Ugye, néhány napja hangos a Coca-Cola Magyaroszág plakátjaitól a sajtó. Tény és való, hogy valószínűleg az idei év leginkább találó marketinghúzása volt (külön gratu a cég marketingeseinek!), azonban nagyon pontos helyen mutat egy elég görbe tükröt a magyar társadalomnak.

Ugyanis, az lliberális demkrácia hazájában, a liberális Coca-Cola hozzáállás egyszerűen nem foghat táptalajt. Legalábbis nem a hivatalos politikai szinten. De, ehhez a felkapottsághoz nagy segítséget kapott a XXI. század globalizáltságában eléggé korlátolt kevésbé jártas Boldog Istvántól, valamint egyéb magyar szélsőjobboldali formációktól. 

Aki nem tudná: A Coca Cola a nagy metrómegállókba olyan plakátot helyezett ki, amelyeken azonos nemű párok vannak, és közli, hogy a szeretethez mindenkinek joga van. Természetesen, nagyon helyesen, mindenkinek joga van megélni a szerelmet, ezt még itthon se nagyon tagadják, kivételt természetesen az amúgy mérhetetlen támogatással (és vagyonnal) bíró egyháznak nevezendő (de nem nagyon nevezhető) képződmények, és természetesen a korlátolt emberek.

Sajnos, ma olyan országban élünk, ahol ezeknek az embereknek az átlagosnál jóval nagyobb, túlon-túltan eltúlzott hatalom összpontosul a kezükben, és olyan, mesterségesen kreált média-hozzáféréssel rendelkeznek, hogy boldog-boldogtalan átgondolás nélkül telefröcsöghetik a mainstream sajtót azzal a szennyel, amikkel ők szimpatizálnak. 

Tehát, Boldog István közölte, hogy bojkottálja a céget, ameddig az nem vonja vissza a plakátokat. Nos, ha kicsit figyelne, akkor pontosan láthatná, hogy a plakátok a hazánkba éppen a metrókkal érkező óriási külföldi társaságot célozzák, akik pedig a héten kezdődő Sziget fesztiválra érkeztek. És igen, ők olyan országból jöttek, ahol ez a társadalmi normák része, ahol nem szoktak rajta felháborodni. De senki se várhatja Boldog Istvántól, hogy ilyen apróságokat észrevegyen. 

A külföldi sajtó, olyan lapokkal, mint a Guardian, természetesen a keresztvizet is leszedi róla, és nem felejtik el megemlíteni, hogy az illető a kormánypárt képviselője. Így viszont, a botrány egy része már össze fog mosódni a kormánypárttal is, aminek ez pont annyira hiányzik a külföldi ázsiójához, mint üveges tótnak a hanyatt esés.

A másik ilyen "nagyobb" tiltakozó, (merthogy a Mi Hazánk nevű pártszerű sejtet nem tartom tényezőnek) a Hit Gyülekezete, amelynek pont ez kellett, hogy újra bekerüljön a hírekbe. Én pontosan tudom és elismerem, hogy egyházi szervek óriási munkát végeznek bizonyos területeken, éppen ezért érthetetlen számomra, hogy miért kell beszállni egy olyan vitába, ahol ideológiailag és tényszerűen nem jöhetnek ki erkölcsileg győztesen. Miért? Talán kell a pénz? Pedig Magyarországon az egyházaknak nem kell adózniuk (különben tényleg semmijük se lenne), tehát ha forráshiány van, ott a hibás gazdálkodás kérdése is okkal felmerül. De több karaktert ők se érdemelnek ezzel kapcsolatban. 

A magyar "sajtó" egyik jeles képviselője a Pesti Srácok /nem, nem az igaziak, ez csak egy névtolvaj banda/ legutóbbi cikkében természetesen közölte emellett, hogy tolószékeseket se akarnak plakátokon látni, mert tolószékben élni nem természetes dolog. Nos, Vésey Kovács László (a cikkszerző) szerint nem kell a fiatalok fejét tömni azzal, hogy ez van, hanem hagyni kell élni a másikat. Pont az a hiba az ilyen emberekkel, hogy ők azok, akik magasból leszarják, hogy mit is érez egy mozgáskorlátozott, miközben a lehetőség adott, hogy életük egy részét tolószékben éljék le, például egy váratlan csattanás miatt. De nem, Ő és az elvbarátai elvonják a támogatást ezektől az emberektől, nem akadálymentesítenék maguktól a metrót se, és igazából mindent megtesznek azért, hogy ezek az emberek teljesen kiszoruljanak a társadalomból, és teljesen eltűnjenek a szemek elől. Nos, őket hívják modern kori fasisztáknak. Ugye, ők szívesen nevezik magukat illiberálisnak, de ennek az oka egyszerű, a liberalizmussal szemben álló fasizmus PR-értéke 1945 óta elég alacsony, ezért szükséges volt egy új nevet kitalálni neki. Nos, most ennek is csökken, de majd jön a "christian freedom", mint a következő maszlag.

A társadalom tagjainak körülbelül 10%-t tartották a melegnek a múlt század ötvenes éveiben készült becslések, és ez az arány biztos, hogy maximum felfelé kellett, hogy elmozduljon. Ezt nagyon egyszerű lefordítani: Ha van 10 ismerősöd, abból egy valszeg meleg. Tehát, amikor éppen mocskosbuzizol (és ahogy ezt teszi, kimondva-kimondatlanul Boldog István is), akkor csak matematikailag gondolj abba bele, hogy a környezetedben biztos van 2-3 ember, akibe kegyetlenül beletaposol (feltéve, ha nem vagy barlanglakó, de akkor se erőltesd, megvagy enélkül is). Úgyhogy, aki buzizik, az nem csak egyszerűen kretén, hanem sajnos fájdalmasan hülye, és olyan feszültségeket kelt, aminek ebbe a században már csak a múltbeli könyvekben lenne helye. 

Sokat lehet foglalkozni vele, ebben a kb 10 milliós országban van kb 1 millió meleg. Ez kb annyi, mint ahányan a kormánypártra szavaztak. Úgyhogy, ha azt hisszük, hogy ez alacsony számot jelent, akkor nagy tévedésben vagyunk. Ahelyett, hogy csuklóból diszkriminálnák 1 millió honfitársunkat, mi lenne, ha nem foglalkoznánk azzal, hogy ki mit csinál a hálószobában? Se mi, se Boldog István. Engem se érdekel, hogy csalta-e valaha a nejét, mert nem rám tartozik. Ahogy rá se, hogy ki kit szeret. 

