Azt eddig is tudtuk, hogy hazánk sokféle embernek az otthona: Kicsinek, nagynak, szőkének, barnának, egészségesnek, és bizony, sajnos sok tartósan betegnek is. Ez utóbbi egy hányattatott csoport, hiszen a kisebbséghez tartozik, mégis, sok többségi visszaél velük, ráadásul nagy részük igazából semmit se tud róluk.

Hazánkban a 35 év körüliek körülbelül az egyharmadának van valamilyen tartós betegsége. A tartós betegség egy borzasztóan tág fogalom, ide tartozik a magas vérnyomástól kezdve a pikkelysömörön át a gerincsorvadás is. Ezek közül azonban vannak olyanok, akiknek az állapotuk azonban kihat arra, hogy milyen mértékben képesek munkát végezni. Őket hívjuk súlyos egészségkárosodást szenvedettnek, magyarul rokkantaknak.

De ki számít ma Magyarországon rokkantnak?

Erre a válasz nagyon egyszerű, minden rokkantságot az állam által kijelölt szakértői orvosi bizottság bírál el. Természetesen nagy különbség van a rokkant-rokkant között is, egyáltalán nem mindegy, hogy a kislábujjad hiányzik, vagy a fél karod, sőt, gerincsérülés után is megállapíthatnak rokkantsági fokot. Ez úgynevezett kategorizálásban történik meg:

Nincs számottevő egészségkárosodása: 0 - 4%

Egészségkárosodása csekély mértékű: 5 - 9%

Egészségkárosodása kismértékű: 10 - 24%

Egészségkárosodása közepes mértékű: 25 - 49%

Egészségkárosodása nagymértékű: 50 - 69%

Egészségkárosodása közel teljes mértékű: 70 - 99%

Minden típusú betegséget külön-külön kell besorolnia az orvos-szakértőknek, ezeket pedig jogszabály határozza meg (tehát attól, hogy haverod a doki, és nincs füled, nem lehetsz 100%-os egészségkárosodott.) A jogszabály azonban ad mozgásteret az orvosoknak, ezért viszonylag széles skálán mozoghat akár egy bokatörés után az ember.

Sok helyen ez adott alkalmat a visszaélésre, hiszen többek szereztek úgy papírt a valójában nem olyan mértékű egészségkárosodásról, hogy megkentek ezt-azt, és így potyautasként csücsültek a rendszeren. Ezzel együtt járt számukra az utazási kedvezmény, a havi X forint járadék, stb. Tagadhatatlan, hogy ez egyrészt rendesen visszavetette a rokkantak "megbecsülését", hiszen a feléről úgy gondolták, hogy vette a százalékát, másrészt az állam se nézheti, hogy elég sokan szívják jogosulatlanul a a vérét, így az egész rendszert felrúgta, és újabb szakértői eljárásra kötelezett kvázi mindenkit. Ez is érthető, bár akinek tényleg hiányzott a keze, annak ugye nem nőtt vissza, úgyhogy lehetett volna ebben valami emberséges szűrés.

Így valamelyest tisztult a kép, bár sokan, közülük valódi betegek is veszítettek a százalékos arányukból, köztük sok olyan, akinek az állapotában nem állt be semmilyen változás (a gerincferdülés se szokott csak úgy kiegyenesedni), így az új rendszer is meghagyta ezt a szubjektivitást a döntést illetően, azzal a nyomással az orvosokon, hogy vágják vissza azt, ami jogosulatlanul lett kitolva. 

Ez elég jól sikerült, és ahogy a XXI. század egyre inkább teret nyer, észre lehet venni, hogy egy csomó helyen felajánlanak kedvezményeket a fogyatékkal élőknek. Ez egyrészt nagyon szép és jó gesztus, de a szabályozottsága kritikán aluli.

Nagyon sok szervezet létesült ugyanis, akik önmagukat az adott fogyatékkal élők érdekképviseletének vallják magukat. Több ilyet is fel lehet sorolni, de egyikre se akarom kihegyezni a hangsúlyt. Ezek a szervezetek kisajátítják maguknak a fogyatékkal élők képviseletét, és ezzel ha úgy van, vissza is lehet élni.

Ha ez nem is lehet így annyira közismert, talán mindenkinek dereng a "Veszprémi Állatkertes-ügy". Ez az a történet, ahol 11 fogyatékkal élőt küldött el az állatkert, mert azoknem tagjai valamely szervezetnek, így nem kaphatnak a fogyatékkal élők belépőjéből. A történet szerencsésen zárult, maga a veszprémi polgármester hívta vissza a csoportot, és nagyon finoman küldte el a pokolba az állatkertet azzal, hogy "egy percre sem feledkezhetünk el az empátiáról, az emberséges hozzáállásról és a törődésről". 

A baj az az, hogy ezek a szervezetek bizony, pénzt kérnek a tagságért, még abban az esetben is, hogyha éppen a tagoknak nem nyújtanak kötelezően semmit. Több ilyen is van, lásd a Nagycsaládosok Országos Egyesületét, ahová jelentkezhetsz tagnak, és persze, kaphatsz is kedvezményt, de attól hogy nem vagy tag, még lehetsz nagycsaládos. A fogyatékkal élőknél azonban ez a gond sokkal súlyosabb: 

És az állam, miután ezt meghatározza, kiállít erről egy hatósági igazolást ( a "sárga kártyát", a MÁK-kártyát), amivel gyakorlatilag elismeri, hogy a kiállított bizony fogyatékkal él, és ezt gyakorlatilag mindenkinek tudomásul kell vennie.

Azoknak is, akik ilyen típusú jegyet árulnak. Mert valóban igaz az, hogy nem kötelező mozgáskorlátozott jegyet árulni sehol, de az, hogy nem fogadják el a hatósági igazolást az egészségkárosodásról, hanem szervezeti tagságot követelnek, az egyrészt iszonyú megalázó, másrészt mocskosul diszkriminatív. És abban is biztos vagyok, hogy ott a Veszprémi Állatkert se akart rosszat, egyszerűen csak kötötte volna valamilyen igazolványhoz az egészségkárosodás meglétének igazolását. És a tudatlanság vezetett oda, hogy ezeket a szervezeti tagsághoz kötötte, és akaratlanul a szervezetek malmára hajtotta a vizet, hogy azok új tagokat nyerhessenek, és természetesen beszedjék a pénzt utánuk. 

Ma is léteznek ilyenek. A Budakeszi Vadaspark is szervezeti tagsághoz köti például a kedvezményes belépőt, ezzel téve ki megalázó procedúrának az odaérkező látogatót. Az is tuti, hogy itt sincs szó rosszindulatról, csak egyszerű tudatlanságról. Amit gyorsan el lehetne tüntetni, hogyha kicsit kiigazítanák a mozgáskorlátozottság igazolásának módját. Mert jelenleg a "Sárga Kártya" több esetben is kiadható, tehát egyfajta gyűjtőkártyaként is lehet jellemezni, így pedig lehetőséget teremt a visszaélésre. Ehhez viszont már jogszabály kellene, hogy pontosan milyen esetekben milyen kártyát lehet kiadni. 

Sajnos tény, hogy sokan visszaélnek a mozgáskorlátozottak helyzetével, hiszen vagy szervezetek kapnak rajtuk keresztül pénzt, akár akaratlanul is, vagy a sárgakártyával élnek vissza, amit pedig a legrászorultabbaknak állítottak ki. Csak egy kicsit kellene tisztázni a helyzetet, és sokkal kevesebb lenne a "kellemetlen incidens".