A kormány legújabb tájékoztató kampányában megjelent előttünk Juncker (két hét múlva felkészül Timmermans! - A PES jelöltje), aki az Európai Bizottság (EB) elnöke, és mögötte a "gazda", a modernkori "Binláden", "RowerGeorge", azaz Soros György, akik aztán rémisztgetik a magyar lakosságot, mégpedig ezekkel:

1. Még több pénzt adnának a migrációt támogató szervezeteknek.

2. Pénzzel feltöltött bankkártyákkal is segítenék a bevándorlást

3. Be akarják vezetni a kötelező betelepítési kvótát

És ettől a szentháromságtól természetesen remeg az összes embernek a lába, azoknak meg főleg, akik fideszes mikrofon mögül beszélnek az emberekhez.

Kérdés, miért hiszik el nekik? Miért hihetőbb az, minthogy egyből rákérdeznénk, hogy mégis hogy tudják ezt megcsinálni? Miért van ekkora hitelük a politikusoknak? 

Nos, azért, mert hazudnak. Mégpedig úgy hazudnak, hogy tudják, hogy egyszeri választópolgár szintjén nem fognak lebukni. Azért nem, mert egy egyszerű választópolgárnak fogalma sincs arról, hogy működik az EU, ezért nem is fog olyan információt kapni, amely hitelesen cáfolhatja majd azt, amit elmondanak. Ezzel párhuzamosan nem is erőltetik a mélyebb EU-s ismeretek megszerzését, hiszen azzal gyengülne a saját hitelességük is a választópolgárok előtt.

Tehát, nézzük szigorúan szakmaian (mint okleveles nemzetközi kapcsolatok szakértő):

Az EU-t két szerződés határozza meg, kvázi kis kézikönyvként mindennek ez az alapja. Ezek pedig az:

1. Európai Unióról szóló Szerződés
   (Treaty on the European Union -TEU)
   
   
   
2. Európai Unió működéséről szóló Szerződés
   (Treaty on the Functioning of the European Union - TFEU)
   
   

Akiket érdekelnek, itt és itt elolvasható mind a kettő, magyarul!

Ezek mellé még sok embernek mondhatnak valamit a különböző szerződések (maastrichti, nizzai), ezek mind elég lényeges változásokat hoztak az életünkben, mégis a mai körülményeket megalapozó szerződés az a Lisszaboni Szerződés, ami lezárta a modernizációs folyamatokat. Ez 2007-re zárult le, és elég sok ország, köztük számos közép-európai, mi több, V4-es izmozott (cseh elnök, valamint a lengyelek), de végül mindenki belement, és azóta is egy sikertörténet a dolog. Ez vezette be az Európai Központi Bankot, ez szabályozta az EU bíróságait (több is van, erről se szokott itthon sok szó esni), kicsit igazított a Miniszterek Tanácsában lévő szavazatokon valamint jogi személlyé tette az EU-t, akit külföldön az Európai Tanács elnöke képvisel (Ilyen volt Ashton, és most ilyen Mogherini is). Fontos megjegyezni, ezt sem szokták itthon kihangsúlyozni, hogy az Európa Tanács, és az Európai Tanács nem ugyanaz a szervezet, előbbi nem része az EU-nak!! 

A Lisszaboni Szerződés szövege elolvasható, magyarul, ha ide kattintassz!

Emellett le kell tisztázni az EU működési rendszerét is egy picit. Erről ma Magyarországon csak egyetemen tanulhatsz, még gimnáziumban is csak említés szintjére kerül, de nagyon fontos tudnod, hogy mire is hivatkoznak azok, akik naphosszat Brüsszeleznek. Két kérdéssel is ki lehet az összeset libbenteni az egyensúlyából, és világosan lehet látni, hogy vagy olyanról beszél, amihez amúgy nem ért, vagy csak nettó hülyeség hagyja el a száját.

Tehát, az Európai Bizottság, amelynek az elnöke most éppen a plakátokon van (és nem mellesleg a Fidesz testvérpártjának a jelöltje) az az intézmény, ami az EU-n belül javaslatot tesz egy jogszabály meghozására. Nem alkot jogot, sosem alkot, szigorúan hatástanulmányokat folytat le annak érdekében, hogy a lehető legpontosabb előrejelzést tudja adni az éppen fennálló aktuális jogi problémára. Miután a háttér és hatástanulmányok, valamint az ügyben elkészített interjúk  közös vizsgálata után arra a következtetésre jut, hogy illene lenne egy jogszabályt alkotni, akkor felkéri arra az Európai Parlamentet! Ezeken a konzultációkon az állampolgárok is részt vehetnek, ide kattintva felugrik a hivatalos oldal. Tehát a Bizottság jogalkotás helyett véleményezési szemponttal rendelkezik. A Parlament és az Európai Tanács együtt alkot jogot, ami azt jelenti, hogy a Parlament és a Tanács is hoz egy-egy jogtervezetet, amit aztán összevetnek. Ezt hívjuk rendes jogalkotási eljárásnak. Ha az összefésülés során a két álláspont megegyezik, akkor a jogszabály megalakul, ha pedig nem, akkor összesen háromszor hozhatnak még javaslatot, különben automatikus az elutasítás. Fontos megemlíteni, hogy a Parlament és a Tanács közös munkáját számos egyeztetőbizottság segíti. 

Ez azért segít nekünk, mert a Tanácsban, és a Parlamentben is ott vannak a képviselőink, előbbiben maga a miniszterelnök (illetve a köztársasági elnök, ez részletkérdés, mindkettőnek  joga van ) akik közvetlenül tudnak befolyással bírni az európai politika alakulására. Amikor azt olvasod, hogy Brüsszel erre meg erre készül, akkor tudnod kell, hogy a miniszterelnök is részt vesz ebben, hiszen szavazatával át kell engednie Brüsszel terveit! Nagyon ritka az az esemény, amikor minősített többség elég a Tanácsnak (a szavazatok 55%-a, ami az EU népesség minimum 65%-os képviseletét ellátóktól érkezik) a döntéshozatalhoz. Ugyanúgy fontos, hogy mind a Parlament, mind a Tanács mondhat nemet, és a nem az indoklást nem igényel, és visszavonhatatlanul nemet jelent. Lefordítva, ha a magyar kormány nemet mond, az szinte biztos nem. 

Mi az igaz akkor a plakátokból?

1: Nem a migrációt támogató szervezeteknek adnának több pénzt, hanem az úgynevezett NGO-knak (non-governmental organization), amelyek független, nem kormányzati szervek, és szakpolitikai tudásukkal hozzájárulnak Európa jövőjéhez. Van köztük migrációkutató, de ugyanúgy energiakutató, állatvédő, közlekedésmérnöki, és kismillió más. Az ilyen szervezetek támogatására szán Brüsszel arányaiban több pénzt, mint eddig, és csak 2021-től, addig ugyanis már van az EU-nak költségvetése!

2. Pénzzel feltöltött bankkártyás megoldást a tagállamok dolgozták ki, és nem a bevándorlás népszerűsítésére, hanem arra, hogy az anyagilag megreccsent Görögországot támogathassák, és levegyék a válláról az amúgy is nagy terhet jelentő, az országban ragadt bevándorlók ellátását, amit a görög állam finanszírozott. Ugye tudjuk, hogy a görög kassza olyan, mint a magyar tengerpartok összhossza, tehát eléggé minimalizálódott, és ez az oka annak, hogy az EU pénzét kiküldték. Egyfajta tehermentesítés, mert a kiküldött kártyák csak Görögországban használhatóak. Emiatt természetesen ezt mi is megszavaztuk, csak itthon kicsit másképpen kommunikáljuk le a  dolgot.

3.Bevándorlási kvóta: A fent említett eljárás még zajlik, amelynek egy részében valóban volt erről szó, és azt mi valóban le is szavaztuk. Miután az újabb körök nem zárultak le (és erre éppen politikai akarat sincsen, hiszen pl a Fidesznek létfontosságú, hogy napirenden maradjon), ezért kommunikálják, hogy a legutóbbi javaslatban benne volt, tehát "Brüsszel akarja". 

