A hazai sajtóban kevesebb hírt kapott, hogy mi történik éppen keleti szomszédainknál. Éppen olyan, groteszk dolog, ami egyben sértő is, másrészben jól körülírja a közép-európai helyzetet, és azt, hogy a kis helyi valóság mennyire komoly ferdülést tud mutatni a normalitáshoz képest. És az is meglátszik, hogy ezek mögött gyakran érdekek húzódnak, amik inkább elválasztanak, mint összekötnek minket.

Történt ugyanis, hogy Romániában a dormánfalvi önkormányzat az első világháborús hősi temetőben betonkereszteket állíttatott az ott elesett román katonák emlékére. Ez még egy egyszerű sablonszöveg, itthon is vannak román, szovjet, német katonai temetők, ahol becsületes megemlékezés van az ott elesettekről (kinek hősök, kinek nem, ez máskérdés). Ezeket amúgy államközi egyezmények szabályozzák, mi több, a háborút lezáró békeszerződésben is benne vannak. Nos, az említett szituációval kapcsolatban van pár probléma:

1. A temető területe jelenleg vita tárgya Dormánfalva és Csíkszentmárton között. Törvényesen utóbbihoz tartozik, de előbbi igényt tart rá.
   
   
2. A temetőt 1917-ben alapították, ami azt jelenti, hogy ott egy román katona sem nyugszik, mert a front akkor száz kilométerrel arrébb húzódott.
   
   
3. Csíkszentmártont természetesen meg sem kérdezték, hogy mit szólnak a felújításhoz.
   
   
4. Minderre a román állam támogatásából van pénz.

Ugye, az erdélyi magyarság manapság itthon sok kérdésben tűz alá kerül, legyen az kettős állampolgársági szavazás, vagy a nekik juttatott hazai támogatás. Erről már kifejtettem egy cikkben a véleményem, ami a mai napig fennáll, tehát ezek a támogatások fontosak, hasznosak, létszükségletek. Ők a román államtól a beolvadás lehetőségén kívül sok mindent nem kapnak. Ebben az esetben azonban a támadás nem csak őket, hanem az egész magyarságot (sőt, szlovákságot, csehséget, horvátságot) érte, hiszen mint a Monarchia alkotórészei, eme nemzetek katonáinak is ott van a végső nyughelye.

Röviden, egy román falu einstandolt egy magyar temetőt, majd kijelentette, hogy ott román katonák nyugszanak, akiket természetesen megillet egy óriási ortodox kereszt, hogy tudják, hogy hol vagyunk. Már az egész helyzet nevetséges, hogy két megye nem tud megegyezni egy terület hovatartozásáról. Utánanéztem, Hargita megye oldalán szépen le van írva, hogy a vita 1968 óta tart, akkor például egy nyaralót is 10 évre átadtak barátság jegyéül, ami a mai napig ott van. A megyében a román kormányt képviselő prefektus minden évben megbünteti a magyar elöljárókat a jelképeik használatáért, azonban azért ne tud fellépni, hogy rendeződjön a helyzet a szomszédos megyével. A helyiek között a botrány óriási, többek ősei is ott nyugszanak, anno pont a románok elleni harcban elesve, ezért több, mint megalázó az egész, ami történik.

Több okból biztos, hogy valami nagyon bűzlik az egésszel:

• - A felháborodás hatására a parlament szenátusa, RMDSZ kérése után berendelte a védelmi minisztert, hogy mégis honnan van erre pénz, mi alapján megy oda támogatás.
  
  
• -  A kormányfő, Viorica Dancila szintén tájékoztatást kért a védelmi minisztertől a botrány dagadása után.
  
  
• - Tariceanu, az ALDE elnöke szerint viszont a helyzet könnyen orvosolható egy kis diplomáciai érzékkel és megértéssel.

Ez utóbbi kijelentésből az látszik, hogy itt bizony szó sincsen véletlenről. Pont arra számít a nagypolitika, köztük a rutinos Tariceanu, hogy itt le kell nyelni a békát, lesz egy román parcella, hiszen mégis Romániában vannak.

Ahhoz, hogy pontosan lássunk, kicsit ismerni kell a román belpolitikát: Kívülről mindenki magyarellenes, ez egy párttól független, összetartó nacionalista erő náluk. Elég csak elolvasni pár Orban (nekik is van!) nyilatkozatot, aki amúgy apai ágról magyar származású, vagy pár Ponta, esetleg Basescu megnyilvánulást, ez utóbbi népszavazást íratna ki a Tiszántúl autonómiájáról, az itt élő rengeteg román miatt. (Vajon miért nem írjuk ki?) Helyi szinten azonban igyekeznek együttműködni, párttól függetlenül, mert helyi szinten szükségük van a magyar képviselők támogatására. Ez az oka, hogy olyan nagy erdélyi városokban, ahol a magyarság létszámban nagy fővel, de arányban jóval kevesebben van jelen, mint például Arad, Nagyvárad, és Kolozsvár, magyar alpolgármester is van. A helyi szintről azonban eddig egy szó sem hangzott el, csak a dormánfalviak védekeznek azzal, hogy az állam jóváhagyta a kérésüket.

A magyar kormány reakciója eddig visszafogott volt. Ez megdöbbentő, ismerve Péterünk habitusát, aki legutóbb Pozsonyban kérte román kollégáját, hogy függesszék fel az említett munkálatokat. Sejthető, hogy a provokáció mögött szinte biztos, hogy valamely politikai elit érdeke húzódik, (pedig Csíkszentmártonban elhangzott, hogy hajlandóak egy román parcella létrehozására) és ezt valamilyen oknál fogva kormányközi szintre kellett emelni. Az, hogy egy ilyen esemény végbemenjen, ahhoz ugyanis kellett az állami hatóságok hozzájárulása, és a feltűnően csöndes magyar reakció is azt sejteti, hogy a tárgyalások a háttérben zajlanak. Kérdés, hogy ki tudunk-e állni az érdekeinkért, vagy engednünk kell?