Alapvetően nem azt szeretném itt felvezetni, hogy milyen pedagógiai módszert javaslok az olvasáshoz, hanem a lényeg kiszűrését. Ez azért is fontos, mert a magyar fiatalok 25%-a úgy jön ki az iskolából, hogy közben funkcionális analfabéta, tehát nem érti azt, amit olvas, és alapvető dolgokkal is problémája akad az életben (tájékozódás, számolás, stb).

A lényeg kiszűrése felnőttként sem egyszerű. Számos olyan dolgot tudunk olvasni, amely első blokkra is meghökkentő, majd aztán kiderül hogy egetrengető marhaság, s jól rá lettünk szedve. De hogy döntsem el, hogy most tényleg mit olvassak?

A kulcsszó a kutatás. Nézz utána, hogy tényleg mit írnak. Ja, és mégvalami, ezt tedd angol nyelven! Ha nem tudsz, nem beszélsz angolul, kérj meg valakit, vagy használd a GoogleTranslatet, ahova bemásolva a linket, kapsz egy több-kevesebb hibával rendelkező, de érthető fordítást. A magyar emberek nyelvtudása pocsék, ezért egy kalitkába vannak zárva, és mindent elhisznek, amit az "ismerősök" tényként közölnek. Ez az alapja a mindenegybeblog és hírorigó nevű tákolmányok sikerének, az ottani hírek 90%-a két perc kutatással megcáfolható.

De hogy olvassunk újságot? Ez már sokkal nehezebb, mert minden politikai oldal megbélyegez médiumokat, ezt ilyen, azt meg olyan beállítottságúnak tünteti fel.

Itt is a kulcsszó, a kutatás, az angol nyelvű hivatkozások elolvasása, gyakran két ellentétes oldal híreiből kell kiszűrni az igazságot. Nekünk magyaroknak ez egy ismerős szituáció, de például az USA-ban is kezdenek ismerkedni vele, hiszen a Trump kabinet az évtized viccét hozza kormányzás néven, és mindezt legitimálni kell, így ott is csak kapkodják a fejüket, és maga az FBI nyomoz az elnök után. Itt emberek milliói (!) megették, hogy Trump ellenfele, Clinton gyermekeket áldoz föl sátánista rituálékban, ezért nem szabad rá szavazni. Ennek körülbelül annyi az esélye, minthogy egy atomtengeralattjáró kiemelkedjen a Dunából, és lőni kezdje a Budai Várat.

Nálunk már egyre nehezebb olyan médiákat találni, amelyek között nincs összefonódás, leginkább 3 részre tudnám osztani a magyar médiát hírek alapján.

1. Függetlenek: index.hu, 444.hu, hvg.hu, 24.hu ...

2. Pártlapok: nyugatifény, Pestisrácok, 888,  ripost, lokál, bors, origo, magyaridők ...

3. Ködösek: Zoom, Blikk, Alfahír ...

Kezdjük az alaposabb átnézéssel:

Függetlenek: Független-e az index, 444, hvg 24 kvartett? Egymástól ellentétes érdekek mentén helyezkednek el (bár az index-444 hasonlóság nyilvánvaló, nagy átfedésben vannak az utóbbinál azok, akik valaha dolgoztak az előbbinek), azonban van egy közös ismertetőjelük, az pedig a hivatkozásuk, a leinformálhatóságuk, hogy minden cikkük mögött megtalálható az a tartalom, amely alapján a valósághoz legközelebb álló képet kaphatjuk. (Azt nem mondhatom, hogy biztos hibátlan, mert emberek írják a cikkeket, és az ember egyik legemberibb tulajdonsága a hiba).

Pártlapok: Minden habony lap pártlap. Ez egyértelmű, a finanszírozásuk mögött elvárások húzódnak meg, úgynevezett tartalomgenerációs elvárás van a szerkesztőség felé. Az elvárt tartalom pedig az anyag támogatást biztosítók álláspontját tükrözi. Ezeknél a lapoknál általában nincs nevesített újságíró (mert ugye megrendelésre készül), a cikkek csak egy helyről hivatkozhatóak, és a hivatkozási alap nemzetközileg is megbízhatatlan lapok cikkeire mutatnak (értsd, sose hivatkoznak a CNN, BBC, WP és egyéb nagyobb médiumokra). Azzal, hogy olvassuk ezeket a lapokat, csak a fennmaradásukat támogatjuk, mert a hirdetés, kattintásvadász cikkeikkel generált forgalommal jutnak reklámbevételekhez. A propagandatevékenységük káros, politikai motivációjuk elég régen mérgezi a magyar közéletet, és hozzájárul az emberek tudatlanságához. Ha bedobnak hozzád egy lokált, legjobban teszed, ha bevágod egy szelektív kukába.

