Gyöngyöspata ügyében olyan mértékű hülyeségáradat zajlik, hogy azt gyakorlatilag nagyon nehéz komolyan venni. A kormányunk, ami gyakran hangoztatja, hogy ők a magyar emberek akaratát képviselik, viszont éppen akkora kavarást hajt végre az amúgy is ezer sebből vérző közéleten, hogy ilyet tényleg régen láttunk.

Úgy tűnik, hogy a nemzetközi politikai téren nem minden alakul úgy  a hazai kormánypárt szeretné. Ehhez persze szükséges volt egy kicsi kockáztatásra is tőlük, ami nem jött be. 

Ugyanis, január elsejétől az EU soros (kisbetűvel) elnöki tisztségét Horvátország tölti be, ahol volt egy államfő-választás. A horvát választópolgárok megbuktatták az amúgy jobboldali államfőt, az ország első női elnökét, Kolinda Grabar-Kitarovićot, és helyette a baloldal jelöltjét, Zoran Milanovićot választották meg. Ugyan, maga Milanović a horvátországi magyarságnak nem biztos, hogy a legjobb eredmény (és ez is baj!), viszont egyértelmű, hogy a magyar kormány sokkal nagyobbat bukott vele.

Az EU belső politikáját alakító, úgynevezett Tanácsban ugyanis az országok állam és kormányfői vehetnek részt, és ugye, és eddig a horvátok egyhangúan konzervatívok voltak, most már ez sem lesz így. És ez fontos érvágás a kormánypártnak, akinek látványosan fogynak a szövetségesei.

Ezen nem segít Hidvéghi Balázs sem, aki a hazai hazugságkommunikáció fő arcaként most megpróbálja ugyanezt eladni európai szinten. Nos, ma volt egy szavazás,a  hetes cikkelyről, amely arról szólt, hogy folytatódjon-e a Fidesz elszámoltatása. Hidvéghi remekül előadta, hogy kemény és konstruktív viták zajlottak az Európai Néppárton belül, és a francia-német-olasz tagok egyértelműen kiálltak a magyar álláspont szerint. Nos, mint a számok mutatják, Hidvéghi kolléga vagy nem tud angolul, vagy nem volt ott az ülésen, vagy hazudott, ahogy itthon is szerette ezt a műfajt. Inkább az utóbbira tippelek.

A jogállamiság helyzete romlott Lengyelországban és Magyarországon. Az Európai Parlament sajtóközleménye január 16.án, a szavazás után. Fotó: europarl.europa.eu

A szavazás, amin Hidvéghi szerint enyhe többség várható a Fidesz vezette kormány elleni szavazásnál, az természetesen óriási többség lett, igazán kormánypárti hangsúlyban, kétharmados vereséget szenvedett  kormánypárt. Ez azt jelenti, hogy a Hidvéghi szerint hazánk mellett kiálló képviselők valójában nem léteznek, különben nem lett volna ilyen végeredmény. Még szoknia kell Balázsunknak, hogy a matematika kemény dolog, és az unortodoxia csak itthon működik, demokráciákban nem nagyon.

A megszavazott javaslat egyik módosító indítványa szerint az EU-s támogatások kifizetését jogállamisági keretekhez kellene kötni. Ez ugye, nagyon zavarja a hazai kormánypártot, pedig igazából nem kellene. Ugyanis, a saját állításaik szerint hazánkban jogállam van. Amennyiben ez tényleg így lenne, akkor nem lenne okuk arra, hogy ne támogassák ezt az előterjesztést. Ennek ellenére foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy ez véletlenül se legyen bevezetve. Nehéz dolgok ezek.

A másik dolog, amiben a kormánypárt szövetségeseket veszít, az maga a Néppárt. Valószínűleg egyre több képviselőnek van elege abból a támadássorozatból, amit a hazai kormánypárti politikusoktól kapnak. Legutoljára Novák Katalin, az előretolt "díszhölgy" közölte, hogy nem kérünk a Néppárt kioktató stílusából. Tehát, nem kérünk abból, amit amúgy mi is mondunk, hiszen a Néppárt tagjai vagyunk. Ez elég furcsa skizofrén mondat, ráadásul sokan nem bocsájtják meg a Fidesznek, hogy a saját pártcsaládjának csúcsjelöltjét megpuccsolta a nemzetközi színtéren. Bár tudjuk, hogy "A Fidesz dönt a sorsáról", de ezek után bizonyosra vehető, hogy elválik a Néppárt és a Fidesz útja. Irány lehet a PiS-vezette ECR frakciója, amitől csak azért nincs jobbra frakció, mert nincs fasiszta frakció az EP-ben. Remek kilátások.

Úgy vélem, hogy az "öregedő" Viktort túl sok baleset éri, és a régi, csalhatatlan érzékei cserben hagyják.

Őt kritizálták már a belső emberek, mint Lázár, Stumpf és Navracsics, és most hozzá jött Matolcsy is, amikoris kijelentette, hogy a kormány lakáspolitikája katasztrofális. Ebben egyet tudok érteni vele. Ráadásul most jönnek a választókerületi lefejezések, a büntetések azért, mert elvesztettek kulcspozíciókat az önkormányzati választásokon. Közben Mengyi börtönbe vonult, és Simonka is bíróság elé állt, ahol bár ő tagad, de rajta kívül már a legtöbben elismerték bűnösségüket.

Kérdés, hogy van-e a Fideszben olyan réteg, akit elő lehet rántani a második vonalból, és vállalhatóan felépíteni ezek helyére. Ez még a jövő zenéje

Múlt héten jelent meg egy nyilatkozat arról, hogy mi lett a gyöngyöspatai per eredménye. Ugye, másodfokon is bebizonyosodott, hogy bizony, ott szándékos etnikai szegregáció történt, ami miatt az államnak és az őt képviselőknek, és mindenkinek, aki ehhez hozzájárult, bizony kártérítést kell fizetnie. Ezzel idáig semmi baj nincs, általában, ha az állam hibázik, akkor fizetni is szokott, mint a katonatiszt.

De.....

