Azt tudjuk, hogy 2010 óta a NER-korszakában élünk, amelyről igazából majd olyan 20 év múlva tudják megmondani, hogy mennyire sötét korszaka az országnak. Azt azonban látni kell, hogy a NER él, dübörög, és egy olyan párhuzamos társadalmat épített ki, amely úgy működik, mint egyfajta állam az államban, azzal a különbséggel, hogy itt haveri segítséggel mutyizzák el az állami vagyont, mint ahogy a rákos sejt az energiát az egészséges sejtből. A NER-jelenség valószínűleg a legnagyobb gátja a magyar versenyképesség fejlődésének, olyasmi tünetekkel, mint a belterjesség, egyszer majd meg fog rohadni az egész, csak az a baj, hogy akkor a nyakunkba szakad a sok retek, amit összeszedtek. 

A legnagyobb baj, hogy a hatalommal rendelkezőkhöz közeli vállalkozók kezében minden ott van, ami meggátolja a szabd versenyt a piacon, és ezzel egyfajta defektes demokráciává zülleszti a hazai mezőnyt. Tematikailag nézve a NER rendkívül felépített, azonban hátránya is származhat abból, hogy túlzottan strukturálható.

Mi az, ami ebből látható?

Különböző oligarchák felemelkedése, Garancsi, Mészáros, és a többiek isszák a közbeszerzések édes Eu-s nektárait, miközben megállítjuk Brüsszelt. A  felszín alatti kapcsolati tőkékre azonban nagyon nehéz rálátni, pedig ezek azok, amelyek zárttá és sikeressé teszik a NER-t Magyarországon. Úgy hálózzák be a magyar gazdasági életet, mint az emberi testet az erek, és mindenhová elér a kezük.

Alapvetően Dunát lehetne rekeszteni velük, mégis, teljesen más érdekeltségű vállalkozók és politikusok között a legnehezebb feltárni a kapcsolatot, pedig nagyon is látszik, hogy a véletlenek nem játszanak egy-egy döntés meghozatalánál.

Itt jönnek képbe a hölgyek. Még pedig, a szebbik nem tagjai nem feltétlenül játszanak alárendelt szerepet egy-egy ilyen kapcsolatban, és van egy nagy különbségük a férfiakkal ellentétben: Teljesen más életet élnek.

Hiúságuk és barátságaik után dől a pénzözön és az üzleti sikerek, majd megjelennek a felsőbb érdekek, és a politika. A NER hölgyei, uraikkal ellentétben gyakrabban köthetőek össze, és mindjárt tisztábbá teszik a képet, ami azonban még így is elég bonyolult. A minapi Rogán Cecíliás cikkhez még lehet tenni pár megállapítást, amely összeköti a NER-t a NER-rel:

- Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodájának vezetőjének a felesége rettentő sikereket ér el, mióta a férje politikai pártja a hatalmon van. Ez tény, ha megnézel egy fényképet Cecília asszonyról 2005-ből, majd egy másikat 2018-ból, csak a névaláírásból ismered fel, hogy két képen ugyanaz a személy található.

- Közös cége van barátnőjével, Sarka Katával, ugye, aki nemrég ment hozzá a Valton-vezérhez. Ahhoz a Valtonhoz, amely a Fidesz-féle Kubatov Gábor által elnökölt csapatának a fő biztonságis embere, és a fideszes fórumokat is ők védik. Mióta ennyire nyilvánvaló a közös pont a politika és a biztonsági cégek között, azóta előfordult, hogy kopaszok népszavazást akadályozhattak meg. Sarka ex-férje Hajdú Péter, aki az azóta a kormányközeli Hit Gyülekezete által tulajdonolt ATV-nek szerkesztett egy vagon műsort. 

- A kormány filmügyi biztosa, a nemrég elhunyt Andy Vajna (RIP) felesége szintén tagja a barátnői hálózatnak, amely nem lehet véletlen, hiszen ameddig uraik nagyban dolgozták ki az EU-s pénzek és a hazai befektetések lenyúlását, addig a másik szobában ők is bartereztek, igaz, eleinte egymás között. Noha szegény Timike valószínűleg kikerül a pénzes szűk körből, mégis fontos jelzés, hogy nem szedték ki őt mindenhonnan azonnal, és ebben valószínűleg nagy szerepe lehetett újdonsült barátnőinek is. 

Nézzük meg a hölgyek cégeit: Természetesen szinte semmit se tudni róluk:

• - mi az alaptőke forrása?
  
