Számtalan nyilatkozatot olvashattunk különböző ellenzéki politikusoktól, hogy is kellene vezetni az országot. Teljes joggal dühösek az emberek, és mentek tüntetni, mégsem látszik, hogy ki az, aki nyertesen jöhetne ki a tüntetésekből. Két tényezőn már látszik, hogy ki az aki veszít:

A kormány: Hiszen ők okozták, és a tüntetések inkább terjednek, mint gyengülnének. A kormány és a fideszes kommunikáció a saját blöffjét szajkózza, Soros-ezredekről beszélnek, akik végigmenetelik Budapestet. Csak halkan el lehetne játszani a gondolattal, hogyha Soros fizetné az egészet, akkor mégis miért van ennyi ember, aki felül neki? Hogyha az ország amúgy egységes? Természetesen egyszerű a válasz, a kormány hazudik az egységről, kérdés, mikor omlik össze az egész, mint egy kártyavár. A populista ideológiának ugyanis általában ez a vége, kifulladnak, ahogy elfogy a tartalom a mondanivalójukból.

A Mi Hazánk: Kiderült, hogy egy végletekig lebutított, szélsőfideszes csökevénypárt lett, akik se radikálisabbak, se intelligensebbek, se szakmaiabbak nem tudnak lenni a kormánypártoknál. Volner János ugyan rendesen meglovagolja  a fidesz-hullámokat, de ahogy a Jobbiknál sem adtak neki funkciót az EP-választásokra, úgy itt sem fog neki babér teremni.

Mi az viszont, amit nem olvashattunk?

Ugye, számtalan elemzés van arról, hogy mit kefél el a kormányzat, hány rossz lépése van, és hogy tesz minket tönkre, ezekkel könyvtárakat lehetne megtölteni. Azonban, van pár dolog, amiről nem nagyon olvashatunk. Ez pedig, a Fidesz JÓ dolgai.

Igen, vannak, és ameddig ezt az ellenzéki erők nem ismerik el, addig semmi esélyük nem lesz arra, hogy leváltsák őket, hiszen nem nagyon hangoztatják, hogy ezeket megtartanák akkor is, ha esetleg hatalomra kerülnének. Összeszedtem párat, de ettől függetlenül lehet olyan, amit kihagytam.

Nézzük tehát: 

1. A határon túli magyarok állampolgársága

Óriási dolog a Fidesztől, amit tett, és mindez azért tehette, mert az ellenzék előtte nem tette meg. Tudjuk, hogy a határon túli szavazatok száma csekély, de mégis elég ahhoz, hogy egy-egy mandátumot ide-oda toljunk. Bibó óta tudható, hogy a magyar államnak kötelessége megvédenie a külhonba szakadt nemzetrészeit, azonban ezt a kötelességét 2010 előtte egy kormány sem tette meg, sőt, 2005-ben komoly kampány is folyt ellenük. Hogy ennek mi lett az eredménye? 90%+-os határontúli Fidesz-szavazat. A kormánypárt akár embert is áldozhatna, akkor se szavaznának ellene. 

2. Családok támogatása

Ez egy viszonylag drágító tényezője volt a kormányzásnak, azonban el kell ismerni, hogy azok érdekeiben szembe kellett menniük a piaccal, akiktől a szavazatot kapták. A családi adókedvezmény számos családnak könnyítette meg a mindennapokat, és növelte a bevételeiket. Drága volt, de megérte. A CSOK, ha kiforr, ugyanekkora szavazatmennyiséget hozhat, azonban kérdés, hogy a visszaélések mennyire fogják ezt elkerülni. Élelmes nép a magyar.... Természetesen még ez a terület sincs teljesen kiaknázva, simán lehetne a duplájára emelni a családi pótlékot (vagy triplájára!), úgyhogy ezen a területen még várhatunk szavazatszerző intézkedésekre.

3. Gazdasági válság leküzdése

Az IMF hitel visszafizetése szintén nagyot húzott rajtuk, még akkor is, hogyha az átlag-állampolgárnak nincs rálátása, hogy mibe is került. Valószínűleg, az unortodoxnak nevezett gazdaságpolitika a háttérben nagy károkat okoz a magyar nemzetgazdaságnak, hiszen a kavics akkor is lesüllyed a vízben, ha azt unortodoxnak nevezzük. Lényeg a lényeg, átcsoportosításokkal és forrásbevonásokkal a Fidesz-kormány stabilizálta a gazdaságot, és olyan környezetet teremtett, amely a befektetők számára vonzó. Az, hogy ennek mi volt az ára, az mostanában derül ki, lásd a rabszolgatörvény, mert a kormány nem azért hoz ilyen törvényt, mert ilyen kedve van, hanem valami háttéralku eredménye után kénytelen ilyet bevezetni.

4. Budapest és a BKK.

Ugyan Budapest egésze nem nevezhető kormánypárti bástyának, mégis, az elmúlt évek fejlesztései leginkább a budapesti mindennapokban láthatóak. Ilyenek a CAF-villamosok, amelyek - ellentétben a Combinokkal - zökkenőmentesen el tudtak indulni (ehhez hozzájárult a nagy nyilvános tesztidőszak is) és a leginkább perem-vonalakon (1, 3, 19, 17) ezek a legnagyobb szállító-kapacitással rendelkező járművek. Itt van a befejezett 4-es metró, de a 2-es metró felújításának a vége is hozzájuk kapcsolható. Bár a hármas metróval nagyot bakiztak, elképzelésem szerint az is egy nagyhatalmi megegyezés miatt történt, semmint a butaság és a hozzáértés hiánya miatt, noha ez esetben tény, hogy a felújítás során hibákat követtek el (légkondi).

5. Autópálya. 

Habár a nagy autópályahálózat gerince szintén 2010 előtt készült el, a gyakorlati hasznát azonban leginkább 2010 után mutatta a rendszer, és nem azok számára, akik azt építtették. A kormány később ismerte fel a bővítésben rejlő szavazatszerzést, először nagy pénzeket akart szakítani korrupciós ügyekkel (lásd, pl emiatt nem autópálya az M4, mert az EU egyszerűen kiröhögte a költségeket, és nem szállt be.) Mindenesetre a megyeszékhelyeket az autópályákhoz  kötő mellékutak megépítését a kormány saját sikernek adja el (arról nem beszélnek, hogy 20 éves késésbe voltak, és 1998-2002 között ők voltak hatalmon), és tény, hogy a propaganda miatt ez szavazatokat fog nekik szerezni.

6. Államfő-választás.

Ugye, az ellenzék találta ki, hogy ne közvetlen legyen az államfő-választás, hanem majd a parlament szépen kinevezgeti az államfőt, aki majd eldönti, hogy a parlamenti törvényeket okkal-joggal hozták-e. Alapvetően tisztességesen, egyfajta status-quo volt 2010-ig, ameddig olyan ember töltötte be ezt a pozíciót, aki szakmailag/társadalmilag a nép szemében is támogatást élvezett. De a törvények elfogadásához az kell biztosan, ha egy saját embert ültetünk ebbe a székben. Viktor nem volt paranoiás, előbb Plággal, majd Bráderrel töltötte be ezt a pozíciót, és ezzel lesilányította, mint közjogi méltóságot. Itt talán látszik egy megoldás: Közvetlenné kell tenni az államfő-választást, mint az északi szomszédnál, és olyan jelölteket indítani, akik tényleg pártokon felül állnak, és szakmailag kikezdhetetlenek.

Összegezve, a kormánynak vannak tagadhatatlanul jó húzásai, még hogyha ezek más okból kritizálhatóak. Ezekre a lépésekre azonban egyik ellenzéki párttól sem látunk alternatívát, amely egyrészt legitimáció-vesztést jelent számukra, másik oldalról pedig töketlenséget, hiszen a jó programok folytatásáról sem hallhatunk. Az, hogy ma valakik csak elszámoltatásokkal tudjanak szavazatot szerezni, az édeskevés, hiszen amint ezek lezajlottak, kormányozni is kellene, azt pedig csak kiterjedt, szakmai pontok alapján lehetséges.

Ugye az elmúlt időszakban rettentően elszaporodtak az újságcikkek az elmúlt napok politikai eseményeiről. A tüntetések ugyanis országossá váltak, minden megyeszékhelyen voltak kormányellenes megmozdulások. Ugye, a nagy oldalak meccsein láthatjuk / láthattuk, hogy csapódik ez le :

Az index, a mérce, a 444, az átlátszó, a 24.hu és a többi híroldal beszámoló mellett élőben is bejelentkezett a tüntetésekről, sőt, a nagy részüket élőben végig lehetett követni. Ez visszanézhető, és az átlagos internetező is el tudja dönteni, hogy amit lát, az mennyire felel meg neki. (Erőszakosak, vandálok vagy békések és összetartók voltak-e).

A kormányzati oldalak pedig elkenték azzal, hogy a bukott ellenzék, meg ugye Soros serege vonult Budapesten, ami a kommentek szerint a '19-es román megszállást idézte, és természetesen a külföldi reakció hergeli a tömeget a sikeres Magyarország ellen. A köztévét meg megostromolták, de a törvény őrei megóvták azt. (Aki tényleg így gondolja, annak javaslom a Tanú című film megtekintését /Bacsó Péter/, majd a párhuzamba állítását napjainkkal. Aki olvasni szeret, annak Orwelltől az 1984-et javaslom hasonló célokra).