Először megjelent egy Horváth László nevű illető. Nos, ha nem hallottál róla, akkor nem lehetsz nagyon szegény az életben, Horváth úr ugyanis a Fidesz helyi képviselője a Parlamentben. Ez a Horváth úr, tökéletes nyilatkozatot adott ahhoz, hogy el lehessen helyezni őt és az egyre inkább fasizálódó pártját a politikai síkon:

Horváth úr szerint akiket diszkrimináltak azokat előnytelenül fogják 100 millió forinttal megdobni, mi több, ezek a perek csak Soros-féle pénzszerző perek.

Horváth László. Azért annyira Gyöngyös nem szereti. Fotó: olkt.hu

Az, hogy egy-egy képviselőnél látványos az, hogy mennyire el van szakadva a valóságtól, nagyjából mindennapos. 10 év hatalom ugyanis mindenkinek el tudja homályosítani a látását. De, mikor úgy gondolná az ember, hogy ez egyszerű gyöngyösi történet (ugye, mi folyik itt Gyöngyösön?), akkor jön a hoppá.

A miniszterelnök úr, aki tartott egy már alaposabban átrágott sajtótájékoztatót, akkor szóba hozta Gyöngyöspatát, ahol szerinte egy "etnikailag meghatározó közösség pénzt kap érdemi munka nélkül", és ez az ítélet igazságtalan, és ez nem maradhat így, mert nem jó.

Nos, ha megnézzük akkor a végrehajtó hatalom vezetője, a miniszterelnök, a bírói hatalmat bírálja, és közölte, hogy ez nem maradhat így. Egy, az egy dolog, hogy bírálni se bírálhatja, mert hogy köze sincs hozzá papíron, az egy dolog. De hogy ezt nyilvánosan megtehette, az nem csak egy egyszerű elszólás, hanem bizony nagyon komoly jele annak, hogy mennyire érdekli a jogállamiság. Ez egyértelműen a demokrácia útjáról való letérés, a morális valóságtól való teljes elszakadás, függetlenül attól, hogy milyen ítélet születik. Ugyanis, egy olyan országban, ahol parlamenti képviselők (véletlenül mind kormánypárti) saját kis maffiát épített ki a saját játszóterén (Mengyi-Simonka-Boldog) ott a miniszterelnöknek véleménye SE! lehet arról, hogy működik a független bíróság.

A bírósági ítéletek és a Soros-féle őrület összemosása nagyon súlyos dolgokat vetíthet előre, hiszen olyan jogi átalakításokra adhat precedens, amelyek gyakorlatilag felszámolnák mindazon elért eredményeket, amelyeket 1990- óta elért ez az ország.

Bár tudjuk, hogy őt ez nem érdekli. A Szájerné Handó Tünde működését elviselő, a bíróságok törvényi működésére nagyon magasról szaró kormányfőnek már nem derogál, hogyha a látszatra se kell adni. Apropó, Szájerné... micsoda házasság lehet, ha Szájer 20 éve Brüsszelben él? 

Röviden, a gyöngyöspatai iskolákban olyan gyakorlatot folytattak, ami amúgy sajnos egy átlagos hevesi-borsodi iskolában mindennapos. A cigányokat és a szegényeket egyszerűen kivágták a közösségből, nem engedték őket farsangon, úszáson, osztálykiránduláson részt venni, és semmit se tettek azért, hogy ez az ellentmondás megszűnjön. Szociológusok egy csoportja ezért perelt, hiszen a törvények szerint erre az államnak nincs joga, és már Kúria határozatuk is volt arról, hogy bizony, a történtek nagyon nem jogszerűek. Az ügyvédek ingyen vállalták a megbízatást, miután a hátrányos helyzetű vidéken nem igazán lett volna lehetőség arra, hogy fizessenek az ügyvédeknek. Ráadásul szakmailag bejött nekik, a Financial Times a legjobbak közé sorolta őket. Innentől kezdve pedig időarányosan jött a büntetés, ami állítólag 100 millió forintot tett ki.

Az, hogy Horváth úr telebömbölte a (lakáj)médiát azzal, hogy ezt a városi önkormányzat nem tudja kifizetni, az csak fél igazság. Horváth úr ugyanis nagyban csöndben van arról, hogy bizony, az iskola fenntartója,a tankerület, ami pedig a kormánynak van alárendelve, tehát a település maximum annyit tehet, hogy helyet biztosít az iskoláknak, ugyanis 2012 óta szépen elvették tőlük az iskola-fenntartással és üzemeltetéssel járó feladatokat. Tehát az állam az, ami bizony, állni fogja a cechet, miután nem utolsósorban az lett elmarasztalva ebben a perben. 

Horváth urat nagyon zavarja, hogy ez precedenst fog teremteni arra, hogy bizony, akkor nagy kártérítéseket kell fizetni a törvénysértések után. Arról mélyen hallgat, hogy a törvénysértés ténye bizony kevésbé zavarja, hiszen őt egyáltalán nem érdekli a saját választójának a jólléte. A rasszizmus a vérében lehet, hiszen egyből a pénzért ordít, kiemelve, hogy cigányoknak jár, és ezzel is politikai haszonszerzés a célja, semmi más. Ezek után, pedig nyugodtan lehet Horváth urat fasisztának nevezni, hiszen nála szó szerinti illiberalizmus van, vannak, akik nem egyenjogúak a társadalomban. A kártérítések mértéke még mindig elmarad az EU-n belül, és nem is várható, hogy egyhamar felzárkózunk.

Amúgy, a fellebbezés a Kúria előtt van újra, bár végrehajtható az intézkedés, mégis úgy tűnik, hogy a szociológusok nem indítanak végrehajtást addig, ameddig a Kúria nem dönt véglegesen az ügyben. Tehát miután a Kúria nem szokott sietni, ezért arra sem lehet számítani, hogy holnap fizetni kellene.

Viszont az, hogy maga a miniszterelnök is beleállt az etnikai dolgokba, és a helyi cigányságot immár sokadjára sérti meg, ezzel olyan szintre sikerült süllyednie, amelyen a két háború közötti politikusok voltak, amikor olyanokról szónokoltak, hogy a magyarság érdekében áldozatokat kel hoznia a cigányságnak. Az akkori politikusok sorsát ismerjük, és bízzunk benne, hogy a maiaknak is hasonlóakban lesz részük.

