Még egyenlőbb jogrend

A koronavírussal kapcsolatos hírek mellett nagyot futott tegnap a sajtóban, hogy a kormánypárt különleges felhatalmazást akart kérni a parlamenttől, hogy eljárhasson a koronavírussal kapcsolatos veszélyhelyzet koordinációjában. Ez olyan reakciókat szült, amely alapvetően teljesen meglepő volt az elmúlt 10 évben, másik oldalról pedig olyan felelőtlenségeket, hogy a fejem kapkodom.

1. Szükséges-e a parlament felhatalmazása?

Nos, nem igazán. Az Alaptörvény ugyanis elég jól leírja, hogy is zajlik egy ilyen különleges jogrend, úgyhogy ehhez a parlamentnek mindösszesen szimbolikus a hozzájárulása, hiszen a feladat a kormánynak szól, és a kettő ugye, el van egymástól különítve. (Hatalmi ágak szétválasztása)

2. Van-e áthallása a rendkívüli helyzetre való hozzájárulásnak?

Egyszer anno a Fidesz nácizással vádolta Gyurcsányt. Nos, ez elég régen volt, de talán lehet rá emlékezni. A mostani official szöveghez a propagandát vettem alapul :) És a PestiSrácok leírja, hogy a miniszterelnök úr nem korlátlan időre kér felhatalmazást a parlamenttől, hanem csak addig, ameddig a vészhelyzet elhárul, de nem tartja szerencsésnek, hogy ezért felhatalmazási törvényként hivatkozzanak erre. Ezt nem is csodálom.

Legutoljára ugyanis 1933-ban egy Adolf Hitler nevű ürge kért ilyen szavazást, hogy a parlament adjon neki korlátlan hatalmat, úgy határidő nélkül. Az eredménye közismert.

3. Miért kérték az ellenzék támogatását?

Csapda volt. Nos, miután nem kellett volna kikérni a véleményt, ez hamar ki is derült. Először a képviselők kértek ellenzéki támogatást, azon kormánypártiak, akik gyakorlatilag el se ismerik, hogy létezik az ellenzék, és miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogják megkapni, onnantól átmentek fenyegetőzésbe, lásd Kocsis Máté, aki szerint úgy is elfogadják az egészet, és csak idő kérdése, hogy mikor.

Az ülésen a miniszterelnök az ország legbátrabb embereinek nevezte azt a 133 kormánypárti képviselőt, akik ott jelen voltak a parlamentben. Ez valószínűleg a legnagyobb képmutatása volt a kormánynak az idei ciklusban.


Rengeteg egészségügyi és szociális dolgozó küzd emberfeletti erőkkel azért, hogy az ellátás folyamatos maradjon, és ezért olyan béreket kapnak, ami a 2000-es évek elején is elég kevésnek számított, ma pedig külön pótlék egészíti ki a bérüket a garantált bérminimumra. Tehát, pótlék kell a létminimumhoz, és ezek az emberek viszik ma hátukon az országot.

Úgyhogy a miniszterelnök úr nagy tévedésben van bátorságról.

Sőt, felelősségről is. Ugyanis, ha a Fidesz-frakciót nézzük, akkor ott nemhogy bátorság, hanem felelősség sincsen. A tegnapi ülésen részt vett ugyanis B. Nagy László, akiről köztudott, hogy jattolt a Rovó László koronavírusos rektorral. Maga a rektor is megér egy misét, én egy életre eltiltanám az orvosi hivatástól, és természetesen évekre lecsuknám azért, amit tett, de B. Nagy László se kispályás. 

Ő ugyanis önkéntes karantént megszakítva jött el az ülésre, mert ez nagyon fontos volt. Ha belegondolok, hogy olyan kormánypárti képviselőtársai vannak, mint Harrach, vagy Lezsák, akiket amúgy simán meg is ölhet a betegség, a jelenlétét nem bátorságnak, hanem hülyeségnek tudom titulálni. Ha Viktor szerint bátor volt, akkor az azt jelenti, hogy a saját kollégái egészsége se érdekli.

Úgyhogy így állunk, a szavazáson nem lett meg a 4/5, jövőhéten kétharmados többség is elég lesz a kormánypártnak, hogy folytassa azt, amit a fejébe vett. Bár ők konstruktívan együttműködnek, egy kormánypárti se tapsolta meg az egészségügyi dolgozókat a parlamentben.

Az ellenzék megszavazta volna a veszélyhelyzet meghosszabbítását, csak annyit kértek, hogy legyen egy időbeli korlátja. Ugyanis, ha gesztust tesz a másik félnek, akkor úgy illik, hogy adunk is érte valamit. Erre a látszatra viszont a kormány hajlandó se volt adni.

Kérdem én, nekik vajon most az ország, vagy a hatalom a fontosabb?