Tehát, ez így ment a nagypolitikában, érvek ide, érvek oda. 

Ami viszont kevesekhez jutott el, az a vidéki városok tüntetései és azok tájékoztatása. Végignéztem pár megyei jogú város tüntetését, és azoknak a kommunikációját, hogy gyakorlati példával tudjam szemléltetni, hogyan is működik ma Magyarországon az álhír-gyártás, vagy a hírhamisítás.

Választásom némi kutakodás / hála a netnek :) /  a hevesi megyeszékhelyre esett, mivel a meghirdetett tüntetés időben egy héttel a pesti maintstream kezdetére volt meghirdetve, tehát volt idő átnézni a helyi sajtópiacot, hogy ki mit ír a tüntetésről, hogy zajlik, valamint ígértek / és kaptunk is, bár néhol elég gyatra minőségű/ élő közvetítést. Emellett, utána kellett olvasnom a helyi sajtónak is, hogy ki merre játszik, és mennyire objektív. Ez nem volt egyszerű, hiszen korábban nem mozogtam ismerősen arrafelé, ezért minden szembeötlő médiával meg kellett ismerkednem. A projekt így zajlott:

1. A megyei napilapot ejtettem. A Heol a MediaWorks tagja, ott ugyanazt fogják lehozni, mint Fejérben, tehát fölösleges volt külön szemléznem. Tudjuk, hogy gyakran ugyanaz a címlap, tehát objektívnek nem lehet nevezni.

2. Két markáns  oldalt találtam, ami jelen van a médiában. Ezek az egriugyek.hu, a másik az egerhirek.hu .
Az előbbit tulajdonviszonyai Ungár Péterhez kötik, és láthatóak rajta LMP-s vonások, azonban egész tárgyilagosan, és nagyrészt politikamentesen számolnak be a város híreiről. Viszont előfordult, hogy elég komolynak tűnő EU-csalásokat és korrupciós ügyeket lepleztek le, amiért akár várható az OLAF kérdezősködése is.

Az egerhirek.hu pedig a címlapján egy szolid egri újságnak tűnik, azonban ha rákattintunk a politika aloldalra, akkor gyorsan észrevesszük, hogy ez a helyi Fidesz-sajtó, ahol folyamatosak a Jobbik és az LMP lejáratásával kapcsolatos cikkek, és persze a helyi Fideszesek hazaárulózása. 

3. Miután nagyjából belőttem a sajtós erőviszonyokat, utána vártam, hogy elkezdődjön a tüntetés, és tudjam elemezi az élőket, és a Facebook-megosztásokat.

Az Egri ügyek elég részletes beszámolóval mutatta be a tüntetést, élő videó mellett szöveges tudósítással is jelentkeztek.

link: https://bit.ly/2BzRwse

Sajnos, nem látható az oldalukon, hogy hányan olvasták a cikküket, az azonban látható, hogy a FB ajánlom gombon az összefoglalón 4ezer fölötti az ajánlom kattintás, tehát feltételezhető, hogy sokkal nagyobb olvasottságot produkált ennél.

Összefoglaló link: https://bit.ly/2T9MDNx

Az Eger Hírek a Fb-oldalon számolt a be a tüntetésről, ide teszek két linket:

https://www.facebook.com/Egerhirek/posts/2215119552061582

ezt pedig egy cikk követte másnap: 

https://bit.ly/2Skd7Mk

A cikken a Fb kedvelések száma 329, a beágyazott videón pedig egy eléggé beállított jelenetet lehet látni, ahol egy maszkos fiatal felmegy a lépcsőn, szépen pózolva a kamerának, majd egyszer csak megszakad a felvétel. Több, apró kis részletet vágtak ki, kifejezetten azzal a céllal, hogy manipulálják az olvasót. A fb-fotók tanulsága szerint kifejezetten manipulatív képaláírással is provokálni, és indulatokat szítani akartak az olvasói körében (a rabságot jelképező láncokat fegyverként állították be) - ez volt az erős, nem a Bangóné -.

A Fb like-gomb tanulsága szerint, mivel a számoknak nincsen politikai nézetük, épp ezért nem is hazudnak, az álhírgyártóknak csúfos vereséget kellett szenvedniük olvasottság terén.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenhol így van, tehát nagyon fontos továbbra is, hogy körültekintően olvassunk, és ne üljünk fel az első hírnek, amit az orrunk elé lök a net.

Mi a tanulság?

A fake-news gyártók valószínűleg a helyi sajtókban is külön embereket foglalkoztatnak azzal, hogy befeketítsenek, és lejárassanak egy eseményt. Ha valamit, akkor ezt egy tényleg nevezhetjük kultúrharcnak, de olyan mértékben, miszerint a valóság áll szemben a fikcióval, vagy egy alternatív valósággal. Állíthatom, hogy nem Eger a világ közepe, / bocsi egriek :) / de ha egy kisebb vidéki közösségben is ilyen mértékű a manipuláció, akkor az országos szinten sokkal nagyobb frontvonal van. Bár az egri helyzetet nem lehet megfeleltetni a másik 18 megyeszékhellyel, azonban az biztosan igaz, hogy ez a helyzet nem egyedi. A kultúrharcnak a lényege talán már az is, hogy megmaradhat-e a bizalom a másikkal szemben, vagy tényleg olyan mély árkokat ásunk, amelyeknek a betemetésére rámegy a XXI. századunk.

Mit tehetek?

Nem olvasol  álhírekből élő médiát. Ha nem tudod eldönteni, akkor egyszerűen ne olvass pártsajtót, olvass külföldi oldalakat, és rólunk szóló cikkeket. Mi tízmilliónyian vagyunk, a világ 6,5 milliárdnyian, tehát van elég vélemény külföldön is, azzal is jól lehet lakni. Alapvetően a legtisztább tanács, hogy el ne higgy semmit, és mindenhez viszonyulj kritikusan.

Van-e az én városomban/településemen ilyen médiaharc?

Biztos, hogy volt. Az, hogy ez eldőlt-e már, vagy javában zajlik, azt valószínűleg érzékeled. A kisebb településekre valószínűleg a kormánypárti újságok jutnak el, feltételezve, hogy úton-útfélen az állami hirdetésekkel kitömött Lokállal találkozhatsz, bármelyik településre is visz az utad. Az, hogy van-e a tieddel ellentétes véleményű médiaszolgáltató, azt Fb-n tudod ellenőrizni. Javaslom, ha többet is találsz, mindegyikbe olvass bele, hogy pontosabb képet kaphass arról, hogy melyik portál mit akar neked mondani.

Jövő évben , valamikor ősz magasságában önkormányzati választások fognak zajlani Magyarországon. Ez lesz a májusi EP - választás utáni első alkalom, ahol az ország belpolitikájában, ezen belül is a települési szinten mondhatnak véleményt a választók mind kormánypárti, mind ellenzéki politikára. Bár a választási hagyomány őszre predesztinálja előre ezt a választást, azért mégis sokat lehetne vele spórolni, ha a kettőt egybe tartanánk. A Választónak pár plusz X, a költségvetésnek pedig megmaradt pluszpénz, amit akár értelmesen is el lehetne költeni! (Hahó, Államfőbácsi! Legyél szíves egy időre kiírni a kettőt, köszi! :) )

Budapesten, az ország központjában ez egy többpólusú, nagy volumenű választásnak ígérkezik, ugyanis nem csak a kerületi, hanem a fővárosi közgyűlés tagjait is megválasztják, és itt alakul ki az a jövőkép, amely a 2020-as évek elejére meghatározza majd a főváros arculatát.

Az egyik oldalon biztos indul a Fidesz. Tarlós István, a "fiatal demokraták" jelöltje jelenleg is főpolgármester, több jó, még több rossz dolgot tudnék írni róla a blogon. Azonban azt elismerem, és az eredmények is azt mutatják, hogy fényévekkel jobb főpolgármester, mint Demszky, és ez annak köszönhető, hogy Tarlós a saját értékrendjének megfelelően száll bele a fővárosi politikába. Elég erős karakter, azonban nagyon benne van a korban (70 éves!), és ő maga is azt nyilatkozta, hogy kérdés, hogy felelősen el lehet-e vállalni egy újabb ciklust. Azóta kiderült, hogy elvállalja.

A másik oldal pedig az ellenzék. Vagy mindenki más, kinek hogy tetszik. A legnagyobb problémája az ellenzéknek, hogy nincs saját arca. Bár a fővárosban az ellenzéki pártok mindig is jobban szerepeltek a kormánypártnál (itt nem lenne kétharmad), de végtelen nagy hibájuk, hogy nincs arcuk, akik hitelesen tudnának megjelenni. 