Megtörtént hát, a szombati napon eljött a nagyszínpadra Orbán Viktor, aki Németh Zsolt és Tőkés László társaságában vezette fel az elkövetkező évek magyar külpolitikai vonalát. Bár, nagyon imponáló volt, ahogy a miniszterelnök úr a közönséghez szólt, sajnos a beszéd hallgatása közben az volt a gyanúm, minthogyha valaki fentről éppen megmondta volna, hogy most mi is van valójában, és mi is fog következni. Mint egy úr az audienciáján a kedves alattvalóknak, hogy na ez meg ez a helyzet. Amikor valamikor Kertész Ákos ezt a hozzáállást amúgy az okozza, hogy a "magyarok genetikusan alattvalók", akkor az írót a kijelentése miatt darabokra szedték. Nos, a Főnök, egyáltalán nem szedte darabokra, hanem kipróbálta, hogy igaza van-e Kertésznek, és valóban áhítattal hallgatják-e végig. Nos, a válasz igen, ez történt.

Ha más nem is, azt ki lehet jelenteni, hogy Orbán Viktor a magyar politika Szabó Pétere. Mert mond ő sok minden dolgot, amit szeretne igaznak hinni, sőt, egy csomó olyat, amiben hisz is. Azonban, ahogy sem Szabó, sem Ő nem gondolkodik abban az irányba egy pillanatig sem, hogy mi lenne akkor, ha kiderülne, hogyha esetleg amit éppen mondanak, az nagy marhaság.

Mégpedig, egy ilyen beszédet lehetett végighallgatni. Orbán Viktor kitért fontos Európai mérföldkövekre, mint például az 1990-es rendszerváltás, és annak hibái, valamint a jelenkori Európa legnagyobb problémái. Államelméleti problémákat hozott fel a miniszterelnök, hogy mi különbözteti meg az illiberálist a liberálistól,és hogy ez azért van, mert a liberálisok el akarják pusztítani Európát. Nos, kicsit a hegemón stabilitás elméletével ugrott föl számomra egy párhuzam, amelyben a hegemónt akarja a kisebb elit szétzúzni. Ez pedig, jelen pillanatban globális szinten úgy néz ki, hogy az illiberalizmus a kisebbség, és nem ő tartozik  a hegemónok közé.

Másik, ami borzasztó volt, az pedig a vallással való döntésigazolás. Réges régen be kellett volna tiltani az istenre való hivatkozást minden politikai döntésnél, ehelyett most a magyar kormány a döntéseit a "keresztény szabadság" nevű fogalommal akarja igazolni. Nos, bár Erdélyben már a 17. század óta nem számított, hogy mi a vallásod (Tordai Országgyűlés), de ettől függetlenül az én fülemet nagyon bántotta az emberek éheztetése, amit a kormány tesz, a fóti gyermekek kirúgása a lakhelyükről, és a kereszténység összemosása. Ez semmivel se szarabb annál, amikor minden muszlimot alapból leterroristáznak. De sebaj, a miniszterelnök úrnak sikerült egy ilyen párhuzamot teremtenie.

Megtudtuk továbbá, hogy az illiberális olyan, hogy amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek, azt te se tedd meg másokkal. Teljesen igaza van, én se szeretnék elszegényedni, és gondolom, Ő se, ezért kezdte a haverjait állami milliárdokkal kitömni 2010 óta. Mindent értek, az illiberalista politikai elit tehát nem csak vallásilag önző, hanem egyszerűen kisstílű tolvaj elit is.

A határzár ellen védelmet a belügyminiszterek tanácsára bízná, amivel az a baj, hogy ilyen nem létezik, bár létre lehetne hozni, másik, hogy csak épp most mondjuk ezt, hiszen az olaszoknál egy kormány átlag egy-két évig húzza, így kétlem, hogy sokáig akarná a belügyminiszterekre bízni ezt a dolgot. Non plus ultra, hogy a Bizottság kezéből kivenné a történetet, az pedig eddig talán példátlan az EU történetében, hogy kivenne hatáskört, tehát gyakorlatilag megvonna egy közösen adott jogot az EU-s intézményektől egy tagállam. És miért? Csak azért, mert az aktuális én önző politikai érdekei ezt diktálják.

Szomorú volt, ahogy nem esett egy szó sem arról, hogy a kormány X milliárddal támogatja a keresztény Magyarország bármely városának kórházépítését, ahogy továbbra sem hallhattuk, hogy Európa legrosszabbul kereső tanári gárdájának a megbecsültsége érdekelné. Pedig, Klebersberg szerint a Kárpát-medencét naggyá a magyar elme teheti. Nagy kár, hogy erre sajnos nem fog pénz jutni. Ugyancsak kedvetlen volt azt hallani, hogy egy szó sem esett a szociális ágazatok bérrendezéséről, valamint a vidék-Budapest leszakadás megállításáról, de az albérleti piac visszafogásáról sem. De azt megtudhattuk, hogy ami jön, az esti mese, 15 éve van még a Miniszterelnöknek, addig szeretne dolgozni. És bár szerinte nagy erény, hogy létezik az egyetemes összmagyarság, szerintem meg még nagyobb lesz az, ha 15 év múlva is fog. 

Viktor kimondta, hogy ilyen államot szeretne építeni. Szerintem pedig a nép is kimondhatja, hogy nem, mi ilyen államban, amit szétlophatsz, amit lezülleszthetsz, amit anyagilag kitehetsz az oroszoknak, katonailag az amerikaiaknak, amelynek az újságjait bármikor bezárathatod, a haverjaidat vezető pozíciókba ültetheted, az apád és a lányod milliárdossá teheted a nép pénzéből, na, mi ilyenben nem akarunk élni.

Most zajlik Erdélyben a szokásos tusványosi szabadegyetem, ami az elmúlt időszakban nagyjából átváltozott egy Fideszes kultúrpartivá. Azonban, ettől függetlenül, Tusványos egy nagyon fontos hely a magyar politikai élet alakulásában, hiszen mindig itt jelentik be azokat a változásokat, amelyek az ország politikai mainstreamjében végbe fog menni.