  
• - mik a szakmai referenciák? (hiszen ugye, NER-előtt ezek a cégek nem léteztek!),
  
  
• - milyen jövőképet tudnak felmutatni?
  
  
• Az már biztos, hogy ők is "okosabbak, mint a cukkenberg", hiszen milliók szakadnak a nyakukban szponzori pénzként. Vagyis, olyan összegként, amelyet jó lenne családon beül tartani, picit tisztábban, mint az echte lopott pénzt. Egy biztos, a Top News Hungaryt még véletlenül se lehet Sarka, vagy esetleg Rogánné több évtizedes újságírói múltjára és Purlitzer-díjaira alapozni, tehát majdnem biztos, hogy itt ők csak végrehajtó szerepet játszanak, a lapokat nekik máshonnan osztják. Ahogy Vajna Tímea se lett fánkszakértő, mégis a bődületes veszteséggel menő boltjai ma is megvannak, míg mások pár ilyen hónap után kalap-kabát, és mennének állásinterjúkra. Forrás még rá is van, kérdés kitől, és a nagyobb kérdés számára, hogy meddig.

A fentebb említett cikk is leírja, hogy a hölgyeket természetesen nem ejtették a fejükre, magasan képzett és kvalifikált képességekkel rendelkeznek, amelyek elvben lehetőséget adnának rá, hogy jó cégvezetők legyenek. A baj az az, hogy a verseny iszonyú torz, gyakorlatilag egy Panyomkin-piacot láthatunk, ahol egyértelmű, hogy független szereplő nem tudna labdába jutni a politikai acélsodronyokkal rendelkező hölgyek mellett. A politikai élet is kitermelte a saját összekötő pontjait:

 Előző cikkemben említettem, hogy Handó Tünde,az Országos Bírói Hivatal elnöke a FIDESZ-delegált Szájer József EP-képviselő felesége.

• - A köznevelési rendszer fejlesztéséért felelős államtitkárt Pölöskei Gábornénak hívják. Gyermekkori nevén Áder Annamária. A köztársasági elnök húga.
  
  
• - A miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel turisztikai tárgyat oktat a Corvinuson, és közben Bahreinben tárgyal, mégpedig hivatalos pozíció nélkül. Bizonyára nem került volna fel a gépre, ha nincs rá megfelelő felhatalmazása fentről. Férje az a Tiborcz István, aki az energiakorszerűsítési pályázat nevében gyakorlatilag kirabolta az országot, rossz minőségű lámpái közvetetten bár, halált is okoztak már.
  
  
• - Bacskó Katalin, aki valószínűleg maga sem tudja, hogy korosztálya legnagyobb üzleti lángelméjeként írja bele magát éppen a történelemkönyvekbe. A hölgy motorosparkja, mezőgazdasági beruházásai mindenki számára imponáló, tessék csak utána csinálni! Azért az igazsághoz hozzátartozik, nem árt, ha van egy olyan gyermek a családban, mint Kósa Lajos. 

A gyors felsorolás után, ha végignézzük, akkor láthatjuk, hogy a nők kevésbé óvatosan szerepelnek a nyilvánosság előtt, mint a férfiak, és ezzel nagyobb esélyt adnak arra, hogy hibázzanak, és ezt ki lehessen használni a NER ellen. Az teljesen biztos, hogy a fent felsoroltak pozíciói, és cégei a mai állapotukban nem lennének versenyképesek egy szabad piacgazdaságban és egy működő demokráciában, ezért létezésük és károkozásuk időtartama a NER idejére szorítkozik. 

Azonban ahogy az életben, úgy a NER-ben is igaz: Minden sikeres férfi mögött ott áll egy még sikeresebb nő!

A  jogállamiság alapvetően mindig is kényes téma, amit kívülről könnyű bírálni, belülről könnyű alakítani. A jogállamiság feltétele az 1800-as évek óta változatlanok, és szerencsére ez a mai gimnáziumokban már érettségi tétel:

Ugye, ez a mai gyakorlatban itthon úgy látszik, hogy van egy parlament, ami a törvényeket hozza, és a nyertes párt/pártok alakítanak kormányt, akik a meghozott törvények végrehajtásáért felelnek. A bírói testület pedig felügyeli a törvények végrehajtását, ellenkező esetben meg hozza a szankciókat. Alap dolog, hogy aktív bíró nem lehet se kormánytag, se parlamenti tag, meg vica versa.