Alapvetően nem érdekelt a legutóbbi kormányinfó, és ezen az sem tudott változtatni, hogy maga a miniszterelnök tartotta. Ugyanis Gulyás Gergelyt is egy kétszínű alaknak tartom, aki a saját politikai túlélése érdekében dolgozik, és nem azért, hogy bármiben is előretolja az ország szerepét. És most, a helyébe lépve a miniszterelnök is pont ugyanezt tolta le.

Már az egy dolog, hogy azért rendesen szűrték a bejutottakat, de a 24.hu-t például olyan indokkal tiltották ki, ami még az Origonak se jött össze a bíróságon. De legalább lehetett végre média is a sajtótájékoztatón, nemcsak a magát annak csúfoló, inkább főállású nyalógépekből álló "szerkesztőség" hallgathatta az igét.

Természetesen nem maradhatott ki, hogy nőtt a migrációs nyomás, sőt, előre jósolható, hogy a csúcson 2022-ben lesz. A forrás természetesen a török barát, Erdogan, aki a saját népének nagy részét vágja börtönbe, a kurdjaival pedig felmossa a padlót. Dehát azért vannak a jóbarátok, nem igaz?

Ugyanúgy kiderült az is, hogy a bérek növekedtek 2010 óta. Ami egyrészt remek hír, de arról egy szó se esett, hogy bizony, az árak is. És ugye, a legelmaradottabbak bérek továbbra se fogják emelni, tehát az hogy a szociális szféra számíthat-e emelésre, arról persze egy szó se esett. Az pedig csak egy olcsó populista fogás hogy a minimálbér 120%-ot nőtt. Tényleg? A bruttó, baszki. Ami azt jelenti, hogy ma az bruttó 180 ezer forintra nőtt. Bezzeg ha egy 500ezres fizetés 700ezerre nőtt, az mindjárt nagyobb értéknövekedés, de csak 40%-os. Úgyhogy, varázsolni azt tud a miniszterelnök úr, meg szépeket mondani, de valójában jobban tette volna, ha meg se szólal.

Elértük a foglalkoztatási csúcsunkat, hála a közmunkának, és annak, hogy a munkaerő nagy része külföldre vándorolt, ezzel pedig a munkanélküliség is csökkent itthon. Micsoda eredmény, ugye? Azért arra sem ártott volna figyelni, hogy a szomszédos országok között is erősen sereghajtóvá válni, és már csak Románia van mögöttünk. A horvátok, akik jóval később lettek EU-tagok, már megelőztek minket. Tehát a horvátok lehet hogy jobban használták ki a támogatásokat? Vagy csak kevésbé lopták el? Végülis Mészáros Lőrinc biztos, hogy nem horvát mágnás, na.

Ahol bejelentett emelést, az az egészségügy. Erre is azért van szükség, mert már a nyugdíjasok is nyugatra járnak időst ápolni, és idióta lenne az, aki itt marad. Viszont ápolónők nélkül összeomlana az ellátás, ezért oda ígért némi emelést, amit aztán, ahogy ismerjük, úgyse tart be. Bejelentette a felújításokat, ami majd úgy fog megvalósulni, hogy a közel álló vállalkozók minél több pénzt tudjanak zsebre tenni. Ide tényleg ráférne a felújítás, de látható, hogy a Lánchídra se ad pénzt a kormány, úgyhogy ez is inkább politikai nyerészkedés, mint hatalmas bejelentés.

A klímadolgokat meglovagolva megtudtuk, hogy jobban állunk a németeknél. Na, akkor a miniszterelnök úr biztos autókázott egyet manapság a régi 3-ason, ami mellett a terület takarítása biztos, hogy egy-két évbe beletelne, desajnos általánosságba is elmondható, hogy hazánk egy igazán szemetes ország. Aki ebben kételkedik, csak nézzen rá a Kiskörei Erőműnél felhalmozódó szeméthegyre, és akkor lesz valami sejtése, hogy mi a valóság.

Emellett további populista őrültségekkel traktálta a közönséget, ami miatt komolyan el kell gondolkodni rajta, hogy egyáltalán tényleg képben van-e a valósággal:

- A Zöldek valójában szocialisták. Nagyon megdöbbentene, ha ez igaz lenne. A zöldpolitika alapjai nem a marxizmusból indul ki, ami a szocialista-kommunista rendszer alapja. Bár ezt, egykori KISZ-esként Viktor is tudja. Ha nem, akkor csak gyenge képességű volt az egyetemen.

- A zöldítés alap dolog, de közben a lignit nemzeti vagyon. Oké, a napfény meg nem az. Köszi főnök, mindent értünk!

- A Néppárt változása miatt érdekek maradnak képviseletlenül. Nos, ez kb olyan lenne, mintha most valójában olyan Gyurcsány kormány lenne hatalmon, aki a fideszesek támogatásával van pozícióban. Na bumm, maximum elfelejtettek ránk szavazni. Ennek ellenére Európán belül egy dinamikus politikai mozgás tapasztalható, aminek vannak (és lesznek is) nyertesei és vesztesei.

- Gratulál Boris Johnsonnak. Ennyi erővel gratulálhatna Gavrilo Principnek is. Ugyanis Boris Johnson munkássága olyat hoz Nagy-Britanniának, amit a Blitz hozott legutóljára, annyi különbséggel hogy most nem dőlnek le épületek, de nincsenek is olyan szövetségesei az országának, akik támogatnák a jövőben úgy, ahogy a háború alatti országnak volt. Gazdaságilag viszont orbitális pofon lesz ez a briteknek,úgyhogy, ezért gratulálni Johnsonnak, hogy populista módon szétverte az országának a közösségi tagságát, hát, jellemre vall, de biztos, hogy egy pokolra való jellemének. 

