Az önkormányzati választások után eléggé érdekes eljátszani azzal a gondolattal, hogy vajon a pártok milyen szerepet játszanak egy városéletének az alakításában. Ugye tudjuk, hogy a párt és a helyi érdekek gyakran nem esnek egybe, hiszen ahány település, annyi elképzelés, de ez az országos szinten általában nem sikerül ilyen tarkára. 

A legfontosabb, hogy a közhiedelemmel ellentétben a magyar települések nagy részében független a polgármester. Ennek azaz oka, hogy a hazánkban lévő 3179 településeire nincsen annyi tag, hogy a pártok minden hová saját embert delegáljanak, plusz sokkal jobban ismeri egy helyi ember a helyi kistelepülések ügyeit, mind egy tótumfaktum, akit a párt valahonnan odaküldött. Tehát, azt kijelenteni, hogy a magyar települések nagy részében fideszes, vagy ellenzéki a polgármester, az nem igaz.

De miért nem működik ez a nagyvárosokban?

Spoiler: Működhet.

Röviden, az a probléma, hogy minél nagyobb egy település, annál nagyobb a pártosodás lehetősége. A mai pártok nagy része úgynevezett ernyő, vagy gyűjtőpárt, ami gyakorlatilag azt jelenti,hogy nem egy szűk rétegre összpontosít, hanem egy párthoz tereli a nem teljesen megegyező, hanem hasonló gondolkodású embereket is. A legnagyobb hazai ilyen párt a Fidesz, ezt a nagyságot már néppártnak is lehet nevezni.Rajta kívül ugyanis a jobboldalon másik marginális szereplő nincs. A baloldalon ilyen pártkonglumerátumot nem találhatunk, ott sok kisebb párt található, ilyen ugye az MSZP-től kezdve a Párbeszéden át a DK-ig. Ha centrista pártot kellene keresni, az itthon a Momentum, az LMP, és a Jobbik. Ezekre a pártoknál ugyanis nem csak jobboldali vagy baloldali elemeket lehet felfedezni, hanem egyik-másik oldalról is felvállalnak elveket/érveket, amivel ugyan nagyobb területű a szavazóik esése, viszont hátrány, hogy inkább több az elszavazó, aki ezekkel és azokkal az eszmékkel nem ért egyet. Mindenesetre az is kijelenthető,hogy totálisan 50-50es árt nincs hazánkban, egyik-másik oldalra mindegyiknél elcsúszást lehet látni.

A nagyvárosoknál viszont már érződik a pártok jelenléte, és ez abban is állhat,hogy karrierként politikusok itt-ott felbukkannak, ahol sokkal inkább a személyes karrier kerül előtérbe, a függetlenek pedig nehezen kerülnek előtérbe.

Mi a jobb, a független, vagy a pártkatona?

Ez egy olyan kérdés, mint a tyúk-tojás problémája. A pártkatona be van kötve a központhoz, tud pénzt hozni, viszont a független lehet, hogy hasznosan is el tudná költeni, mert tudja, hogy helyben hol van rá szükség. Ez attól függ, hogy egy párt helyi szinten mennyire szervezett.

A hazai vidék például ezért sikeres, kisebb településeken könnyebb az ismerős szakembereket egy csapatba fogni, mint egy több ezres nagyvárosban. Ez azonban ott sem lehetetlen, mindösszesen a szakértőknek nevezett pozíciók manapság annyira el vannak korcsosulva, hogy leginkább korrupciós kifizetőként funkcionálnak, lásd Ferencvárost, ahol az újonnan megválasztott Baranyi Krisztina éppen a héten bontotta föl ezeket a kasszaszívó korrupciós szerződéseket. 

