Neked nyolc?

Ma reggel jelentette be a Momentum, hogy aláírásgyűjtésbe kezd annak érdekében, hogy az iskolai tanórák nyolc helyett kilenctől induljanak. A felvetés nem rossz, számos érvet lehet felhozni ellene és mellette, nézzünk szét, hogy mik is ezek.

A kezdetekhez kicsit visszább mennék a történelemben, hogy megértsük, hogy miért is kezdődik reggel nyolckor a tanítás. Az alapjai a XVIII. században keresendőek, hiszen a reggeli munkavégzés szintén reggel nyolckor indul, és még a Beatrice is ezt énekelte. A kötelező iskolába járással a tanulók nem csak az iskolapadba kerültek be, hanem a gyerekmunkából is ki, hiszen előtte rendszeres volt, hogy a legfiatalabb gyerekeknek is már dolgozni kellett a felnőttek mellett. Ezért a tanulásra úgy tekintettek, mint arra a foglalkozásra, amelyet a gyereknek kötelezően végeznie kell (tehát ergó, ő azt dolgozza, hogy tanul). Ennek az ideje pedig egybeesett a reggelek indulásával, azaz a nyolc órával.

Ma azonban nem biztos, hogy a reggel nyolc órai kezdet a legmegfelelőbb a gyermek iskolaidejének elkezdésére.

Ez ugye elég bonyolult dolog, hiszen a nyolc órás kezdés valójában az optimalizáltsága miatt van így megadva, hiszen így marad elég idő arra, hogy a meghatározott óraszámot leadhassák. De ez elég-e vagy sem?

Ne legyünk álszentek, a tanítással ma nagy problémák vannak. Egy, rengeteg olyan dolgot tanulunk, ami egyfelől haszontalan, másik oldalról emiatt nagyon sok az olyan anyag, ami kimarad az oktatásból. Úgy gondolom, hogy a magyar oktatáspolitika gyakorlatilag megrekedt a szocializmustól örökölt modellben, és nem nagyon akar megoldást találni a XX. század felében beindult innovációs robbanásra. Ezzel az a baj, hogy egy jó megoldással viszonylag stabil szürkeagy-állomány lenne itt 2030-2040 körül, viszont ennek a hiánya jelenleg hazánk egyik legégetőbb gondja. Ha csak egy mondatban kellene megfogalmazni, akkor senki se lett multimilliomos attól, hogy tudja, hogy mikor volt a nagyharsányi csata (1687), viszont egy alapos pénzügyi ismeret óra kényelmesen ráférne a diákokra.

Nézzünk egy pro-kontra érvelést:

Pro:

- kilenc órási kezdettel az iskolába menet kevesebb dugó lenne

- a diákok sokkal kipihentebben tudnának órára menni

- ugyanez igaz a tanárokra is.

- a távolabbi helyekről sokkal nagyobb eséllyel érnének be időben a diákok kilencre, mint nyolcra

- a kipihentebb tanulók eredményei sokkal jobbak lennének. És elvégre, ez az ami számít.

Kontra:

- nagy problémát jelenthet egy szülőnek eljuttatni a gyerekét úgy 9-re iskolába, hogy ő nyolcra jár dolgozni.

- a jelenlegi tanrenddel a 9-10 tanóra után gyakorlatilag kimaradna a délután a gyerek életéből

- bonyolult logisztika lenne, hogy átszervezzék a tanrendet, hogy alkalmazkodjon a változásokhoz (uszoda, szakkörök)

Itt most egy kicsit megpróbálom legyőzni a kontra-érveket. Az biztos, hogy nagy gond lehet egy szülőnek munkába járás mellett megoldani a gyermek elhelyezését az iskolában. Bár ügyeletet biztosítania kellene az iskolának, valójában azzal a gyerek ugyan ott van, hiszen továbbra is korán kelt, és ment iskolában, ráadásul később is érne haza. Itt valószínűleg szükséges lenne törvényi beavatkozás, hogy a szülőnek legyen lehetősége munkaidőben a gyermekét iskolába hordani (ez persze fizetett munkaidőnek kell, hogy minősüljön). Ez megoldható, az innovációhoz alkalmazkodó munkaadók meg is oldják, számos külföldi példa elérhető rá. E mellett pedig indítani kellene egy iskolabusz-hálózatot, amelynek feladata az adott intézménybe menő diákok szállítása. Ma ezt nagyrészt a tömegközlekedéssel váltják ki, viszont bele lehetne vonni olyan iskolajáratokat, amire pl csak diákigazolvánnyal lehetne felszállni, és ellenőr lenne rajtuk (pl mint az éjszakai buszokon).

A 9-10 órás tanítási nap az magának az őrültségnek a szinonimája. A cikk írójának gimnáziumban volt, hogy egy héten 43 órája volt (egy átlag munkás csak 40-et dolgozik), és ez 10 éve volt, a helyzet azóta se javult sokat. A tantervek kialakításánál sajnos jelenleg az a legfontosabb, hogy ideológiailag megfelelő legyen. Én ezt nagyon károsnak tartom, szerintem egy tananyagnak szigorúan semlegesnek kellene lennie, és ugyan úgy bele kellene férnie Wassnak és Márainak is egyaránt. A baj az, hogy az oktatásunk egészen enciklopédia-alapú, és hiányzik az hogy például a kémia-fizika órák kötelezően egy óra elmélet - egy óra gyakorlattal párosuljanak. Se a felszerelés, se a pénz nincs emögött. Az új kihívásokat nehezíti, hogy az oktatói bérek nagyon távol állnak attól, amit minimális megbecsülésnek neveznek, ez pedig nagy baj, hiszen a jövő felnőttjeinek a képzésén spórolunk jelenleg. Ami, mondjuk ki nyíltan, felháborító. A teniszszövetség megmentésére hirtelen lesz 2,5 milliárd, amikor már elégettek 3,5-et. Ez 6 milliárd forint, ebből például egy évre fedezni lehetne a kémiai kísérletek árát a középfokú oktatásban. A tananyagot mindenképpen racionalizálni kell, és a gyakorlatiasságot plusz a nyelvtanulást kell előtérbe helyezni. E nélkül a jövő fiataljai nem csak hogy elvesztik, hanem meg sem szerzik a versenyképességüket. Mi magyarok beszélünk egész Európában a legkevesebb idegen nyelvet a britek után. Csak őket mindenki megérti a világon.

A tanrendhez való alkalmazkodást szintén alapoknál kell elkezdeni. Meg kell érteni, hogy a digitális oktatás nem lehetőség, hanem a jövő (ahogy a bicikli is a belvárosi autózás helyett!), és erre kellene fektetni a hangsúlyt. A szülőknek minden lehetőséget meg kell adni, hogy támogassák a digitalizációt és az azzal járó tudás megszerzését, ide értem a programozást és az új digitális technológiák naprakész alkalmazását. 

Lehet vitatkozni erről (sőt, kell is!) viszont szerintem abban kompromisszum van, hogyha nem csinálunk valamit sürgősen az oktatással, akkor Magyarország nagyon nagy bajba fog kerülni a jövőben. A gyerekeink jövője pedig olyan érdek, amihez nem köthető se ideológia, se pártállás, mert az ezek fölött áll.