Környezetvédelem a gyakorlatban

Néhány napja írtam arról, hogy az EU vezetői Nagyszebenben elfogadtak egy nyilatkozatot, amiben a Nyugat-Európában zajló tüntetések hatására belevette az elfogadott nyilatkozatba, hogy szívén viseli a fiatal generáció sorsát, mondván, hogy joguk van egy kiszámítható és biztonságos jövőképhez. Ehhez a jövőképhez hozzátartozik az egészséges környezethez való jog is. Ma pedig itthon le lehet csekkolni, hogy mi is történik, és ezt mennyire lehet összevetni a zöld környezettel:

-  Egészen friss hír, hogy Egerszalók mellé szeretnének egy homokbányába Olaszországból származó szennyvíz-iszapot hozatni, amit majd ott összekevernék mésszel, valamint homokkal, hogy ott ebből talaj-javító cuccot dobjanak össze. Várok egy sort...

Szóval, valaki úgy gondolta, hogy az egri borvidéken, egy üresen álló homokbánya tökéletes hely lesz annak, hogy ott olasz (!) iszapot, ami hemzseg minden retektől, plusz növényi és állati hulladékból visszamaradt anyagokat "semlegesítsen". Ha az olvasó tudja, hogy mi van a közelben (gyógyfürdő), akkor kis utánagondolással is fel kell, hogy merüljön, hogy mégis, ki a fene gondol egy ilyet? 

Természetesen a helyi települések nagyon nem gondolják frankónak az egész dolgot. Pontosan látják, hogy a régió legnagyobb vonzerejét jelentő borvidék közepére mennyire illik egy ilyen lerakó (semennyire), és a vele járó járulékos változások sem érintenék a falvakat igazán. Ugyanis, az engedélyekből kimutatható, hogy napi 30 kamionnyi iszap érkezhetne ide, amit aztán szépen elülepítgetnének a homokbányába, és ez a harminc kamion robogna végig a festői falvakon, hazavágva az amúgy sem német autópálya minőségű aszfaltot. Joggal felmerül a kérdés, hogy ugyan mi a bánatért éri meg az iszapot átutaztatni Szlovénián és Ausztrián, valamint háromnegyed Magyarországon, ha a dolog totál biztonságos? Gondolom, hogy az olasz hatóság sem teljesen hülye, nem ok nélkül kell egy másik országban helyet keresni az egész beruházásnak. Ha az iszap biztonságos lenne, akkor el lehetne tárolni Olaszországban is. Őszintén, mi keresnivalója van Nápoly meg Milánó iszapjának Egerszóláton egy homokbányába? Ugye, hogy semmi...

A másik, ami szintén nem teljesen érthető, hogy Magyarország miért ad egyáltalán területet egy ilyen beruházásnak, amikor az itt keletkező szennyvíziszapot sem tudjuk kezelni? A magyar szennyvíziszap után valóban van tudományos érdeklődés, hiszen a foszfáttartalma magas, de még ez sem elég arra, hogy egy gazdaságos felhasználást tudjon neki biztosítani. Pedig, először a hazai szennynek kellene találni egy megoldást, egy kezelést, aztán talán (!) el lehetne gondolkodni más ország szemetének a befogadásán. De gondolkodás után azt is el kell utasítani. 

Ráadásul Heves megyében valami nagyon félregurult. Pár hónapos hír, hogy Eger házaitól 100 méterre egy elektronikai hulladék-megsemmisítő fog nyílni, miután minden engedélyt megkapott a helyi önkormányzattól. Hogy-hogy nem, erről pont azokat a lakókat nem informálták, akiknek a kertje alá épülne a dolog. A felháborodás óriási volt, a helyi Fidesz ( mert ugye, ki árt ma a legtöbbet az országnak? ) először engedélyezte, majd másodjára visszavonta az egészet, de nyitva hagyott egy kiskaput a vállalkozás számára, amelynek a létét eleinte tagadta, de a hivatalos szöveg nyilvánosságra kerülése után tovább már nem nyilatkoztak.  Az érintett vállalkozás be is jelentette, hogy amennyiben nem kezdheti meg a működést, akkor perre megy az önkormányzattal. A politikai hullámok nagyok, az ellenzék bejelentette, hogy semmiképpen sem engedik meg az üzemnek a működés megkezdését, ha megnyerik a polgármester-választást. Ott arról zajlik az egész, hogy akarsz-e egy hulladékfeldolgozót a városba, vagy sem. Ha igen, szeretnél, akkor a Fideszt kell karikázni, ha pedig nem, akkor az ellenzéket. Nem kell válogatni köztük, mert összeálltak egy élhető városért.

De nem csak Heves megye az egyedi ilyen. Elég Budapesten kimenni a Csepeli Duna partra nagy eső után, és akkor mindjárt látható, hogy a Dél-pesti szennyvíztisztító a hivatalosan teljesen egészséges víz mellett tampont, fekáliát, és minden elképzelhető budapesti mocskot belemos a Duna-ágba. A kérdés, hogy ez jelenleg hogy fordulhat elő, hiszen számos alkalommal történt már korszerűsítés a telepen, ezért érthetetlen az úszó tampon és betéthegy az eső utáni Dunán. A rendszeres bűzlő, iszapos trutyi pedig annak a jele, hogy ha történt is fejlesztés a szagsemlegesítés területén, attól függetlenül ma valami félre van csúszva, és tenni kellene valamit. Akinek pedig ez a feladata, az az önkormányzat, és az állam.

Ugyan úgy nehéz megmondani, mi lesz a sorsa annak a műanyag szeméthegynek, amely rendszeresen úszik le a Tiszán a kárpátaljai területekről. Mert ugye azt könnyű rá mondani, hogy persze, nem mi dobtuk bele, azonban látható, hogy a szemét ettől még nem fog magától kijönni az élővízből.

Tudom, hogy könnyű dumálni, de egy olyan erőforrásokkal rendelkező dolog, mint az állam igazán odatehetné magát annak érdekébe, hogy ne kelljen se tamponhegyet úsztatni, se olasz iszapot finomítgatni, se ukrán szemetet halászgatni. Egy fokkal jobb lenne a környezetünk itthon, az biztos.