Május második hetét egy tisztességes interjúval indította Orbán Viktor. Annak aprópóján tette ezt, hogy hétfőn találkozik Strache osztrák alkancellárral, aki az osztrák populisták és nackók vezetője. Az interjút, bár németl hozta le a Kronen Zeitung, a Miniszterelnökség oldalán magyarul is el lehet olvasni. 

Mit mondott a miniszterelnök ebben az interjúban? 

• - Alapvetően megerősítette, hogy ő Európa átalakításában érdekelt. Ennek bizonyítása, hogy a jelenlegi európai elit dekadens, és nem képes a problémák megoldására. Nos, számára ismeretlen körülmények között zajlik ez a megoldás, amit demokráciának hívnak, és ennek lépcsőfokai vannak. Azon intézkedések, amik történnek, azok szintén ezen mennek keresztül, mégpedig a mi miniszterelnökünk részvételével és jóváhagyásával.
  
  
• - A miniszterelnök úr szerint Közép-Európában érdekek találkoznak, és a magyar ember romantikus, és emiatt naiv is, hisz sokan elárulták már.  Nem derült ki, mire gondol, minden nemzetnek megvannak a maga tragédiái. Ha ezeket felemlegetjük, és nem lépünk túl rajtuk, akkor a múltban ragadunk. A kedves miniszterelnök úr elfelejti, hogy a múlt nem változik, de a jövőt mi alakítjuk. 
  
  
• - Európát átszövi egy hálózat: civil szervezetekből, think-thankekből, baloldali értelmiségekből, egyetemekből és politikusokból álló hálózat. Ez az a hálózat, amelyek miatt nem lehet korrekten beszélni egymással -  Mivan?! Orbán Viktor szerint az értelmiség ellenség, az egyetem ellenség, a civil szervezetek ellenségek, a baloldal ellenség. Abba bele sem gondol, hogy van rajta kívül számos jobboldali értelmiségi, akik erősen a fejüket fogják a megnyilatkozásaira. Ebből gyakorlatilag tisztán látható, hogy OV nemhogy EU, hanem egész Európa-ellenességet képvisel, miután a szélsőjobbal való együttműködéssel kokettál, és nem ad lehetőséget a saját kritikusainak, hogy meggyőzzék arról, hogy amit éppen csinál, az faszság. Elfelejti azt is, hogy a jobboldali ember nem egyenlő az illiberálissal. Bár valószínűleg nem felejti el, egyszerűen csak nem tudja megérteni.
  
  
• - Külön beleszáll Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének a posztjába is, miszerint egyik oka a brexitnek. Az, hogy demokratikusan odakerült, biztosan okozta azt, hogy a britek nagy része a nacionalista maszlagok hatására az EU elhagyása mellett döntött. Tudjuk, hogy Viktor számára ismeretlen a demokratikus folyamat, de a briteknek joguk van ahhoz, hogy elhagyják az EU-t. Ennyi erővel közölhetnék a spanyolok, hogy mivel valaha a leggazdagabbak voltak, ezért jár nekik ez meg ez. Sem nekik, sem a briteknek, és nekünk sem jár semmi automatikusan. 
  
  
• - A magyarok Viktor szerint Európa-pártiak! Ebben teljesen egyet kell értenem vele. Valószínűleg azonban ő nem úgy gondolja, hogy a magyarok a mai EU pártján állnának, különben nem akarná megváltoztatni teljesen. Pedig, mi magyarok szeretjük ezt a kontinenst, ezer éve nyugathoz tartozunk, idegen tőlünk az ázsiai diktatúrák szellemisége, amelynek a miniszterelnök éppen udvarol. Úgyhogy, javasolnám neki, hogy picit gondoljon bele, hogy Belgium nem azért versenyképesebb nálunk, mert nagyobb területű, hanem azért, mert a piac működésébe nem pofázik bele a kormány, sem rendeletekkel, sem strómanokkal.
  
  
• - Szót ejtett a néppártról is, szerinte a néppárt tagjai balra tolódnak. Ezt azzal magyarázza, hogy olyat tesznek, ami neki nem megfelelő. Az interjú nagy része izzad a nárcizmustól, meg se fordul a fejében az, hogy esetleg ő megy rossz irányba. De egyértelmű, a néppártiak ha nem tartanak vele, akkor balra tolódnak. Megemlítette, hogy szerinte Le Pen iránya a követendő. Azé a Le Pené, aki a francia fasizmus megtestesítőjének a lánya, és előbb átvette a saját apja helyét a pártba, majd aztán ki is záratta az öreget. Bravó, fasza példa.

Viktor felsorolja, hogy mi különbözteti meg őt a liberálisoktól:

1. A család alapvető. Szerinte a család férfiből, és nőből áll. Szerintem pedig az a családom tagja, akit én oda tartozónak tartok. Legyen az férfi, nő, gyermek, kutya, macska, akárki. Arról nem is beszélve, hogy sokan csonka családban nőnek fel, beléjük ezzel a kinyilatkoztatással azt sugallja, hogy "nektek nincs családotok". Hát anyád.
   
   
2. Mindenhol egyedi kultúra van, Magyarországon ez pedig a keresztény kultúra. Ez így, lesarkítva nem igaz. Elnézem neki, hogy nem végzett művészettörténész, de Magyarország a nyugati kultúrkörhöz tartozik, amelynek része a keresztény kultúra. Románia, Szerbia is keresztény ország, azzal a különbséggel, hogy ott ortodox kereszténység van, tehát semmi reformált dolog, semmi Gergely naptár... A nyugati kultúra alapja a felvilágosodás, a szellem hatalma és ezt a mi Viktorunk tagadja. Ezért van az, hogy korlátozná az MTA működését is.
   
   
3. A liberális demokraták a bevándorlás mellett vannak. Ez kamu. Ha a bevándorlás mellett lennének, akkor minden migránst befogadtak volna, egyet se küldtek volna vissza, nekünk se kellett volna kerítés, hiszen nem ide, hanem oda mentek volna. Szerinte az illiberalizmus a mai kereszténydemokrácia. Ez azonban nem igaz, a kereszténydemokrácia az, amelynek az elveit nyugaton követik. Keleten az autoriter rezsimek dívnak, és mi ezekhez közelítünk. 

Az interjú remek példája egy személyiség-rajznak. Nem érti ugyanis, hogy Nyugat-Európa miért idegenkedik olyan embertől, aki képes arra, hogy lelkesítse a tömegeket. Nem érti, hogy mi a baj azzal, ha egy országnak karizmatikus vezetője van. Valószínűleg elfelejti azt, hogy nem a képességeink, hanem a döntéseink tesznek minket azzá, akik vagyunk. Ő pedig úgy gondolja, hogy milyen jó, ha valaki karizmatikus, és pragmatikusan tudja vezetni az országát. Én azonban erre remek példákat tudok neki felsorolni: Hitler, Mussolini, Franco. Ők elég karizmatikusak voltak ahhoz, és eléggé egyoldalúan vezették az országukat. A sztori végét mindannyian ismerjük. 

A sikeres jövőhöz ugyanis arra van szükség, hogy Európa országai együtt működjenek egy közös érdek mentén. Nem lesz mindenkinek minden érdek egyenlő fontos. De ameddig Magyarország is szavaz az EU-ban a halászati  szabályokról, tenger nélkül, addig más ország is fog olyanokban, ami nekik nem fontos. Ezekkel a közös együttműködésekkel kell megteremteni egy olyan jövőt, amelybe érdemes beleszületni. Ehhez viszont, az egyénieskedés, az illiberalizmus nem járható út.