A parlament itthon most egykamarás, de eredetileg kétkamarás volt (tudtad,hogy a Parlament épületében két ülésterem is van? Alsó és felsőházi is!), más országokban ez változó. Úgy szokták tartani, hogy a kétkamarás nagyobb lehetőséget ad a közvetett demokrácia érvényesülésére. Ezt fullba az Egyesült Királyságban tolják, ott annyira szigorúan veszik az elválasztást, hogy a megválasztott kormánytagoknak le kell mondaniuk a parlamenti helyükről, és nem vehetnek közvetlenül részt a törvényhozási feladatokban. A franciák elnöki rendszert használnak, amit lefordítva a magyarra úgy tudnánk leírni, mintha a köztársasági elnöknek hirtelen nagy hatalmat biztosítanánk, és a miniszterelnök alatta lenne. A fékek-egyensúlyok rendszere garantálja, hogy az elnök ne tehessen szert teljhatalomra, de a parlament ne cselekedjen az elnök ellenére. Ennek egy lightosabb változata a fél-elnöki rendszer, de ez most nem az a poszt :)

A jogállami kereteket leginkább akkor szokták bántani, ha egyes hatalmi ágak között kapcsolati rendszer alakul ki, ilyen például, ha mondjuk ha a bírók vagy bármely független szervezet (számvevőszék) vezetői régi vagy aktív párttagok, vagy bármilyen közük van a pártpolitikához, hiszen úgy mindjárt sokkal nehezebb függetlenül ellátni a feladatot. A lényege pedig a függetlenségnek, nehogy megszaladjon valaki, és jogosulatlan előnyével letarolja  a a demokráciát. 

 Nos, kis hazánkban a kritikák táptalajának alapját ezek a problémák adják: 

•  Az Országos Bírósági Hivatal elnöke Handó Tünde a Fidesz EP-delegáció vezetőjének felesége
  
  
•  Domokos László, az Állami Számvevőszék elnökének (írtam már róluk!) Fidesz párttagsága van 
  
  
•  A Közigazgatási Bíróságok közvetlenül jelentenének a Minisztériumnak, onnan kapják a kinevezéseket is. 
  
  
•  A médiaegyensúly eltolódása óriási, ez ügyben már a Mérték Médiaelemző Műhely az Európai Bizottsághoz fordul, mint olyan helyzet, ami sérti a szabad versenyt (kommunista tempó! A valóságban a tény, a párt szerint a felháborodás)

Ezekre a kritikákra még lehet vitatkozni azzal, hogy a választás szabad, a megválasztás legitim, a bíróság független, van Kúria, amely felülbírálhat döntéseket (kivéve a Számvevőszékét), tehát minden a legnagyobb rendben. 

Nos, úgy tűnik, hogy a fideszes fejekben még sincs minden rendben. Erre Kövér László elvtárs-pajtás nyilatkozata világít rá, amelyet a bírói függetlenséget garantáló törvény elfogadásának 150. évfordulóján (nem ironikus?) adott a jelenlévők előtt, mely szerint:

A bírói függetlenség nem abszolút, és öncélú, valamint a bíró nem lehet független az államtól, annak nem külső tartozéka.

Lehet egy picit ízlelgetni a mondatot, mit is jelent pontosan.  Hogy lehet érteni azt, a mai politikai történések szemében, hogy a bírói függetlenség nem abszolút. Talán úgy, hogy kormánypárti politikus esetében nem kell, hogy az eljárás eljusson a bírósági szakaszba? Vagy esetleg úgy, hogy a kormány által kiírt közbeszerzéseket nem kell csak úgy vizsgálgatni? Hogy lehet a bíróságnak más célja, mint a pártatlan, igazságos eljárás? Úgy tűnik, hogy Kövér szerint ez nem fordulhat meg a bírók fejébe. A másik, hogy a bíró nem független az államtól. Szegény Montesquieu, és Locke elég nagy figyelmet szentelt pár száz évvel ezelőtt a problémának, és elég szépen meg lett alkotva a"rule of law" fogalma, de Kövér szerint ez a megközelítés hibás. 

A legnagyobb baj, hogy ezt az Országgyűlés elnöke mondja, aki egy olyan pártot képvisel, amely jelenleg abszolút hatalommal rendelkezik Magyarországon. Az abszolút hatalom képviselője ugyanis kifejezetten károsnak tartja, hogyha az állam fékjei őt is érintik, és esetleg bármiben korlátozzák. 

Amikor a magyar jogállamiságot támadják, akkor valójában ezt a hozzáállást éri támadást, mert igazából ez az, ami összeköt minket Kazahsztánnal és más ázsiai diktatúrákkal, nem a keleti testvéri viszony. 

