Ugyan ritkán szoktam foglalkozni külpolitikával, de volt már rá példa, és ezúttal újabb kivételt teszek, mégpedig azért, mert sok embert érdekelhet az USA-Irán viszonyában bekövetkezett hirtelen pengeváltás.

Kérdezték páran, hogy szerintem mi fog történni, és hova fog eszkalálódni a dolog?

Ugye, ahhoz hogy tisztán lássunk, gyorsan nézzünk körül a területen:

- Adott Irán, ami ugye, egy teokrácia (azaz vallási irányítású állam), és a mindenkori feje az ajatollah, akit nagyjából úgy fordíthatunk le, mint a síita főpap. Az iszlám irányzaton belül két fő ág van, a síita és a szunnita, utóbbiak jóval többen vannak, viszont itt azért több tízmilliós tömegekről beszélünk. A két fő ág közötti törésvonalak léteznek, és egymás ellen is komoly érdekharcokat folytatnak. Érdekességképp, hogy az Al-Kaida, és az Iszlám Állam például szunnita vallási fanatikusok voltak, Irán pedig a legnagyobb síita ország.

Emiatt, az alapvetően konzervatív ajatollah, aki az Iszlám Forradalommal (1979) jutott hatalomra, jókora Amerika-ellenességet képviselve (az USA előtte támogatta a Sah rendszerét, ami eléggé diktatórikus volt) folyamatosan fenntartja ezt a hangulatot, de közben nincs baráti viszonya olyan országokkal sem, akik az USA szövetségesei (Szaúd-Arábia, vagy az Arab-államok simán ide vehetők, miután Iránt nem arabok, hanem perzsák lakják, úgyhogy itt nemzetiségi ellentétek is vannak).

Emellett persze Izraelt ők sem ismerik el, így a harmadik játékossal sem baráti a viszonyuk. Viszont, Irán a térség egyik legerősebb katonai állama, és ha tetszik, ha nem, a nagy területe és a lakossága miatt egy vele vívandó háború bármely állam számára eléggé költséges lenne, és kétséges, hogy a katonai győzelmen kívül bármit el lehetne velük érni. De, és ez újra fontos, Irán a világ legnagyobb földgáz exportőre, és emellett valószínűleg még elég sok, ki nem aknázott olajvagyonon is csücsül.

Az ország szeretne atomerőművet üzemeltetni, de ez ugye, a technológiai és hadászati következmények miatt óriási ellenállásba ütközik, tekintve, hogy egy arab állam sem rendelkezik atomfegyverrel. Irán ugyanis olyan eszközökkel dúsítja az uránt, amelyeket némi finomhangolással hadi célú uránt is elő tudna állítani. Innen már egyenes az út az atomig (mégha hosszú is), és ez beláthatatlan dominó-effektust indíthatna el a térségben. Ezért, minden valamire való gazdasági szereplő törekszik arra, hogy Iránt könnyűvizes reaktorok építésére ösztönözze, hiszen azzal valóban nem tudna fegyvert fejleszteni. Ez volt az atom-alku lényege, hogy megkapott minden támogatást addig, ameddig a centrifugái (ez dúsítja az uránt) megfelelő mennyiségben voltak csak, és nem szaporodtak meg. 

Láthatjuk, hogy nincs nagy népszerűségük Iránban. Fotó: AFP

Az sem elhanyagolható, hogy Iránnak már a rendelkezésére áll a ballisztikus rakéta (ezzel lőtte reggel a bázisokat is), miután jó viszonyt ápolnak Észak-Koreával, ahová rengeteg tudományos anyagot importáltak, és cserébe értékes eredményekhez is jutottak.

- A másik, hogy Irán szomszédságában van Irak és Szíria, ami ugye, bukott államnak minősül. Ez kb annyit jelent, hogy az állam nem rendelkezik szuverenitással a saját területe fölött, hiszen mind a két államban a kurdok (akik éppen most jó fiúk, de akkor is) nagy területet tartanak az ellenőrzésük alatt. Irak ráadásul síita többségű (kb 60%), ami szintén óriási kitettséget jelent Iránnak, hiszen a politikai elitjük ott tanult, és valószínűleg onnan is kapja az irányításokat. 

Nagyon nehezen védelmezhető az amerikai akció, ha azt nézzük, hogy ehhez megkapták-e az iraki hatóságok engedélyét (nem hiszem), viszont az iráni csapás egyenértékű volt az amerikaival, nem volt túlzó, és a károk és az áldozatok számának nem eltúlzása mind a két részről azt feltételezi, hogy itt meg fog állni a dolog. 

Ki volt Szulejmáni? 

Rengeteget lehet róla olvasni a neten, ezért nem akarok belemenni konkrét életrajzi adatokba. Iránban ő volt a szürke eminenciás, a katonai lángelme, aki elintézte, hogy Irán a befolyásának növekedésével stabil szövetségeseket tudjon kiépíteni a közel-keleti szinten. Ilyen volt Libanon, ahol gyakorlatilag egyedül fegyverezte fel a Hezbollahot Izrael ellen (ma a Hezbollah a parlamentben van Libanonban). Ugyanúgy az ő érdeme, hogy Szíriában Irán beavatkozott, az amúgy szintén kisebbségi (alavita) Aszad megmentése érdekében, hiszen az iráni támogatás a kormánynak az oroszhoz hasonlóan nélkülözhetetlen volt a kritikus időben. Ott lehetett a keze a Bahreinben történt zavargásokban is, de biztos, hogy abban is szerepet játszott, hogy Irán segítse ki az amúgy szunitta Katart az ősi ellenséggel, Szaúd-Arábiával való vitája során (Katar blokád alatt volt a szaúdiak által, de Irán kisegítette a tenger felől, így Katar életben maradt).

Úgyhogy, egy igazán ellenszenves politikát folytatott az USA szemszögéből, ezért se lehet azt mondani, hogy a halála nem volt az USA érdeke, azonban az is nagyon meredek, ahogy ez bekövetkezett.

Hogy tudna tovább eszkalálódni a konfliktus?

Ugye, a szankciók évek óta sújtják Iránt, és nem lehet kijelenteni, hogy ezek tényleges eredményt érnek el. Biztos, hogy fájnak nekik, sőt, nagyon is, azonban az is látszik, hogy a társadalom megtanult ezekkel együtt élni, és az elégedetlenségnek nincs akkora mértéke, hogy a politikai rendszer megrendüljön. Az USA-nak igazából nem fáj az, hogy Irán  megbombázza az Erbílben található bázist, maximum a katonáknak. Az viszont az USA-nak is fájna, ha az iráni haditengerészet háborús övezetet csinálna a Perzsa-öbölből, ahol a világ olajkereskedelmének az ütőere halad el, hiszen az olaj nagy részét az USA használja fel. Így, ha Irán provokálni akarna, akkor ott lőtt volna ki egy tankert, de ez láthatólag nem történt meg. Amennyiben a konfliktus nem terjed át ere a területre, addig én nem hiszem, hogy a valódi háborúnak reális esélye lenne USA és Irán között.