Olyan nincs, hogy Brüsszel. Olyan van, hogy Európai Parlament, Miniszterek Tanácsa, Európai Tanács és Európai Bizottság. Ezek mind Brüsszelben üléseznek, de önálló intézmények, záloga annak, amit demokráciának hívnak. Ne hagyd, hogy lebutítson a hazai kampány! Nézz utána, mint jelent az EU! A magyar is hivatalos nyelve az EU-nak, mindent meg fogsz találni magyarul is! Ha esetleg mégsem, jelentsd be nekik, és korrigálják! 

Ne hagyd, hogy az EU ellen uszítsanak, segíts másokat abban, hogy minél többet megtudjanak arról, hogyan is működik az EU. A félelmeink alapja ugyanis az, hogy valamit nem ismerünk rendesen, de ez egy kis utánajárással kiküszöbölhető!

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter elég régóta próbálja átverni a tervét és az elképzelését a Magyar Tudományos Akadémián. Elég sok pro és kontra érv hangzik el, nézzük meg egy kicsit alaposabban, hogy hol tartunk, és hova juthatunk:

- 2018-ban kiderült a költségvetésnél, hogy az MTA pénze, ami eddig közvetlen a költségvetésből jött, ezután az Innovációs és Technológiai Minisztériumon keresztül érkezik majd az Akadémiához. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy az Akadémia kevesebb pénzt kap, azonban gyorsan látni, hogy egyszerűen ki is végezhetik ám ezzel a javaslattal:
Pénz ugyanis csak arra, van, amit az ITM hasznosnak gondol.

Ez egy elég nagy probléma. Ha előre tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a szervezeti átalakítás egyik mozgatórugója az új EU-s költségvetés. A 2021-től érvényes új költségvetési tervezetekből ugyanis erősen kilátszik, hogy a K+F+I tevékenységre fordított részösszeg arányaiban nőni fog (hiszen eddig is nőtt!), és ezt teszi az olyan területek kárára, amely Magyarországot eléggé érinti (például az agrárium). Miután új pénzek jönnek, és ezek merőben központosított pályázati rendszerrel együtt fognak érkezni, ezért a kormány nekilát annak, hogy a saját szempontjainak megfelelően tudja majd "fogadni" ezt a pénzt piciny hazánkban, és így arányaiban ugyanannyi EU-s pénzt tudjon lehívni, mint eddig tette. 

Alapvetően ez azért baj, mert a kormány tagjainak nem feladata a kutatás, és ezzel együtt nem feladata a kutatás-fejlesztés területén zajló piaci folyamatok kontrollálása sem. Viszont, erősen ráhatással lehet olyan, számára ideológiai okokból nem megfelelő tudományok finanszírozására, mint mondjuk a társadalomtudományok, de ismert példával illetve ilyen a gender-szak is. A tudományos élettől pedig nagyon idegen ez a hozzáállás, az eddigi próbálkozások minden esetben kudarccal végződtek (emlékezhetünk arra, amikor volt olyan, hogy szocialista tudományok, de  az eugenika virágzásáról se jelen időben kell hogy beszéljünk, szerencsére...), viszont súlyos, évtizedes hátrányt jelentettek egy-egy intézetnek, vagy akár országnak, arról pedig nem is beszélve, hogy mennyi pénzt vágtak ki ezzel az ablakon.

Vannak pro és kontra érvek:

1. A pró oldalon láthatjuk Dél-Koreát, és jogosan említik meg azt, hogy az ipar tudatos alakításával a 70-80-as években elért teljesítménynek köszönhető az, hogy ma hol áll az ország. Azonban nagyon nagy hiba azt úgy kijelenteni, hogy elemeznénk azt, hogy néz ki az eredeti felállás, tehát honnan indult Dél-Korea. Innentől megvizsgálható az, hogy a két ország teljesen eltérő szellemi és kulturális háttere miatt ez a módszer nálunk csak radikális módszerekkel, súlyos károk árán lehetne megvalósítani. Ezért, bár szépen hangzik az irányított terv, azonban a piac szellemiségét és a piaci környezeti változókat is bele kell kalkulálni az átalakítások folyamatában. Miután ezek a folyamatok nem feltétlenül egyeznek meg a kormányéval, ezért nem biztos, hogy a központi irányítás egy remek dolog lenne.
   
   
2. Kontra érvek a francia, a finn és egyéb, versenyalapú K+F+I országok (bár a finnek kicsit mások, de a verseny ott is él) versenyszférája, ahol a kutatások és az eredmények pontosan olyan versenyben vannak egymással, mint itthon a piacon a paprika meg az uborka, akinek a legjobbak az eredményei, azokat fogják megvenni. Kicsit lebutítva, de így zajlik a kutatás is, csak olyan kutatások jutnak el a megvalósítási szakaszig, amelyek az adott tudományt előre viszik. Erre most Magyarországon egy intézmény, az MTA a  kulcs, ahol a kutatók semmi mással nem foglalkozik, mint azzal, hogy a legjobb magyar tudósok a lehető legtöbb hasznot tudják hozni az országnak. Jelenleg vissza is értünk az első problémához, mégpedig ahhoz, hogy miért is baj, hogyha ennek a pénznek a felhasználásáról nem az akadémia, hanem mások akarnak dönteni.

Az MTA érzi a veszélyt. Az elnöke, Lovász László a világ egyik legjobb matematikusa, világszinten elismert, óriási szaktekintélynek számít, díjai, elismerései és tudományos tagságai méltán teszik a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székébe. És mint gyakorló professzor, több országban is az adott Tudományos Akadémia tagja, pontosan látja, hogy a piacra való beavatkozás micsoda veszélyeket hordoz magában. Lovász Lászlónak itt ebben az esetben nincs politikai véleménye, hanem a szakma szigorú tényein keresztül áll ki egy olyan pástra, amelyen a másik oldalon a politika, Palkovics László személyében öntve áll.

Palkovics László egyenlőre nem siet. Pontosan tudja, hogy van még ideje, és hogy a végén sikerrel fog járni. A folyamat alatt az MTA-nak nincs más lehetősége, mint a rendelkezésre álló eszközökkel jobb belátásra bírni a minisztert. Ez azért nagyon nehéz, mert a kormányon belüli támogatottsága erős (bár éppen az új Magyar Nemzetben kapott kemény bírálatot), és a kormányzati terv végrehajtására még több, mint egy év áll a rendelkezésre. Ez az idő tűnhet úgy, mint egy demokratikus intézmény és a kormány közötti vita, azonban a miniszter már villantott, hogy számukra a konfliktus egy alá-fölérendeltségi viszonyban lévő konfliktus: Befagyasztotta az MTA számára az első negyedévre szánt anyagi erőforrásokat (ezzel valószínűleg törvényt sértett, hiszen a költségvetés szerint jár a pénz az Akadémiának). Ezzel a nettó zsarolással egyértelmű jelét adta annak, hogy a végén Ő fog győzni. Épp ezért minden tiszteletet megérdemel Lovász László és a körülötte állók, akik voltak elég tökösek, és így is megmondták Palkovicsnak, hogy ők egy dolog pártján állnak, ez pedig a tudományé.

Ha a Palkovics-terv sikerrel járna, onnantól nem lenne Magyar Tudományos Akadémia, csak egy ilyen néven létező szervezet, amelynek vagyonát és gazdálkodását egy olyan alapítvány kezelné, amely kurátori tagjainak 75%-át a kormány delegálná, az akadémia mindössze 50+1%-ban szólhatna hozzá ahhoz, amit a kormány 75%-al egyszer már eldöntött. Bár szépen hangzik az 50+1%, azonban nem szabad elfelejteni, hogy még Áder Jánosnak is alá kell írnia azt, amit másodjára az asztalra tesznek, és itt sem hiszem, hogy máshogy terveznének.

A harangot kongatják, a Lendület program kutatói, akik külföldről direkt azért értek haza, hogy itthon szerezzenek dicsőséget, nyílt levelet írtak a miniszterelnöknek, aki válaszában Palkovics Lászlót jelölte meg tárgyalópartnerként. Az MTA-val kapcsolatos terveknek köszönhetően a kormányközeli Professzorok Batthyány Köréből is kiléptek ketten, és az alapító Pálinkás József, az MTA előző elnöke, volt oktatási miniszter szerint is felháborító az, amit Palkovics megenged magának Lovásszal szemben.

