Napokban vezető hír, hogy az Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatói elbarikádozták magukat, tiltakozva az ellen a változás ellen, amelyet a fejük fölött hoztak meg. Egyik oldal azzal érvel, hogy joguk van hozzá, a túloldali vélemények között pedig még a vandalizmus is szerepel. Melyik félnek van igaza?

Kezdjük a rövid tényekkel, a kormány ezt az egyetemet is magánalapítvány kezébe adta, azaz ezek után közvetlenül az állam nem akar részt venni az egyetem fenntartásában. Az alapítvány élére Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója került. Az egyetemisták tüntetésbe kezdtek ez ellen, ennek eredménye az, hogy elfoglalták az egyetem épületét. Az egyetem összes nagy nevű kollégája azonnal lemondott a hírre, és szolidaritásukról biztosította a diákokat. A politika terén az ellenzékiek támogatásukról biztosítják a tüntetőket, a kormány viszont, csöndben hallgat.

Eddig a tények, most pedig nézzünk mögé:

Az első számú gond az, ahogyan a váltás megtörtént. Egy normális országban ugye, ha egy egyetem fenntartásában változást szeretnének előidézni, akkor ezt úgy kellene végrehajtani, hogy egyeztetnek az egyetem vezetőségével. Tekintve, hogy az ott tanítók szakértők, így van rálátásuk a pályára, sokkal jobban el tudják mondani az elképzeléseiket arról, hogy mi kellene az egyetem még sikeresebbé válásához. Ezt hívják úgy, hogy egyetemi autonómia. Miután az egyetem falain belül alapesetben nem jelenhet meg a politika, ezért ez a normális, hogyha közös tárgyalásokkal alakítják az intézmény sorsát.

Természetesen Magyarországon messze állunk az autonómia szó tiszteletétől (de azért a határon túliakét támogatjuk, úgyhogy roppant kétszínűek vagyunk itthon - a határon túliaké támogatandó is! - )

Nos, azok után, hogy az egyetem és annak vezetése fölött gyakorlatilag áttolták az egész struktúraváltást, jött a feketeleves második felvonása, ami nem más, mint Vidnyánszki Attila.

Vidnyánszki ugyanis nem tud függetlenként szerepelni sehol. A rendező úr a NER világában többször megmártózott, és tökéletesen bemutatta azt a példát, hogy kell tövig nyalni a hatalom felé azért, hogy pozíciót kaphass. Vidnyánszki már régen nem rendező. Ha rendezőként tekintenénk rá az SZFE élén, akkor nagy tragédia nem is lenne, azonban ő már maga a NER képviselete. A politika innentől kezdve belépett az ajtón, felrúgta az autonómiával kapcsolatos szabályokat, és nyíltan politikai megbízottat nevezett ki annak érdekében, hogy ne szakmai alapú oktatás valósuljon meg, hanem annak helyét átvegye az ideológia-alapú oktatás. Mondani se kell, hogy a tudománynak nincs ideológiája, de ezt a rendező úr nem ismeri el. Szerinte ő maga tudja megmondani másokról, hogy ki eléggé magyar. Ilyen embert akar a kormány kinevezni egy olyan egyetem élére, ahonnan az elmúlt években több nagy, nemzetközi elismerést szerző művész is kikerült. 

Ezt a gondot remekül érzékelte az egész magyar színész-szakma. Ha csak egy-egy tiltakozó lenne ellene, akkor azt lehetne mondani, hogy elfogultság van, viszont itt nagyon nagy egyetértés mutatkozik a diákok és a szakma között. Ez két dolgot jelent:

Joguk van-e az egyetemistáknak ezek után elfoglalni az egyetemet?

Folytathatnak ellenállást. Ha érvelni akarnék, akkor 1956-ban is illegális volt megostromolni a rádiót, ma pedig, hogy az megtörtént, nem igazán szomorkodunk. Egy előző posztomban már rámutattam arra, hogy az elkövetkező választást nem az ellenzék nyerheti meg, hanem a kormány tudja elveszíteni. Azzal, hogy olyan pontokra szúr oda, mint a média, nagy kockázatot vállal, hiszen a média szereplőinek sokkal nagyobb szerepe van a vélemények formálásában, mint a kormányközeli Ripost vagy Lokál-féle szennylapoknak.

Az egyetemisták ellenállása elsősorban szimbolikus, hiszen a 2/3 időszakában nem igazán az a kérdés, hogy egy-egy törvény, vagy átalakítási tervezet átmegy-e vagy, sem, hanem az, hogy ezeknek a hatásai vajon pro, vagy kontrareakciót váltanak ki a hazai társadalomból. Megfigyelhető, hogy bár minden felmérés stabil kormánypárti előnyt mér, amit tovább erősíteni már nem tudnak, így az ilyen hibás döntések ahhoz vezethetnek, hogy elveszítik a jelenleg meglévő többségüket. Az is bizonyos, hogy kétélű fegyver, amivel játszanak, mert jelenleg a választók kb 28%-ának akaratából van nekik kétharmaduk, ez gyorsan tud forogni a torz rendszernek köszönhetően. Ez az, amire Márki-Zay Péter is felhívta a figyelmet.

Helyes döntés lenne a kormánypártoktól, hogyha tárgyalásba kezdenének az egyetemmel, ez azonban nem fog megtörténni, mert akkor a rájuk szavazó rétegnek azt mutatnák, hogy meggyengültek egy követeléstől. Viszont a lépéssel a magasabban képzettek még jobban elfordulnak majd a kormánypárttól, mert nyilvánvalóvá válik az, hogyha egy egyetemmel ezt meg lehet csinálni, akkor később az összes többi hasonló sorsra fog majd jutni.