Súlyos napokat élünk, és az elmúlt 10 évben először kell dolgoznia a kormánypártnak, mert hol ereszen csúszkálnak a tagjai, hol pedig éppen az EU-s költségvetést kell megvétózni. Bizony, ezek nehéz dolgok, de közben itthon is fogalmaznak, mégpedig erősen. Úgy tűnik, kibújt a szög a zsákból.

Tegnap este nagyon felgyorsultak a folyamatok az Európai Unió költségvetési tárgyalásairól. Biztos, hogy Orbán Viktor nem sokat aludt, különben nem nyilatkozta volna azt, amit másnap reggel "rádióba mondott"

Miközben éppen rajtunk röhög a világ, hogy micsoda pókemberünk van, addig a szomszédunkban egy érezhető változás történt. Mégpedig olyan cselekedet, amit nem szabad szó nélkül hagyni, akkor sem, hogyha éppen égünk, mint a rongy.

Muszáj foglalkozni vele, hogy mit is jelent ma Magyarországon nemzeti konzervatív értékeket vallani, és hogy miket tesznek azok, akik ezt kifelé hirdetik, belülről pedig csúnyán elárulják.

Olyan helyen élünk, ahol úgy tűnik, hogy végleg kigyűrűzik a gyűlölet, és egyre nyíltabban nyer teret és fertőz el eszmét. És ennek irányítója a hatalom, aki talán maga sem sejti, hogy mi az, amit szabadjára engedett, de az is lehet, hogy sejti, csak már gyenge ahhoz, hogy gátat vessen neki.

Manapság folyamatosan ömlik ránk, hogy hazánk vétózni fog a következő uniós csúcson, és már azt is tudni, hogy hivatalosan jelezte, hogy bizony, ez így nem fog működni. De ez most kötélhúzás, vagy mégis milyen következményekkel játszunk?

Azt eddig is tudtuk, hogy hazánk sokféle embernek az otthona: Kicsinek, nagynak, szőkének, barnának, egészségesnek, és bizony, sajnos sok tartósan betegnek is. Ez utóbbi egy hányattatott csoport, hiszen a kisebbséghez tartozik, mégis, sok többségi visszaél velük, ráadásul nagy részük igazából semmit se tud róluk.

Az elmúlt időszakban sajnos a színházi oldalról nem igazán lehet elmondani, hogy a legnyugodtabb, legcsendesebb hírek jöttek. Épp ellenkezőleg, ha belegondolunk, hogy micsoda hiszti van a Színház és Filmművészeti Egyetem körül, akkor tudható, hogy éppen vihar van a biliben. És ez a vihar, éppen több helyen is felbukkan.

Hazánk államformája bár hivatalosan demokrácia, azonban egyre kevesebb jel utal arra, hogy ezt a mindenkori hatalom tudomásul veszi. Kicsit az az ember érzése, hogy ebből a fogalomból úgy próbál csúfot űzni, ahogy csak tud.

Viszonylag ritkán szoktam külpolitikában megnyilvánulni, ennek leginkább az az oka, hogy nem élek egyszerre százvalahány országban, hogy értsem a pro és kontra érveket. Viszont a ritka kivételek azok a pillanatok, amikor ezeknek a dolgoknak magyar vonatkozása van. Most pedig újabb illusztris társaságba kerültünk bele, mégha ezt nem is mi találtuk ki.