Mit gondolsz ezután Palkovics tervéről? Mit gondolsz a magyar tudomány jövőjéről?

Az elmúlt időszakban annyi minden történt, hogy hirtelen nem is lehetett mindenre reagálni. Laikus szemlélő sem érthette pontosan, hogy mi történik, és így, egy héttel később már kicsit tisztázódtak a dolgok, de még mindig vannak szürke foltok.

I. Miniszterelnök úr évet értékelt a Várkert-bazárban.

Fekete kordonok mögött szólt az évértékelő, amelyet csak a kiváltságosok hallgathattak élőben. Még maga a miniszterelnök is megdöbbent rajta, hogy milyen sokan vannak, noha valószínűleg tudta, hogy csak olyan káderek lehetnek jelen, akik lekötelezett pozícióban vannak. Maga az évértékelő az előző linkben elolvasható, nem tudtunk meg belőle semmi újat, már amit a nemzetközi helyzetről lehetett.

Soros, migránsok, Brüsszel, náci-szoci frigy és persze az hogy mi mindent megnyerünk (arról, hogy a náci szó "ci" végződése alapból a szocialista rövidítése, valószínűleg erről nem tájékozódott).

Az évértékelőnek ennek a része nem volt más, mint a saját elképzelt teljesítmény felnyalása a pódiumra. Nagyon szomorú, hogy a miniszterelnök az ország problémáival nem szembesül, nem szembesíti a hallgatóságát, és még kevésbé sem akar küzdeni ellenük. /egészségügy (nem fejleszteni kell, hanem felzárkózni, ha az megvan, van honnan fejleszteni ) korrupció, elvándorlás, stb.../ A gazdasági növekedés meg annyira érezhető, hogy reklámozni kell plakátokon. Ugye, no comment? 

II. Volt viszont a miniszterelnöknek az évértékelő részben egy olyan rész, amitől egy egyszeri hírolvasó leülhetett, ez pedig a családtámogatási rendszer gyökeres átalakítása. Szemmel látható /vagyis inkább füllel hallható/ volt, hogy ez a része a beszédnek az, ami eléggé ki van dolgozva, azonban eléggé el van ködösítve, és csak a szép szavakat hallani.

Nézzünk a dolgok mélyére!

1. Bevezetik a fiatal nők gyermekvállalási támogatását: 1. házasságnál minden nő 10 milliós hitelt kaphat, aminek a törlesztését az első gyermeknél 3 évre felfüggesztik, a másodiknál a tartozás egyharmadától eltekintenek, a 3. gyermeknél pedig spongya a kölcsönre.

Nos lapvetően ez egy nagyon szép elgondolás, mégis populista a mögötte álló indok:

A mai fiatalok nem igazán szeretnek házasodni, annak ugyanis van egy jelentős költsége, amelyet a család nem feltétlenül tud előteremteni. A 10 milliós kölcsönt attól függetlenül fizetni kell a harmadik gyermek megszületéséig, de minimum 9 hónapig. Ez alatt a kilenc hónap egy része alatt a család férfitagjának a terhére zuhan a kölcsön visszafizetése, hiszen egy terhes nő alapvetően nem fog a terhesség alatt végig dolgozni. A három gyerek eltartása is komoly költség, hiszen ahogy nő, úgy kell rá egyre többet költeni, és a jelenlegi fizetések mellett ez egyre nehezebb lesz. 

2. Bővítik a csokot, 2 gyermek után 22 millió, 3 után pedig 35 millió forint támogatást kapnak.

Ez ugye egy patent dolog lenne, de a sikere igazából 10 év múlva lesz látható, hiszen 10 év alatt kell vállalni a 3 gyereket. Az, hogy  a program mennyire lesz sikeres, csak egy évtized múlva derül ki. Mindenesetre, olyannal reklámozni magunkat, ami csak 10 év múlva fog látszódni, az biza' populizmus! Arról szó se esett, hogyha valaki önhibáján kívül nem esik teherbe (meddőség), akkor mi lesz a pénzzel?

3. Átvállalnak a jelzáloghitelekből a 2. gyermeknél 1, a 3.nál 4, a többi után meg plusz 1-1 millió forintot.

Ez megint nagyon szép gesztus, viszont alacsony a száma annak a potenciálisan számításba jövő családnak, amelyek többmilliós jelzáloghitelük van, és gyermekszüléssel tudnának ebből menekülni. Ennek oka prózai, nem tudsz is helyre szülni, 10 millióból új házat nem kapsz, és bár a CSOK-nál nem kizáró ok a jelzáloghitel, de a bank nem hiszem, hogy örülni fog a beugróknak. Másik oldalról azt is figyelni kell, hogy akik gyermek reményében veszik föl a jelzáloghitelt, majd nem jön össze a gyerek, akkor az adósságspirál egész komolyan fojtogatja majd a családokat.  

4. Azok az anyák, akik szültek 4 gyermeket, annak nem kell SZJA-t fizetni többé.

Ez megint szép, de egy gyerekhez általában apa is kell. A másik, hogy ellentmond a kormány önmagának, hiszen egy anya több férfitól is tud gyereket szülni, pedig a támogatási rendszer a családtámogatásra épül, és nem  a mostohagyerekekre. Ettől függetlenül ez egy szép dolog, de inkább tudom azt elképzelni, mint adó-visszatérítés formájában visszaadni a befizetett SZJA-t, mint azt, hogy külön könyvelik majd a 4 gyermekes anyákat. És fontos megjegyezni, hogy adóvisszatérítés annak jár, aki igényli, tehát ha valakié beragad, az beragad...

5. Nagycsaládos autóvásárlási program: 2,5 milliót adnak rá. 

Erről már többet tudni, 1 milliós beugró kell rá, minimum 7 személyes autót kell venni,és nem lehet a 2,5 millió az eredeti ár 50%-nál több. Itt egy jó kis elemzés, hogy az állam ezzel a támogatási formával nem fog rosszul járni.

6. Megvalósítják a teljes bölcsődei lefedettséget. 2022-re minden szülő viheti a gyermekét bölcsibe. 

Ez ugye megint gyanús, mert nagy valószínűséggel nem Budapesten a legmagasabb a népességszaporulat százalékos arányban. Emellé pedig szükséges lenne a képzett munkaerő, amelyből már most is hiány van. Ahogy az ország a hiányzó informatikusokat, úgy a bölcsődei dajkákat sem fogja tudni kitermelni 3 év alatt. Az ígéret nagy valószínűséggel nem tartható, így ez is populista javaslatnak tekinthető. Az elképzelés alapból helyes lenne, de a mai magyar bérekért az anyák kevés gyermeket fognak szülni. Előbb kilátás kéne, aztán munkaerő, aztán ez az amúgy tényleg jó elképzelés.

7. Nagyszülői gyed bevezetése

Valójában annyi fog történni, hogy egy ma is széleskörűen létező tevékenységet az állam pénzzel fog honorálni. Igazán időszerű, jó gondolat, a legnagyobb baja, hogy kb 10 évvel vannak elkésve vele. De jobb később, mint soha!

8. A fiatalok nyelvtanulásának támogatása

Ez talán a legsurmóbb intézkedés, több okból is. Egy, csak a 9. és a 11. évfolyamra jár. Tehát, aki idén 11.-es, és jövőre végez, és kötelező a nyelvvizsga, az nem vehet részt a programban. Ez egy elég görény dolog ezzel a korosztállyal. Kettő, pályázat alapján kell eldönteni, hogy ki az, aki részt vehet rajta. Ez szintén egy szemét dolog, hiszen egy vidéki gimnáziumból sokkal nehezebb kijutni, mint egy budapesti, vagy esetleg megyeszékhelyi gimiből. A harmadik, hogy ahelyett, hogy beismernék, hogy az itthoni nyelvoktatás egy csőd, és változtatni kéne, ahelyett a gyereket küldik ki (ez még jó is!), de az itthoni rendszer változatlanul életképtelen marad. 

Arról pedig nem is akarok egy szót se írni, hogy mi lesz akkor, ha valaki mind a két pályázatán elbukna... Sokkal ésszerűbb döntés lenne a 10. és a 12. évfolyamra kiírni az egészet, hiszen 9.-be már tanulhatna, amit 10-be kinn kamatoztathatna, valamint a 12.-es nyelvvizsga előtt sem ártana egy kis emlékezetfrissítés. Vagy már most azzal kezdik, hogy honnan lehetne pénzt spórolni, és ez a megoldás, hogy mondjuk egy évjáratot simán ki lehet hagyni belőle?