Éppen ezért tartom rettentő szomorúnak az ellenzéki pártok reakcióját, hogy nem mentek el Tusványosra, ahova természetesen megkapták ők is a meghívást. Ez egy okból egy iszonyatos taktikai ballépés volt, más részről pedig egyszerű primitívség.

Hogy miért?

Hiszen Tusványoson a parlamenti pártok részvételével zajlik egy vita, ahol ott vannak az állampolgárok, és nem kötnek a parlamenti kötelékek. Tehát attól, hogy a parlamentben a Fidesz magasból tojik az ellenzékre, mert bármit meg tehet nélkülük, Tusványoson ez nehezen adható el egy nyílt vitán. Ami pedig, - a magyar demokrácia állapotát tekintve - nagy színvonalbeli emelkedést jelentene a magyar politikában. Mégpedig azért, mert bár a fideszes elit, és az utánpótlás természetesen képviselteti magát ezen az szabadegyetemen, azonban nagyon fontos lenne, hogyha kialakulna a pártok között egy olyan konszenzus, egy olyan vitakultúra, ami a jelenlegi autokratikus rendszert kicsit megbontogatná.

Épp ezért volt kellemes meglepetés, hogy a vitára egyedüli ellenzékiként (hahó, 66 emberből 1!) Ungár Péter ment el, akinek a pártja katasztrofálisan szerepelt, ráadásul ő maga sem a fideszes családkép megtestesítője, tekintve, hogy meleg. Ennek ellenére Péter elment, és egy rendkívül színvonalas szakmai vitában állta a sarat Gulyás Gergellyel és Harrach Péterrel. Bár az utóbbi nem egy nagy kihívás, de Gulyás mégiscsak a kormány egyik arca. Úgyhogy, nagy kalapemelés neki, és bár sokat lehet basztatni a családja miatt (amiről ugye, csóri nem tehet) azért mégis úgy gondolom, hogy az egyik legaktívabb ellenzéki képviselő ( Szél Bernadett és Jakab Péter, valamint Hadházy Ákos mellett - talán még Gurmai Zita is ide sorolható). És teljesen egyértelmű, hogy a kormánypártiak közül social media területén egy képviselő se jelent nekik konkurenciát (Németh Szilárd pacalja? ugyan már).

Tehát, Tusványos nagy hátránya lesz az, hogy az ellenzék nem szerepel rajta, és ezzel megszabadította magát egy olyan nyilvános kiállástól, ami talán lemoshatta volna róla a tehetetlen, a sorosista, és egyéb szerencsétlen jelzőket. Ráadásul, amit a szocialisták (és a DK) elkövetett a határon túli magyarság ellen, azt legalább halványan megpróbálhatták volna helyrehozni. Ez elmaradt, és ez teljesen önkéntesen maradt el, úgyhogy úgy nyert vele egy presztízsmeccset a kormánypárt, hogy meg se kellett erőltetnie magát.

Emellett érdekesen várjuk a további fejleményeket, az biztos, hogy az AirBnB meg lesz regulázva, de én személy szerint nagyon bízok abban, hogy ez a regulázás az albérleti piacra is át fog terjedni. Ez az elszólás teljesen szándékos volt, tehát szinte biztos, hogy izzani fog a terület ősszel. A problémáról korábban én is írtam. Azonban, a nagy beszédek még hátra vannak, és kíváncsi vagyok, hogy a következő napokban milyen ínyencségeket tartogat még.

Tusványos mindig is Tusványos marad. Helye van a magyar politikai élet terén, és nagyon fontos, hogy ezt a parlamenti pártok is felismerjék, és helyén tudják kezelni.

Ugye, az elmúlt napokban nagy kört futottak Takaró Mihály szavai. Ez az az ürge, akit állítólag felkértek ara, hogy picit szabja modernre a nemzeti alaptantervet, hogy előtérbe kerüljön benne a hungarista hazafias nevelés.

Nos, úriemberünk természetesen nem vette fél vállról a feladatot, és miután óriási liberáldiktatúra tombol a kontinensen, egyből frontvonalba vetette magát, két kijelentésével sikerült az országot a eme szörnyű kor előtti időkbe visszavetnie, nézzük csak:

1. "A Nyugat egy kis példányszámú, zsidó lapocska volt"

Alapvetően magasból leszarom, hogy ki adta ki a lapot, attól azon a tényen nem változtat, hogy a huszadik század legnagyobb költőinek itt jelentek meg a művei, ez a lap volt az etalon a háború előtt. Akkor is rohadtul zavarta a fajvédő urakat, hogy nem igazi piros-fehér-zöld trikolor betűtípusokkal pötyögtek azok a nyomdagépek, és a rikkancsok nem kértek DNS-tesztet és családfát egy-egy újságtulajtól, mielőtt árulták a lapot. Tehát, az, hogy ma a 21. században valakinek ez számít, hogy zsidó lapocska volt-e, vagy se, az gyakorlatilag egy eszmei seggfej, akinek nem igazán kellene, hogy bármi felelősségteljes dologhoz köze legyen. Azért tart itt az ország, mert ilyenek még sajnos mindig pozícióban vannak. 

2. Esterházy Péter kultúraromboló volt, ezért nem kell tanítani"

Nos, én se szeretem Esterházyt. de ugye, ez személyes vélemény, nem kell hogy része legyen a köztudatnak. Elismerem, mint író, és külön örülök annak, hogy van egy olyan elfogadott író az országban, akinek a munkásságával a társadalom egy nagy része azonosulni tud. Nekem ez nem megy, de szeretnem se kell, csak elfogadni. Erre azonban Takaró úr nem képes, és simán lemegy a legmélyebb náci szövegbe, hogy építők meg rombolók vannak, és ugye aki rombol annak vesznie kell. Ennek az eszmének köszönhetően Európában barátságos 25 millió ember távozott a másvilágra, erre gondoltam, felhívom a figyelmét Takaró úrnak. Ma aki hitlerista szöveggel dumál, kétlem, hogy bármi keresnivalója is van a nyilvánosság előtt.

Én se szeretem például Gárdonyit, de szeretem például Wass Albert könyveit. Mégse fogom a kettőt megcserélni a tantervben, csak mert nekem ez így tetszik. De hát, nem is vagyok Takaró Mihály.