Merthogy :

- Horváth Csaba, az MSZP jelöltje, az örök vesztes a főpolgármesteri szinten. Ez sok mindent elárul a budapesti mszp hierarchizáltságáról, hogy nem tudtak kitermelni egy olyan, fiatal megbízható arcot, aki sikerrel képviselhetné az ellenzéki programot Budapesten. Még szomorúbb, hogy sem a bp-i MSZP, sem Horváth Csaba (bár ki tudja, hogy épp mi a kettő között a különbség) nem jött rá erre, hogy 8 éve ugyanaz a jelölt, és ugyanúgy vereség az eredmény. Ebből pedig, le kellene vonni a konzekvenciákat.

- Karácsony Gergely, a PM elnöke egy elég intelligens politikus, Zugló polgármestere, a kerületét jól vezeti, népszerű, azonban túlzott idealista. Legnagyobb hibája volt, hogy a süllyedő ellenzéki hajón kapitánnyá nevezte ki magát az országgyűlési választásokon, és csúfosan megbukott, mint miniszterelnök-jelölt. Így a közvéleményben ( Magyarország - Zugló képlettel nézve), nem feltétlenül pozitív az image, ami kialakult róla. Ha ezt bölcsen megérti, hogy egyenlőre neki építkeznie kell országos szintre, és nem a főváros vezetésével bajlódnia, (amire amúgy alkalmas lenne!) akkor könnyebb lenne közös arcot találni az ellenzéknek. Egyenlőre azonban indulni akar.

- A Jobbik. Ugye, a Jobbik az ország második legnépszerűbb pártja, azonban rá nem igaz, hogy a fővárosban is markánsan jelen lenne. A Jobbik ugyanis az eddigi választásokon Budapesten mindig lentebb szerepelt, mint az országos preferenciájuk, úgyhogy talán nem is véletlen, hogy nem neveztek meg eddig budapesti jelöltet.

- A DK pedig egyenlőre az MSZP-vel tart, és közös jelöltet szeretne (Nesze neked, tavaris!), a probléma az, hogy ezt a közöset a DK szerint nekik, az MSZP szerint meg nekik kéne kiállítani, úgyhogy háttérben eddig izmoztak.

Eddig...

Ma ugyanis bejelentették, hogy mind Karácsony Gergely, mind Horváth Csaba elfogadta Puzsér Róbert feltételeit a baloldali előválasztásról, amely eldönti, hogy az ellenzék ki mögé sorakozik fel majd 2019-ben. Ez, ha megvalósul, a magyar demokráciában eddig nem látott üde színfoltot hozhat, és egyben olyan legitimációt adhat a majdani jelöltnek, amilyennel a budapesti ellenzék valószínűleg még sosem rendelkezett.

Miért akar Puzsér Róbert elnök lenni?

Leginkább tőle kellene elképzelni, azonban a "Sétáló Budapest 2019" elnevezésű programja a jelenlegiből kiindulva kb XXII. századi színvonalat adnának Budapestnek. Puzsér ugyanis szakít a régi dogmával, ami szerint a szénalapú társadalom a fejlődés záloga (Helló, Mr Trump!), és a zöldenergia radikális elterjesztéséért kampányol, és úgy gondolja, ahogy a modern nagyvárosok is gondolják (Amszterdam, Párizs), hogy a központi metropoliszokban (és Budapest az, Közép-Európa legnagyobb városa) semmi keresnivalója nincs az autóknak. Mivel nevezett városok olyan országokban találhatóak, amelyek GDP-arányosan bőven lehagyják Budapestet, így nem lehet azt mondani, hogy az egész egy idealista blamázs.

Ki áll be Puzsér mögé?

Az LMP már beleállt. A zöld párt ugyanis helyesen látta az arcnélküliséget, és egy, a városért tenni akaró politikai párt nem hiszem, hogy racionálisan elutasíthatja egy olyan jelölt támogatását, amely szintén a város előrébb viteléért küzd. A párt beleállt, és ezzel lehetővé teszi azt, hogy egy szélesebb körű együttműködést

Miért Puzsér?

Van jobb ötleted? Ismersz olyat, akinek van egy támogatható programja, ami mögé mozgósítani lehet a jövőt szerető, és nem a múltnak élő választókat? Ha igen, szólj, és ide is kiírom a programját! Ameddig azonban nem tudsz ilyet felmutatni, de Puzsér igen, addig nincs hozzá erkölcsi alapom, hogy azt mondjam, hogy nem támogatom, amikor a programja modern és a jövőbe mutató, ráadásul környezetbarát és fenntartható.

Jó lesz-e egy nem politikus egy politikai posztra?

A politikusok nagy része nem politikus. Általában a szakpolitikák közül az erősebb véleménnyel rendelkező és támogatható emberekből lesznek később a politikai funkcionáriusok. Tehát, mivel Puzsér nem politikus, tökéletesen megfelel egy olyan posztra, ahol később politikus válna belőle. Egyedül úgysem fogja megváltani a világot, de meg kell neveznie olyan embereket, akikkel együtt meg tudja valósítani a programját. Hiszek benne, hogy talál is ilyeneket, mert ebben az országban rengeteg jó szakember van.

Mi lesz, ha Tarlós nyer, Puzsér megy a levesbe?

Senki sem mondta, hogy Puzsér nyerni fog. Ő egy olyan alternatíva, amely mögé pártállástól függetlenül be lehet állni. Amúgy is, az ország településeinek nagy részét függetlenek vezetik, ráadásul északi szomszédunknál, Pozsonyban is független a polgármester. Tehát, Puzsér indítása, és esetleges sikere nem lenne precedens nélküli, és esélyt adhat az arctalan ellenzéknek, és azoknak az embereknek, akik úgy gondolják, hogy nem egy 70 éves embernek kell belevezetnie az ország fővárosát a gyorsuló XXI. század harmadik évtizedébe.

Tegnap este több ezer fő gyűlt össze a Magyar Televízió székháza előtt, hogy tüntessenek azért, hogy a média pártatlanul számoljon be a tüntetésekről. Velük tartott számos ellenzéki párt is.

Az este a feszültség pattanásig nőtt, az országgyűlési képviselők bementek a televízió székházába, hogy érvényt szerezzen a tüntetők kérésének. Mint Országgyűlési Képviselő, nekik joguk van ahhoz, hogy bármilyen intézménybe bemehessenek,a mely közvetlenül a magyar államtól kapja a bevételeit (tehát közintézmény), és ellenőrizzék ezeknek a munkáját. 

Ez alatt a tömeg csak azért nem indult meg, mert a képviselők nyugalomra intettek, és mindent megtettek az erőszak megakadályozásáért. Ezzel már többet tettek, mint a mai kormánypárt 2006-ban.

Azonban ma reggel bebizonyosodott, hogy az ország demokratikus formája súlyos válságban van. Reggel ugyanis, fegyveres biztonság őrök dobtak ki két képviselőt, akik az ellenőrzési kötelezettségüknek akartak eleget tenni. 

Mivel a törvény világosan fogalmaz, és az intézmény területén szabad mozgást biztosít a képviselőknek, ezért a velük szemben hangoztatott érvek (miszerint lezárt területek vannak) teljes mértékben törvénytelenek voltak. Az Országgyűlési Képviselő ugyanis ellenőrizheti a törvényes működését akár egy stúdiónak is, ahová nem akarják őket beengedni. A biztonsági őrök pedig, akik a közmédiában tartózkodnak, teljesen megfeleltethetőek azoknak az ellenőrizhetetlen erőszak szervezeteknek, amelyek a demokráciában nem létezhetnek. (Csak emlékeztetőül, ilyen volt anno az SA is a 30-as években)

Ez pedig teljesen példátlan. A kidobáskor jelen lévő rendőr sem értette, mi történik, őt magát sem engedték be az épületbe ( a rendőr a magyar államszuverenitás megtestesítője, akadályoztatása bűncselekmény. Akkor is tilos a rendőrnek ellenállni, ha véleményünk szerint jogtalanul cselekszik). Török Gábor politológus is megosztotta a rendőr reakcióját, és a szakmai elemzők számára sem magyarázhatóak a ma reggeli történések.

Este pedig újabb tüntetés lesz, és eddig a feszültség mindig kordában maradt. Azonban, ez ma estére sajnos, nem lesz garantálható.

Sűrű és mozgalmas hét áll Magyarország mögött. A parlament ugyanis szerdán, azaz december 12-én elfogadta a Munka Törvénykönyvének a módosítását. 

Mit tartalmaz szó szerint a módosítás, ami mindenkit lázba hoz:

"(3) Kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő
rendelhető el. Ezt meghaladóan a munkáltató és a munkavállaló írásbeli megállapodása alapján
naptári évenként legfeljebb száz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el (önként vállalt túlmunka). A
munkavállaló a megállapodást a naptári év végére mondhatja fel.”

Ez azt jelenti, hogy egy évben 300-ra növekszik az elrendelhető túlóra (amiről mint munkavállaló, egy szavad se lehet), plusz ezen felül, ha megbeszéli veled a munkáltató, akkor 100-at még ráhúzhatsz. Alapvetően ez még nem is hangzik rosszul, és ha csak ennyi lenne az egész, akkor meg is feleltethetnénk az egészet a propagandának.

De, az éremnek több oldala van. 

1. Az EU max túlórakerete 416 óra. Ez azért ilyen irreálisan magas szám, hogy ne kelljen korlátozni, de mégis számszerűsítve legyen azért, hogy mennyit lehet dolgozni. Ezt a Fidesz törvénye, ha el nem is éri, azért rendesen megközelíti.