Ködösek: Ugye, ez egy nehéz kategória, mert függetlennek ugyan egyiket se nevezném, mert ismertek a mögöttük álló személyek/mozgalmak, azonban a hírértékük ezerszer nagyobb, mint a pártlapoké, hiszen hivatkozott cikkek, újságírói munkák is találhatóak benne. Összevetve őket azonban más lapok cikkeivel hasznos tartalom és információ nyerhető ki belőlük. Az Alfahír is inkább ide sorolható, de nincs messze a pártlap kategóriától, azonban az utóbbi időkben inkább a független cikkek dominálnak.

Mit olvassak akkor? 

Olvass mindent! Na jó, pártlapot csak eleinte, hogy megismerd, miért nem kell olvasni, kb olyan lesz, mintha szemellenzőbe kanyarodnál, és bábú leszel agyilag hosszútávon, de minden függetlent, ködöset, ami csak a csövön kifér, olvass, mert felvilágosít, és véleményformáló erővel bír. A tudatos polgárság hiánya ma az országban elég nyomasztó, épp ennek kialakításában segít a rendszeres olvasás. Tudatos polgárként ha megfelelő mennyiséget olvasol, akkor nem fog rád hatni semmi propaganda, és rendelkezhetsz azzal a csodás képességgel, amit gondolkodásnak hívunk (ma elég kevés ember szokta rendszeresen gyakorolni, nézz csak körül) és így a jövőért felelősen cselekvő ember leszel. És olvastass a gyerekeiddel is, tedd őket naggyá! Én magam napi kb nettó 2-3 órát töltök olvasással, ennek nagy része az áthivatkozással megy el, hogy kiszűrjem az álhíreket a fent említett metódusok segítségével.

Ugye, az átlag ember mit sem tud arról, hogy miért és ki kedve miatt indult eljárás Magyarország ellen az EU-ban, egyáltalán mi okból. Ezeket majd egy másik bejegyzésben /bejegyzésekben/ részletesebben tárgyalom, azonban most az aktuális eljárásról, a Sargentini-jelentésről szeretnék pár szót írni.

Dióhéjban: Judith Sargentini írt egy jelentést, amiben egy csomó mindent leír a magyarországi folyamatokról. Ez ugye, a kormánynak nem tetszik, az ellenzék meg vagy odáig van érte, vagy fogalma sincs, hogy mit kezdjen vele (megrágja,kiköpi-effektus).

Mi a legfőbb baja a kormánynak a Sargentini-jelentéssel? 

Az, hogy minden olyan lépést, amit kritizál, az a kormány tudatos akarata volt, és hát kormányunk nem híres arról, hogy jól fogadja a kritikát.

Miért zavarja Sargentinit az igazságszolgáltatás helyzete? 

Egy normális államban (értsd XXI. századi modern államok) a hatalmi ágak el vannak választva. Tehát, a bírók, a parlament, és a kormány egymástól függetlenek. Ugye nálunk keleten egy kicsit a parlament és a kormány kapcsolata adott (de például Nagy-Britanniában a kormánytagok nem lehetnek parlamenti képviselők), de a bírósághoz a politikai szereplőknek semmi köze. Ugye, itthon a főügyész az ex-fidesz tag, és ha szétnézünk, akkor a kinevezettek között elég sok olyan van, akinek fidesz-tag a felesége, gyereke, szomszédja, tehát korrumpálható. Ez mondjuk Franciaországban kormánybuktatással járna, de mi elviseljük. Sargentinit zavarja. Okkal.

Miből gondolja Sargentini, hogy korruptak vagyunk?

