Szeret-nem szeret
Tegnap délután/este egy roppant érdekes tényfeltáró riportot lehetett olvasni a Direkt36-on, mégpedig a budapesti Főpolgármesteri Hivatal első évéről. Ebben elhangzott pár olyan állítás, amire már régen rámutattam, hogy bizony, ezek látszódnak a valóságban, és ezekért bizony a választók keményen fognak büntetni. Spoiler: Nem a főpolgármestert.
A beszámoló egy érdekes háttérbeszélgetéssel indít, ahol összezörrent egy kicsit a főpolgi és az egyik koalíciós tagjának pártelnöke, mert nem teljesen értettek egyet abban, hogy is kellene a kormány egy-egy ajánlatára reagálni. Ez a koalíciós pártelnök Gyurcsány Ferenc volt. A cikkből több ponton is rá lehet ébredni arra, hogy bizony a DK-nak legalább akkora vereség volt Karácsony Gergely megválasztása, mint Tarlós veresége a Fidesznek. Csak utóbbi kiesett a hatalomból, és ezt így-úgy (AL-KAL-MAT-LAN) elfogadta, míg előbbi ahelyett, hogy örülne hogy végre nem a vesztes oldalon van, hirtelen kisgömböcként kezd el viselkedni.
Nézzük meg egy picit a hazai politikai területet:
Jelenleg létezik a Fidesz, az MSZP és annak ex-platformja (DK), a Momentum, a Jobbik, és valamilyen szinten az LMP (talán). Ebből az első elég stabil, a második felelőssége az első stabilitása, a harmadik az elégedetlen fiatalok-, a negyedik a csalódott jobboldaliak pártja. Az ötödik jó kérdés, mert egyszerre van bajuk a létezéssel, a zöldpolitikába szociális dolgokat és csepp nacionalizmust is kevernek. A Fidesz azt tolja 10 éve, hogy "elmúltnyolcév" és hogy "Gyúúúúrcsáááány", és megdöbbentő módon, ez elég nekik ahhoz, hogy szavazatokat szerezzenek. Elbutult dolog, de gyakorlatilag ilyen sötétség van egy oldalon, és csúnya dolog lenne azt mondani, hogy az egész marhaság. Mert nem az.
A 2006-2010 közötti időszak a politika morális értelmében vetett totális veresége volt Magyarországon. Ekkor volt a "rendőrattak", és ebbe nem bukott bele az akkori kormány. Aminek, mint tudjuk, Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnöke. Az ő személye ma egy olyan erőteret jelent a politikában, ami egyrészt összeköt szavazókat (Fidesz), másrészt eltávolít egymástól értelmes gondolatokat. Gyurcsány Ferenc hatalmas eredménye (és ez nem gúny!), hogy a bukása után nem tűnt el a süllyesztőben, hanem 10-12% körüli népszerűséggel bír. És ez a 12 százalék egy szörnyű tengely. Mert arra elég, hogy összetartson 40% másikat (Fidesz), arra viszont nem elég, hogy önállóan hatalomra kerüljön, ezért egyezkednie kell. És ezeken az egyezkedéseken jelenik meg az a moralitás, ami 2010 előtt jellemző volt.
A Direkt cikkjének az eleje igazából kevésbé érdekes. Mindig is lehetett tudni, hogy kik azok, akik Karácsony stábját alkotják, kisebb-nagyobb mértékben. És ez azért sem titok, mert nagy részük nyilvános, maximum a súlyuk megértéséhez kell egy picit közelebb lenni a tűzhöz. Viszont a munkájuk egyrészt Karácsony munkáján keresztül van megítélve, ameddig jól dolgoznak, addig Karácsony Gergely sem veszít a népszerűségéből. Ez egy profi háttércsapat, mindenhol ez működik, jobb helyeken (mint ahogy itt is), szakemberek veszik körül a (fő)polgit, és segítik abban, hogy minél értelmesebb és társadalmilag hasznosabb cselekedetet tudjon véghez vinni.
A második rész az izgalmas, amikor is szóba kerül a DK. A DK eddig számtalanszor vágott alá Karácsonynak, kezdve a választás előttről. Írtam az előválasztásról, ahol én sem hittem Karácsony Gergely végső győzelmében (lám, én sem vagyok tévedhetetlen!), és ott már nagyon sportszerűtlennek éreztem a DK (és kevésbé a Momentum - bár ők valójában talán tovább erősítették Karácsony legitimitását, plusz nyertek egy főpolgihelyettest is) húzását, írtam Gödről, ahol szintén az a vezetéstechnika, hogy a DK nem alkalmazkodik, hanem diktál, és itt félidőnél is írtam, hogy hiába a jó eredmény, ha nehéz az örökség. A cikk ezekre pedig csak ráerősít.