- Szerinte az euró bevezetése katasztrófával járna. Kár, igen, hiszen akkor nem lehetne leértékelgetni a pénzt (és így, mondjuk megvenni a nyugdíjasok szavazatát, hiszen nem lenne rá forrás), és amúgy se lehetne a jegybankot zsebpénztárnak kezelni. És ez, ahogy a miniszterelnök mondja, katasztrofális következménye lenne, de nem az országnak, hanem a miniszterelnök gazdagodó haverjainak, ahogy az EU ügyészség bevezetése is.

Úgyhogy, fantasztikus volt megtudni, hogy milyen a kilátás a csúcsról, és hogy mennyire lehet elrugaszkodni a valóságtól laza tíz év kormányzás után. Elárulom hogy el lehet, mégpedig nagyon, és ez csak egy látlelet arról, hogy miért tartunk ott, ahol tartunk. Őrület, hogy egy ilyennel ki lehet állni, és hogy van, aki ezeket elhiszi. Ez azért lehet, mert tudatosan van leépítve az oktatásunk, és fontos, hogy a szakmunkásképzés legyen előtérben, hiszen gondolkodni ebben az országban lassan bűn. Az egyetemi ponthatárok úgy vannak meghúzva, hogy csak számok alapján lehessen bekerülni (apropó, mint a tervgazdaságban, dehát Viktor a legnagyobb kommunista ezek szerint) A nőket csak verjék nyugodtan, mert nem csatlakozunk a védelmükre szóló egyezményhez, mer az sérti a szuverenitásunk. Igen, a Nemzetközi Beruházási Bank meg nem, bár az csak egy ruszki bank, de ez ne zavarjon semmit. 

Ma az van, hogy ha gondolkodsz, akkor miniszterelnöki szinten vagy arcon röhögve. Az ország pedig iszonyú versenyhátrányt szenved el, elég csak a csehekre vagy az észtekre kinézni, de semmi baj, legalább van egy fasza pozíciónk a diktátorok gyűlésén, a Türk Tanácsban.

Ugyan ritkán szoktam foglalkozni külpolitikával, de volt már rá példa, és ezúttal újabb kivételt teszek, mégpedig azért, mert sok embert érdekelhet az USA-Irán viszonyában bekövetkezett hirtelen pengeváltás.

Kérdezték páran, hogy szerintem mi fog történni, és hova fog eszkalálódni a dolog?

Ugye, ahhoz hogy tisztán lássunk, gyorsan nézzünk körül a területen:

- Adott Irán, ami ugye, egy teokrácia (azaz vallási irányítású állam), és a mindenkori feje az ajatollah, akit nagyjából úgy fordíthatunk le, mint a síita főpap. Az iszlám irányzaton belül két fő ág van, a síita és a szunnita, utóbbiak jóval többen vannak, viszont itt azért több tízmilliós tömegekről beszélünk. A két fő ág közötti törésvonalak léteznek, és egymás ellen is komoly érdekharcokat folytatnak. Érdekességképp, hogy az Al-Kaida, és az Iszlám Állam például szunnita vallási fanatikusok voltak, Irán pedig a legnagyobb síita ország.

Emiatt, az alapvetően konzervatív ajatollah, aki az Iszlám Forradalommal (1979) jutott hatalomra, jókora Amerika-ellenességet képviselve (az USA előtte támogatta a Sah rendszerét, ami eléggé diktatórikus volt) folyamatosan fenntartja ezt a hangulatot, de közben nincs baráti viszonya olyan országokkal sem, akik az USA szövetségesei (Szaúd-Arábia, vagy az Arab-államok simán ide vehetők, miután Iránt nem arabok, hanem perzsák lakják, úgyhogy itt nemzetiségi ellentétek is vannak).

Emellett persze Izraelt ők sem ismerik el, így a harmadik játékossal sem baráti a viszonyuk. Viszont, Irán a térség egyik legerősebb katonai állama, és ha tetszik, ha nem, a nagy területe és a lakossága miatt egy vele vívandó háború bármely állam számára eléggé költséges lenne, és kétséges, hogy a katonai győzelmen kívül bármit el lehetne velük érni. De, és ez újra fontos, Irán a világ legnagyobb földgáz exportőre, és emellett valószínűleg még elég sok, ki nem aknázott olajvagyonon is csücsül.

Az ország szeretne atomerőművet üzemeltetni, de ez ugye, a technológiai és hadászati következmények miatt óriási ellenállásba ütközik, tekintve, hogy egy arab állam sem rendelkezik atomfegyverrel. Irán ugyanis olyan eszközökkel dúsítja az uránt, amelyeket némi finomhangolással hadi célú uránt is elő tudna állítani. Innen már egyenes az út az atomig (mégha hosszú is), és ez beláthatatlan dominó-effektust indíthatna el a térségben. Ezért, minden valamire való gazdasági szereplő törekszik arra, hogy Iránt könnyűvizes reaktorok építésére ösztönözze, hiszen azzal valóban nem tudna fegyvert fejleszteni. Ez volt az atom-alku lényege, hogy megkapott minden támogatást addig, ameddig a centrifugái (ez dúsítja az uránt) megfelelő mennyiségben voltak csak, és nem szaporodtak meg. 

Láthatjuk, hogy nincs nagy népszerűségük Iránban. Fotó: AFP

Az sem elhanyagolható, hogy Iránnak már a rendelkezésére áll a ballisztikus rakéta (ezzel lőtte reggel a bázisokat is), miután jó viszonyt ápolnak Észak-Koreával, ahová rengeteg tudományos anyagot importáltak, és cserébe értékes eredményekhez is jutottak.

- A másik, hogy Irán szomszédságában van Irak és Szíria, ami ugye, bukott államnak minősül. Ez kb annyit jelent, hogy az állam nem rendelkezik szuverenitással a saját területe fölött, hiszen mind a két államban a kurdok (akik éppen most jó fiúk, de akkor is) nagy területet tartanak az ellenőrzésük alatt. Irak ráadásul síita többségű (kb 60%), ami szintén óriási kitettséget jelent Iránnak, hiszen a politikai elitjük ott tanult, és valószínűleg onnan is kapja az irányításokat. 

