Ugye, az elmúlt napokban nagy kört futottak Takaró Mihály szavai. Ez az az ürge, akit állítólag felkértek ara, hogy picit szabja modernre a nemzeti alaptantervet, hogy előtérbe kerüljön benne a hungarista hazafias nevelés.

Nos, úriemberünk természetesen nem vette fél vállról a feladatot, és miután óriási liberáldiktatúra tombol a kontinensen, egyből frontvonalba vetette magát, két kijelentésével sikerült az országot a eme szörnyű kor előtti időkbe visszavetnie, nézzük csak:

1. "A Nyugat egy kis példányszámú, zsidó lapocska volt"

Alapvetően magasból leszarom, hogy ki adta ki a lapot, attól azon a tényen nem változtat, hogy a huszadik század legnagyobb költőinek itt jelentek meg a művei, ez a lap volt az etalon a háború előtt. Akkor is rohadtul zavarta a fajvédő urakat, hogy nem igazi piros-fehér-zöld trikolor betűtípusokkal pötyögtek azok a nyomdagépek, és a rikkancsok nem kértek DNS-tesztet és családfát egy-egy újságtulajtól, mielőtt árulták a lapot. Tehát, az, hogy ma a 21. században valakinek ez számít, hogy zsidó lapocska volt-e, vagy se, az gyakorlatilag egy eszmei seggfej, akinek nem igazán kellene, hogy bármi felelősségteljes dologhoz köze legyen. Azért tart itt az ország, mert ilyenek még sajnos mindig pozícióban vannak. 

2. Esterházy Péter kultúraromboló volt, ezért nem kell tanítani"

Nos, én se szeretem Esterházyt. de ugye, ez személyes vélemény, nem kell hogy része legyen a köztudatnak. Elismerem, mint író, és külön örülök annak, hogy van egy olyan elfogadott író az országban, akinek a munkásságával a társadalom egy nagy része azonosulni tud. Nekem ez nem megy, de szeretnem se kell, csak elfogadni. Erre azonban Takaró úr nem képes, és simán lemegy a legmélyebb náci szövegbe, hogy építők meg rombolók vannak, és ugye aki rombol annak vesznie kell. Ennek az eszmének köszönhetően Európában barátságos 25 millió ember távozott a másvilágra, erre gondoltam, felhívom a figyelmét Takaró úrnak. Ma aki hitlerista szöveggel dumál, kétlem, hogy bármi keresnivalója is van a nyilvánosság előtt.

Én se szeretem például Gárdonyit, de szeretem például Wass Albert könyveit. Mégse fogom a kettőt megcserélni a tantervben, csak mert nekem ez így tetszik. De hát, nem is vagyok Takaró Mihály.

3. Az a szülő, akinek kivándorolt a gyermeke, az biztos elrontott valamit.

Persze. Sőt, ez teljesen nyilvánvaló. Az, hogy a nácik nem nyerték meg a háborút, az azért van, mert elrontottak valamit. Sőt, az hogy a Monarchia felbomlott, az is azért van, mert elrontottunk valamit. Dehát semmi baj, mi magyarok amúgy is ilyen áldozathibáztató szerepbe vagyunk itt Közép-Európába kényszerítve, a belső fusztráltságainkkal együtt. de azért csak dont fos, egyszerűen elrontottunk valamit. Takaró úrnak az a legnagyobb baja, mint az egész magyar politikai elitnek, de 1920 óta:

Elsősorban ugyanis mindenki ember, (ugye, Takaró úr is), aztán csak véletlenül magyar. Az, hogy az ország természetesen tökéletes, elhibázhatatlan, ezért reformokra egyáltalán nincs szüksége, tökéletesen látszott a sorsfordító pillanatokban :

1918 - ja, hogy akkor a csehek, a románok és a franciák elfoglalták a fél országot? sebaj, csak elrontottunk valamit

1944: Bejöttek a németek, majd mikor ki akartunk ugrani a háborúból, egy pár száz fős, félig börtöntöltelék banda megkapta tőlük a hatalmat. De nyugi, csak elrontottunk valamit.

1947: (Trianon - 3 falu) egyenlettel jöttünk haza a béketárgyalásokról. De csak elrontottunk valamit, baj az akkor se volt.

1956: Nem tudtunk kiugrani a keleti blokkból. De akarat az volt, csak hát elrontottunk valamit.

1989 óta: A kriptokommunista elit és annak a következő generációja szétlopja az országot. De semmi baj nincsen, csak kicsit elrontunk valamit.

Nos, egy ilyen sorminta után kaptuk Takaró Mihályt ajándéknak. Hál istennek, de tényleg.

Külföldre meg eladjuk, hogy Polgár Judit az alaptanterv része. Nagy kár, hogy ez inkább a reklám része, a valóság ennél sajnos kicsit árnyaltabb