2. A munkaidőkeret időtartalma legfeljebb 36 hónap lehet. Ez azért para, mert a túlórát csak a munkaidőkeret lejártával kell kifizetni. Tehát, előfordulhat, hogy a munkáltatónál 3 évig pihen a ledolgozott munka utáni pénzed (nyista kamat). Ha megszűnne a cég, akkor arról egy szó sem esik... Arról, hogy ma egy munkavállaló van kiszolgáltatva a munkaadónak, és nincs velük egy súlycsoportban a védelem hiánya miatt, arról nem is beszélek...

Természetesen egy normális országban a számok maximalizálása nem okozna problémát. Azonban, a hazai, egész speciális "urambátyám"-viszonyban ezek veszélyes precedensre teremtik meg a jogi alapot. Egy normális országban ugyanis a munkavállalókat erős szakszervezetek védik. Ezek, ma Magyarországon ma gyakorlatilag súlytalan szervezetekként vegetálnak. Ha valaki nem teljesíti az előírásokat (ezek rendszerint csak túlórával teljesíthetőek), akkor mehet-amerre lát, s a helyükre felvett vendégmunkások boldogan megszakadnak majd a kívánt számokért. Ez abból is látszik, hogy a szakszervezetek egy emberként utasították el a törvénymódosítást, mégsem volt leheletnyi befolyásuk sem a kormányra.

Ma az országban ugyanis rendszeres a munkaerőimport. A magyar munkaerő jelentős része dolgozik külföldön, olyan fizetésért, amellyel a saját és a családja egzisztenciáját biztosítva látja. Ez pedig, a jelenlegi gazdasági adatokat nézve, itthon egy átlagember számára nem, vagy csak nehezen megvalósítható.

A másik pedig, hogy a létrehozandó különbíróságok az igazságügyi miniszter alá tartoznak. Ez azt jelenti, hogy a szétválasztott demokratikus hatalmi ágak úgy fognak összeérni, ahogy az a demokráciákban nem szokás.

Ezt pedig érzi a társadalom egy része, és Budapest tüntetéshullámoknak ad otthont.

Miért tüntetnek?

Alapvetően a normalitásért. Az ugyanis, hogy a kormánypárt úgy dönt ahogy akar, és az ellenzék csak díszként szerepel a Parlamentben, az csak a diktatúrákban fordul elő. Félelmetes ma (2018) azt látni, hogy a kormánypárton kívüli erők olyan befolyással bírnak a folyamatra, mint az 1980-as magyar ellenzék az MSZMP-re.

A kormánypárt és a befolyási övezeteinek a reakciója olaj volt a tűzre, hiszen a közmédia nem számol be a tüntetésekről, a propaganda pedig bajkeverőknek állítja be a tüntetésen résztvevőket.

Ez nyilvánvaló hazugság, és a társadalomban olyan ékeket ver, ami magában a jövőre is kiható, súlyos problémákat hordoz magában. 

Mik ezek?

A budapesti társadalom érzi a feszültséget. A polgári állam, amit ugyanis a kormánypárt felmutat, az valójában nem polgári, hanem egy polgarizált mázba öntött amorf intézményrendszer, ahol a döntési pozícióban a olyan emberek vannak, akik anyagilag kötődnek a miniszterelnökhöz, vagy annak a legszűkebb ismeretségi köréhez. A legfrissebb Eurostat elemzés szerint /ez hivatalos EU statisztika/ Magyarországnál az EU-ban csak Bulgária szegényebb. Megelőzött minket az a Románia, ahol a lakások tekintélyes százaléka még a csatornahálózatra sincs rákötve. Ha belegondolsz, hogy ezek után egy kárpátokban telelő juhásznak is jobb dolga van, mint neked az albérletedben, akkor sejtheted, hogy miért tüntet kinn a nép.

A sorosizmus megjelenése pedig újabb jele annak, hogy valójában a kormánynak semmi más eszköze nincs   a tömegmanipulációra, mint a parasztvakítás. Nincs ugyanis olyan józan ellenérvük, amelyek megpróbálnák a tüntetéseket csillapítani, ezért azt a módszert választják, hogy tagadják a létezését, és a legitimációját firtatják. Ez egy kemény dió, olyan mint a rugó, és ha túlfeszíti ezt bármelyik oldal, az az másikra nagyot fog visszaütni.

Kik provokálnak?

A kormánypárti médiacézárok. Van egy Bayer nevű ürge, akinek a megnyilvánulásai olyan színezetet tükröznek, mint amilyenben az olajban áztatott antracit pompázik. A tévé, a kormánypárt, és a média egyöntetűen vádolja az embereket, és növeli köztük a cleavage-t, azaz a szakadékot, és társadalmi elégedetlenséget szül, gyakorlatilag a hatalom és a társadalom közötti "szerződést" szegik meg. Elfelejtik, sőt, bűnös dolognak állítják be a gondolkodást, az ellenzéki pártolást, és félelemben tartanak olyan embereket, akik más meggyőződéssel élnek, és eme meggyőződésnek az utcán hangot is adnak. 

A provokatőrök célja a tüntetések delegitimizálása. Szőnyeg alá söpörni a problémákat, nem törődni a létezésükkel, és szembemenni a tényekkel. Mindent próbálnak ideológiailag megmagyarázni, és az ideológiát a valósággal, a tényekkel szembeállítani, és azokat démonizálni. 

Ezek a jövőt érintve, nem sok jót jósolnak nekünk.

Mit tehetünk?

Kiállunk az értékeinkért, és a racionalitások talaján maradunk. Ez bár furcsán hangzik, de attól, hogy ki melyik oldalon áll, attól még tél van, hideg van, tehát a tények tények maradtak. Az utcán tüntetőknek joga van ahhoz, hogy kiálljanak azért, amelyekben hisznek. A kormánynak pedig kötelessége lenne meghallani ezeket az embereket, hiszen a demonstrálók között a nagy számok törvénye alapján a tömeg egy részét a saját választóik is alkotják. Amikor a kormány nem hallgatja meg őket, akkor a saját választóinak nem adja meg a tiszteletet.

Mi lesz a tüntetések vége?

Nagy valószínűséggel semmi változást nem hoz rövidtávon. Nem hiszem, hogy a kormány bármelyik követelésnek engedne, ez pedig azzal fenyeget, hogy a társadalmi szakadékok egyre jobban kiütköznek, és az ország lakói egyre inkább szemben állhatnak egymással. A mai tüntetések már nem olyanok, mint a kormány elleni tüntetések, mert a mai tüntetők között nincsen politikai ellentét, mindannyiukat a változásokba, a pozitív jövőbe vetett hit tartja az utcán, függetlenül a pártpolitikai hovatartozástól.

November végén érkezett a hír kicsiny hazánkban kalandvágyból itthon maradó munkavállalóknak, hogy az évi eddig elrendelhető túlórakeret 200 óráról 400 órára változna, és ezt a túlórakeretet elég lenne 3 éven belül kifizetni.

Na, ki mit szól hozzá?

Mert a kormányt, és a szakszervezeteket tudjuk, nézzük:

Kormányoldalról:

A kormány nem biztos, hogy a legjobban prezentálja ezt az elképzelését. Nem volt róla se egyeztetés, de nem láttam róla társadalmi vitát sem. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter szerint a német multinacionális vállalatok örülni fognak ennek a változtatásnak, azonban ez koránt sem annyira egyszerű. Alaposabban megnézve kirajzolódik pár dolog:

- Ma egy külföldi multinak szüksége van a nagy mennyiségű, és viszonylag olcsón (olcsóbban mint nyugaton) elérhető munkaerőre. Nem utolsósorban, nagy királyság nekik az, ha a munkavállaló szakképzett is. Ebből pedig, egyre kevesebb van, ez tény

- A számok nem hazudnak. Bár hivatalosan nagyon király dolog itthon élni, azonban a gyárakat az érdekli, hogy minél nagyobb darabszámot tudjanak legyártani, ez pedig a munkaerőhiány és az elvándorlás miatt egyre nehezebben megy. Ez újabb tény.

- Ugye, a törvény őket (munkáltató) is kötelezi a kiszabható túlórakeretek ügyében, azonban ezzel a törvénymódosítással hirtelen lehet azt mondani Gézának, aki 4 ezer darab villáskulcsot hegesztett össze 8 óra alatt, hogy kéne még ezer, Géza! Van rá jogunk, hogy két órát még itt tartsunk miatta! ---> Ugye szegény Géza így napi 10 órát lesz kénytelen dolgozni. Amikor meg megjön a bére, akkor az nem nő, mert a törvény lehetővé teszi a KFT-nek, hogy majd 3 éven belül fizesse ki Gézának a napi plusz két órát. Ja, és nem pótlékkal, hanem mint alapbér. Ugye, milyen jó? Kár, hogy szegény Géza a Tesco pénztárba nem tud 3 év múlva fizetni a gyermekei kajájáért. - fiktív példa, ami életszerűvé válik a törvénynek köszönhetően.