3. Az a szülő, akinek kivándorolt a gyermeke, az biztos elrontott valamit.

Persze. Sőt, ez teljesen nyilvánvaló. Az, hogy a nácik nem nyerték meg a háborút, az azért van, mert elrontottak valamit. Sőt, az hogy a Monarchia felbomlott, az is azért van, mert elrontottunk valamit. Dehát semmi baj, mi magyarok amúgy is ilyen áldozathibáztató szerepbe vagyunk itt Közép-Európába kényszerítve, a belső fusztráltságainkkal együtt. de azért csak dont fos, egyszerűen elrontottunk valamit. Takaró úrnak az a legnagyobb baja, mint az egész magyar politikai elitnek, de 1920 óta:

Elsősorban ugyanis mindenki ember, (ugye, Takaró úr is), aztán csak véletlenül magyar. Az, hogy az ország természetesen tökéletes, elhibázhatatlan, ezért reformokra egyáltalán nincs szüksége, tökéletesen látszott a sorsfordító pillanatokban :

1918 - ja, hogy akkor a csehek, a románok és a franciák elfoglalták a fél országot? sebaj, csak elrontottunk valamit

1944: Bejöttek a németek, majd mikor ki akartunk ugrani a háborúból, egy pár száz fős, félig börtöntöltelék banda megkapta tőlük a hatalmat. De nyugi, csak elrontottunk valamit.

1947: (Trianon - 3 falu) egyenlettel jöttünk haza a béketárgyalásokról. De csak elrontottunk valamit, baj az akkor se volt.

1956: Nem tudtunk kiugrani a keleti blokkból. De akarat az volt, csak hát elrontottunk valamit.

1989 óta: A kriptokommunista elit és annak a következő generációja szétlopja az országot. De semmi baj nincsen, csak kicsit elrontunk valamit.

Nos, egy ilyen sorminta után kaptuk Takaró Mihályt ajándéknak. Hál istennek, de tényleg.

Külföldre meg eladjuk, hogy Polgár Judit az alaptanterv része. Nagy kár, hogy ez inkább a reklám része, a valóság ennél sajnos kicsit árnyaltabb

A napokban kapott újabb lendületet a Demeter Márta ügyében indított kormányzati rágalomhadjárat, némi, hogy is fogalmazzak diplomatikusan, külső segítséget kapva. Az ügy ismert: Demeter rákérdezett, hogy miért hozta haza a Magyar Honvédség repülője a miniszterelnök lányát Ciprusról, amire az jött válaszként, hogy nem őt, hanem egy azonos nevű tiszt leányát hozták haza, de ez minősített információ, ezért perrel fenyegették Demetert.

Nézzük egy kicsit bentebbről a dolgot: 

- senki se tudja megmondani, hogy valóban ki utazott azon a gépen, a gép utasain kívül

- Cipruson valóban ott van UNFICYP, annak valóban vannak magyar tagjai. Azonban, hogy ki van kinn, az nem nyilvános információ. Ennyi erővel előfordulhat, hogy az említett katona nem is létezik, csak feltöltötték az adatait.

- Ugyanennyi erővel lehet egy lánya, akit ugyanígy hívnak, ahogy a miniszterelnök lányát, és éppen pont kint tartózkodhatott Cipruson

Azonban, nagyon fontos hozzátenni, hogy ma egy olyan országban élünk, ahol a miniszterelnök a sajátjaként használja az államaparátus eszközeit, ilyen eszközök például a honvédségi repülőgépek, amelyeket Kormánygép cimke alatt szokott repkedésre használni. Ma az országnak papíron ugyanis, nincsen kormánygépe.

A Polt Péter-féle Főügyészségnek azonban példás módon rászállt Demeterre, noha amúgy a szavukon kívül semmi bizonyíték nincs arra, hogy a képviselőnő bakot lőtt. Az a Polt Péter, akinek a vezetése alatt egy EU-s ügyben sem találtak semmi bizonyítékot Európa egyik legkorruptabb országában, abban az országban egy képviselőt a mentelmi jogának a megvonásával fenyegetnek. A cáfoló nyilatkozatokat olyan médiumok hozták le, amelyek a kormány előretolt, állami pénzekkel kitömött szócsövei, és ráadásul a modern magyar sajtótörténelem legtöbb sajtópereit elvesztő médiumok. Innentől kezdve, viszont, a kormánynak ez a cáfolata meglehetősen hiteltelenre sikerült. 

Ezen tények ismeretében kell azt is nézni, hogy bizony, a miniszterelnök gyermekei közül volt már, aki szintén kalandba keveredett, és szintén zavaros az ügye: Orbán Gáspár hazaútja Ugandából. Noha a cáfolat itt is megérkezett, és valamivel erősebben is, attól az nem tisztázódott, hogy milyen úton jutott haza a fiatal egy ilyen távoli, és Ciprusnál jóval veszélyesebb környezetből. Ami pedig újabb kérdést felvet, hogy kerülhet Ciprus legveszélyesebb területére egy két éves gyermek, amennyiben a kormány cáfolata helyes és tényszerű? A Zöld Vonal-ként ismert területre csak ENSZ-csapatok léphetnek be, ha ők nem lennének, valószínűleg polgárháború lenne  a török és görög fél között, az ellentétek annyira nagyok a két érintett fél között. Elvileg a szabályok engedélyezik az érintettek rokonságának, hogy látogatást tegyenek a kinn szolgálónál, de azért mégse biztos, hogy ezt egy békefenntartói zónában fogják erőltetni, nemde?

Sokkalta szomorúbb, hogy a bakot lőtt képviselőnőt egy kérdésből olyan eljárás elé citálják, amelynek laza 3 év börtön lehet a vége, miközben egy Farkas Flórián nevű képviselő, miután lenyúlt pár milliárdot a haverjaival, pont 50 méterre ül tőle, csak őt védi a csordaszellem és sosem fog  börtönbe kerülni (pontosabban a rendszerváltásig biztos nem). Nos, az ilyen ismeretek birtokában szomorú és elég groteszk az egész eljárás. A célja az lehet, hogy tudják az ellenzéki képviselők, hogy a miniszterelnök családja tabu, aki ahhoz hozzányúl, az nagy bajba kerül.