Nagyon nehezen védelmezhető az amerikai akció, ha azt nézzük, hogy ehhez megkapták-e az iraki hatóságok engedélyét (nem hiszem), viszont az iráni csapás egyenértékű volt az amerikaival, nem volt túlzó, és a károk és az áldozatok számának nem eltúlzása mind a két részről azt feltételezi, hogy itt meg fog állni a dolog. 

Ki volt Szulejmáni? 

Rengeteget lehet róla olvasni a neten, ezért nem akarok belemenni konkrét életrajzi adatokba. Iránban ő volt a szürke eminenciás, a katonai lángelme, aki elintézte, hogy Irán a befolyásának növekedésével stabil szövetségeseket tudjon kiépíteni a közel-keleti szinten. Ilyen volt Libanon, ahol gyakorlatilag egyedül fegyverezte fel a Hezbollahot Izrael ellen (ma a Hezbollah a parlamentben van Libanonban). Ugyanúgy az ő érdeme, hogy Szíriában Irán beavatkozott, az amúgy szintén kisebbségi (alavita) Aszad megmentése érdekében, hiszen az iráni támogatás a kormánynak az oroszhoz hasonlóan nélkülözhetetlen volt a kritikus időben. Ott lehetett a keze a Bahreinben történt zavargásokban is, de biztos, hogy abban is szerepet játszott, hogy Irán segítse ki az amúgy szunitta Katart az ősi ellenséggel, Szaúd-Arábiával való vitája során (Katar blokád alatt volt a szaúdiak által, de Irán kisegítette a tenger felől, így Katar életben maradt).

Úgyhogy, egy igazán ellenszenves politikát folytatott az USA szemszögéből, ezért se lehet azt mondani, hogy a halála nem volt az USA érdeke, azonban az is nagyon meredek, ahogy ez bekövetkezett.

Hogy tudna tovább eszkalálódni a konfliktus?

Ugye, a szankciók évek óta sújtják Iránt, és nem lehet kijelenteni, hogy ezek tényleges eredményt érnek el. Biztos, hogy fájnak nekik, sőt, nagyon is, azonban az is látszik, hogy a társadalom megtanult ezekkel együtt élni, és az elégedetlenségnek nincs akkora mértéke, hogy a politikai rendszer megrendüljön. Az USA-nak igazából nem fáj az, hogy Irán  megbombázza az Erbílben található bázist, maximum a katonáknak. Az viszont az USA-nak is fájna, ha az iráni haditengerészet háborús övezetet csinálna a Perzsa-öbölből, ahol a világ olajkereskedelmének az ütőere halad el, hiszen az olaj nagy részét az USA használja fel. Így, ha Irán provokálni akarna, akkor ott lőtt volna ki egy tankert, de ez láthatólag nem történt meg. Amennyiben a konfliktus nem terjed át ere a területre, addig én nem hiszem, hogy a valódi háborúnak reális esélye lenne USA és Irán között.

A héten a főpolgármester és a köztársasági elnök egymásnak szaladt kommunikációs síkon, és elég érdekes volt azt megnézni, hogy hazánk fővárosának irányításáért felelős ember, illetve az állam szimbolikus első embere miképpen vélekedik a helyzetről:

Nagyon vicces a kommunikációt olvasni, hiszen tudjuk, mivel tudható és érezhető, hogy a 2020-as dekád legnagyobb politikai mozgatórugója bizony a zöldpolitizálás lesz. Ez egy olyan, a jelenlegi konzervatív pártoknak ideológiailag jelenleg emészthetetlen fogalom, amivel egyszerűen semmit sem tudnak kezdeni, leginkább annak örülnének, ha az egész nem létezne. De sajnos létezik, és az ehhez való hozzáállás a jövő generációjának az életére is hatással lesz, úgyhogy ügyesen kellene cselekedni.

Nos, (K)Áder János, aki hivatalosan független államfő, ő a konzervatív régióból érkezett és foglalta el azt a szimbolikus pozíciót, ahol sok minden mást nem csinál, minthogy kiszolgálja a kormánypártokat, és mindent aláír, amit elé raknak. Cserébe a pozíció és a fizetés az, ami egész életére járni fog neki (már ameddig el nem veszik). De Áder egy sportember, szenvedélyes horgász, aki előtt nem lenne szabad, hogy ismeretlen legyen ez a probléma. Egyszer részt vettem (de rég is volt) egy nemzetközi kiállításmegnyitón az EP-ben, ahol Ő nyitott meg egy, a tiszai ciánszennyezéssel kapcsolatos kiállítást, és megcsodálhattam az államfő angol nyelvtudását is (nem éri el az alapfokot). Viszont a kiállítás maga magyarul is olvasható volt, és remekül illusztrálta a hazai vizek értékét, és hogy milyen szerepet töltenek be a városok mindennapjaiban, a vízkészleteink utánpótlásában, stb.

Úgyhogy, a köztársasági elnök úrnak kellene, hogy legyen fogalma arról, hogy mit jelent az, hogy klímavészhelyzet, már ha az akkori szövegnek megfelelően tényleg részt vett a kiállítás szervezésében. És szerinte ez csak egy politikai retorika. Amiben nincs igaza, mert ma sajnos sokkal inkább számít az retorikának, hogy "vizsgáljuk a problémát", valamint az, hogy "megtesszük a megfelelő lépéseket".

A másik oldalról Karácsony Gergely mondta, hogy az államfő tudása hiányos, amivel lehet, hogy nem is lőtt messze. De sajnos, a Főpolgármesternek nincs annyi eszköz a kezében, hogy gyakorlatilag is tehessen valamit a klímaváltozás ellen. A pozíció, amit betölt, ugyanis csak tárgyalási lehetőséget biztosít a számára, de valójában nincs ráhatása azokra a folyamatokra, amelyek az országban zajlanak. Az ország pedig, sajnos nem csak Budapestből áll.

• Tudjuk, hogy évek óta nem épülnek szélerőművek,
  
  
• tudjuk, hogy az oroszokkal modernizáltatjuk Paksot (apropó, ők csinálták a 3-as metrókocsikat is, az első 6 felújítottat most kellett kivonni, mert megette a rozsda),
  
  
• és azt is tudjuk, hogy a jogszabályokat sem tartják be, ha a Duna hőmérsékletét kell mérni. Ez egyrészt azért szomorú, mert a Duna például nem azért teremtődött, hogy atomerőművet hűtsenek vele, másrészt pedig pont az ilyen emberi önzőség miatt tartunk ott, ahol éppen tartunk. 