A ferencvárosi városháza (fotó ferencvaros.hu)

Vona Gábor egyik javaslata volt a vlogos érájában, hogy önkormányzati szintről el kellene tüntetni a pártokat. Most egy picit vonatkoztassunk el attól, hogy kicsoda is Vona Gábor (kilépett a Jobbikból is) és csak az elképzelés mögé nézzünk be egy picit:

- Pártok nélküli önkormányzatiság. Nos, ha lebutítjuk, az EU is így jelenik meg itthon. Hiszen, sehol se találkozol a biztosokkal, a képviselőkkel, az, hogy Európai Néppárt, vagy Renew Europe (magyarul nincs is elfogadott név) az emberek 99%-a számára definiálhatatlan fogalom. Mégis, a sorsok, a döntések a parlamenten és a bizottságokon keresztül dől el, és nem azon, hogy az adott állam politikájában mit mond, vagy mit szeretne. Ezt mondjuk fontos lenne, hogyha tanítanák az iskolában, de természetesen a közoktatás szervezőinek nem érdeke a tudatos állampolgárok nevelése. Erről talán egy másik cikk majd szólni fog.

Ha mondjuk kitiltanánk a pártokat abból, hogy helyi ügyekhez hozzászóljanak, akkor egy oldalról a szubszidiaritás elve érvényesülhetne, de másik oldalról sérülne a közvetett demokrácia. Biztos, hogy a független emberek sokkal nagyobb respekttel rendelkeznek, de ezt nagyobb városokban már sokkal nehezebb megszerezni. Ráadásul, ember legyen a talpán, aki tényleg ismer egy megyei jogú várost kívül belül, ez sokkalta igazabba  fővárosra. Ezért úgy gondolom, hogy a településeken a népesség növekedésével ez az elképzelés nem, vagy csak sokkal nehezebben valósítható meg.

Független embereket biztos, hogy könnyebb ellenőrizni. A párt ugyanis, ahogy egyfajta ernyő az embereknek, gy egyfajta búvóhely is, hiszen a tömeg támogatását maga mögött tudva sokkal nehezebb ellenőrizni és átláthatóvá tenni egy-egy beruházást. Biztos, hogy a teljes átláthatóságra lenne igény, de másik oldalról (és itt általában korrupció van a dologban) erre nyilvánvalóan nincs ekkora lelkesedés.

A párttalan önkormányzatiság másik nagy gondja a kormányzattal való együttműködésben rejlik. A mai hatalomgyakorlás ugyanis sajnálatos módon nem úgy működik, hogy megkérdezik, hogy mire van szükség, és aztán ez megépül, hanem képmutató módon, felülről megmondják,hogy itt most ez lesz és utána másra nem adnak pénzt. Ez a recept egyáltalán nem új, Seneca is megírta, hogy "Panem et Circenses" és azóta gyakorlatilag itthon is pont ez zajlik. Kérdés, hogy 2040-re a felcsúti stadionnak például mennyi értelme lesz? Ugye?

Egy ideális világban a terv működhetne, de ehhez szükség lenne a jelenleg pártok alapján működő ország teljes átkalibrálására, és a mostani kicsit ilyen poszt-feudális rendszer megszüntetésére. Jelenleg ugyanis a kistérségi képviselő az, aki be van kötve a parlamentben, és tudja a kistelepüléseken lévő embereket képviselni, de ezen a szinten például a pártosodás már olyan következményekkel jár, ami a mindennapi életre is hatással van. Van rá példa: Szabó államtitkár például a hatvani belviszállyal például 20 ezer ember  érdekeit szarta le. Úgyhogy, nagyon vigyázni kell a hatalommal, és ez az a szint, ahol a kommunikáció leggyakrabban elsorvad. Erre a szintre kellene olyan, aki nem kiskirályként viselkedik, hanem tényleg a legtöbbet tudna tenni a vidék fejlesztéséért. De Szabó úr és a hozzá hasonlók miatt is tartunk ott ahol tartunk.

Tehát maga az elképzelés, hogy a párt nélküli önkormányzatiság működjön, valószínűleg önmaga túl radikális, de az biztos, hogy jót tenne az egész pártosodott hierarchiának, hogyha az egész egy kicsit felhígulna, és több beleszólása lenne a független jelölteknek az ország életének az alakításában. Ugyanis, ahogy az előbb is leírtam, az ország településeinek a nagy részét azért még mégis csak ők vezetik.