- Mielőtt úgy gondolnánk, hogy ez csak itthoni probléma, ez nem igaz. A keleti szomszédunknál például a pénzügyminiszter (!!!!) azt javasolta, hogy egyszerűen tiltsák be a korlátlan külföldi munkavégzést, és akkor megoldódik a hazai munkaerő hiánya. Kár, hogy arról bizonyára nem hallott, hogy 1955 óta az EU egyik alapelve a szabad munkaerőáramlás, amivel ez nem teljesen kompatibilis. Mi nem tiltanánk be - hisz így is harcolunk eleget Brüsszellel - , hanem az itthon maradottakon behajthatóvá tennénk az emberhiány okozta teljesítmény-elmaradást, mint munkaidő.

Természetesen a német államtitkár nyilatkozatát is ismerjük, aki szerint nem feltétlenül igaz Szijjártó mondata arról, hogy a német cégek kérték ezt a módosítást a kormánytól. Ugyan ő hozzátette, hogy Németországban az éves túlórakeret 200 órában van maximalizálva. 

A törvényt az a Kósa Lajos jegyzi, akinek a családjában nagy hagyománya van a munkának, hiszen a kedves mama is teljes sertéstelepet igazgat, és mellette még motorokat is lízingel.

Tegnap este úgy tünt, hogy meghátrál a kormánypárt, mégpedig bizottsági szinten. A törvény szakmai előkészítéséért felelős, amúgy kormánypárti többségű vállalkozásfejlesztési bizottság több ponton finomított volna a beadványon, de a Hende Csaba által vezetett törvényalkotási bizottság a javított részeket nagyrészt ignorálta, úgyhogy minden marad kvázi a régiben.

Kérdés továbbá, hogy a KDNP-s képviselők, akik a törvény mellett állnak, mit szólnak a vasárnapi munkavégzés helyetti ilyenfajta "fakultatív elfoglaltsághoz?"

Munkavállalói oldalról:

A munkavállalói oldalról a szakszervezetek teljesen kikészültek az ötlettől. Nem ok nélkül, az ilyen mértékű pluszmunkavégzés már egészségügyi kockázatokkal is járhatnak. A modern társadalmakban komoly kísérletek zajlanak annak az érdekében, hogy a 8 órás munkahetet is csökkenteni tudják, hiszen ez is a túlhajszolás közeli állapot. Az európai (tehát nem a magyar) munkaügyi perekben a bíróságok egyre többet mondják ki, hogy a napi munkaidő része az otthon-munkahely távolság megtétele. Tehát ha valaki 1 órát utazik a munkahelyére, akkor ott Ő maximum 6 óra munka után elindulhatna haza, hisz egy óra, míg hazaér. Nem véletlen, hogy ezeket még nem integrálták a magyar törvényekbe.

A parlamenti vita közben  elhangzott, hogy állítólag egyeztetnek a szakszervezetekkel, és a javaslataikat beépítik. Ez azonban a szakszervezetek szerint nem történt meg. Ráadásul Lezsák Sándor lenyomott egy olyan magánszámot az üres parlament előtt (ugye, a kormánypárt nem szeret vitázni. Ha úgy gondolja, hogy nem kell, és most így gondolja), amiben szépen lassan megvonta az ellenzéki képviselőktől a szót, majd megköszönte a részvételt és bezárta az ülést. Valamikori szellemi elődjei is így tettek '49 magasságában, ő pedig akkor született, szóval látszik hogy egy ilyen korban szocializálódott, azonban a XXI században ez a megoldás nem akceptálható.

Miért para amúgy az egész?

Képzeld el, hogy dolgozol, és más dönti el, hogy mikor mész haza, és sem indokolni, sem fizetnie nem kéne neked érte. Nem ok nélkül van az (a nyomott bérek miatt), hogy egy tanár például maszekban angolt tanít, és 3 ezret kér el egy óráért. A munkájának ugyanis körülbelül ott van az értéke, de ezért az állam csak 500 körül hajlandó neki fizetni. Én amúgy megértem. De télleg. 

Ugyanígy megértem azt a munkást, aki fogja magát, és otthon autót szerel, számítógépet, kávéfőzőt és istennyilát is javít pluszba számla nélkül, mert rá van erre kényszerítve. Ahogy számos 40 év körüli családos ember úgy dönt, hogy köszöni szépen, megnézzük máshol mi az opció.

Ahelyett, hogy a kormány olyan feltételeket találna ki, ami miatt holnaptól jobb hely lehetne az ország (például lenne egy nem penészes kórházunk, vagy esetleg azonnali adókedvezmények a gyermeket vállalóknak és a gyermekeseknek egyaránt), inkább csinál még néhány olyan intézkedést, ami felteszi a kérdést, hogy biztos ezt akarták-e az emberek április 8-án.

Mi lesz a következménye? 

December 8.án tüntetés lesz. Kérdés, mekkora. Varga-Damm Andrea (jobbik) szerint Budapest "kevesebbért is égett" 2006-ban, és ha ezt mint radikális politikus mondja, akkor neki csak hihetünk. Bár a társadalmi feszültséget nem érezni a mindennapokban, emlékezhetünk 2006-ra, ahol szintén nem lehetett érezni, de nagyot szólt. így most nem tudok rá még tippet se mondani, hogy mennyien lesznek holnap a Jászain.

Nem gondolom azonban, hogy a kormány tárgyalni akar a törvényről. Jól felépített rendszerüket téglánként állították össze, amelynek egy újabb eleme ez a törvény. A kormánypárt nem szereti a demokráciát itthon, ez már borítékolható, azonban egyre veszélyesebb játékot űz a társadalommal, és inkább az a kérdés, hogy annak a türelme meddig nyújtózik. 

Megszavazzák-e a törvényt?

Matematikailag nincs előttük olyan akadály, ami ezt nem tenné lehetővé. Minden házbizottságon át tudják vinni az elképzeléseiket, a tárgyalási szakaszban pedig több mint kétharmaduk van szavazatarányban. Tehát szigorúan nézve igen, a javaslat át fog menni.

Mai hír, hogy Medgyesi Miklósnak távoznia kell a HírTv-től, állítólag azért, mert gondolkodni mert, és olyat kérdezett Halász János államtitkár úrtól, amely előre nem volt lezsírozva. A héten volt egy cikk a NyTimes-ban, amelyben szintén a magyar médiapiacról írtak, ráadásul egy másikban az egyetemi oktatók listázására feljelentésére is buzdítottak. Ez utóbbiról itt egy ékes példa, bár annyira gyenge a megfogalmazás stílusa, hogy kapásból hamisnak mondanám. Ezeken elgondolkodtam, hogy működik ma a média Magyaroszágon, és összedobom róla ezt az összefoglalót. Szösszentem már róla egy darabot, de most egy kicsit komolyabb résumé-t írok, hogy miért és hogyan jutottunk oda, ahol tartunk.

Ugye, 2010 után elkezdődött egy olyan médiabirodalom kialakítása, amelynek a profilja támogatóan hat a kormány által kommunikált témákban. A megalakult híroldalak egyik problémája a forrástalanság, másik pedig a piaci lefedettség hiánya volt. Ezeknek a problémáknak az orvoslására több módszer is látszott:

- kormányzati hirdetésekkel megküldeni az új lapokat. 

- valamint a piac szereplőit azok területének a szűkítésével kompromisszumokra kényszeríteni (esetleg eladásra).

Az első elég látványosra sikerült, hisz olyan lapok nőttek ki a semmiből, mint a Ripost (120e like fb-on) és a Lokál (18e like), Faktor (35e like) amelyeknek a feladata a bulvárhíreken keresztül olyan pozíciókat szerezni, amelyekkel később manipulációkra is képesek lehetnek. Ennek ékes példája, hogy egy kétmilliós világváros, Budapest utcáin a Lokált osztogatják, valamint minden megyei jogú városban a postaládákba dobálják, noha teljességgel látható, hogy az újság önmaga totál életképtelen. A Ripostnak könnyebb helyzete van, de hardcoreba tolja, látszik rajta Ómolnár keze (olvass el egy Ripost címlapot, meg egy 2000-es Story címlapot, és ugyanaz a stílus köszönt rád), amely már évtizedes rutinnal bomlasztja az emberek agysejtjeit.

Miután látszott, hogy ez egyedül nem fogja megborítani a piacot, új, tőkeerős befektetőt kellett hívni, aki erős nemzetközi üzleti kapcsolatokkal bír, és nem utolsósorban magyar nemzetiségű. Igen, Ő Vajna András György, de inkább Andy Vajna néven ismert. Miután sok-sok per után sikeresen megvette a TV2-t (hogy jogszerűen, vagy sem, az majd kiderül kormányváltás után), elkezdte annak radikális átalakítását olyan tv-adóvá, amely leplezetten van elkötelezve a kormánynak. Ez külföldön nem meglepő (néztél már FoxNewst, vagy RTodayt?), azonban a hazai közönség nem volt erre felkészítve, és idegen is számára. (Jól látható, hogy a TV2 már nyíltan elvesztette a legnézettebb csatornáért zajló versenyt). Valójában nem lett volna szükséges minderre, hogyha a kormány politikája akceptálható lehetne egy olyan univerzumban, amelyet mi "nyugati civilizáció" néven ismerünk, azonban nagyon fontos pontja a dolognak, hogy a kritikák elhallgatásával egyfajta legitimációt lehet biztosítani minden kormányzati lépésnek. Ez a lépés amúgy Goebbels doktor találmánya, aki bár '45 májusában elszublimált, keze nyoma ilyen téren ma is rombolja az európai társadalmat. 