Összefoglalva az egészet, a bejelentett intézkedések egy része inkább jól hangzik, és jól is ki lehet jönni belőlük, az azonban messze el van hallgatva, hogy nem kötelező jól kijönni belőle. Kicsit hazárdjáték, hiszen mégis csak a fiatalok jövőjével játszanak, és nem ígérnek a jövőre biztosra semmit se. Úgy pedig nehéz tervezni, hogy nem tudod, hogy hova és milyen körülmények közé szülsz egy gyermeket. Nemde?

AZ Állami Számvevőszék  héten kiadta a jelentését arról, hogy miképpen vizsgálta a választásokon résztvevő pártokat és ebből milyen következtetéseket vont le. Itt, akit érdekel, részletesen is elolvashatja.

A vizsgálat alapja és jogszerűségének az oka amúgy elég egyszerű. Ezzel szeretné a magyar állam egy szervén keresztül (ami épp az ÁSZ) azt biztosítani, hogy semmilyen más állam nem bizniszel innen egy pártot se, és nem hazaárulók kampánya folyik, hanem minden szépen úgy zajlik, ahogy a törvényben le van fektetve. Ez alapján az ÁSZ-nak joga van büntetéseket kiszabni a pártokra. 

A probléma az ott kezdődik, hogy a magyar állami szervek önállósága igen csak kérdéses. Az ÁSZ vizsgálata, ugyanis az ellenzéki pártoknál mindenhol talált valami stikát, a kormánypártnál azonban minden ellen szépen és jól volt lezongorázva.

Mi ezzel a probléma? 

Az ÁSZ jelentése nem írja le, hogy mik voltak a problémák, csak kijelenti, hogy ez meg az nincs alátámasztva, vagy esetleg nem úgy járt el. Ez ugye azért is kérdéses, mert sehol sem lehetett olvasni, vagy hallani arról, hogy esetleg hiánypótlásra szólított volna föl bárkit is az ÁSZ, pedig az életből tudhatjuk, hogy az állam azonnal hisztizik, ha valami nem elég oké neki.

A másik probléma pedig statisztikai. Még pedig az, hogy a kormánypárt minden esetben hibátlan, és az ellenzék pedig minden esetben hibás. Ez a szélsőséges megállapítás pedig irracionálisnak ható. Pártfüggetlenül is tudhat, hogy az emberek képesek és tudnak is hibázni. Ezért, nem is lehetetlen, hogy az ellenzéki pártok hibás adatokat nyújtottak be. Azt már jobban kétlem, hogy büntetőjogilag bármelyiknek megérné azt, hogy több tízmilliót buktázzon egy szavazás miatt. Ugyanis, anyagilag még mindig jobban megéri a parlamentben maradni, mint kiesve fizetni a büntetést. Minden parlamenti párt ugyanis, a képviselet alapján több milliós támogatást kap, tehát ez is az oka annak, hogy megélhetési politikusként próbál valaki pártban érvényesülni. A parlamenti részvétel mindenképpen megéri anyagilag, a büntetés pedig túlzott.

A probléma másik része a kormánypártok hibátlansága. Bár ez nem lehet lehetetlen, hogy egy párt hibátlan, de az, hogy mindig minden alkalommal hibátlan legyen, az egyszerűen valószínűtlen. És a körülmények szintén azzá teszik.

Miért? 

Mert az állami szervezetek vezetői nagyrészt Fidesz-tagok, vagy hozzájuk kötődő emberek. Egyszerűen szét lehet nézni az országban, nem kell hozzá varázserő:

- A pártok fölött álló köztársasági elnök nem független, hanem a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportjának a vezetője volt

- A Nemzeti Adó és Vámhivatal élén Tállai András állt 2018 első félévéig, aki szintén a borsodi Fidesz aranymadara.

- A médiát uraló MTVA elnöke Papp "hírhamisító" Dániel, aki a Pest megyei közgyűlés fideszes elnöke, majd a XVII. kerületi Fidesz mellett volt sajtófőnök.

És a legvégére hagytam: Az Állami Számvevőszék elnöke, Domokos László szintén Fidesz-tag, mégpedig a frakcióvezető-helyettesi posztig is eljutott, a képviselőségről nem is beszélve.

Ez miért baj?

Azért, mert egy olyan, a pártpolitikához szorosan kötődő ember vezet több, magyarországi viszonylatban jelentős szervezetet, amelynek az a feladata, hogy a politikától függetlenül járjon el. De hogy lebutítsam, képzeld el, hogy kötelezően minősítened kellene a főnököd munkáját. Mit fogsz neki mondani? 

Ez amúgy a demokrácia egyik nagy problémája itthon, hogy a demokratikus fékek rendszere a megbízható embereknek köszönhetően gyakorlatilag nem létezik, szerepük formális, komoly hatalommal nem bírnak. 

Azok után, amit tavaly Orbán Viktor a Kossuth téren mondott, még súlyosabb a helyzet: 

Erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is fogunk venni a választások után

Ha ezt ígéretnek vesszük, akkor láthatjuk, hogy most jön a politikai elégtétel. Az ÁSZ vizsgálata ellen ugyanis nem lehet bírósághoz fordulni. Magyarán, van egy olyan szervezet ma Magyarországon, amelyet egy fideszes képviselő vezet, és milliókra büntethet pártokat fellebbezési lehetőség nélkül. Ez természetesen szintén súlyos, hogy nem az igazságszolgáltatás mondja ki a végső szót. 

Az erkölcsi elégtétel napja február 6.-a lesz, amikor a Magyar Időket átnevezik majd Magyar Nemzetre, a jogi pedig akkor, ha felállítják a közigazgatási bíróságokat, amely szintén politikai vezetés alá kerül majd. 

Az Állami Számvevőszék 2017 januárja óta közel egymilliárd forintra büntette a legerősebb ellenzéki pártot, a Jobbikot. 

Az LMP, a DK szintén több milliós bírságot kapott, az Együtt gyakorlatilag a választás után felszámolta önmagát, mert nem tudta visszafizetni azt a pénzt, amelyet követeltek tőle.

Ha ilyen módon nézzük, akkor tényleg sötét helyzetben van a hazai demokrácia :(

Sokan olvashattuk, hogy Dicsa Noémi, a hat éves kétegyházi kislány szomorú történetét. A kislány egy speciális izomsorvadásban szenved, amit SMA-nak hívnak. Ez az izomsorvadás a gerincvelőnél alakul ki, az SMA gén hibájának köszönhetően, ami nagyjából annyit jelent, hogy a génhiba megakadályozza azt, hogy a kislány szervezete a bevitt fehérjét izommá alakítsa. 

Nagyon fontos a poszt elején leszögezni egy nagyon durva tényt:

Tehát, ha a dolgok így maradnak, akkor hiába Noémi szerető szüleinek minden erőfeszítése, a kislány idő előtt meg fog halni. 

Noémi betegsége nagyon összetett. Több típusa ismert, és ezek között az egyik ilyen lehetőség esélyt adhat a kislánynak. Egy Spinraza nevű gyógyszer génterápia alapján lett kifejlesztve, amely a szervezetet becsapva segíti elő, hogy a génhiba ellenére izmot tudjon fejleszteni a gyermek. Ez a gyógyszer azonban nem egyszeri, hanem többszöri oltással hozhat csak eredményt, és a hatása sem tart örökké, emlékeztető oltásokra van szükség. A kislány kezelése 68 millió forintba kerül.

A NEKA (ex-OEP) alapos megfontolás után úgy döntött, hogy Noémi kezelését nem támogatja. Az indoklásuk szerint azért nem, mert nem bizonyított, hogy a kezelés ára egyenlő mértékben van azzal, amekkora javulást a gyógyszer el tudna érni a kislánynál.

Ez egy alapos indok, orvosok hozták meg, és tudható az is, hogy több, SMA-s betegnek finanszírozza az alap a kezelését. Szakemberek úgy ítélték meg, hogy a gyógyszer ára nem hoz 68 millió forint értékű javulást a kislány életében. Ez a megközelítés pedig, véleményem szerint nagyon súlyos.