Egy hasonló jelenet ismert lehet mindenki előtt, ezt angolul meg is találtam: 

De hasonló lehet szegény Kovács Béla esete, akinek a jelenléte nagyon zavarta az akkori legerősebb pártot, és kénytelenek voltak baráti segítséget kérni. Nos, akkor szerencsétlen ember "tanulmányútra került a Szovjetunióba", és az esemény napja a kommunizmus áldozatainak emléknapjává változott.  Bár most nincsenek megszállók, de csordaszellem sincs, csak a nevetséges és groteszk vád, így ezek szemszögéből kíváncsian várom hogy mire jutnak a hatóságok ezzel az üggyel.

Sokat ecseteljük, hogy a magyar kormány egy remek párhuzamosságot épített ki a nemlétező Soros-veszéllyel való riogatásra, és pontosan látjuk a veszélyeit, hogy milyen következményekkel jár az, hogyha az egyik fél a legkisebb erőfeszítést se teszi annak érdekében, hogy megállítsuk az elmebajt. Azért nálunk ez néha előfordul (lásd, hogy hirtelen nem lépett ki a kormánypárt a Néppártból, stb), de ki gondolta volna, hogy ez a fullba toljuk a kretént ez nem magyar találmány, és ráadásul milyen közel van hozzánk az egyik mestere ennek a műfajnak.

Ez a mester pedig nem más, mint jelenleg a legnagyobb balkáni állam: Románia.

Tehát, Románia egy eléggé identitáshiányban szenvedő ország. A legnagyobb problémája az identitásával, hogy megragadt azon a szinten, amelyen mi magyarok nagyjából már túlléptünk. Ez pedig a hamis történelem kreálása. Ugye, ez nálunk tökéletesen ismerős: Hungary, azaz a hunok leszármazottjai vagyunk, Attila, Buda, Réka, és a többi legenda... nos, pontosan tudjuk, hogy legenda, nagyjából a nyelvi alapjainkat is visszavezettük a finnugorokhoz, bár itt azért van ellenállás, de minimálisan tanult nyelvész aki anyanyelvi szinten beszél magyarul, gyorsan rájön, hogy ez fölösleges, és letisztáztuk a történelmi szerepeket. Tudjuk, hogy Rákóczi szabadságharca nyerhetetlen volt, a '48as forradalom, bár dicső volt, de elbukott a túlerő alatt, ráadásul úgy viselkedtünk az ország területén élő kisebbségekkel, hogy a Hungarus-tudatuknál erősebb lett a nacionalizmus, aztán pedig Trianon jött. Ugye, ismerős?

Nos, ez  a sztori mellettünk úgy néz ki, hogy a románok a rómaiak és a dákok utódjai. Legalábbis állami szinten ez az identitás alapja, ami olyan náluk, mint az ég kék, a fű zöld. A románság valószínűleg ezzel ellentétben a balkáni hegyekből, az isztriai tengerpartról származik, onnan vándoroltak a mai Havasalföldre, aztán tovább Erdélyre. A mai napig találhatóak eredeti román falvak például Horvátországban. Ezt azonban Románia nem ismeri el, hiszen akkor sérülne az eredetmítoszuk. Inkább megtagadják őket, vagy aromán-nak nevezik, hogy ők külön népcsoport. Szép gesztus, ugye?

Az, hogy nyelvészetileg szintén nem igazolható a rokonság (hiszen 270-1200 közöttről nincs nagyon írott emlék Erdélyből), az egy másik dolog, ők szentül hisznek abban, hogy ők dákok. Az pedig csak szépséghiba, hogy ortodox a vallásuk, ellentétben a római egyházzal, de ebbe bele se mennék, akit érdekel, keressen rá a dáko-román elméletre. Nemrég írtam arról, hogy az úzvölgyi események milyen problémákat vehetnek, két héttel rá bekövetkezett a nemzetközi botrány. Van valami, ami bal-jobboldaltól független, az pedig a politikai magyarellenesség. Ez alkotmányban van deklarálva, amely szerint Románia nemzetállam és csak románok lakják. Az, hogy Erdélyben még mindig él egy 1,5 milliós magyarság, számukra nehezen hihető, és a legkomolyabb identitásbeli törést hirdeti. Az, hogy Székelyföld természetesen nem létezik a hivatalos kommunikációban, az mindennapos, a vidéket HarCov-nak nevezik, (Harghita-Covasna), ráadásul mindent megtesznek azért, hogy hivatalosan korlátozzák az anyanyelvet. A mesterségesen megváltoztatott etnikai arányú településeken a kétnyelvűsítést teljesen ellehetetlenítik, elég megnézni Kolozsvár legújabb attrakcióit, ahol minden angol és román. Az is ismert, hogy a csángó településeken nem ismerik el a magyar identitást, a mindennapos nyelvhasználat egészen korlátozva van (például tilos magyarul misézni a templomokban). Nos, ilyen világban ment a Hargita-Kovászna megyei Románok Fóruma Bukarestbe tüntetni, miszerint a román állam lemondott az említett területről, és magára hagyta az ott élő románságot. A provokációra nem sokkal az után került sor, hogy lassan nyilvánvalóvá válik, hogy az Úz völgyében is törvénysértés történt, noha a román kormány ezt felső szinten egyáltalán nem akarja elismerni.  

Ebben az esetben úgy néz ki, hogy a kisebbségbe szorult magyarság brutális elnyomása tovább folytatódik, amelyek ellen a kormány egyáltalán nem lép fel. Könnyen érzékelhető a párhuzam itthon, hogy azok, akik máshogy gondolkodnak, pontosan olyan hozzáállást várhatnak a hatalomtól, mint amilyet az erdélyi magyarok Bukaresttől. Ez azért nagyon szomorú, mert Európának abban az időben kellene élnie, ahol a népek és nemzetek hidakat építenek egymás közé, és nem folytonos sérelmekkel zaklatják egymást a jelenben. Addig azonban, ameddig az egyoldalú és konok politika folytatódik, addig a valósággal való minél későbbi szembenézés egyre fájdalmasabbá válik majd. Mind a két oldalra igaz, és ezért durva a párhuzam, hogy milyen torzulást tud egy társadalom megélni a mindennapok részét kitevő nettó hazugságok által. Ma itthon árkok húzódnak, vagy hazaáruló vagy, vagy Soros-bérenc, nincsen semleges középút. 

Egy dolog biztos: Ha tovább hazudunk magunknak és a népnek, nem váltunk azonnal, akkor nem csak lemaradunk, de évtizedes munkát adunk a jövő generációinak azzal, hogy ezeket az árkokat sikeresen betemessék.