A folyamatosan fejlődő elektromos ipar ugyanis rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejt magában. Egyrészt, ebből él Elon Musk, aki például fogadásból kisegítette az ausztrál gazdaságot egy villanyteleppel. Itthon is bőven lenne rá lehetőség. A napelemtechnológia évről évre egyre olcsóbb a modernebb alapanyagok miatt, azonban itthon ebben még azt látják, hogy sok pénzt ki lehet belőle venni, mégpedig úgy, hogy pályázatokat hirdetnek rá. Ahelyett, hogy az állam fizetné, fejlesztené, és az így termelt energiát pedig értékesíthetné külföldre (ha esetleg fedezné a hazai igényeket). Itthon a politikai oldalról azonban csak arra van akarat, hogy a Mátrai Erőművet újra állami kézbe tereljük.

Mátrai Erőmű. Biztos, hogy ez a legfontosabb? Fotó: Portfolio

Úgyhogy, mondhat bármit Áder, mondhat bármit Karácsony, jelenleg nagy nulla, amit Magyarország a zöldpolitikának nevezett területen produkál. Pedig ilyen vízvagyonnal, ami nekünk van, jobb lenne, ha az elsők között reagálnánk, hiszen nem sok minden maradt az országon belül, de később ez lehet a legnagyobb értékünk, amire jó lenne vigyázni.

A bejegyzés éppen december 31.én íródik. Mindenhol izzik a hangulat, a városi utcákat ellepik a bulizók, és valószínűleg ezen a napon zajlik a legtöbb házibuli. Ha az ember nézi a tévét, akkor belebotlik egy-egy jófej újévi jókívánságba, legyen az kereskedelmi, vagy politikai hirdetés.

Ez utóbbiak közül van egy hirdetés, ami az összes lakájmédián látható, a Kormány jókívánsága.

Eközben, valahol halkan zúg a tévé. A szilveszteri műsor megy, a nézője pedig egy ágyból követi a történéseket. Semmi sem töri meg az idillt, a kabaréban való nevetés az egész lakáson keresztül-kasul bejár. Nos, ez eddig elég szépen hangzik, de a leírásban szereplő illető ágyhoz kötött. Ő egyedül karácsonyozott, egyedül szilveszterezett, és úgy, ahogy eddig is, egyedül tölti a napjait. Állandó segítsége a szociális szféra gondozónője, aki naponta egyszer kiment hozzá, lemosdatta, tisztába tette, megetette, megitatta. Amellett, hogy gondoskodott róla, sajnos egyedül is kellett hagynia, hiszen számos sorstársa vár ugyan ilyen ellátásra a környéken, hiszen a társadalom ahogy növekszik, az ellátottak száma is ezzel együtt párhuzamosan bővül.

Dec 31.-én, ha szerencséje van, akkor jut ki hozzá gondozó. Ha odaér reggel 9kor, akkor 10-kor el is búcsúzik, boldog új évet kívánva. Mi történik azonban, ha a búcsú után 10 perccel jön a hasmenés? Az, hogy az ellátásra szoruló két napig a saját ágyában, mosdatlanul várja, hogy felbukkanjon újra a segítség. Amire másnap vajmi kevés esély van. Kevés a segítő, nincs, aki évekig tanuljon azért, hogy a garantált bérminimumot is csak pótlékkal érje el. Ezért, ez a szakma halálra van ítélve. Az alanyunk, aki alatt a pisi-kaki szép lassan erjed, talán kinéz oldalra, a levelei közé, ahol észreveheti a rezsiutalványhoz küldött miniszterelnöki levelet: "Hazánkat az Ön munkája segítette oda, ahol most tartunk, és ezt szeretnénk meghálálni". Óriási hálát érezhetnek ezek az emberek.

Ki fogja és meddig a kezeiket? Fotó: gondozasikozpontcsepreg.hu

A hála ugyanis, ahogy egy éve ilyenkor is, elmarad. Mert azok az emberek, akik édesanyákat és édesapákat látnak el nap mint nap, nem kapják meg azt az elismerést ezen emberek gyermekeitől, amit megérdemelnek. A gyermekeik generációja nem épít idősotthonokat, ahol közösségben lehetnének a nap huszonnégy órájában, de ugyan úgy nem fizeti meg az állam azokat a dolgozókat, akik minden észérvet félretéve ápolják, és életbentartják ezeket az embereket. Ha felemelnék a hangjukat, akkor a sztrájkot ellehetetlenítik, sőt, Soros-ügynöközik őket, ahelyett, hogy valódi segítséget nyújtanának nekik.

És közben, végigdurrannak a tűzijátékok, és lassan elcsöndesül minden, és az ágyhozkötött csak csendesen nézi a tévét. Már ami éppen megy benne.

Remélem, hogy végre nekik is boldogabb lesz az új évük!

Péntekre lett teljesen biztos, hogy a XIII. kerületben megrepedt az ellenzéki összefogás, és Kerpel-Fronius Gábor megüresedett helye nyitotta meg ezt a viszálykodást. Ugye, maga a képviselő főpolgármester-helyettesi pozíciót kapott, de ez összeférhetetlen a képviselői poszttal, ezért lemondott, és új választást kell kiírni azért az egy székért.

A kerületben polgármesteri széket a rendszerváltás óta Tóth József, az MSZP helyi erős embere adja. Tóth nem rossz polgármester, még a 2/3 alatt is stabilan nyerte el a polgármesteri tisztséget. Ebből kiindulva úgy gondolja, hogy ő ott bizonyára nagyobb szóval rendelkezik, ezért eldöntötte, hogy a megüresedett helyre neki van joga képviselőt jelölni. Nos, ebben nem értek egyet vele.

Olyannyira nem, hogy Tóth József valószínűleg az első olyan fecske volt, amely megkezdte a Magyar Szocialista Párt leradírozását  a térképről, valószínűleg véglegesen. De mire fel ezek a szavak? Mi az, amit Tóth József nem vesz figyelembe, és mi az, ami miatt óriási büntetés vár rá és a pártjára hosszútávon?