A napnál is világosabb, azért. Képzeld el, hogy az országba bejön egy óriási mennyiségű pénz egy évben, amit ha elvileg rendesen elköltenénk (ár-érték arányba), akkor a gazdaság évi +8%ba lenne. (persze ez becslés, de lényeg h jobban pörögne). Ha megnézi az elmúlt 8 év elköltött EU-s pénzeit, észreveszi, hogy bizonyos üzletemberek a befolyó pénzek nagy százaléka fölött befolyást szereztek. Ezek az emberek a miniszterelnök volt koliszobatársa, a veje, a gyerekkori haverja, és folytathatnám a sort. Jól tud támaszkodni az OLAF (ami egy csaláselleni hivatal az EU-n belül, és eléggé kivesézett már pár projektet) jelentéseire, amelyek szintén nem hagynak kétséget a korrupció felől.

Mi a baja a médiaszabályozással?

Hát, külföldön a verseny nagy divat. És ha akadályozod a versenyt, akkor az nem oké. A médiaszabályozásért felelős hatóság vezetése túlságosan is kötődik a fideszhez (ok1), és az állami televízió vezetősége is kapcsolódik hozzájuk (ok2). A kampány során gyakorlatilag az M1-M2 fullba tolta a kormány szekerét, és az ellentétes véleményeknek nem igazán adtak teret (ok3). Ez mondjuk Angliában a kormánytagoknak a Temzébe való belevágásával jár, de mi ebben is külön utasok vagyunk.

Szétnézett a médiapiacon is, ahol azt látta, hogy mesterségesen generáltak forgalmat olyan termékeknek, amelyek magukat sajtónak nevezik, de sok közük nincs hozzá, majd ezeket a fennmaradásuk érdekébe kitömték állami hirdetésekkel. Ez ugye, az adófizetők pénzének az elsikkasztása, ergó korrupció.

Mi nem tetszik az oktatással? 

A CEU. A világ kb top50-jébe tartozó egyetemet azért csesztetik, mert az alapítója nem kedves a kormánynak. Namármost, a kormánynak a kormányzás a dolga, és nem a tudományos intézmények basztatása, és a mi kormányunk pont ezt teszi. Ez amúgy nyugaton teljesen kiveri a biztosítékot, nem csoda, ha Sargentini is megemlíti a jegyzékében.

Gyülekezési jog, egyenlő bánásmód, miért nem tartja jónak ezeket?

A gyülekezési jog számos téren korlátozva van. Lásd, védett személy érkezése 4.45-kor. Hacsak az nem a portás, aki miatt az egész Kossuth-teret ki kell üríteni, akkor érzékelhető, hogy mi nem tetszik egy nyugati demokráciának. A nők pedig botrányosan keveset keresnek a férfiakhoz képest, alul is vannak reprezentálva (nézd meg a fidesz frakció tagjai között a női nem arányát, majd nézd meg ugyanezt Finnországban). Az Isztambuli-egyezményt pedig, amely a nőket védené, a kormány nem ratifikálta. Semeddig se tartott volna, ez is sok mindent elárul.

És még ezenkívül számos más dolog is zavarja, de nem akarom lelőni a poént, akit érdekel, a bejegyzés elején belinkeltem a magyar változatot, lehet csemegézni belőle. A politikai pártok reakciója a fideszen kívül is meglepő, az LMP és a Jobbik képviselőinek a viselkedése számomra váratlan volt, és jelenleg nem is értem, hiszen mindkét párt politikai profiljába beleillett volna a jelentés támogatása, azonban, valamilyen oknál fogva ez nem történt meg. Az MSZP és a DK támogatása várható volt, az nem lehetett meglepetés, mintahogy az sem, ahogy a Fidesz tagok elutasító szavazatai sem.

Halihó, 

Napok óta érlelődött bennem, meg páran kértetek is rá, úgyhogy inditok egy ilyen kis magyarázatszerű blogot arról, hogy látom a hazai és a nemzetközi politikai eseményeket, és mit gondolok róluk. 

Nem igazán fog a saját elképzeléseimen kivül semmi sem befolyásolni, az itt megjelentek a saját meglátásaim lesznek, aztán majd az idő eldönti, hogy mennyire leszek sikeres. Lesz benne némi időrendi csapongás, ahogy épp a dolgok eszembejutnak, úgy fogok irni.

Na meg persze a lelkesedés, hogy van.e létjogosultsága a dolognak.

Aztán, hajrá magamnak, később, ha lesz olvasóközönség, akkor pedig nektek is!