Ugye, a nagy magyar internetezőket a hideg kirázza ettől az öt betűtől, főleg akkor, ha ilyen sorrendben követik egymást. Igen, ez a Pride, vagy ahogy sokan gondolják, a "homokosok felvonulása". Miután annyi tény és tévképzet kering ezekről, itt az ideje tisztába tenni pár dolgot:

- A Pride a buzik felvonulása: Na, ez egyáltalán nem igaz. A népesség elég nagy százalékának mégis ez a kép él a fejükben. Miért? Mert a Pride épp arról szól, hogy nyugodtan mert kimozdulni, legyél akárki, és akárhol. Az, hogy épp a szexuális hovatartozásodban, vagy esetleg testi fogyatékosságodban, vagy gondolkodásodban különbözöl a tömegtől, nem tesz téged kevésbé értékes személlyé, noha elég sok diszkriminációval találkozhatsz. Nos, a felvonulás erről szól, hogy ez ellen akarnak fellépni.

- A Pride az nem más, mint provokáció a normalitás ellen: A gond ott kezdődik, hogy ki mit gondol normalitásnak. Feltételezem, egy olyan világban, ahol senkit se ér basztatás azért, amilyen, egy olyan világban nem létezne a Pride mozgalom sem. Ahogy közeledünk e felé, egyre kevésbé lesz hangsúlyos, de ameddig elég távol vagyunk, addig ez bizony mindig éles téma lesz a társadalmon belül.

- Mindenki csinálja a négy fal között, ehhez senkinek semmi köze: Ez már majdnem teljesen igaz, azzal a különbséggel, hogy semmi köze senkinek ahhoz, hogy más mit csinál. De ameddig valaki szabadon nem csókolhatja meg azt, akit szeret, addig sajnos fel kell lépni azért, hogy nyugodtan megtehessék. Ha te lennél esetleg köztük, úgy akkor a te jogaidért is szólna a tüntetés. Ugye, hogy mindjárt más?

-  A homoszexualitás betegség, és ezt gyógyítani kell, nem propagálni: Nos, a homoszexualitás körülbelül annyira betegség, mint a dihidrogén-monoxid függőség. Senki se tehet arról, hogy kit szeret, viszont mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadon szeressen és szabadon legyen szeretve. Tehát a homoszexualitás, ellentétben a pedofíliában, ami szexuális parafília (tehát nem kötődik nemhez) egyáltalán nem betegség, nincs rajta mit gyógyítani. El kell fogadni, de ez a dolog legnehezebb része a társadalomnak. Amúgy, a kereszténység megjelenése előtt, a homoszexualitás teljesen normális dolog volt, tehát ez nem más, mint a középkori vallásosság egyik továbbélő csökevénye. Gondoltad volna, hogy középkorian gondolkodsz, amikor elítéled a másságot?

- Nincsenek társadalmi nemek, a lábad között vagy ez, vagy az van!: Utóbbi fele igaz, vagy ez, vagy az van, de azt senki se mondja, hogy ezekkel te legyél boldog. Tény és való, hogy a tudomány fejlődése hozta el a társadalmi nemek felismerését és azok kutatásának szükségességét, de attól, hogy tagadod, attól még ugyanúgy létezni fognak. Képzeld, annó XVI. Gergely pápa például betiltotta a közvilágítást 1831-ben, mert majd Isten eldönti, hogy mikor legyen világosság. Ahogy a vasutat is, hiszen az a pokolba megy, nagy füsttel. Ugye, hogy mennyire volt akkor életszerű? A mai küzdelem se fog máshogy kinézni 200 év múlva, úgyhogy fölösleges ezen rugózni.

- Akkor miért megy el olyan sok ember a Pride-ra: Azért, mert téged nem diszkriminál a társadalom, mert éppen tökéletesen beleillesz az aktuálisan elvárt példába, lehetséges, hogy a gyerekeid,a kik esetleg meg se születtek a mai napig, nos, Ők lennének esetlegesen a kárvallottjai a mai felfogásnak. Ez ellen pedig neked is kötelességed kiállni, hiszen ha tényleg emiatt érné hátrány, és te pedig nem állnál ki érte, akkor emberileg elég alacsony szinted van. Ezt pedig, te magad se engedheted meg. 

A Pride nem provokáció, hanem egy tükörkép a társadalom számára, hogy Helló, please be normal, mivel a társadalom ugyanolyan sokszjnű, mint a réten a virágok, de valahogy ez senkit se zavar. Pedig, a sokszínűség előny, érték, és már Szent István is a többnyelvű országról beszélt a fiának, pedig az cirka ezer évvel ezelőtt volt. Tehát, legyél nyitottabb gondolkodású, és hidd el, hogy tényleg az előnyödre válik, nem lehet ma középkori módszerek szerint gondolkodni, azt a modernitás minden téren meghaladta.

Alapvetően hallhatjuk, hogy mennyire szép és jó világot élünk, és közben rendesen olvashatóak a Fidesz-trollok, ahogy megjelennek és elkezdik ekézni a mások véleményét, miközben a valóság szöges ellentétben áll azzal, amiket a sajtójukban hangoztatnak. 

Ilyen hazugság, hogy Magyarországon mindenkinek jó élni. Mégpedig azért hazugság, mert az állam mostohagyermekeként bánik azokkal, akik éppen érte dolgoznak, a folyamatos megalázottság és tűzoltogatás pedig éppen arra jó, hogy a rendszer ne omoljon össze. Számos területen vannak problémák, ilyen például az államigazgatási reform után maga a kormányhivatali rendszer, ahol plusz két óra munkát várnak el naponta és cserébe egy kicsit csökkent a fizetés is. Ezt előre jelezte a szakszervezet, hogy ebből óriási probléma lesz, egy okból azért, mert ezeken a területeken évek óta csak az inflációt éppen elérő fizetésemelések vannak, másik oldalról pedig óriási a munkateher, amit az elhibázott létszámstop okozott. Ez főleg vidéken pusztítja a munkaerőt, hiszen eddig is jóval nagyobb volt egy vidéki kormányablak telítettsége (tekintve, hogy a falvakon nincs, ugye, ezért a falusiak is oda járnak), de a fővárosban is akkora hiányt okozott, hogy korlátozni kellett a nyitvatartást. Kár, hogyha esetleg lejárna a jogsid, akkor emiatt rohadtul nem tudnád elintézni, de úgy érzem, ha útlevél kellene, akkor is iparkodni kellene.

