Sajtószabadság és a valóság
Az elmúlt héten pontosan kiderült, hogy miért is nagyon fontos a független újságírás: Azért, hogy megtudd, hogy valójában mi is történik a nagyvilágban. És ez azért fontos, mert a hatalomnak egyáltalán nem célja, hogy te a valósággal foglalkozz!
A sajtószabadság egy érdekes dolog, sokan azt mondják, hogy szabad akkor a sajtó, hogyha bármit le lehet írni büntetlenül. Ez igaz is, meg nem is. Sajtószabadságról akkor lehet beszélni, hogyha az, amit én leírok, bárki által hozzáférhető lesz. Akkor viszont, hogyha a médiaegyensúly felborításával háttérbe szorítunk valamit, akkor bizony a sajtószabadság nagyon súlyosan sérül. A médiaegyensúlyt ugyanis a piac garantálja, hiszen azok, akik nem írnak igazat, azok hosszú távon kiesnek a piac kegyeiből, viszont a gondosan felépített hitelesség garanciává válik a piac számára. Lehet velem egyetérteni, meg teljes őrültségnek gondolni ezt az egészet, viszont ezen az alapon működik például a Google keresője, és a SEO tudománya. Ezeknek mind a piac működése volt az alap, és ha belegondolunk, akkor a Googlénak ez eléggé bejött.
Itthon szokás a kormánypárti híreket "sajtónak" nevezni, azonban véleményem szerint nem felelnek meg a sajtó alábbi kritériumainak:
- Átlátható működés
- Létező szerzők, akik névvel és arccal vállalják a cikkeiket
- Sajtóetikett betartása
- Létjogosultságukat igazolja a független piac
- Teljes ellenőrizhetőség
Miután tudjuk, hogy a kormánypárti sajtóban rendszeresek a név nélküli cikkek, propagandafoszlányok, hazugságok, és ezért nem lehet őket felelősségre vonni teljes mértékben, ezért őket sajtónak se nevezhetjük. A piac pedig sose tartaná el őket, ehhez kell az állami beavatkozás, ami nélkül ezen termékek létezése elképzelhetetlen lenne.
A nagy baj az, hogy a fenti sajtóorgánumok egyik legfontosabb feladata a valóság alternatív értelmezésben történő tárgyalása. Ezzel a gond, hogy az országot átláthatatlanabbá, sötétebbé teszik, másik oldalról pedig lehetővé teszi a felelősség elkerülését olyan esetekben, amikor a társadalomnak tudnia kell a dolgokról. Ilyesmi volt '56 előtt, ahol ugyanígy álltak a vezetők a dolgokhoz. Híres Révai József mondása, aki az újságírószövetségről nyilatkozta: "Azért van rá szükség, mert a többi szocialista országban is van ilyen".
Az alternatív valóságban bizony nem fognak eljutni az olvasókhoz a tények. Sose fog kiderülni, hogy a vezető a Balaton helyett az Adrián nyaralt, hogy a kormánytagok koronapartit tartottak, és az se fog kiderülni, hogy a külügyminiszter nem több egy egyszerű csalónál.
Pedig nagyon fontos, hogy mindenki értse, hogyha ő kibírta, hogy idén ne nyaraljon az Adrián, akkor a miniszterelnök se tegye, ahogyan az is, hogy nem ülünk össze sokadmagukkal egy kis zártkörű partira. Az, hogy Szíjjártó hogy nyaralt, az büntetőjogi kategória, de sajnos hazánk következmények nélküli ország. Pedig ha egy oligarcha hajóján dől el a hazai külpolitika, netalántán annak ráhatására, és ezért nyaralás jár ajándékért, az a korrupció mellett hazaárulás is. De szerencsére, ha lesz rendszerváltás, akkor ezeknek lesz következménye is.
A szabad sajtó ott kezdődik, hogy kettőnél több lapot is olvasol. A szabad sajtó ellenőrzi és felügyeli a hatalmat, és a hatalom annak minden kérdésére választ is ad. Szabad sajtónál igény van a tudásra, és arra, hogy minden résztvevő egyenlő. Ha most ezekre rákérdezel, akkor mennyi igaz a mai országra?