Ma a kormány hatalmának alapja vidéken nyugszik. Ez egyértelmű, hiszen vidékre még mindig nehezebben jutnak el a hírek, a fiatalok meg úgyis Budapestre vagy valamely nagyobb városba jönnek továbbtanulni. A legnagyobb réteget a nyugdíjasok fedik le (bár ez logikus, ha ránézünk egy magyar korfára), akiket több eszközzel (tudtad, hogy van nyugdíjprémium?) tudnak manipulálni, de a média teljesen rájuk van állva. Egy 55-100 éves ember ugyanis két dologra van "hír"-téren rászocializálva. Ez pedig a Tv és a rádió. Ennek köszönhető az MTVA megalakulása, amely a mindenhol fogható TV és rádiókat foglalja magában. Innen teljesen kiirtották a kormány kritizálását, és kézi vezérléssel működtetik. Bár látszólag demokratikus körülmények között, azonban teljes mértékben kihasználják azt a kiskaput, miszerint a működéséhez szükséges pénzt az Országgyűlés adja, ami meg ugye, tudjuk hogy milyen színelosztásban működik. Az MTVA és adóinak köszönhetően nyerte a Fidesz a 2018-as választásokat, az egyéb médiától elzárt (idős, hozzá nem értő) szavazók ugyanis készpénznek vettek minden olyan hírt, amely a kormánypropagandát nyomták, ezáltal esélyük sem volt az ellenzék hangjainak tárgyilagos meghallására. Ezt az okot az EBESZ is kiemelte a választások tisztaságáról szóló, nem feltétlenül dicsérő jelentésében.

Az online térben azonban más a helyzet. Vannak egyértelmű kormánypárti honlapok, köztük olyan is, amely folyóiratként megjelenik (ide tartozik a Magyar Idők, valamint a 888.hu is), ezeken nem fogunk olyan cikket találni, amelyek ellenzéki akciót dicsérnének, épp ellenkezőleg, csak negatív formátumban tüntetik fel az ellenzéki politizálást, és minden lehetséges alkalommal igyekeznek olyan közeget teremteni, amely hiteltelenné teszi az ellenzéki szereplők megjelenését a médiában. Az ilyen cikkek által gerjesztett hangulatok nagy szerepet játszanak a választók manipulálásában. 

Az online-térért zajló harc több irányból is tartott, mégis a legfontosabb fegyvertény az Origo "elfoglalása" volt. Erről már a fentebb linkelt NyTimes cikkben vannak érdekes dolgok, lényeg, hogy az eredeti tulajdonos Magyar Telekomot a kormány az adópolitika és a frekvenciaelosztások mentén politikailag zsarolta, hogy engedjen a portál eladása érdekében, Bár utóbb a Telekom cáfolta a feltételezést, valójában esze ágában sem lenne megerősíteni azt, ha szeretné megtartani a piaci szerepét. Az eredményt tudjuk, az Origo a lázáros cikkjei után kapitulált, és az új tulajdonos gyorsan a hírhamisítás és a manipuláció útjára terelte a portált, amelynek a tagjai folyamatos felmondással reagáltak. Itt tart az Origo most, a kormánypropagandát névtelen cikkek megjelentetésével tartja, és a piacon a megvett követőinek köszönhetően a kormánypárti médiumok jelentős befolyást szereztek.

A másik nagy vereség a kormánynak a Simicska-birodalom bukása. Eredetileg ezt tervezték a totális kormánypárti médiának, azonban az oligarcha és a miniszterelnök háborújának kitörése után a Simicska-birodalom az ellenzéki erőket erősítette (innentől kérdés, hogy a kormánypárti médiumok maguktól jöttek-e létre, vagy mesterségesek?). A vállalkozó kapitulálása utána Hír Tv és a Magyar Nemzet kiszállt az ellenzékből (a Tv újra kormánypárti, mint láthatjuk, de mi lesz így az Echoval? Az MN meg megszünt), így egy újabb nagy tér keletkezett, amelyet valószínűleg megtölt a kormányközeli média.

Itt egy friss forrás a leglátogatottabb oldalakról (Köszi, ite.hu!)

Mint láthatjuk, az első 17 helyezett között 6 hírportál található, ezek közül csak az origo az, amely kritika nélküli kormánypárti támogatást tol. A látogatottsága magas, de mindez csak annak köszönhető, hogy az objektív korszakában a magyar internet leglátogatottabb lapja volt. Látható, hogy már jelentősen lemarad az indextől, amely vitathatatlanul az ország vezető lapja. A táblázat készítője nem vonta össze a közös tulajdonban lévő lapokat, mert így az indexnek a fölénye még nagyobb lenne (blog.hu, indapass), az origohoz csak a freemailt tudnánk társítani. Ha megnézzük, hivatkozások száma alapján egyértelmű, hogy az Origo alulmarad. 

Hogy működik a kormánypárti médiapiac? 

Lényeges eleme, hogy csak a szépről legyen szó. Nem kell támadólag fellépni, bőven elég az, ha a kormány témáit nyomja, ezáltal az emberekben azt a hatást keltse, hogy a kormány valójában a good governance állapotát hozza el az országba. Ha nagyon le akarnám sarkítani, akkor azt mondanám, hogy torzítanak, de ez így maga nem igaz. Csak bizonyos szemszögből közlik a híreket, és ezeknek nem feltétlenül kell a teljes igazságon alapulniuk, ha az érdek úgy kívánja, akkor részigazságokat is teljes tényként állítanak a fogyasztó előtt. 

A kormánypárti média mindig a kormánytól kapja az anyagi forrásait. Ezek nem mások, mint kormányzati hirdetések, amelyek jóval túl vannak árazva, ezzel is elősegítve az adott lap túlélését, amelyre a hirdetési forrás elapadása esetén nem lenne képes.

A kormánypárti újságíró lojális. Nem kötekszik, nem szabotál (bár mégis, emlékezzünk a híres Orbán-interjúra), hanem a munkáját szigoran szakmailag tekinti, és profin végzi, az erkölcsi oldalt teljesen kizárva. Ez a profizmus adja az egész médiabirodalom erejét. Fontos, hogy ritkán hivatkozik az "ellenzéki médiumokra" és mindig a megfelelő politikai hátszéllel rendelkezik azokban az ügyekben, amelyek a politikai elit számára kívánatosak (mit gondolsz, honnan tudta a Magyar Idők a Gruevszki-eljárásnak az eredményét?). Az olajozott működés és a profizmus a sikerük titka. Az objektív tájékoztatás hiánya pedig az az ok, ami miatt az egész bukásra van ítélve, akárcsak a populista ideológia.

Hogy működik az ellenzéki médium?

Ugye, aki nincs velünk, az ellenünk van, mondottá vala Rákosi, és akárcsak Ő, a mai kormány se szereti, ha olyanok vannak az étkezőasztalnál, akik nem a barátai. Tehát, bár profilban különböző médiumokról beszélünk, mindet lehet ellenzékinek tekinteni. Ezek közül a legerősebb az index, amelynek a megszerzése a kormányoldal egyik kívánsága lenne a jótündértől, de ez még a legkeményebb politikai leszámolások ellenére (emlékezzünk, az index tulaj Spédert nemes egyszerűséggel végiggyalázta a mádia, és üzletileg is rendesen beleszálltak, aki emiatt el is adta a tulajdonrészét) sem valósult meg. Az index, bár stílusa kicsit néha szokatlan, az újságírás írott és íratlan szabályainak maradéktalanul megfelel, és mindenhez, legyen bármilyen "ideológia által" erőltetett téma, képes kritikusan viszonyulni. Mindezek igazak a 24, a hvg, és többé kevésbé a 444-re is. A listán nem szereplő nyugati fény viszont már például pártpolitikai lap, ahogy az Alfahír is inkább mostanában kezdi magáról levetni a pártpolitikai címkét.

Miért nem hat annyira az "ellenzéki média" a túlsúlya ellenére a politikára?

Mert az adott hír arányában a kormánypárti stílus nagyobbat szól. A migránstéma, a védjük meg az országot, nemzeti konzultáció, állítsuk meg brüsszelt, és az egyéb reklámszövegek jóval nagyobbat ütnek kormányzati kommunikációban, mint mondjuk Szabó Zsolt offshore számlája, ami miatt mondjuk ő simán börtönben kéne üljön, és nem államtitkárként smúzolnia. Az úgynevezett pánikreakciók miatt a generált érzelmek jóval könnyebben manipulálhatóvá teszik az embert. Ez történt választások előtt is. Amúgy a recept nem mai, 38-ban sem jókedvükben verték szét a berlini kirakatokat az emberek. A módszer ugyanaz, a megvalósítás más köntösben van.

