A hazai klímapolitika európai vívmányairól, dióhéjban

Csütörtök este  az európai politikában a zöld klímacélok érdekében volt egy elég komoly vita. Ugye, így, nyáron mi is érezhetjük, hogy a globális felmelegedés veszélye nagyon is komoly (feltéve, hogy nem vagy Donald Trump), tehát biztos, hogy szükséges európai szinten egy célkitűzés megalkotása.

Nos, egy ilyen, rendkívül fontos vitára került ma sor az Európai Parlamentben. A képlet egyszerű volt, az EU 2050-re el szerette volna érni, hogy karbonmentes legyen, ennek irányába pedig kutatást és technológiai fejlesztést ígért. Három órás tárgyalás után végül kiderült, hogy a terv elbukott, ugyanis három állam élt a vétójogával.

1. Lengyelország, ahol Kaczynsky populizmusa dübörög, azzal az indokkal utasította el, hogy a szegényebb országoknak nehéz lesz ezt kivitelezni. Magyarul pénzt kért volna, sokkal többet azért, hogy a célt elérhessék. Ez szép és jó, de kétlem hogy a pénzt erre költötték volna el. Ebben pedig a többi tagállam nem engedett, gondolom hasonló megfontolásból.

2. Csehország, ahol a miniszterelnök egy oligarcha, aki az EU-s pénzeket sápolja, és több ezren tüntetnek ellene. A cseh politika kitermelt pár szörnyszülöttet, elég csak Benesre, vagy Klausra gondolni, akik tekintélyesen arcul köpték pályafutásuk alatt Európát. Ide állt be most a Babis vezette kormány, hogy köszönik szépen, de itt semmi határidőt se szabad megszabni. Innen is köszönik nekik a még meg nem született csehek.

3. És igen, természetesen Magyarország. Az az ország, ahol atomba fektetnek, miközben a németek és a franciák ezt éppen kifelé vonják, és ahol az alaptörvénybe le van fektetve a jövő generációért való felelősségtudat. Természetesen itthon a miniszter (Palkovics, ki más?!) arról papol, hogy 2050-re bizony el lehet ezt a szintet érni. Kár, hogy annyira szavahihető, miután az Akadémiának azt mondta, hogy marad minden a régiben, majd beterjesztette ennek a homlokegyenest ellenkezőjét. 

Annyira szélkakas és hazug a magyar politika, hogy hinni se nagyon lehet nekik. Az, hogy mi nem érdekeljük őket, eddig is tudtuk, főleg ha jártunk kórházak felé. Most az is kiderült, hogy az unokáink sorsa is hidegen hagyja őket.