A kormányzat észlelte a problémát, és tartott egy belső válságtanácskozást (amit természetesen nem ismert el), és vidékről hoztak fel munkaerőt hogy csökkentsék a fővárosi telítettséget, és őket a Műszaki Egyetem egyik kollégiumában szállásolták el, kicsit emelve a fizetésükön. Pont akkorát, hogy a BKV bérlet és a jóval drágább budapesti árszínvonal miatt a reálkeresetük még kevesebb legyen. Ez pedig elég sok sebből vérző megoldás, tekintve, hogy a kollégium szeptembertől visszamegy a diákoknak (az, hogy nincs elég kollégium, szintén megérne egy misét), utána pedig az elszállásolás megoldása komoly problémát fog jelenteni. A létszámstop természetesen megszűnt, de azoknak, akiknek előtte létszám-konszolidáció név alatt felmondtak, nem veszik vissza, helyettük teljesen újat keresnek. Fuck logic, de így működünk.

A másik ilyen pedig a szociális szféra. Itt ugyanis olyan fizetésekkel dolgoznak, hogy pótlék kell ahhoz, hogy a törvényben garantált minimálbért megkapja a dolgozó. Tehát, igényelnie kell az államtól, hogy ugyan fizess már nekem annyit baszki, amennyit a kurva törvényedbe amúgy te magad írtál elő, mint minimálbér. 

Itt hagyok egy bejegyzést: 

Ez ugye azt jelenti, hogy 133 ezer pénzért dolgozik ma nettóban egy szociális dolgozó, akinek már pótlék, anyámkínja és minden egyéb szépség van a fizetéséhez hozzátéve. A bér állandó, ennyi vidéken, és ennyi Budapesten is. Az, hogy ebből a pénzből természetesen nem lehet megélni vidéken, az egy dolog. De az, hogy a fővárosban ez mire elég, arra pontosan rámutat, hogy egy átlag albi 120+rezsi. Az albérletárakról korábban írtam már, de ha ezekkel az adatokkal vesszük figyelembe, akkor gyorsan rájövünk, hogy az egész rendszer alapjaiban remeg. Ennyi pénzért ugyanis teljesen megdöbbentő, hogy valaki képes dolgozni ilyen kemény terepen. Ennyit keres egy ápoló is, tehát ha esetleg bekerülsz a kórházba, akkor tudd, hogy aki nap közben életben tart, az megalázó pénzért végzi mindezt, amikor a te lóvédból egy rohadt nagy rész lecsippentenek az állam működési költségeire hivatkozva. Az már régen gáz, hogy a kórházak is csalni kénytelenek az ágyakkal, hogy fedezzék a működésüket.

Tudod,ez azért nagyon para, mert közben ahogy a társadalom eme kis rétege ilyen felelősségteljes módon látja el a társadalom merőben nagyobb rétegét, úgy jelennek meg olyan, iszonyúan drága, és mellette természetesen olyan kurva fölösleges beruházások, mint a szombathelyi Haladás-stadion, vagy a nem világító Elios lámpák, vagy a "felújított", valójában tök új és persze selejtes metrókocsik, klíma nélkül. Ezeknek az árából (fenntartási költségekkel együtt) körülbelül fél évtizedre lehetne rendezni a béreket ezekben a szektorokban.

Amúgy, a receptet az 1770-es évek óta ismerik, el is terjedt, olyan néven, hogy Patyomkin-falu, nos, ezek a beruházások a mai modern kor Patyomkin-falvai. Ahogy akkor is, most is elég nagy disznóságokat takarnak el velük.

Az előválasztási eredmények után egyre inkább halad a kerületi ellenzéki pozíciók leosztása. Ugye, ez egyfajta paktum, ahol minden párt enged, és igyekeznek a legjobb jelölteket odatenni, és ez egykét helyen sikerül is. 

Azonban....

Azonban van néhány olyan hely, ahol az ellenzéki jelölteknél úgy tűnik, hogy azok az emberek, akiknek a Fidesz 2/3-ad köszönhető, azok fel-feltűnnek, és életképtelenségükkel és hataloméhségükkel a kormánypárt számára olyan előnyt szereznek, amivel a legdurvább kampány se kecsegtetne. Nézzünk párat, a teljesség igénye nélkül:

- Molnár Zsolt és Molnár Csaba: Előbbi a Fidesz beépített embere, akinek látványos szereplése egyszerre lendület az amúgy haldokló pártnak, egyszerre lehetőség megmutatni magukat a médiában, és egyszerre kulcs a biztos bukás felé. Aki annyiszor padlózott, mint a Zsolti, annak keresnivalója se lenne a politikában, mert szemmel láthatóan köze nincs hozzá. Kivéve, hogyha a Fidesz-köldökzsinór még így is kényelmes megélhetést biztosít, mégpedig egy Molnár Zsolt szintet akárki képes hozni.

A másik Molnár, a Csaba hasonló, örök vesztese a pártnak, amire embert lehet jelölni, legyen az főpolgármester, előválasztás, vagy akármi, a nyilvánosság előtt mindent elbukott. Ennek ellenére ott sertepertél a tűz környékén, de nagy kérdés, hogy minek. Ha nem fogja fel, hogy régen meg kellene húznia magát, akkor ez tökéletesen mutatja, hogy miért nem alkalmas semminek. Az, hogy ezt  a pártja se fogja fel, az még szomorúbb.

-  Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP Németh Szilárdjává lépett elő, már ami az intelligenciával való villogást jelenti. Bangóné is évtizede porosodik a pártban, sok haszna nem volt, de azért egy jó kis patkányozást el tudott engedni, amit a kormánymédia egy köszönettel elfogadott, és szétalázta az amúgy se acélos pártot városi szinten. Ezután a mi Ildikónk fogta magát, és a kerületi (amúgy csepeli, mint a Sziszi, akár a neje is lehetne) jelölést vágta pokolra, hogy egy hónappal a bejelentés után visszavonta az amúgy ismert és elismert jelölt támogatását egy másik javára. Azt, hogy ezt egy ennyire kétélű kerületbe meghúzta, azt a pártjának minimum fegyelmivel kellene honorálnia. De, mint tudjuk, az MSZP sok mindenre nem képes. Bangóné döntését a térség országgyűlési képviselője, az ellenzéki Szabó Szabolcs is kritizálta. Teljes joggal.