Ha az egészet pártszinten nézzük, akkor MSZP támogatottsága nem éri el az 5 százalékot. Ez várható is volt, az egykori legnagyobb baloldali párt szimbóluma lett a régi Pártház, ami kifosztva és elfeledve magasodik a János Pál Pápa téren (ex-Köztársaság tér). Az országban is körülbelül itt tartanak, a maradék népszerűségi bázisukat Budapest adja, ahol viszont nagyon keményen emészti fel a DK, tehát igazából semmilyen bázisa, semmilyen jövőképe nincs a szocialistáknak. A húzóembereik is inkább külföldön próbálkoznak, lásd Mesterházy, aki egy elég jó pozíciót fogott meg a NATO-ban, de még Botka László is kilépett az MSZP-frakcióból.

Kerpel-Fronius Gábor széke lehet az első dominó? Fotó: Mandiner

Nos, egy ilyen párt képviseletében engedi meg magának Tóth József, hogy az egész ország által lenézett MSZP nevében, ami amúgy sem érti az idők szavát, nos, Ő szabjon feltételeket, meg úgy bármi mást is másoknak. Teljesen egyértelmű, ezzel a tendenciával, hogy 2026-ban sem az MSZP, sem a DK nem lesz a parlament tagja, mert gyakorlatilag felszámolódik a rájuk szavazó réteg, viszont azzal, hogy barátságtalan lépéseket tesz egy országosan jóval fiatalabb, erősebb, és jobban szervezett párt felé, az elég nagy ostobaságról, vagy tájékozatlanságról árulkodik. Az is, hogy a párt felső vezetése nem lépett közbe, és állította meg a kamikaze-polgit.

Miért baj, hogy a Momentum ellenében ragaszkodik a helyhez?

Valóban, ez csak 1 szék. Nem sok mindent jelent, nem oszt, nem szoroz a kerületi politikában. Ez egy gesztus, mégpedig egy olyan gesztus, amit a Momentum is megtett az országosan jóval gyengébb MSZP-nek, hogy átlagon felüli reprezentáltsággal bírjanak a pozíciókban csak azért, hogy megvalósuljon az összefogás. Egyértelmű, hogy ez legközelebb nem lesz így, és ezekkel a gesztusokkal nem csak magának a Momentumnak tesz keresztbe, hanem magának is. A választók ugyanis nem igazán kultiválják, hogy valaki felülről mondja meg, hogy ki mit tehet. Az Összefogás szerint ez a hely a Momentumnak számít, és az adott szó értéke még mindig elég erős, nos, ezt az adott szót a mi Jóskánk rendesen felrúgja. 

Mi lesz a következménye?

Nem igazán megjósolható. Ha olyan lecsapódása lesz kerületen belül, amilyen országos szinten a dolognak, akkor az MSZP elveszti a helyet. Ha a helyet mégis elnyerné az MSZP-s jelölt, azzal elvesztené a becsületét. És olyan párt, amelyiknek nem lehet adni a szavára, annak nem nagyon van helye a politikai életben.

Éppen a napokban ér véget egy nagy szabású ünnepségsorozat a keleti szomszédunknál. Most van ugyanis 30 éve, hogy a Kondukátor, azaz Ceausescu elvesztette a hatalmát és a népi szervek gondoskodtak arról, hogy ezt ne is nyerhesse vissza. Ennek az eseménynek elég komoly magyar vonatkozása van, hiszen Temesváron Tőkés László református püspök ellenállásával kezdődött el az a folyamat, aminek a végén a rendszerváltás végbement az országban. Bár azóta tudjuk, hogy ez nem volt tökéletes, és ma is egy furcsa ország a szomszédunk, annyi biztos, hogy ez az esemény egy ünnepelendő emlék maradt.

Temesváron pedig ennek örömére beszédet mondott hazánk miniszterelnöke, aki szerint fel kell építenünk egy új Közép-Európát. Ez a terv nem feltétlenül a saját ötlete volt, ha végignézünk a történelmen, és bár sok mindent nagyon rosszul valósít meg a miniszterelnök, ebben éppenséggel igaza van. De miért?

Természetesen a román államfő, Klaus Iohannis (aki a nevét románosan írja, mióta államfő, de ő maga szász származású... ilyen a világ) azonnal elutasította, szerinte egy egységes európai gazdasági rendszer tagjai vagyunk, és nincs szükség önálló entitásokra. Azonban, Iohannis úr figyelmét elkerülte az a súlyos tény, hogy bár a rendszer egységes, a területek között súlyos különbségek állnak.

De mit tud Közép-Európa? 

Nos, amit nagyjából Orbán beszédéből ki lehetett emelni, az az,hogy az arra való felkészülést, hogy nyugat-európai munkavállalók érkezzenek ide, azonnal el kell kezdeni, s modernizálni kell az országunkat. Bár a kijelentés első fele kétséges, az utóbbira hatványozottan szükség van. Mégha a modernizációról alkotott véleményem ellentétes is azzal, amit OV és a csapata képvisel.

Közép Európa potenciálja egyértelmű. 1918-ig a világ 5. legnagyobb gazdaságát adta az Osztrák-Magyar Monarchia, ami bár felbomlott, de a területek közötti egymásrautaltság megmaradt, még ha az utódállamokban uralkodó politikai hangulat ennek végrehajtását lehetetlenné is tette. Ez olyan potenciál, mintha a Budapest-Bécs-Pozsony-Prága tengelynek nagyobb befolyása lenne a világra, mint jelenleg Londonnak. Ezt pedig nem kihasználni elég komoly történelmi hiba lenne, ahogy az elmúlt 100 évben tettük, azt meg is érdemeljük. De a kérdés persze, hogy hogyan tovább?

