Sokat ecseteljük, hogy a magyar kormány egy remek párhuzamosságot épített ki a nemlétező Soros-veszéllyel való riogatásra, és pontosan látjuk a veszélyeit, hogy milyen következményekkel jár az, hogyha az egyik fél a legkisebb erőfeszítést se teszi annak érdekében, hogy megállítsuk az elmebajt. Azért nálunk ez néha előfordul (lásd, hogy hirtelen nem lépett ki a kormánypárt a Néppártból, stb), de ki gondolta volna, hogy ez a fullba toljuk a kretént ez nem magyar találmány, és ráadásul milyen közel van hozzánk az egyik mestere ennek a műfajnak.

Ez a mester pedig nem más, mint jelenleg a legnagyobb balkáni állam: Románia.

Tehát, Románia egy eléggé identitáshiányban szenvedő ország. A legnagyobb problémája az identitásával, hogy megragadt azon a szinten, amelyen mi magyarok nagyjából már túlléptünk. Ez pedig a hamis történelem kreálása. Ugye, ez nálunk tökéletesen ismerős: Hungary, azaz a hunok leszármazottjai vagyunk, Attila, Buda, Réka, és a többi legenda... nos, pontosan tudjuk, hogy legenda, nagyjából a nyelvi alapjainkat is visszavezettük a finnugorokhoz, bár itt azért van ellenállás, de minimálisan tanult nyelvész aki anyanyelvi szinten beszél magyarul, gyorsan rájön, hogy ez fölösleges, és letisztáztuk a történelmi szerepeket. Tudjuk, hogy Rákóczi szabadságharca nyerhetetlen volt, a '48as forradalom, bár dicső volt, de elbukott a túlerő alatt, ráadásul úgy viselkedtünk az ország területén élő kisebbségekkel, hogy a Hungarus-tudatuknál erősebb lett a nacionalizmus, aztán pedig Trianon jött. Ugye, ismerős?

Nos, ez  a sztori mellettünk úgy néz ki, hogy a románok a rómaiak és a dákok utódjai. Legalábbis állami szinten ez az identitás alapja, ami olyan náluk, mint az ég kék, a fű zöld. A románság valószínűleg ezzel ellentétben a balkáni hegyekből, az isztriai tengerpartról származik, onnan vándoroltak a mai Havasalföldre, aztán tovább Erdélyre. A mai napig találhatóak eredeti román falvak például Horvátországban. Ezt azonban Románia nem ismeri el, hiszen akkor sérülne az eredetmítoszuk. Inkább megtagadják őket, vagy aromán-nak nevezik, hogy ők külön népcsoport. Szép gesztus, ugye?

Az, hogy nyelvészetileg szintén nem igazolható a rokonság (hiszen 270-1200 közöttről nincs nagyon írott emlék Erdélyből), az egy másik dolog, ők szentül hisznek abban, hogy ők dákok. Az pedig csak szépséghiba, hogy ortodox a vallásuk, ellentétben a római egyházzal, de ebbe bele se mennék, akit érdekel, keressen rá a dáko-román elméletre. Nemrég írtam arról, hogy az úzvölgyi események milyen problémákat vehetnek, két héttel rá bekövetkezett a nemzetközi botrány. Van valami, ami bal-jobboldaltól független, az pedig a politikai magyarellenesség. Ez alkotmányban van deklarálva, amely szerint Románia nemzetállam és csak románok lakják. Az, hogy Erdélyben még mindig él egy 1,5 milliós magyarság, számukra nehezen hihető, és a legkomolyabb identitásbeli törést hirdeti. Az, hogy Székelyföld természetesen nem létezik a hivatalos kommunikációban, az mindennapos, a vidéket HarCov-nak nevezik, (Harghita-Covasna), ráadásul mindent megtesznek azért, hogy hivatalosan korlátozzák az anyanyelvet. A mesterségesen megváltoztatott etnikai arányú településeken a kétnyelvűsítést teljesen ellehetetlenítik, elég megnézni Kolozsvár legújabb attrakcióit, ahol minden angol és román. Az is ismert, hogy a csángó településeken nem ismerik el a magyar identitást, a mindennapos nyelvhasználat egészen korlátozva van (például tilos magyarul misézni a templomokban). Nos, ilyen világban ment a Hargita-Kovászna megyei Románok Fóruma Bukarestbe tüntetni, miszerint a román állam lemondott az említett területről, és magára hagyta az ott élő románságot. A provokációra nem sokkal az után került sor, hogy lassan nyilvánvalóvá válik, hogy az Úz völgyében is törvénysértés történt, noha a román kormány ezt felső szinten egyáltalán nem akarja elismerni.  

Ebben az esetben úgy néz ki, hogy a kisebbségbe szorult magyarság brutális elnyomása tovább folytatódik, amelyek ellen a kormány egyáltalán nem lép fel. Könnyen érzékelhető a párhuzam itthon, hogy azok, akik máshogy gondolkodnak, pontosan olyan hozzáállást várhatnak a hatalomtól, mint amilyet az erdélyi magyarok Bukaresttől. Ez azért nagyon szomorú, mert Európának abban az időben kellene élnie, ahol a népek és nemzetek hidakat építenek egymás közé, és nem folytonos sérelmekkel zaklatják egymást a jelenben. Addig azonban, ameddig az egyoldalú és konok politika folytatódik, addig a valósággal való minél későbbi szembenézés egyre fájdalmasabbá válik majd. Mind a két oldalra igaz, és ezért durva a párhuzam, hogy milyen torzulást tud egy társadalom megélni a mindennapok részét kitevő nettó hazugságok által. Ma itthon árkok húzódnak, vagy hazaáruló vagy, vagy Soros-bérenc, nincsen semleges középút. 

Egy dolog biztos: Ha tovább hazudunk magunknak és a népnek, nem váltunk azonnal, akkor nem csak lemaradunk, de évtizedes munkát adunk a jövő generációinak azzal, hogy ezeket az árkokat sikeresen betemessék.