Attól függetlenül, hogy az elmúlt időszakban kisebb alkotói válságban voltam, a magyar közélet (ó, az a drága) gondoskodik arról, hogy ilyenek mint egy múló gondolat, úgy tűnjenek el, és pörögjenek a gondolatok, és pattogjanak a billentyűk.
Bár írhatnék arról, hogy a világ vezető országává váltunk (a COVID-halálozást tekintve) és a miértjéről is (azért leginkább, mert a kedves választópolgárok eme roppant kompetens kormányt választották meg, aki így teljesítette a feladatát - de legalább jár a felcsúti kisvasút, na) de erről írnak mások, és szerintem eleget is.
Az elmúlt időszakban azonban felütötte a fejét egy viszonylag új dolog, ami mellett nem tudok elmenni, az pedig a nyilvános vélemények megfogalmazása, és azok fogadtatása. Ilyen eddig, ilyen szinten nem volt.