Nézzük csak az anyagi oldalát a dolognak! Noémi nem tehet róla, hogy kvázi a mértékegysége lett annak, hogy mekkora 68 millió forintnak az értéke. A dolgok jelenlegi állása szerint ez az összeg megéri a Titanic egyik túlélőjének a szőrmebundáját, de hasonló összegű büntetést kapott jogellenes földvásárlásért egy német férfi is.

Ez az összeg 15 ember éves bruttó átlagkeresete, tehát nem kevés pénz. Viszont, ha elvonatkoztatunk az egyén szintjétől, akkor más megvilágításba kerül 68 millió forint.

-  Miért lenne más, 68 millió az így is - úgy is 68 millió, nem?

Valóban, abszolút-értékben 68 millió forint, csak mérlegelni kell, hogy mi számára kell elérhetőnek lennie. Még egy magánszemély számára a 68 millió valószínűleg egy élet kemény munkája, addig egy költségvetési szerv - és a magyar egészségügy ilyen - ez az összeg nudli. Nem lehet tétel. 

Váltsunk át számokra egy picit. Mai hír, hogy Orbán Viktor a kormány általános alaptartalékából 890 millió (!) forintot ad a pécsi csapatnak, azzal a megkötéssel, hogy ebből 520 milliót fizetésekre és egyéb, "személyi juttatásokra" lehet elkölteni. Mindezt úgy, hogy decemberben szintén kaptak némi alamizsnát, akkor éppen 870 millió forintot csurgattak át az amúgy harmadosztályú focicsapatnak. Ez ugye, barátok között is egymilliárd és még 760 millió forintocska. Ez kicsivel több, mint 25x annyi pénz, amivel Noémit kényelmesen lehetne kezelni. Vagyis, akár úgy is nézhetjük, hogy 25 Noémit lehetne megmenteni, huszonöt pici életet lehetne jobbá tenni. Rengeteg példát találni még, hogy honnan lehetett volna forrást biztosítani hozzá: 

- A kisvárdai világverő futballklub stadionja 2,49 milliárd forintba került. Tehát egy cirkuszi arénára ráköltöttek egy vagon pénzt, noha a kisvárdai futballcsapat helyi tagjai ellen bármelyik nagyobb településen egy 50 ezer forintért 11 random leszólított és összeválogatott 20-30 közötti fiatalemberekből verbuvált csapat komoly győzelmi esélyekkel játszana.

- Mezőkövesden a focira olyan állami pénzeket borítottak, amely egy normális országban börtönbüntetéssel jár együtt

- Mészáros Lőrinc tarcali hotelfejlesztésre kapott 325 millió forintot, természetesen vissza nem térítendőt.

Tehát, ma 68 millió forint, mint a kifizetések között kényelmesen látható, az állami költségvetésnek nem olyan teher, amely nem kifizethető. A magyar egészségügy évtizedek óta finanszírozási problémákkal küzd. A kormány egyik célja, hogy minél kevesebbet kelljen költeni az egészségügyre, és ezzel is inkább a magánegészségügy felé terelné az embereket. Maga a Magyar Idők nevű kormánymédia (!) hozott le egy riportot arról, hogy micsoda törvénytelenségek és kamuzások mennek a kórházakban, és hogy mennyire felelőtlenül öntik bele a pénzt, amiből a beteg persze semmit se lát.

Borzasztóan szomorú dolog tehát, hogy ma Magyarországon kérdés-e az, hogy be lehet-e kockáztatnia az államnak 68 millió forintot abba, hogy egy kislány megélhesse a jövőjét. Nekem anno úgy mondták az öregek, hogy az emberi élet mindennél drágább, azonban most úgy néz ki, hogy nem ér meg az államnak 68 millió forintot.  Van ami pont ennyit ért meg az államnak: Az unortodox Matolcsy könyvének minden fordítási és kiadási reklámja. Szerintetek jól van így?

Szerencsére Noémi szülei nem adták fel. Létrehozták az Együtt a Kisangyalokkal nevű alapítványt, és rajtuk keresztül tudják támogatni Noémit azok, akik ezt megtehetik.

Számla adatuk: OTP 11733027-28360616
IBAN: HU77 1173 3027 2836 0616 0000 0000
BIC(SWIFT)Code: OTPVHUH

Bár alapvetően úgy gondoltam, amikor elkezdtem a bejegyzéseket, hogy igyekszem a belpolitikai dolgokra koncentrálni, ma már nehéz elmenni a Brexit folyamata mellett. Ugye, ez az a két éves periódus, ami alatt az Egyesült Királyság (és nem Nagy Britannia!) távozik az Európai Unióból. 

Erről már számtalan cikk, szaksajtók, meg egyéb dolgok születtek, ezek közül talán a legjobb a Bordás-kolléga által szerkesztett ukpolicital.blog.hu (@UKpoliticalblog) a legjobb, tehát akit nagyon érdekel a téma, ott találhat majdnem percre pontos aktualitással cikkeket.

De addig is dióhéjban: 

David Cameron, ex-UK miniszterelnök populista kampányba kezdett, miszerint az EU kiszipolyozza a brit gazdaság erejét, és ezért előnyöket akart kiharcolni magának. Bár csomót tárgyalt, az EU nem engedett az alapelveiből (ezek állandóak 1958 óta), így bejelentette, hogy a brit nép kezébe adja a lehetőséget, hogy szavazhasson, jó-e az országnak. Bár ez tök szép meg jó, valójában óriási felelőtlenség volt, hiszen a népet egyáltalán nem tájékoztatta arról, hogy az, ahol ma az országuk tart, az főképp az EU-nak köszönhető (AZ UK az EU előtt megpróbálkozott egy "ellen-EU"-val, de ez annyira jött be, hogy inkább beszálltak az EU-ba), és így kb olyan dologról szavaztak az emberek, hogy "tetszik-e, hogy esik az eső". A nép, szorosan, de a kilépésre szavazott. Cameron pedig, miután ő amúgy a maradás mellett volt, megköszönte a részvételt,  és lelépett, otthagyta a kakiban az egész kormánypártját.

2017.március 29.én Theresa May brit miniszterelnök elküldte az EU-nak a levelét, melyben a TEU (Treaty of the European Union) 50. cikkelyének életbe léptetését kérte. Ez az a cikk, ami lehetőséget teremt arra, hogy egy tagállam, tárgyalások után 2 év alatt elhagyja az EU-t. Érdekesség, hogy a Lisszaboni szerződés előtt ez a lehetőség nem létezett, és a megalkotója szerint se arra született, hogy alkalmazzák, hanem hogy a lehetőség adott legyen.

Tehát a két éves időtartamban a brit miniszterelnök házról házra járkált a tagországokhoz, megegyezni velük, hogy mi lesz majd a brexit után. Ez egy elég nyögvenyelős folyamat volt, ahol számos engedményt kaptak a britek (pl a spanyolok nem forszírozták Gibraltárt), de a végén nagyjából mindenhol sikerrel járt. Kivéve az írekkel. 

Mi a gond az írekkel?

Az észak-írországi és az ír határ ugyanis jelenleg olyan, mint a magyar-szlovén, észre se veszed, hogy ez így van. De eredetileg nem az EU miatt, hanem azért, mert az észak-ír polgárháborút lezáró nagypénteki megállapodás 1998-ban így határozott. Ekkor mind a két tagállam EU-tag volt. Azonban, ahogy kilép az UK, akkor a határellenőrzésnek vissza kell állnia (mert ugye, vámolni kell!- a populisták ezzel kampányoltak a brexit mellett), viszont ez megszegné a polgárháborús megállapodást. Arról pedig Theresa May-nek sincs kétsége, hogy az IRA gyorsan felrobbantaná az észak-ír rendőrőrsöket, úgyhogy kellene egy megállapodás. 

Az írek álláspontja egyértelmű, ők nem akarták a brexitet, ezért ők nem módosítják a megállapodást, be kell tartani a nagypénteki egyezményt. Az EU pedig, mint a bennmaradó írek pártján álló szervezet, közölte a britekkel, hogy vagy nyitva marad a határ, vagy nincs deal. Theresa May ezt amúgy aláírta, majd hazavitte az egyezséget, ami történelmi vereségéhez vezetett. 

