Frontharc

Hazánkban, mint tudjuk, a láthatatlan hátország vív szélmalomharcot a vírussal. Tanárok, orvosok, ápolók, szociális gondozók mennek ki napról napra a terepre, és vállalják azt a csöppet sem baráti kockázatot, amivel életben tartják hazánkat. Teszik ezt a kormány helyett, ahol nincs fontosabb feladat annál, minthogy újra konzultáljanak velünk, el se fogjátok hinni, a nyitásról!

Lehet bármit is mondani, ezek az emberek HŐSÖK. Így csupa nagybetűvel, hiszen ők gyakorlatilag is azért küzdenek, hogy minél hamarabb lecsengjen a vírus, és közben a lehető legkevesebb mértékben sérüljön a mindennapi élet. Tanítják a gyermekeinket, megmentik a szüleinket, és sorolhatnék még számos ágazatot (mentő, tűzoltó...), ahol megszakadnak az alatt a teher alatt, amit a jelenlegi helyzet követel tőlük.

De vajon meg vannak-e becsülve?

Belegondolhatunk, hogy igen, hiszen hazánk kormánya több helyen is megduplázta a fizetéseket, tehát nem okoz gondot a számukra, hogy oroszlánrészt vállaljanak a járvány elleni küzdelemből.

Közben pedig, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ők küzdenek, a kormány, akinek pedig küzdenie kellene, ő nem hajlandó ezt a terhet a vállára venni. Persze, lehet tudni, hogy minden nap megütköznek az öreg Zsorzzsal, meg hát megy az EP-gond is (itt éppen kapituláltak, csak szólok), meg hát a migránshordák fenntartása is súlyos miliárdokba kerül az országnak. Az sosem derül ki persze, hogy hova kerül.

Az viszont nem titok, hogy a mindennapi valódi harcban lévő emberek nagy részét elkerüli a szolidaritás. Gyakorlatilag nevetséges összeggel vannak továbbra is honorálva, miközben bizonyos hazai vállalkozók a Maldív-szigetekre repkednek focicsapatokat vesznek, és hasonló finomságokkal töltik el a karanténban gazdag idejüket. 

Sikerült nemrég szereznem egy bérpapírt, amiről ugye, a személyi adatokat kitörölve eléggé látszik, hogy siralmas kép mutatkozik a szociális ágazatból. Ráadásul olyan településről kaptam az adatokat, ahol a települési önkormányzat hozzátesz a dolgozói fizetéshez azok után, hogy a kormány pimaszul lerabolta az összes települést, hogy majd saját maga helyett legyen kivel megfizettetni a fennálló károkat. 

Itt a fotó:

a

Ahogy látható, az alapilletménynek szánt 88ezer forint egészen baráti, mondhatni, versenyképes fizetést biztosít a munkavállalóknak. Teljesen reális, hogy hétezerszeres túljelentkezés van, és arra is embereket kell felvenni, hogy legyen kinek interjúztatni a sok bejutásra várót. Természetesen ez az összeg bruttó, ne legyenek illúzióink. Viszont, hazánk tényleg jogállam, hiszen kompenzálja a saját törvényei által elvárt minimális fizetésre (értsd, nem a minimális megélhetésre) ezt a remek ajánlatot, így mindjárt látható hogy a 200-as nettó körül lehet keresni, huszonvalahány év munkaviszonnyal. Azt hiszem, hogy ezt hívják karriernek és hivatástudatnak egyszerre.

Még mielőtt belegondolsz, hogy ez a fizetés nem éri el a külföldi minimálbérek nagy részét se, egyáltalán ne csodálkozz azon, hogy épp oltatni indulsz, és nem az lesz az első kérdésed fejben, hogy van-e oltóanyag, hanem marad-e egyáltalán itthon bárki, aki ezt beadja neked.

Nyugodtan kijelenthető, hogy a kormány napról napra megbukik morálisan. Nem lehet ugyan 2002-es vérekkel versenyeztetni a hazai munkavállalókat, akik Európa legnagyobb adóit fizetik (27%-os áfa, szevasz!), és a legkeményebben dolgoznak azért, hogy valahogy ez az ország átlendüljön a krízishelyzeten. 

Ahogy a klasszikus mondja:

Itt kell lenned, hogy elhidd