A járványügyi helyzetben sokunk megélhetése vált nehezebbé. Számos olyan család van, ahol egy, vagy két kereső bevétele esett ki a családi kasszából úgy, hogy a hazai állampolgárok költségei egy fikarcnyit se csökkentek, és nagy részüknek megtakarítása sincsen.

A mindennapi ellátásban dolgozók helyzete ráadásul sokkal nehezebb. Egy egészségügyis úgy dolgozik, hogy nincs beleszólása a beosztásába, így a saját életének a managelése is sokkal nehezebbé vált. Ez ugyanúgy igaz a tűzoltókra, rendőrökre, postásokra, hiszen attól,hogy az élet egy csomó helyen (vendéglátó) leállt, attól az állami közhasznó szolgáltatásoknak továbbra is működnie kell.

A rendőrségnek duplán nehéz helyzete van. Rengeteg olyan hirdetést lehet találni, ami a legatyásodó állomány pótlására írtak ki (3 hónap alatt lehetsz tisztes, ha vonzanak a rangok), viszont ugye, a megélhetés azzal a fizetéssel eléggé bonyolult. Tény és való, de legalább lesz egy vagány kék hacukád.

Az a baj, hogy miután szükséges egy minimális létszám fenntartása, ezért igyekeznek a lehető legtöbb szóba jöhető jelöltet bevenni, és a legjobb eredményt kihozni belőle.

A rendőrszakma ráadásul egy különleges szakma ilyen téren. Ugye, egyértelmű, hogy a népességarányosan lesznek elosztva a rendőrök, hiszen például Pusztaottlakán biztos kevesebb rendőrre lesz szükség, mint a fővárosban. Viszont, ez azt is fogja eredményezni, hogy jóval több olyan rendőrt fogunk találni, aki szakmailag is a megbízhatóságot fogja képviselni.

Ugyanis, jellegtől függetlenül, a rendőr a magyar állami erőszakszervezet képviselője. Max Weber óta tudjuk, hogy az állam az a terület, amelyen képes arra, hogy erőszakot alkalmazhasson, ergó szuverenitással bír rajta. Ez utóbbi sokkal szebb szó, de gyakorlatilag ezt jelenti. Innentől kezdve, az lenne az alap, hogy a hazai lakosság nagy bizalommal fordulna a rendőrség felé, hiszen alapvetően az értük van, és nem ellenük. Bár az elmúlt időszakban ez a bizalmi arány nőtt, (lásd, 2006-ban rájuk támadtak, a tavalyelőtti tüntetéseken már atrocitás se volt ellenük) azonban ezt könnyen le tudja rombolni az a pár kivétel, aki nem való rendőrnek.

A napokban azonban keresztülszaladt a neten egy videó, ami mellett nehéz szó nélkül elmenni. Ezen a videón az látszik, hogy a rendőr egy nőt, aki fel van nyomva a motorháztetőre , indokolatlan erőszakkal odanyom, és a hivatásához méltatlan hangsúllyal ordít vele.

Teljesen függetlenül az előzményektől, egy síró nővel szemben így bánni NEM LEHET.

Ez akkora szégyen a rendőrségre nézve, hogy azt el se lehet mondani. A nő gyakorlatilag sírva ordítja, hogy fáj a keze, de a rendőrt ez a lehető legkevesebbet izgatja. Úgy, hogy fogalma se lehet, hogy a hölgynek egy korábbi sérülésből adódóan az a fogás mivel járhat. 

A felvétel alapján látható, hogy a rendőr egyáltalán nincs a szakmai képességeinek a csúcsán, éppen ellenkezőleg, mindent megtett azért, amiért az elbocsájtás a minimum, de a hölgy helyében én biztos, hogy komoly összeget kérnék kártérítésként.

No comment. Forrás: Indavideó

Ez pedig felveti azt, hogy vajon milyen alkalmasságin kell átmennie valakinek ahhoz, hogy az utcán járőröző rendőrré válhasson? Mi kell ahhoz, hogy két férfi rendőr a kocsira nyom egy nőt? Nem állítom, hogy a hölgy nem követett el szabálysértést, de az teljesen biztos, hogy egy 100 kilós férfi semmilyen körülmények között nem tehet ilyet.

Nem csak a saját emberi renoméját zúzta nullára, hanem a rendőrség megítélését is szépen visszavágta. Erre pedig semmi szükség nincs, főleg olyankor, amikor az állam és polgárai közötti viszony mindennél fontosabb. A videót, sok gondolkodás után, úgy döntöttem hogy nem illesztem be. Ezzel sem fogok egy nő elleni erőszakot propagálni.