Pár nappal ezelőtt említettem egy bejegyzésben, hogy a diplomáciánk nagy öngólt lőne, ha nem adná ki Gruevszkit, és úgy tűnik, hogy a labda a saját kapunkba landolt. Bár, sportnyelven mondva, csak akkor lesz gól, ha megadják, és ezt még teljesen nem adták meg. A macedón kiadatási kérelmet ugyanis még nem bírálták el.

Addig is, megpróbálom körbeírni - a blog címével ellentéttel kicsit objektíven - , hogy miért nagy gond, hogy befogadtuk Gruevszkit.

A menedékjog arra való, ha valaki a származási országában nem számíthat tisztességes eljárásra, üldöztetésnek van kitéve, vagy veszélyben van az élete, és azt az adott ország hatóságai nem tudják szavatolni, akkor a lehető legközelebbi biztonságos országban tudnak menekültstátuszhoz folyamodni az arra jogosultak. Gyakori a visszaélés vele, hiszen az adott ország hatóságának minden kérvényt el kell bírálnia. 

Gruevszki arra hivatkozott, hogy Macedóniában nincs esélye a tisztességes eljárásnak, és az élete veszélyben van. Ez adott esetben igaz is lehetne, csakhogy Macedónia a nemzetközi közösség szemében demokráciának tekinthető, hiszen működik a parlamentáris rendszer, a kormánya nemzetközi elismertséget élvez, a megválasztása a nemzetközi közösség szerint tiszta volt, valamint a három hatalmi ág szét van választva, és a nemzetközi kapcsolatai is fejlődő tendenciát mutatnak. 

 - A politikus attól tart, hogy nem számíthat tisztességes eljárásra hazájában. Ez nem igaz, hiszen a bírók nagy része az ő "idejében" lett kinevezve, és a bizonyítékok alapján döntöttek. Ha evidens lett volna a bűnössége, akkor minden ügyét egy perben tárgyalták volna, viszont azzal, hogy ez külön-külön történik, nemcsak neki ad időt, hanem arra is következtet, hogy pártatlan eljárásban van része.

- A politikus állítása szerint életveszélyes fenyegetéseknek van kitéve. Több okból is megkérdőjelezhető. Az, hogy mártírt csináljanak belőle, ugyanis senkinek sem érdeke saját magán kívül. A helyi rendőrség védelembe vette volna, ha valóban veszélyben lett volna az élete.

- Gruevszki maga menedéket keres, az igazságtalan macedón rendszer ellen. Ez is tévedés. Az albán zöldhatár átlépése után az első rendőrősön megkapta volna, azonban Ő direkt a magyar nagykövetségre ment, ahol a diplomaták gördülékeny közlekedést tettek lehetővé számára. Az, hogy a macedón rendőrség nem tartotta megfigyelés alatt és lehetősége volt elszökni, megint nem azt mutatja, hogy direkt rá lett volna szállva a helyi bürokrácia, épp ellenkezőleg, teljesen egyenjogúként vizsgálták a többi üggyel együtt az övéit is.

- Gruevszki menedékkérelmet adott be a magyar nagykövetségen. Több okból is nonszensz. Egy, élő példa Julien Assange esete, aki valóban menekült egy adott állam elől, és valóban menedékjogot kapott, de ő tényleg a nagykövetségen maradt (immár hat éve). Gruevszki ígéretet kapott arra, hogy politikai védelmet kap, ha magyar területre ér, ehhez pedig a legalitást a magyar diplomácia segítő keze adta meg neki. A montenegrói és a szerb rendőrség is tisztában volt azzal, hogy Gruevszki a magyar határ felé tart, de nem volt törvényes okuk feltartóztatni. 

A menedékjog megadása ráadásul kétes körülmények között történt. A nemzetbiztonsági bizottság ülésén ugyanis a Bevándorlási Hivatal (aki maga felelős a menedékjog megadásáért - papíron -) vezetője azt nyilatkozta, hogy a menedékjogi eljárás hosszú és terjedelmes folyamat. Ennek ellenére 1 (SIC!) óra múlva kiderült, hogy a menedékjogot megadták neki. Ez arra enged következtetni, hogy a Bevándorlási Hivatal kézi vezérléssel működik, amely a demokrácia nagyon komoly hazai problémájára utal.

A menedékjogi eljárást ugyanis a legelő biztonságos országban kell megindítani. Az eljárásnak ez egy elég érthető oka, hiszen így biztosítható, hogy a leggyorsabban megszűnjön a veszélyeztetett státusz, de ha ez nem történik meg egyből, azzal megkérdőjeleződik a menedékkérelem jogossága. A kormány erre hivatkozva utasított el eddig több száz menedékkérőt (egyébként, a nagy részét valóban jogosan), azonban Gruevszki menedékjoga következetlenségre vall. 

A magyar kormány számos oldalról nyomás alá kerülhet, hiszen mind a NATO, mind az EU felől támogatja Macedónia tagságát, azonban a menedékjog megadása Macedónia "biztonságos ország" - státuszát kérdőjelezi meg, ahogy erre Johannes Hahn, az EU bővítésért felelős biztosa is rámutatott. Ez azt jelenti, hogy a stratégiai Balkánon sikerült egy újabbat taposni, és ezzel biztos nem tettünk sokat a térség integrálásáért.

Számos olyan menekült van úton, akik nemi, vallási okból üldöztetésnek van kitéve, vagy egyéb okból nem tudnak hazájukban maradni (teljesség igénye nélkül:nők, melegek, keresztények, arabok, van ahol a muszlimok, ujgorok, koreaiak, kurdok, jazidok, és még sorolhatnám), akik teljes joggal szeretnének biztonságban élni. A nagy számok törvénye alapján páran fel kell, hogy bukkanjanak a határzárnál, és el kell, hogy ismerjük a menedékjogot (de a szerbek is elismernék, btw). Ezen emberek arculcsapása az, hogy egy egyszerű politikai bűnözőt befogadtunk, és megvédjük egy demokratikus eljárás eredményétől.

A végére pedig Nagysándor József tábornok Aradon elhangzott szavait tenném, a "Ma nekem, holnap Neked!" mondatot. 
Ha itthon fordulna elő ilyen, akkor az adott figura hova mehetne? 

"Mint ismert, a tegnapi nap folyamán újabb illegális bevándorló lépett hazánk területére, akinek megkezdték a menedékjogi eljárását."- lehetne egy átlagos kedd reggeli cikk is valamelyik propagandahírlapban, azonban most egy kicsit erősebbre sikerült a hír, egy apropó miatt.

Nikola Gruevszki, a volt macedón miniszterelnök bejelentette egy Fb posztba, hogy Budapesten tartózkodik, és menedéket kér kishazánktól. Ahhoz, hogy megérthessük, hogy ez miért jelentős, kicsit meg kell nézni, miért fontos ma Macedónia.

Macedónia a 4 katonailag "semleges" balkáni állam egyike (inkább el nem kötelezett, mert semleges státuszuk nincs, de ez már bonyolult). A másik 3 Szerbia, Koszovó és Bosznia. Az első lavírozik az EU és az oroszok között( EU csatlakozás és Niš-i orosz központ egyszerre), a másodikba ugye KFOR katonák vannak, míg a harmadik önmagát is nehezen definiálja, mint állam. Tehát Macedónia az egyetlen olyan működő közülük, amely eddig sehova se tette el magát, és ezért mindenki körbeudvarolja. Ennek az országnak volt a miniszterelnöke Gruevszki, aki az oroszok által volt rendesen támogatva, és mindent megtett azért, hogy ne segítse elő a nyugati érdekeket a Balkánon. A pártja által delegált államfő nem nevezte ki az új kormányt az albán kisebbség tagjai miatt, ő magam meg elutasította a macedón-görög névvita rendezését, ami amúgy az elmúlt 25 év legnagyobb diplomáciai sikere lehet az országnak. Emellett, Mr. Gruevszki a "Stop Soros"-szlogen megalkotója, egyszóval, a "macedón" Orbán.

Nos, miután a korruptsága miatt egy autó miatt 2 év sittre vágták (nem volt nehéz, mert hangfelvételen beszélt a privát használatra, közpénzen vett kocsiról), még a per folyamán is közölte, hogy inkább börtönbe megy, minthogy elhagyja Macedóniát. Ezt persze a macedón állam nem vette be, nem úgy, mint az útlevelét (mind a civil, mind a diplomata útlevelét), hogy ezzel is az országban tartsa, hiszen még számtalan alkalommal kell a bíróság előtt megjelennie, és további börtönévek várnak rá. Gruevszki erre pedig megpattant, és megjelent az illiberalizmus fellegvárában, azaz nálunk. 

Ezzel van egy bökkenő: Hol jött be? 

Ugye nekünk délen van egy GYODA- Atlanti Fal- Koreai DMZ keverék fémcuccunk a határon, aminek az a dolga, hogy megfogjon mindenkit, aki nem official próbál belépni. Nagyon helyesen, a kormány büszkesége, hisz aki így nem csak Brüsszelt, hanem a migránsáradatot is megállította, azonban nem tudta a fondorlatos Gruevszkit kinn tartani az országból. Mint macedón (tehát nem EU-s) állampolgárt, természetesen azonnal őrizetbe kellett volna venni illegális határátlépésért, és a menedékkérelmének elutasítása elbírálása után Szerbiába kellett volna kísérni. Ez azonban, nem történt meg. 

