnek parkolás-ügyben, a rendszerváltás óta fennállt elitek közeli bizalmasai közül kerülnek ki. Ez az oka annak, hogy Zuglóban például MSZP-Fidesz összefogással szavazták meg a veszteséges parkolás továbbüzemeltetését. Magyarra fordítva, az ellenzék és a kormánypárt közösen azt akarja, hogy a kerületek zsebéből a pénz csak kifelé csordogáljon. És miért? Mert ennek köszönhetően valakinek a valakije, aki az öltönyös körökben jól mozog, továbbra is jól járjon. 

Ez a legnagyobb rákfenéje Karácsony Gergelynek, aki emiatt nem alkalmas arra, hogy főpolgármester legyen. Ugyanis ő aláírta az egészet, ahelyett, hogy óriási botrányt csapva volna működésképtelenné tette volna az egész rendszert. Ugyanis, így nem mást dobott be a sarokba, mint a becsületét. Ha ezt megtette Zuglóban, mit tenne a Főpolgármesteri Hivatalban? Ugyanez jellemző a budapesti MSZP nagy részére, Molnár Zsolt, Molnár Csaba szintén be van kötve a régi korrupt rétegekhez, akiknek köszönhetően még mindig nem estek ki a pixisből. Szörnyű dolog az egy kerületi lakosnak, aki felelősen akar szavazni, hogy kire adja a voksát?

- Tarlósnak, aki nem fog változtatni az egészen, és hagyja hogy rabolják a kerületet

- Karácsonyra, aki aktívan hagyta, hogy polgármesterként rabolják a saját kerületét.

A budapesti parkolás túlmutat azon, amit egyszerű korrupciónak hívunk. Ez az a kötél, ami összetartja a régi és a mostani elit sötét oldalát, és mind a ketten magasan tojnak arra, hogy mi lenne a kerületek érdeke, egyedül az számít, hogy a megfelelő embereknek meglegyen a zsebébe a megfelelő mennyiségű pénz. 

Épp ezért, Budapesten nem főpolgármester-váltásra, hanem teljes generációváltásra van szükség. Mégpedig minél hamarabb, minden elvesztegetett évvel tovább tart a város kiszipolyozása.