Ugye, mindenki olvashatja, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalomban rendes mozgolódás található. Ez csak azokat érinthette váratlanul, akik nem igazán figyelték a több évvel ezelőtti híreket. Ugyanis, a mai történések egyenes következményei olyan dolgoknak, amik évek óta élvonalban voltak. Van, akik ezt nem vették észre, vagy nem vették komolyan, de a következmények elejétől fogva nyilvánvalóak voltak, csak idő kérdése volt, hogy ez mikor bukik ki.

2015-ben Vona Gábor, a Jobbik akkori elnöke bejelentette a néppárti fordulatot. A néppártiasodás egy pártfejlődési szakasz, amikor is az alapvetően homogén pártban más gondolkodásúaknak is helyet biztosítanak. Ez egy pártfejlődési szakasz, ami látványosan nyugaton a hatvanas években volt először megfigyelhető, de ennyire szakmai adatokkal most nem traktálnám az olvasót.

Ami a Jobbiknál fontos, hogy a néppárti fordulat azt kellett, hogy jelentse, hogy bizony, nyitnak mindenki felé. És ugye,a fő cél a Fidesz szavazótáborának a csökkentése volt ( és igen, a Fidesz sajátjaként adott el Jobbikos ötleteket, hogy ezt megakadályozza), azonban volt ennek egy olyan, másodlagos hátránya, amit az akkori Jobbik-tagság nem fogott fel, vagy nem értett meg igazán:

Ugye, ez az, amit a Fidesz hallgatólagosan csinál. Mert bár sosem mondja ki, gyakorlatilag egyben lemásolta az MSZMP-t, amivel becsontosította a kormányzati politikát (mert nekünk ugye, gulyáskommunizmus kell!). Ehhez megvoltak a remek kommunista káderei, mint Kövér, vagy a tervgazdaságot tanuló Kósa. Sosem fogják kimondani, hogy a populizmusuk, és a romboló külpolitikájuknak nem érdeke az ország előrevitele (ahogy szellemi elődeiké sem volt), egyetlen céljuk, hogy megtartsák a hatalmat, és a jogi felelősségre vonást minél jobban ki tudják tolni, netalántán el tudják kerülni.

Nos, a néppárti vonalhoz a Jobbik mindenkori vezetése következetesen ragaszkodott. A 2018-as országgyűlési választások után ahogy Vona Gábor ígérte, lemondott a mandátumáról is, amivel az egyetlen volt, aki vállalta a konzekvenciákat. Ő, aki elég markáns arca volt a pártnak, próbálta Toroczkai és csapata megpuccsolni, aki, mint azóta tökéletesen látható volt, semmi esetre sem akarták a néppárti vonalat folytatni, helyette gloriettfasizmust játszanak az utcán, és mosolyognak a fideszes döntéseken. Úgyhogy, akár nevezhetném őket az ex-belső fideszes elitnek. Ugyanis, a radikalizmus és józanság egymástól távol álló jelenség, és a néppártosodás egyértelmű utat jelölt ki a pártnak. Ők mégis, vártak, és aztán buktak.

Aztán most, színre lépett Jakab Péter.

Jakab Péter, fotó: 24.hu

Ugye, Jakab Péter onnan lehetett ismerős, hogy ő arccal és névvel vitte be a "kisemberek" hangját a parlamentbe. Elég hitelesen teheti, hiszen Borsodból indult, ami, mint az tudható, egy önálló állam az államban, és nem az a rész, amelyet annyira felvetne a pénz. Mondhatjuk úgy is, hogy egy kisember gondolatai gyakran találkozhatnak Jakab Péter gondolataival. Nos, ezután történt, hogy újabb elhagyási hullám indult meg a Jobbikból, azzal a céllal, hogy a párt irányítása diktatorikus jelleget vett fel.

Néhány dolog azonban:

-  Egy párt vezetése sosem a szerelemről szól. Hiába van az, hogy ezt meg azt szeretnénk elérni, néha hozni kell olyan döntéseket, amikért személyesen kell a felelősséget vállalni. Ezt Jakab meghozta, nem kell, hogy tetsszen mindenkinek, de illik beállni az elnök döntése mögé. Ami ha rossz, akkor le kell váltani, és jobbat mutatni helyette.

- Az elnökségen bárki elindulhatott volna. És ha veszít, akkor azt el kell viselni. Ez a demokrácia, akkor, ha  a közösség nem akar arra menni, amerre mi akarunk, de lojálisak vagyunk hozzá, akkor kitartunk a fő sodorirány mellett.

- Az őszinteség is fontos. Én nem érzem, hogy Jakab bárkivel szemben is inkorrekt lett volna, amikor megnevezte azokat, akikkel nem tud együtt dolgozni. Ugyanis, azt is hozzátette, hogy nála mindenki tiszta lappal indul. Úgyhogy, bizonyítani kell, és nem dobbantani.

- Minden pártban vannak belső harcok. A Fideszben, a DK-ban, a Momentumban, és így a Jobbikban is. Csak az illetőkön múlik, hova kerül a dolog. De, azt kell mindig szem előtt tartani, hogy végsősorban kiket szolgálnak a képviselők.

Összességében most azt lehet látni, hogy a Jobbik bizony, fogy. Viszont, azt is látni, hogy 87% értett egyet a jelenlegi irányvonallal, ami azért elég meggyőző arány. A maradék 13%-nak pedig alkalmazkodnia kell, hogyha szeretné, hogy a belefektetett munka meghozza a gyümölcsét. Tény, hogy nem kell egyetérteni a dolgok lefolyásával, viszont az egység az óriási motivációt és legitimitást jelent Jakabnak a pozícióban. 

Egy biztos. A Jobbik, bár megfogyatkozott az eredeti tagságát illetően, pont annyi maradt meg belőle, az a része  amelyik kell: A Jobbik.