Mitteleurópa: A dolog létezik, a definíció nem egységes. Fotó: Radio Prague

Valójában fel kell ismerni azt a tényt, hogy a közép-európai országok önállóan életképtelenek, szatelitállamként éltek a hidegháború alatt, és azóta is úgy élnek, csak most az EU-n belül vannak a szegényebb rétegben, ahonnan a fejlett réteg a legkomolyabb agyelszívást hajtja végre. Kicsit úgy lehetne elképzelni ezt nagyban, ahogy az országot: Itt minden Budapest-központú, a vidék csak lohol jóval lemaradva. Nagyban nézve az EU is ilyen, ahol a keletiek bizony, csak a hátát nézik a nyugati államoknak. A csehek, magyarok teljesen ki vannak szolgáltatva a német gazdaságnak. Ez pedig, csak akkor változhat, hogyha az érintett országok szorosabban összefognak. 

Az biztos, hogy erre alkalmatlan a jelenlegi sorosozó, vérkorrupt hatalom. Egy állam és egy szervezet se nyughat ugyanis korrupciós alapokon, és természetesen nem lehet az irányításába sem beengedni olyat, aki valaha részt vett egy ilyen rendszer működtetésében. És olyan sem, aki a '90-es évek előtt volt aktív. Ez ezért nem is az ő történelmi feladatuk lesz. Az, hogy felismerjük, hogy a nyelven és a valláson kívül bizony minden összeköt minket a szlovákokkal, horvátokkal, és Iohannis úr románjaival, az első lépés lenne afelé, hogy Kelet-Közép Európa kitörjön abból az alárendelt szerepéből, amit 1918 óta játszik a globális világpolitikában. Ezt viszont egyszerre kellene felismerni, hiszen ez nem működhet csak úgy, ha mindenki részt vesz benne. Varsó, Prága, Bécs, Pozsony, Budapest, Bukarest, de Zágráb és Belgrád is idetartozik. A kérdés, hogy ezekben a városokban a hatalom mikor fog arra rádöbbenni, hogy itt bizony, össze kell fogni, és közös projektek ezreibe kellene belevágni? A példa adott, az NSZK és  Franciaország is összefogott az 50-es években, pedig eléggé kétlem hogy emögött a testvéri szeretet állt volna (lásd: két világháború egymás ellen). Inkább az érdek, amit jól kihasználva létrejött egy olyan dolog, amit ma Európai Uniónak hívnak.

Úgyhogy, közép-európai fiatalok, hajrá, csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk ezzel a lehetőséggel.

A hazai politikai élet mindig tud újat mutatni, és ennek a folyamatos szemmel követése elég érdekes párhuzamokat tud maga után vonni. Bár, tény és való, hogy kívülről ez nagyon mulatságosnak, és egyben tanulságosnak mutat (valószínűleg tananyag lesz 2080-ra, hogy hogyan ne), valójában, ha belegondolunk, akkor jelenleg egy nagyon sötét fejezete indult meg a XXI. századi magyar demokráciának.

A parlamentáris demokráciának egyszerű és érthető játékszabályai vannak. Van egy kormány, amit a parlament választ meg. A Parlament döntéseket hoz, a kormány pedig végrehajtja. Azon párt /pártok, akik nem a kormány tagjai, azok pedig ellenőrzik a hatalmat, hogy vajon az betart, illetve betartat-e minden jogszabályt. Ehhez különböző jogosítványaik vannak, amelyekkel amúgy kormánypárti, nem-kormánytagok is ugyan úgy rendelkeznek. Egy működő demokráciában az ellenzék szerepe az ellenőrzés, és ha ez elég jól sikerül, annak általában kormányváltás a vége.

Az Országház. Jövőben mennyire lesz a szerepe kiüresítve?
Fotó: Orszagalbum.hu

Nos, ez tegnapig itthon is így volt. A kormánypárt ugyanis azok után, hogy saját maga alakította át a választókerületeket úgy, hogy minél nagyobbat nyerhessen, újabb jelét adta annak, hogy a lehető legkevesebbet érdekli a demokrácia. Úgy döntött, hogy bizony, a képviselők ne ellenőrizgessenek, hiszen bár eddig se voltak hajlandóak a bekötött emberek információkat szolgáltatni a kérdésekre, de ezek után nincs lehetőség kérdezni se. Az van most, hogy az Ügyészség, a Számvevőszék elvileg független intézménye teljes kormánypárti irányítás alatt áll, kiszolgálja a hatalmát betegesen féltő elitet. Az ellenőrző képviselők, akik olyan Fideszes Donokat, mint Békés rémét, Simonkát, vagy éppen a Jászság Urát, Boldogot szorítgatják, elvesztik azokat a jogaikat, hogy közintézményekben nézzék meg, hogy tényleg be vannak-e tartva a törvények. Az ügyészség természetesen csak abban az esetben nyomoz, ha nincs kormánypárti érintettség, ellenkező esetben csak a menthetetlen ügyekben hajlandóak "vizsgálódni".

Nos, a tegnapi nap folyamán az eddig is  díszletként funkcionáló ellenzék szerepe tényleg formálissá csökkent. Nagyjából úgy képzeljük el, mintha az eddig dolgozó ellenzékre most törvényileg rászólnak, hogy Figyu, be kéne fejezni az egészet, nincs itt semmi látnivaló.

Semmi látnivaló utoljára Kádár alatt volt. Régóta látni, hogy a kommunista Magyarországon szocializálódott egykori radikálisok, akik ma Fidesz néven futnak, nem lettek sokkal többek. A logójuk egy kimosott vörös karikához hasonlít, így lettek narancssárgák, és az egykori fiatal demokraták között egy fiatal, és egy demokrata sem található. 

Az ilyen rendszerek, azon felül, hogy rendkívül kártékonyak, nagyon nehezen eltávolíthatóak. A távozásuk a jövőben alkotmányos válságba fog torkollni, és egyáltalán nem lehet azt megjósolni, hogy ez milyen körülmények között megy végbe. Tudható ugyanis, hogy az ellenzék szerepét gyakorlatilag törvényerővel degradálták le, a legelesettebbektől megvonták az ellátást, és a kulturális élet függetlenségét is felszámolják.

A 2010-2020-as évtizedet később az elvesztegetett évtizedek néven fogják tanítani, és csak magyarázkodhatunk a jövő nemzedékének, hogy ezt tényleg mi csináltuk ....