2019-01-29.én újra leszavazták May-t, aki felszólította az EU-t az újratárgyalásra. Körülbelül öt percen belül kapta meg a hivatalos választ, hogy "No, there will be no re-negotiation", azaz nem lesz újratárgyalás.

Miért vállalták be a britek ezt?

Mert úgy gondolják, hogy a demokrácia győzelme a szavazás, aminek érvényt kell szerezni. Ez talán így is van, azonban mivel a nép nem igazán tudta, miről van szó, a nagy cégek meg közben otthagyják Londont, ami anyagilag fáj már nekik. Ezért már a nép szerint se biztos, hogy jó dolog a brexit. Másodsorban, totális politikai öngyilkossággal érne fel az, ha valaki kihátrálna a kilépés mögül. Ha May legyőzné az egóját, akkor simán megállíthatná a folyamatot, és visszavonulhatna. Valószínűleg a sikeres kilépés után úgyis ez fog történni.

Magyarul, egyáltalán nem ezt akarták a britek, de mégis ezt kapták. 

Mi lesz március 29.-e után?

Szerintem március 30. Theresa May valószínűleg ezt a napot várja, mert itt visszavonulhatna, mint minden idők egyik legrosszabb időkben hivatalban lévő miniszterelnöke. AZ UK most úgy tűnik, hogy kinn akar lenni az EU-ból ezen a napon, de ez most még nem jelenthető ki, hogy így is lesz. Van egy meredek forgatókönyv, miszerint előző nap visszavonják a kilépést, majd másnap újra beadják, és ezzel nyernének két évet. Vicces, de jogilag megtehetik.

Meg lehet-e állítani a Brexit-folyamatot?

Meg. Ezt már az EU bírósága is kijelentette, hogy ahogy elindítani is egy levéllel kell, úgy megállítani is. A folyamatot a May-kormány megállíthatná, de már többször is kijelentette, hogy nem fogja. A parlament is kiírhatna egy új népszavazást (a népesség 60%-a már ezt akarja), de ehhez kellenének a kormánypárti szavazatok, de az ellenzék se egységes a kérdésben, mégpedig taktikai okokból. Egység talán annyiban van, hogy a brexit tuti tragédia lesz az országnak. 

Aki még megállíthatja, a harmadik tényező pedig maga a királynő, II. Erzsébet. Neki ugyanis egyszerűen vétójoga van, amit ő nem hagy jóvá, az nem lesz kihirdetve. Tehát, ha március 28-án megszavazza a parlament hogy kiléptünk, a királynő meg közli, hogy nem, akkor az UK bennmarad. Ez azonban csak matematikai esély, mert közel 300 éve egy uralkodó sem vétózta meg a parlamentet. Bár, egyszer minden sorozat megszakad. 

Mi lesz a kint lévő magyarokkal? 

Elsősorban ők nem fogják megérezni, hiszen 2022-ig biztosan ígérik, hogy minden változatlan marad. Ami biztos, hogy az UK azt tervezi, hogy a képzetlen munkavállalókat haza fogja küldeni, tehát aki csak mosogatni van kinn, és nem a szakmájában, vagy diplomával, az el fogja hagyni az UK-t. Ez azonban még nagyon messze van, addig számos dolognak kell tisztázódnia. Vannak olyan pletykák, miszerint kilépés után rövid időn belül újra beadnák a csatlakozási kérelmet, de ez már tényleg olyan brit dolog lenne, mint maga a Csengetett, Mylord? .

Mi a tanulság?

Hogy a populizmus rossz. A populista politikusok szavai mögül általában nem a teljes igazság található, és erősen hiányzik a szakmaiság. EZ minden populista országra érvényes, a populizmusnak ugyanis egységes nyelve van. Az elmélet szerint egyszer minden populista el fog bukni, de kérdéses, hogy ez mikor következik be, addig is viszont az ország tudja meginni az egésznek a levét. Az UK tekintetében ezt pedig most élőben közvetítik, és élvezhetjük, de belegondolni is rossz, hogy ez itthon is előfordulhat. 

Magyarországon az embereknek 87%-a abban az ingatlanban él, amelyben vagy ő, vagy a családja lakik. Ez amúgy tök jó magasan az EU átlag (69) felett vagyunk, tehát mondhatnánk, hogy a hazai lakhatási viszonyok eléggé rendezettek. 
Igen ám, de pont a maradék 13% az a része a magyar népességnek (10 millióra ugye 1,3 millió fő!) amelyre kiépül egy olyan piaci szegmens, hogy ALBÉRLETPIAC!

Ez az a szó, amely az emberek jó részét rendesen pánikba tudja ejteni, főleg az elmúlt évek tapasztalatainak köszönhetően, ugyanis olyan mértékű drágulás következett be az elmúlt 10 évben, amelyhez a gazdasági teljesítmény-növekedésünk is csak egy amatőr, és csak örülne, ha a felét sikerült volna abszolválni.

Nézzük tehát:

A magyar albérletpiacot el kell különítenünk két részre:

- fővárosi albérletekre

- vidéki albérletekre

Nos, utóbbiakkal ha elkezdjük, akkor hamarabb a végére jutunk. Az árak keletről-nyugatra emelkednek (ez mondjuk logikus, hiszen egy soproni albérletes valószínűleg nem ott dolgozik). Nyíregyházán a belvárosban éppen 150ezerért vesztegetnek egy lakást, de kicsit kintebb a feléért is álomra hajthatjuk a fejünket. Ezzel szemben Sopron (ha már példálóztam vele), úgy mutat, hogy a legkisebb (30m2 össz) és legrégibb (1950 előtti) az 80ezer, de aztán a belváros felé gyorsan találkozunk a közel 200ezres kategóriával, de egy három szobás ingatlanért már 400ezret kérnek el. Alapvetően mindig a régióközpontok, valamint a megyeszékhelyek a legdrágábbak, illetve BP közelsége is tolja föl az árszínvonalat.

De nézzük az előbbit, hiszen kis hazánk népességének egyötöde mégiscsak Budapesten él, és mint oktatási központ, így ideiglenesen a maradék 4/5 is nagy valószínűséggel ide fog kerülni, még ha csak ideig-óráig is. 

Lássuk: Az adatok tavaly májusiak, ingatlan.com-osak, az év második feléről a napokban kellene megjelennie egy tanulmánynak. Az adatok szerint a legdrágább az V: kerület, ahol egy átlag lakást 210 ezerért adnak ki (mindig-mindig plusz a rezsi, de ezt nem akarom hozzáírni), és egy kis garzon (ami kisebb mint 40m2) is 130 pénz. Ezzel szemben a XX, XXI. kerület 110 ezres lakásár, és 60-80ezer forintos kisgarzonnal számol. Aki képen is szeretné látni: 

Ez azt jelenti, hogy legolcsóbban kb 110-ezer forintból (ebbe már beleszámoltam a rezsit) lehet kijönni a fővárosban, de ehhez hozzá kell tenni, hogy a járulékos költségek (ideértve a BKV vagy a benzinköltséget, plusz ugye a parkolási díj) még rá fognak dobni, tehát nyugodtan rá lehet számolni még 20 ezer forintot, így kb 130 ezer forint a budapesti lét alja!

Átlagos albérlet 149 pénz, ehhez számold a bkvt, ami egy tizes (hacsak nem vagy diák!) , gondolj bele, hogy néha enni is kéne valamit, (napi 1-2e forint x30, az átlagba 45ezerre jön ki), és akkor még nem buliztál, nem taxiztál haza, meg úgy nem is igazán csináltál semmit. És elment, 30 nap alatt kb 205 ezer petákod. 

És ilyenkor, ugye, az emberek nagy része dolgozik, hogy ezt a pénzt előteremtse, hiszen sajnos nincs saját pénznyomdánk, és bele lehet futni az alábbi álláshirdetésekbe:

Ezek után teljesen meg vannak azon döbbenve az emberek, hogy kicsi országunkból egy nem kicsi tömeg él aktív nemi és/vagy társasági életet egy másik országban, abban a reményben, hogy a saját pénzéből ki fog tudni jönni.

