Éppen a napokban ér véget egy nagy szabású ünnepségsorozat a keleti szomszédunknál. Most van ugyanis 30 éve, hogy a Kondukátor, azaz Ceausescu elvesztette a hatalmát és a népi szervek gondoskodtak arról, hogy ezt ne is nyerhesse vissza. Ennek az eseménynek elég komoly magyar vonatkozása van, hiszen Temesváron Tőkés László református püspök ellenállásával kezdődött el az a folyamat, aminek a végén a rendszerváltás végbement az országban. Bár azóta tudjuk, hogy ez nem volt tökéletes, és ma is egy furcsa ország a szomszédunk, annyi biztos, hogy ez az esemény egy ünnepelendő emlék maradt.

Temesváron pedig ennek örömére beszédet mondott hazánk miniszterelnöke, aki szerint fel kell építenünk egy új Közép-Európát. Ez a terv nem feltétlenül a saját ötlete volt, ha végignézünk a történelmen, és bár sok mindent nagyon rosszul valósít meg a miniszterelnök, ebben éppenséggel igaza van. De miért?

Természetesen a román államfő, Klaus Iohannis (aki a nevét románosan írja, mióta államfő, de ő maga szász származású... ilyen a világ) azonnal elutasította, szerinte egy egységes európai gazdasági rendszer tagjai vagyunk, és nincs szükség önálló entitásokra. Azonban, Iohannis úr figyelmét elkerülte az a súlyos tény, hogy bár a rendszer egységes, a területek között súlyos különbségek állnak.

De mit tud Közép-Európa? 

Nos, amit nagyjából Orbán beszédéből ki lehetett emelni, az az,hogy az arra való felkészülést, hogy nyugat-európai munkavállalók érkezzenek ide, azonnal el kell kezdeni, s modernizálni kell az országunkat. Bár a kijelentés első fele kétséges, az utóbbira hatványozottan szükség van. Mégha a modernizációról alkotott véleményem ellentétes is azzal, amit OV és a csapata képvisel.

Közép Európa potenciálja egyértelmű. 1918-ig a világ 5. legnagyobb gazdaságát adta az Osztrák-Magyar Monarchia, ami bár felbomlott, de a területek közötti egymásrautaltság megmaradt, még ha az utódállamokban uralkodó politikai hangulat ennek végrehajtását lehetetlenné is tette. Ez olyan potenciál, mintha a Budapest-Bécs-Pozsony-Prága tengelynek nagyobb befolyása lenne a világra, mint jelenleg Londonnak. Ezt pedig nem kihasználni elég komoly történelmi hiba lenne, ahogy az elmúlt 100 évben tettük, azt meg is érdemeljük. De a kérdés persze, hogy hogyan tovább?

Mitteleurópa: A dolog létezik, a definíció nem egységes. Fotó: Radio Prague

Valójában fel kell ismerni azt a tényt, hogy a közép-európai országok önállóan életképtelenek, szatelitállamként éltek a hidegháború alatt, és azóta is úgy élnek, csak most az EU-n belül vannak a szegényebb rétegben, ahonnan a fejlett réteg a legkomolyabb agyelszívást hajtja végre. Kicsit úgy lehetne elképzelni ezt nagyban, ahogy az országot: Itt minden Budapest-központú, a vidék csak lohol jóval lemaradva. Nagyban nézve az EU is ilyen, ahol a keletiek bizony, csak a hátát nézik a nyugati államoknak. A csehek, magyarok teljesen ki vannak szolgáltatva a német gazdaságnak. Ez pedig, csak akkor változhat, hogyha az érintett országok szorosabban összefognak. 

Az biztos, hogy erre alkalmatlan a jelenlegi sorosozó, vérkorrupt hatalom. Egy állam és egy szervezet se nyughat ugyanis korrupciós alapokon, és természetesen nem lehet az irányításába sem beengedni olyat, aki valaha részt vett egy ilyen rendszer működtetésében. És olyan sem, aki a '90-es évek előtt volt aktív. Ez ezért nem is az ő történelmi feladatuk lesz. Az, hogy felismerjük, hogy a nyelven és a valláson kívül bizony minden összeköt minket a szlovákokkal, horvátokkal, és Iohannis úr románjaival, az első lépés lenne afelé, hogy Kelet-Közép Európa kitörjön abból az alárendelt szerepéből, amit 1918 óta játszik a globális világpolitikában. Ezt viszont egyszerre kellene felismerni, hiszen ez nem működhet csak úgy, ha mindenki részt vesz benne. Varsó, Prága, Bécs, Pozsony, Budapest, Bukarest, de Zágráb és Belgrád is idetartozik. A kérdés, hogy ezekben a városokban a hatalom mikor fog arra rádöbbenni, hogy itt bizony, össze kell fogni, és közös projektek ezreibe kellene belevágni? A példa adott, az NSZK és  Franciaország is összefogott az 50-es években, pedig eléggé kétlem hogy emögött a testvéri szeretet állt volna (lásd: két világháború egymás ellen). Inkább az érdek, amit jól kihasználva létrejött egy olyan dolog, amit ma Európai Uniónak hívnak.

Úgyhogy, közép-európai fiatalok, hajrá, csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk ezzel a lehetőséggel.