Látható ugyanis, hogy a DK bizony, a saját pecsenyéjét sütögeti. Mégpedig annyira nem is titokban. Az teljesen egyértelmű, hogy a jelenlegi kormánynál éppen minden jobb, de az már nagy kérdés, hogy mennyire? Az ellenzéki térfélen nagyon úgy tűnik, hogy elég jól tudnak együtt dolgozni, hiszen jelenleg nem pártérdek az együttműködés, hanem hazai, de ebből a DK kicsit pártszagúra hozza a dolgot. Honnan lehet ezt tudni?
A DK, ha azon múlik, nem tartja a szavát: Az előválasztáson megígérték, hogy támogatják Karácsonyt. Azt nem közölték vele, hogy csak akkor, ha megveri Kálmán Olgát. (Karácsony nyert, minden szinten, a többi akár lehetne történelem is.
Zsarolás: A cikk rámutat, hogy a DK nem engedte volna a kormánynak a budapesti színházak finanszírozását még részben sem. Ezért képes lett volna a fővárosi költségvetés meg nem szavazására is. Ha belegondolsz itt a COVID közepén ennek milyen következményei lettek volna (akkor még nem volt covid), akkor látható, hogy a DK számára a felelősség és a jövőre gondolás egy elég lazán kezelhető dolog. Ez így csak a Fidesznél van.
Führer-elv: A DK egy Führer-elvű párt, melynek vezetője Gyurcsány Ferenc, kinek felesége Dobrev Klára. Ez nagyon fontos, hiszen számos intelligens és okos vezető van a pártban. Aminek 10 éve ugyan az az elnöke, és akinek a felesége lett az EP-listavezető. A cikkből kiderült, hogy Gy.Németh Erzsébet sem dönthet pártvezetői hozzájárulás nélkül.
A többi részben látható, hogy vannak súrlódások a közgyűlésben is a DK-val, akik inkább szeretnének erőből politizálni, de ez általában megbukik a főpolgin. Az MSZP és a Momentum viszonylag jó viszont ápol vele, előbbi gyakorlatilag már csak Budapesten létezik, a vidéken gyakorlatilag megszűnt, utóbbi pedig parlamenti választáson még nem bizonyított. Nekik az lesz a puding próbája.
Gond volt például a biciklisávval. Ott először a budapesti DK elnöke szólított fel a forgalom átgondolására (biztos beszélt előtte az elnökkel) ma pedig a XVIII. kerület DK-s polgármester jelentette be, hogy a kerületét hátrány éri a kerékpársáv miatt. A nagykörúti kerékpársáv kb 10 kilométerre van a kerületétől, az Üllőis sáv pedig nem ér ki addig. Ennyi erővel Békásmegyer is háboroghatna, hogy micsoda hátrány éri őket, hogy a Nagykörútra fel lett festve egy biciklisáv. De valahol érezhető lenne Budafok panasza is, hiszen ők is csak egy kerület. Úgy gondolom, hogy Szaniszló úr akciója egy központilag tervezett "rendzavarás", amihez ő csak a báb. Ha nem báb, akkor egyszerűen csak buta.
A BKK és a DK viszonyáról már írtam, oda valóban igaz, hogy egy olyan háttérkádert ültetett be a DK, akinek semmi keresnivalója a hazai közéletben. Főleg, hogy úgy árultak buszjegyet, hogy az nem is közlekedett. Ez minimum csalás, az árát akkor fizetik vissza, hogyha bemutatod a kettétépett (!) buszjegyet. Hát inkább menjetek el a búsba.
Volt a végén egy érdekes megjegyzés a fővárosról, miszerint nagypolitikában eldurvult a vita, viszont alacsonyabb szinteken jó az együttműködés. Hogyha úgy nézzük, hogy egy választót a magas szint érdekel, és be se néz egy bizottsági munkába, akkor sok érdekes párhuzam fedezhető fel:
- Vajon Karácsony tényleg elcseszte a város pénzét?
- Vajon Karácsony nem tudja befejezni a metrófelújítást?
- Vajon Karácsony tényleg alkalmatlan?
Természetesen ezekre nem a válasz. A rengeteg plusz pénzt a kormány kommunikálja, hogy van, erről egy büdös szó nem esett a fővárosi szinten, hogy tényleg lenne (ha így lenne, akkor kevesebb gond lenne, plusz sokkal nagyobb felháborodással nyomulnának a fideszes polgármesterek), a metrófelújítást végző Swietelsky például hirtelen nagy kötbért kér, miközben őt a kormánypártok kérték fel a felújításra. Ez is valószínűsíthető, hogy felső politikai megrendelésre született, hogy zsarolható legyen a főpolgi. Én nem engednék a helyébe, takarodjon a Swietelsky a picsába, hogy ennyi pénzt kér egy metró 1990-es színvonalának helyreállításáért.
Ahogy természetesen Gergő nem alkalmatlan főpolgármesternek. Hogy jó- főpolgármester-e, az most még nem eldöntött, de biztos, hogy nagyobb változások történtek alatta (lásd a rakpart lezárását, a bringasávot, az épülő kanyart a Halleren), mint előtte bármikor egy év alatt. Az pedig, hogy jó munkát végzett-e, azt a következő választáson pedig el fogják dönteni a választók.