Ezek után sokan betámadhatnak, hogy igen, de lakhattok ketten, és mindjárt jobb a helyzet, meg vehetsz ki szobát az olcsóbb, DE!, de ennyi erővel a mérleg másik oldalán meg lehet gyereked, sőt akár több is, akiknek azért kéne a külön szoba ( mi lenne, ha az öcsikéd végignézné ahogy felviszed a barátnődet?) tehát ahány ember megtehetné, hogy az olcsóbb megoldást válassza, ugyanannyi kénytelen a drágábbat választani, tehát így kalkuláltam a poszt írása közben. 

A végére egy kérdés (ha szét lesz trollkodva, akkor egy darabig így nem fogok kérdezni):

A királyi televízió ötös számú vágóhídján csatornáján egy lebilincselő műsorral szórakoztatták a népet, annak pénzéből. A remek MTVA "hibáztunk" munkatársai által készített anyagnak ugyanis egy remek apropó szolgáltatott témát: 

Hogyan lehet kikezelni a homoszexualitást?

Trombitás Kristóf, a vendégeivel (Hodász András katolikus pap, Szőnyi Szilárd ex-Heti Válasz) arról beszélgetett az Ez itt a kérdés. c . műsorban, hogy a XXI. században mi vezethet el odáig, hogy valaki homoszexuális legyen, és hogy milyen módon lehet ebből a "kórból" kigyógyulni.

Még mielőtt belelendülnénk a témában, gyorsan szögezzük le, mi az oka annak, hogy az emberek nagy részét zavarja a homoszexualitás megjelenése: 

Tehát azt hiszem, hogy leszögezhető, hogy nem az evolúció, hanem maga a neveltetés űz tréfát velünk. Abból is, hiszen az evolúcióban számos példát lehet látni (nézd csak a pingvineket!), ahol a homoszexuális párok felnevelik mások utódait. Ahogy ebből logikusan következik, és a WHO is így látja 1990-től, hogy a homoszexualitás nem betegség, ezért nem is lehet kezelni. Elég komoly kutatások folytak ennek az irányába, és ha még a híresen "demokrata" Kínai Pszichiáterek Társasága sem talált ezen fogást, akkor ezt mi is nyugodtan elhihetjük.

Visszatérve: hazánkban Falus András szerint kb 5%-ban lehet maximalizálni a homoszexuálisok arányát. Tehát, ha lefordítom az arányokat, akkor 10millió főből ma itthon kb félmillió ember homoszexuális ember él. A félmillió arányaiban a parlamenti küszöb határa, de arányaiban egy 20 fős osztályból 1 ember közéjük tartozik, így lehet, hogy könnyebb arányosítani. Valószínűleg ezek jelentős része kellemetlenül érzi magát amiatt, mert eléggé kilóg a társadalmi elvárásokból, ezért kétlem, hogy a homlokára lenne írva, hogy "Helló, én nem vagyok hetero". Nos, ezekbe az emberekbe csőstül beleszálltak a műsor és a készítői, felvetve nekik azt a tudományosan cáfolt lehetőséget, miszerint ők csak "betegek", és gyógyítani kell / lehet őket. A műsort nem lehet másképp nézni, csak uszításként /hiszen megingatja az érintettek társadalomba vetett hitét, ezzel pedig kiüldözné őket belőle/, amit pedig a médiatörvény (legyen jó, vagy rossz) tilt.

A műsor akkora kapufa volt, hogy a Fidesz fiókszervezetének alelnöke, Falusi Vajk is megszólalt, Trombitás képességeit megkérdőjelezve. A többi parlamenti párt egyöntetűen küldte el a pokolba a műsort, és tényleg nem látom, kinek az érdeke volt, hogy egy ilyen egyáltalán adásba kerüljön.

Tudható, hogy komoly kultúrharc folyik, de úgy tűnik, hogy egyes jobboldali szereplők sem tudják elhelyezni, hogy mi a valóság-, és mi a mese kategória, valamint hogy hol is helyezkedik el a józan ész határa. 

Számomra nagy tanulság, ahogy Ferenc pápa nyilatkozott 2013-ban a homoszexualitásról, amikor azt mondta, hogy nem tiszte elítélnie egy jószándékú, Istent kereső embert csak azért, mert a saját neméhez vonzódik. Ha néhány túlbuzgó hazai is megfogadná ezt a tanácsot, és a szexuális orientációt is a helyén kezelné és nem foglalkozna más életének ezen dolgaival (tehát mindenki el tudja dönteni, hogy kivel boldog- free love), akkor kevesebb probléma lenne ezen a világon.

A fiatalok megjelenése a politikában egyre újszerű, néha úgy lesz az ember politikai témák főszereplője, hogy a véleményét hangoztatja. Ez történt Nagy Blankával, aki a kecskeméti ellenzéki tüntetés diákszónokaként szólalt fel még tavaly év végén.

Ma jött a hír, hogy a propragandagépezet megtalálta a 18 éves Nagy Blankát, aki elkövette azt a gimnazistáktól szokatlan dolgot, hogy nagy közönség előtt nyilvánította ki a véleményét. Azzal, hogy felszólalt, és azzal ahogy felszólalt, eddig páratlan hatást váltott ki az ország különböző helyeiről.

Amikor Blanka elmondta az ominózus beszédét, amely valójában egy radikális, gyújtó hangú beszéd volt, de megfelelően megalapozva, jogos félelmeket felvetve, akkor kevesen gondolták volna, hogy Blanka beszéde még hetekkel később is téma lesz majd a sajtóban. Azonban az ország egyszerűen képtelen arra, hogy lereagálja a szituációt, egyszerre bevágódik egy olyan szakadék a mai fiatalok és felnőttek között, ami később tovább mélyülve katasztrofális körülmények közé taszíthatja ezt az országot. 

Ez pedig nem más, mint a másik meg nem értése, ami egyre jobban beívódik a társadalom mindennapjaiba.

Teljesen egyértelmű az, hogy Blanka beszédének a tartalmával nem kell mindenkinek egyetértenie. Az viszont már problémás, hogy senki sem akar belegondolni, hogy mi késztetett egy fiatalt arra, hogy elmondja ezt a beszédet. Talán nem szereti ezt az országot, lenézi azt, ahol felnőtt, és nem tiszteli az itt élő embereket? Úgy gondolja talán, hogy az emberek a szavazatukkal egy rabló kormányt tartanak hatalmon?

Természetesen mindezekre a helyes válasz az, hogy Nem. Nagy Blanka beszédéből ugyanis pont az ellenkezője jön szembe. Ez a lány szereti a hazáját. Olyan érzelmekkel beszélt ugyanis, amely mindenkiben ott tombol, aki aggódik ezért az országért. Az, hogy Blanka ezeknek az érzelmeknek nem gátat, hanem szabad utat biztosított, azért dicséret illeti. A fiatalok ugyanis, attól, mert szeretik ezt az országot, élhetetlennek tartják. Számos oka van, főleg az, hogy a XXI. századi szocializáció nem versenyképes azzal a maradi stílussal, ami itthon a fejekben uralkodik. Itthon ugyanis, aki intelligens és megteheti, az ellép külföldre. Miért maradna, amikor itthon egy kezdő tanár kevesebbet keres, mint egy pizzafutár, ahogy az előző cikkemben leírtam? Miért baj az, hogyha a saját éveit úgy szeretné leélni, hogy közben a gyermekeinek is megtakarít, és rendes fizetést kap a munkájáért, és hasznosíthatja a tudást, amit saját munkával tanult meg? A magyar társadalom ezt nem érti, és emiatt a vesztébe rohan. És nem csak Nagy Blanka az egyetlen, aki így gondolja, hanem a sok száz fiatal aki készül gőzerővel arra, hogy itt hagyja a süllyedő hajót, és megtalálja a saját boldogulását, ha már itthon erre nincs lehetősége.

És ezek után indul meg a lassú támadás: 

- először a saját gimnáziuma határolódott el nyilvánosan a retorikai stílusától. Ami nagy hiba volt, hiszen magánbeszélgetésben is közölhették volna vele. Nem feladata ugyanis fiatal felnőttként, hogy ne hibázzon. A hiba ugyanis, emberi tulajdonság. Ehelyett a nyilvános elhatárolódás helyett elég lett volna annyi, hogy büszkék vagyunk arra, hogy az iskolánkba járó fiatalok saját véleménnyel rendelkeznek, amit vállalnak is, azonban ezzel az intézménynek nem feltétlenül kell egyet értenie. Ehelyett, jött egy apró támadás. Szerencsére az iskola gondolkodott, és utólag levette a postot.

