Hazánk államformája bár hivatalosan demokrácia, azonban egyre kevesebb jel utal arra, hogy ezt a mindenkori hatalom tudomásul veszi. Kicsit az az ember érzése, hogy ebből a fogalomból úgy próbál csúfot űzni, ahogy csak tud.

Viszonylag ritkán szoktam külpolitikában megnyilvánulni, ennek leginkább az az oka, hogy nem élek egyszerre százvalahány országban, hogy értsem a pro és kontra érveket. Viszont a ritka kivételek azok a pillanatok, amikor ezeknek a dolgoknak magyar vonatkozása van. Most pedig újabb illusztris társaságba kerültünk bele, mégha ezt nem is mi találtuk ki. 

Tegnap délután/este egy roppant érdekes tényfeltáró riportot lehetett olvasni a Direkt36-on, mégpedig a budapesti Főpolgármesteri Hivatal első évéről. Ebben elhangzott pár olyan állítás, amire már régen rámutattam, hogy bizony, ezek látszódnak a valóságban, és ezekért bizony a választók keményen fognak büntetni. Spoiler: Nem a főpolgármestert.

Néha ellehet kapni megválasztottaktól olyan nyilatkozatot,hogy gyakorlatilag vissza kell olvasnod,hogy komolyan jl értetted-e az egészet. És valóban, miután rájössz arra, hogy továbbra is jól tudsz olvasni és a felfogásoddal sincsen semmi baj. Szó szerint: Itt kell élned, hogy el tudd hinni!

1956 november 4-én egy külső erő által hozott ellentétes véleménynek köszönhetően elbukott a forradalom, hazánkra pedig olyan akaratot kényszerítettek rá, amely kényszerpályára tette az országot. Akkor az ellenállást "ellenforradalomnak" nevezték, ma pedig nemzeti ünnep. Kicsiben ugyan ez játszódik le, mégpedig ma is!

Az elmúlt egy hónapban derült ki, hogy a BKK automaták baltaarccal levonnak 900 forintot az óvatlan járókelőtől, aki jegyet vesz a reptéri buszra. Miután a turisták igen szívesen kihasználták ezt a helyzetet, akaratlanul is elő kellett fordulnia, hogy néhányan nem tudatosítják, hogy a COVID ezt a járatot is parkolópályára tette.

Kicsit rendhagyó posztnak szánom a mait, ugyanis nem a mai kor viszonyairól, hanem a múltról szeretnék írni pár sort. Ez ma már történelem, de valaha ez is a mindennapok része volt, úgyhogy nem szabad elfelejtkezni róla, sőt, talán már lehet egy kicsit tárgyilagosabban is beszélni az akkori dolgokról.

Mint az köztudott, a szabadságharc elbukott, és a végén a magyar hadsereg tábornokai az aradi tömlöcben végezték. Kevesen tudják, hogy magyar tábornokok nem csak a magyar seregben harcoltak. Erről és még ehhez kapcsolódó érdekességekről szól a mai bejegyzés.

Kijött az első jogállamisági jelentés, amiben érdekes dolgokat írnak hazánkról, ráadásul úgy, hogy az egyáltalán nem tetszik az ország vezetőségének. De vajon hol az igazság, itt, ott, vagy esetleg félúton?

Az elmúlt időszak nagy visszhangot kapott akciója volt, hogy Dúró Dóra, a Mi Hazánk alelnöke fogta magát, és iratmegsemmisítőbe küldött egy általa nem megfelelőnek tartott könyvet. Az ellenző és a támogató oldalban ugyanaz a közös. Mind a kettő háborog, de miért?

Lassan, ahogy közeledünk 2022 felé, egyre inkább kezdik kimutatni az ellenzéki pártok, hogy mégis hogy szeretnék elképzelni ezt a nagy együttműködést. A Momentum már jelezte, hogy milyen gondolatai vannak, és most Ungár Péter is kijött, hogy mit gondol az LMP a jövőről.