Hogy úszhatta meg Gruevszki? 

Két dolgot tartok hirtelen valószínűleg. Az egyik, hogy Gruevszkinek volt egy másik útlevele, amiről csendben hallgatott. El tudom képzelni az orosz útlevelet, de a bolgárt is (Macedónia és Bulgária különös viszonyban vannak egymással, a macedón nemzet 1945-ig nem nagyon létezett), és ezeket használva átjutott a határon. A másik, hogy Gruevszki valahogy "megkerülte" a déli határzárat, és Szlovákia, vagy Ausztria felől lépett be hazánkba, Pestre hajtatott, ahol beadta a kérelmét. Mindenesetre azzal, hogy telekürtölte a világot azzal, hogy nálunk van, jó kínos helyzetbe hozta a magyar kormányt.

Miért para nekünk az ittléte?

Mert egy elítélt bűnöző. Tudjuk, hogy a jogi eszközökkel néhány állam úgy él, ahogy akar, de megszületett ítéleteket csak a legritkább esetben szokott egy állam figyelmen kívül hagyni (lásd Janukovics esetét, akit Putyin fogadott be). Így, mint NATO és EU tagállam (aki ugye élen jár a jogállamiságban) kénytelen lenne kiadni az amúgy itthon barátinak számító Gruevszkit a macedónoknak. A nemzetközi közvélemény elég gyorsan ráugrott a témára, a macedón parlament gyakorlatilag kiakadt, és azonnal az exminiszterelnök kiadatását követeli. Mivel a kormánynak így is van elég harca most a NATO-n belül is (ugye, izomból blokkoljuk Ukrajnát, lásd korábbi bejegyzésem), így még problémát kapott a vállára. A megállapodás ugyanis, amit elutasít Gruevszki, arról is szól, hogy a jövőben az ország a NATO-n belül integrálódjon. Emiatt a NATO elég gyanúsan sandít ránk, teljes joggal, úgyhogy kétlem, hogy ebben az ügyben erkölcsileg/morálisan ki lehet tartani.

A másik, még előre nem látott belpolitikai éle lehet, ha kiderül, hogy mégis illegálisan lépett be az országba Gruevszki. Ezzel ugyanis a kerítés léte kérdőjeleződik meg, és óriási támadhatósági felületet kap a kormány, ami hatalmát gyakorlatilag a menekültválságnak köszönheti. Ez azonban még kérdéses, meg kell várni, hogy kiderüljön, milyen jogcímen jutott az exelnök az országba.

Hogyan tovább?

Noha szerintem Gruevszki arra számít, hogy a magyarok húzzák-halasztják a kiadatást, kétlem, ha mégis abban bízna, hogy nem fogjuk kiadni. Ha nem adjuk ki, akkor a magyar diplomácia óriási öngólt lőne (gondolj csak bele, kiadtuk Safarovot, nem adjuk ki Gruevszkit?) és én személy szerint kétlem, hogy ezt le tudnánk kommunikálni, mind kül-, mind belföldön egyaránt. 

Tehát Gruevszkinek nincs más lehetősége, minthogy valami politikai atombombát mozdítson az országában, amely kiadatás esetén így nem csukná azonnal le őt, azonban ennek kicsi a valószínűsége, hiszen az ország történelmi dolgok kapujában áll, és nem fogja mindezt egy elítélt miatt kockára tenni. Tehát, véleményem szerint vagy elhagyja az országot, vagy kiadatásra kerül majd a sor.

Ugyan a tanárok életpályája anyagi téren az elmúlt néhány évben talán egy kicsit vonzóbb, mint előtte, de ez sem jelent többet annál, minthogy kb 20 évvel le vagyunk maradva egy nyugati országtól. A tanári kezdő fizetés itthon, feltételezve, hogy egyetemi/mesterképzéssel rendelkezik, akkor az bruttó 243 ezer forint. Adok időt, hogy emészthessük, ez a béremelés utáni állapot.

• Mennyit kap egy tanár azért, hogy felnevelje a jövő generációját?

Összehasonlításképpen, ma Budapesten egy pizzafutár 10-12ezer forintos alapbérért, plusz kiszállítandó étel mennyiség után egy adott jutalékért napi körülbelül 15-20 ezer forintot visz haza, nettóban. Ha ez csinálja havi 20 napot (tehát annyi napot megy melózni, mint egy tanár), és az alacsonyabbal számolunk, akkor nettó 300 körül visz haza. Ebből lekatázik egy ötvenest, és a maradékkal pedig majdcsak ellesz abban a tíz napban. (Természetesen, a legvakmerőbb futároknál simán összejöhet egy jó helyen 400-500as nettó is, bár azért menni fog, mint a gép.)

Tudjátok, hogy mi a különbség a tanári és a pizzafutárnyi pálya között? (Nem lenézve a futárokat!)
Az, hogy tanárnak 5 éven keresztül tanulsz az egyetemen, majd gyakorlatozol, hogy másoka taníthass, addig pizzafutárnak elég 17 évesen letenni egy jogsit. Melyik a kifizetődőbb?

• Hány állás van, ahová várnak?

Megnéztem a közigálláson, hogy hány tanárt keresnek most "hivatalosan". Csak annyit ütöttem be, hogy tanár (tehát nem oktató, szakmunkatárs, pedagógus, nevelő és egyebek), és simán kivágott 530 találatot. Ha ennek csak a 10%-a nem él már, akkor is kb 480 betölthető álláshely van, ahol azonnal (tehát év közben) lehetne kezdeni. Ha a gimnáziumi tanárokat nézzük, náluk szinte kötelező az egyetemi végzettség, hisz anélkül a tanár nem készíthet föl érettségire, tehát az oda jelentkezők száma már alapból limitált. Ugye a közigálláson is kötelező elvileg meghirdetni a helyeket, de az óraadókkal feltöltötteket nem fogják, valamint ha sikerül állandó helyettesítést találni egy adott órára, akkor az sem fog megjelenni a hivatalos statisztikákban, mint állás. Mindenesetre általánosságban elmondható, ha tanár vagy, és állás kell, akkor bármely városban el tudnak helyezni, hiszen azzal egy gondjuk biztosan megoldódna (Maximum mást helyettesítene az adott kolléga, akinek a z eddig helyettesített tárgyára vesznek fel.)

• Na de mégis miért mennek el, mennyit kapnak máshol, mennyi az annyi?

Itt egy barátságos grafikon, csak hogy nagyjából tisztán lássunk, a Business Inside-ról:

Mi a bal oldali oszlopban foglalunk el előkelő pozíciót, de ez a dark side, és nem a jó irány, a túloldalon pedig azt láthatjuk, mi lehetne a cél, de legalábbis a célkitűzés. A grafikon alapján kijelenthetjük, hogyha egy Vas megyei tanár nem megy át valamelyik burgenlandi gimnáziumba tanítani, akkor ott nagyon komoly érvek vannak amellett (honvágy, hazaszeretet, meglévő egzisztencia, esetleg nagy szerelem), hogy itthon maradjon. Az osztrák tanári kezdőfizetés ugyanis magasabb, mint az itthon sok év után elérhető maximális. A fenti fizetéseket USA dollárban kell nézni, és éves lebontásba.

• Hogy tudnak kozmetikázni a tanárok számán?

Óraadókkal. A tanári szakmához tartozik az írt-íratlan szabály, hogy aki "Tudja, az csinálja, aki meg nem tudja, az tanítja". Bár ez jelentős görbítése a tényeknek, azonban a tanári szakmához ma "hivatalosan" elengedhetetlen a tanári diploma megléte. Ha már akkora a munkaerőhiány, hogy veszélyezteti a működést, akkor pedig indul a "trükközés", és egyetemistákat alkalmaznak, esetleg "külső szakértőt", mégpedig megbízási szerződéssel, így kikerülik a tanári diplomát az intézmények. Ugyan ezzel a módszerrel reaktiválják a nyugdíjas oktatókat, amely néha elég érdekes szituációkat szül, hiszen a nyugdíjba ment informatikatanárok jó esetben pengék Comenius Logóból, de egy macOS működését már csak töredékük érti, ez utóbbi pedig biztos hasznosabb lenne egy mai diáknak.

• Miért baj ez, hiszen a lényeg ugyanaz?

Azért, mert ha senki se marad itthon, senki se marad a pályán, akkor le lehet csukni a villanyt. Ma a tanári pályát nem csak a kevés tanár és tanárjelölt jelenti, hanem az elvándorlás, valamint a szakmabeli lemorzsolódás is, amibe a szakmaváltás is beletartozik. Ma a tanári szakma az egyik legelöregedőbb pálya, és ez a rohamosan fejlődő világban úgy, hogy mi még a régi poroszos rendszert nyögjük, igencsak sötét jövő rémképét sejteti. Azonban pánikra nincs ok, még van idő reagálni a jövő kihívásaira, kérdés, hogy ez meg is fog-e történni, és ha igen, milyen modellt fogunk alapul venni. Mert a mostani fölött eljárt az idő, és remélem, hogy ezt a döntéshozók is érzékelik.