Kedden pedig Bayer Zsolt, az ország uszítója, a helyi dantanasa-kórságban szenvedő képződménye nevezte prolinak, nyomorultnak és baromnak nyilvánosan a diáklányt. Bayer, akinek az uszítását a kormány is támogatja (Kereszttel, basszameg, államit kapott, mint Polgár Judit, és a két ember más galaxisból származik) úgy érezte, hogy itt az ideje a hatalmát és a befolyását megvillogtatnia, és nevelő célzattal a diáklánynak rongyolni. Amit tett, az nem más, mint egy undorító patkányság, hogy úgy támad meg valakit, aki alapból nem rendelkezik azzal a nyilvánossággal, amivel vissza tudna vágni. Ez a legsunyibb dolgok egyike. 

Ezután jött a fake-news média, a lokál-origo tengely, akik szintén névtelen cikkekkel kezdték meg a lány gyalázását, és újra a porondra rángatják, kitalált, vélt vagy valós (inkább az előbbi) hírekkel kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy valaki a kormánypártnál (mert ugye a média kézivezérléssel működik) utasítást adott arra, hogy megtámadjanak egy 18 éves lányt annak a véleménye miatt. Ha most a dolgok mögé nézzük, akkor azt látjuk, hogy a média betámadott egy közel gyermeket, mert olyat mondott, ami nem illik bele a kormány sorvezetőjében. Bárkit, aki ellentétes véleménnyel van, mint ők, az szembetalálhatja magát egy ilyen támadással, vagy ellehetetlenítéssel. Bárki, aki nem áll a kormánnyal egy oldalon, az veszélyben lehet, hiszen sok embernek a megélhetése is veszélybe kerülhet egy ilyen támadás során.

Ez a magyar demokrácia legfeketébb korszakára emlékeztet, hogy a pártból valaki leszól, és azzal tönkretehet egy emberi életet. A magát függetlennek mondó médiák pedig óramű-pontossággal reagálnak, tökéletesen lehozzák a kiadott cikkeket, természetesen névtelenül, hogy minél uszítóbbnak tűnjön. És ez az, amit ha nem vesz észre a társadalom, akkor Magyarország olyan állammá alakul majd, amely 45 és 56 között volt, azzal a különbséggel, hogy lelkesen fogjuk ezt támogatni. 

Nagy Blanka, Tőled pedig ismeretlenül elnézést kérek azért, amit itthon át kell élned ezekben a napokban. Abban a Magyarországban, amelyben hiszek, abban nem történhet meg az, ami veled történt. Kívánom, hogy mindketten megtapasztalhassuk azt, amit egy sikeres, fejlődő Magyarországnak hívnak a jövőben.

A mai napon a miniszterelnök szabadságra küldte Gulyás Gergelyt, és személyesen ült be a kormányinfóra. Rengeteg érdekes kérdés  és válasz hangzott el, csemegézhetünk.

- nemzeti konzultáció: 1 millió 382 ezres visszaküldési számmal rendelkeztek. Ez egész szép szám, de tízmillió ember él az országban. Ami azt jelenti, hogy az ország választópolgárainak a felét nem tudta megszólítani. Ez egy okból siker lehet a számára, hiszen egy szép nagy szám, de arányosítva inkább kudarcként lehet elkönyvelni.

- 30 éve szabadon emlékév: Mindenről megemlékezünk, immár egy emlékező, és nem egy előrelépő országnak fogunk tűnni. Amúgy meg, az utolsó szovjet katona '91-ben hagyta el az országot, de ugye az Trianon 100 lesz, tehát egyszerre nem lehet mindenre programot találni.

- Civilizációs harc: A miniszterelnök szerint két civilizáció áll szemben, egyik bevándorláspárti- másik meg bevándorlásellenes. Ez alapvetően populista duma, ilyen nincs, nem tudunk megkülönböztetni "bevándorláspárti" és "bevándorlásellenes" civilizációt. Ha vallásilag lebontjuk, ahogy Ő is tette, akkor sem értelmezhető, mert Málta, a lovagrend hazája nem fogad be menekültet, míg a Pápa, a katolikus egyház feje pedig a befogadásukra szólít fel. Úgyhogy a civilizációs értelmezése nem több, mint populista kreálmány, tudományos alapok nélkül.

-  Brazil példa. No comment. A brazil miniszterelnök valószínűleg Chavezhez mérhető veszélyt jelent a kontinensre. Populista, ráadásul a "világ tüdején" ül, és támogatja a fakitermelést. Neki "Brazília az első, és isten mindenek fölött", az azt jelenti, hogy nem érdekli a világ helyzete, és paradox elképzeléseit vallásilag akarja legitimálni. Ez semmiben sem különbözik a szélsőséges muszlimok Allah Akbar-felfogásától, körülbelül ugyanaz a szint. Azzal a különbséggel, hogy egy jemeni szélsőséges nincs egy súlycsoportban a brazil elnökkel. Az külön szomorú, hogy országunk miniszterelnöke ezt a felelőtlenséget tekinti követendő példának. A hazaszeretet ugyanis nem lenne bűn, de aki a hazáját szereti, az nem jelenti azt, hogy mások érdekein átnéz.

-   Túlóratörvény: A miniszterelnök szerint törvényi lehetőség lesz a több túlóra, és ez jó. Ez valóban jgy jó lenne, de hiányoznak belőle a fékek, amik problémássá teszik az egészet. Bár a kormány a fék szót nem igazán ismeri, ezért ezt be lehet tudni ennek. A szakszervezetek fogatlanok, nincs az az erejük, ami például Franciaországban. Ennek a felismerésnek a hiánya teszi az egész helyzetet még veszélyesebbé.

- Ellenzék: Szerinte az ellenzék a saját sírját ássa. Szerintem meg már rég megásta, innentől csak felfelé mehetnek. Viktor nem tiszteli az ellenzéket, szükséges rossznak tartja. Az ellenzék feladata lenne, hogy számon kérje a kormányt, és szavatolja a lakosság teljességének az érdekérvényesítését. Ez ma itthon nem adott.

- Média: Szerinte a jobboldali médiaholding non-profit. Ez úgy nézve igaz, hogy a jobboldali médiaholding bevétele és kiadása megegyezik. A gond, amit nem ismer el, hogy a jobboldali lapok erejét a kormányzati hirdetésekkel biztosítja, és a laptulajdonosok a haveri köréhez tartoznak. Ez pedig nem más, mint a haverok kitömése pénzzel, tehát kormányzati korrupció.

- CEU: Azt mondja, hogy a CEU itthon folytat csak képzéseket. Azt azóta se fejtette ki, hogy ezzel mi a baj. Valójában tudható, hogy Soros, de ezt nem mondja ki, egocentrikus érdekből inkább beszántja az egyetemet. Valószínűleg hálásan köszönik a mai fiatalok.

- Alkotmányozás: Felülvizsgálat alatt van, ami számomra elég érdekes. Mivel a mostanit is Ők írták, ergó ők alakítják a játékszabályokat. Ha valami miatt nekik nem megfelelő (más nem tudja módosítani), akkor annak elsősorban pártpolitikai érdekei vannak, mert ha országérdek lenne, már rég módosították volna.

- "Kormány legnagyobb szövetségese a valóság" - Hú, ez elég erős. Európa egységesen az erős, ha sikerül közösen fellépni, míg a miniszterelnök a nemzetállami téglákra való bontás híve. Ezzel sokmindent el kellett, hogy mondjak...

Ezen felül még számtalan dolog elhangzott, a kétórás közvetítés végignézhető. Mindenesetre az látható volt, hogy a kormányfő kikerülte a provokatív kérdéseket (Lőrinc barát), valamint számtalanszor elhatárolta magát a gazdasági élet szereplőitől szóban, és az ajándékokról annyit szólt, hogy a mentelmi bizottság nem talált benne kivetnivalót. Azt hozzá kell tenni, hogy a bizottságban jelenleg 3 kormánypárti szavazat van a hatból, tehát mindenképpen meg tudja akadályozni az elfogadását bármilyen elítélő nyilatkozatnak.