- A másik ilyen Pál Tibor. A név keveseknek lehet ismerős, de ha azt mondom hogy a parkolási maffia atyja a szocialista elnök a Ferencvárosban, úgy rögtön ismerősnek kell lennie mindenkinek. Pálnak akkora a respectje, hogy a helyi Fidesszel együtt szavaz, ha a felállított kis maffiarendszert kell védeni. Remek érzékkel választja azt a polgármesterjelöltet, akinek nincs esélye leváltani a fideszes Bácskait, hiszen ez esetbe elbukná a megélhetését. Aki pedig ellensége, és gyakorlatilag feltárta a zöld fehér kerület összes retkét-mocskát, kvázi többet téve a kerületért, mint Bácskai polgármesterként, a független jelölt Baranyi Kriszta. Ő érte el például a Ráckevei Duna tehermentesítését Tarlósnál, nem a polgimesterke, de ő volt az, aki feltárta a parkolási mutyit az országban, és a kerületi VIP listákról is ő szerzett tudomást. Nos, ezen antikorrupciós munka tökéletesen elég volt arra, hogy bizonyította rátermettségét, azonban ezzel azt is elérte, hogy a helyi szerv ne támogassa őt. Sajnos, amatőr hibaként a Momentum is inkább Jancsó Andreát támogatja, akivel semmi baj nincsen, de ahogy baja se, úgy eredménye se. Egy országos szinten magát fontosnak tartó párt pedig ilyet nem hibázhat. Értem én, hogy a IX-ben a legerősebb a Momentum, épp ezért kellene itt áldozatot hozni, hogy biztosan nyerhető legyen a kerület.  Ehhez azonban intelligencia kell, a helyi szervezetből ez pedig nem nagyon látszik. Baranyi jelezte, hogy mindenképpen elindul, és amúgy Karácsony Gergely is őt nevezte meg, mint akit támogat, kvázi szembe ment az alkuval. Jó kérdés, hogy meddig csinálnak hülyét magukból, és mikor állnak be Baranyi mögé. 

Amúgy, a Kétfarkú Kutya Párt odaállt mögé, azt mondva, hogy ott támogat valakit, ahol egyértelműen bűnözők ellen kell jelölni valakit. És Pál Tibor, Molnár Zsolt és a többiek pont rászolgáltak arra amit eddig a néppel tettek, hogy teljesen eltűnjenek a közéletből, ki a felejtésbe, ki pedig a börtönbe. Ezért a kiállásért innen is pacsi az MKKP-nak!

Kedden megszavazta a parlament a Magyar Tudományos Akadémia átalakítását, amellyel új fejezetet nyit a tudományos életben. Volt mellette pró és kontra érv rengeteg, én is írtam róla, de öt villámkérdés, ami mindenkinek eszébe juthat

1. Miért kellett átalakítani az Akadémiát?

Egyáltalán nem volt arról szó, hogy rosszul működik. Egy intézmény sem zárkózna el az átalakítástól, amennyiben ez érdekében állna. Itt azonban, megérzésem szerint valszeg az új EU-s költségvetésben érkező K+F források felől fúj a szél, a kormány ugyanis ezeket a pénzeket szeretettel osztogatja a barátainak, és az MTA független a kormánytól. Ezért kellett átvenni a kutatóintézeteket és a finanszírozási kérdéseket.

2. Miért nem támogatta ezt az Akadémia?

Azért, mert az MTA-n belül nagyon ok olyannal foglalkoznak, amelyek elképzelhető, hogy ideológiailag nem képviselnek semleges terepet. Ezen területek azonban ideológiától függetlenül fontosak a nemzetközi tudományban, azonban ezen kutatások forrásait mostantól nem az Akadémia osztja el. Ez csak egy vélemény, több, hasonló probléma áll fenn

3. Miért alakították át akkor, ha az Akadémia ezt nem támogatta? 

Azért, mert manapság az emberek véleményét nem szokták kikérni. Elárulom, hogy a te véleményed se érdekli őket. Ha nem értesz velük egyet, akkor el lehet költözni. Magyarországon a fékek-egyensúlyok rendszere nem működik, ha működne, akkor nem lett volna megszavazva a törvény, mert tárgyalási szakaszba se jut. Ez sok mindent elárul a kormánypártról, és annak arroganciájáról. Körülbelül úgy képzeld el a dolgot, hogyha neked a bal lábad van eltörve, akkor a jobbat gipszelnék be, mert ők jobban tudják. Azonban, az Akadémiánál senki se tudja jobban, mire van szüksége, nem hiába hívják őket Tudományos Akadémiának, ott intelligens emberek ülnek, ami azonban a parlamenti padsorokról (kiváltképp a kormánypártéról) már kevésbé mondható el.

4. Mi lesz ezután?

Őszintén? Az Akadémia tagságának szerintem egyöntetűen ki kell jelenteni, hogy a törvény életbelépésével az MTA alá tartozó kutatók külföldre távoznak, minden projektjükkel együtt. Talán, ezzel lehet nyomást gyakorolni a törvényhozásra. Amennyiben ez nem történik meg, akkor egyszerű bábként integrálódnak a NER-rendszerbe, és az ország demokráciájának maradványai is az enyészetté válnak. A távoli kormányváltás után pedig ebből büntetőjogi kategória lehet, mint hatalommal való visszaélés, de ezt majd csak akkor, ha eljutunk odáig.

5. Ha az Akadémia elnöke is szólt, hogy ez nem oké, akkor miért nem hallgatták meg? 

Meghallgatták, csak a kormánynak nem érdeke a jelenlegi helyzet fenntartása. Végig hazudták, hogy szeretnék átalakítani, csak ugye az akadémikusokat a saját területükön nem nagyon lehet átverni. Miután kiderült, hogy itt sem lehet, nem vesződtek vele többet, és inkább elvették erővel. 

5+1 Lehet-e visszalépésre számítani?

Kétlem. Ahogy azt is kétlem, hogy a kormánypárt tagjai szeretnék a hazájukat, hiszen ezt megszavazták. Egy igazi hazafi ugyanis nem árt szándékosan az országnak, ahol él, sőt, minden erővel megpróbálja azt megakadályozni. Ebben az esetben pont a fordítottja zajlott le / zajlik le.