"2019 első negyedévében már tisztán látszik, hogy Budapest újra harcban áll, mégpedig a patkányokkal. A VietCongot megszégyenítő földalatti bázissal rendelkező rágcsálók támadása elérte gyakorlatilag a főváros összes kerületét. A védősereg vezetője, Tarlós István szerint a helyzet nincs veszve"

Ez akár lehetne egy mai hírlap híre is, bár sajnos ma már kevés a független hírlap, ezért nem nagyon van, aki tudna tudósítani róla. A baj egyre nagyobb baj, bár nyugati szemmel érthetetlen, de itthon mégis ismeretlen fogalom jelent meg a mindennapok Budapestjén: 

A Patkány

Budapesten 1971-ben egy átfogó stratégia alapján megindult egy szisztematikus patkányirtás a városban, miután már egész nagyra nőtt a patkánypopuláció. Az irtás sikeres volt, évek után annyira alacsonyan maradt a patkányok száma, hogy nyugodtan lehetett sétálni a városban, csak itt-ott elvétve maradt egy-egy magányos csatorna-harcos a városban. Az irtás persze folyamatos volt, hiszen a kis jószág igencsak szapora,  ezért nagy gondot tudott volna okozni, hogyha esetleg kimaradt volna egy-két generáció átsegítése a túlvilágra. A patkány amúgy elég okos állat, és nem eszik abból, amiből a másik meghalt, ezért csak lassan ölő cuccokkal lehet kiirtani, csak így eredményes. Szerencsére enni eszi a mérget, tehát csak tartani kell a lépést a szaporodással, és kordában is van az állomány

Nos, ez az idilli helyzet fennállt 2018-ig. 2018-ban ugyanis  Bábolna Bio, több évtizedes tapasztalattal a háta mögött sikertelenül pályázott a nyilvános pályázaton az irtásra vonatkozó szerződés meghosszabbítására. A feladatért a cég tapasztalatok alapján 1,2 mrd forintot kért volna egy évre, a másik cég viszont ennek aláígért. (a főváros 1,3mrd-re becsülte a költségeket- such a pity)

Nos, úgy tűnik, hogy hasztalanul. A patkányok csak jönnek, már nappal is lehet velük találkozni, annak, hogy ennyire szaporák, maximum a gazdaboltosok örülnek, hiszen a csapdák biztos jobban fogynak. Nem igazán látni hogy éppen hogyan és miként írt az új írtó.  Az, hogy ez miért van így, az már kicsit árnyaltabb dolog:

-  Miért van az, hogy évekig elég jó minőségben pusztít egy cég, és harminc éves referenciával a háta mögött nem kap meg egy ilyen közegészségügyileg igen fontos megbízást? Mint az átlátszó megírta, maga a közbeszerzés se volt tiszta, nagyon úgy tűnt, hogy ez a cég már előre elnyerte a tendert.

- Miért van az, hogy a politikusok a választók szemébe hazudnak?

Tarlós István szerint patkányok mindig is voltak, mindig is lesznek. Ebben igaza van. Ahogy abban is, hogy ellenőrizte, hogy 23%-al olcsóbban végzi a mostani cég a patkánymentesítést. Amiben viszont nagyot ferdít, hogy a 23%-os matek már nem jön ki úgy, hogy a főváros már megszponzorálta őket +650 millióval, hogy ugyan, tessék már végre csinálni valamit. Ebből a 650 millióból a Bábolna 23milliós havi ajánlatával majdnem 2,5 évig lehetett volna fenntartani a régebbi állapotot.  A közgyűlés a fideszes tagok hiánya miatt döntésképtelen volt. Hiányzott például Borbély Lénárd, akinek az aznapi Fb posztja szerint mást kellett szerveznie:

- Csepelen, mint polgármester, lézerharcot szervez 11.-ére (Panem et circenses !!!44!4!)

A tender furcsasága, a patkányok támadása, a hirtelen beleöntött nagy adag pedig a korrupció sötét bűzét terjeszti az egész cucc fölé. Miért van az, hogy hirtelen egy nem budapesti cégekből álló konzorcium létrejön, nulla tapasztalattal, és megpályázza a közép-európai világváros patkányirtási tenderét? Hova tűnik a pénz? Mire megy a munka? 

A patkányokat eddig irtó Bábolna se érti, ezért perre ment a döntés ellen, de ameddig a bíróság dönt, a patkányok szaporodnak. A rendkívüli irtással sem őket bízták meg, pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a mostani cég nem képes megbirkózni a feladattal. Ha így folytatódik minden, akkor júniusra patkányokban fogunk fürödni, hiszen 3 havonta jön az új generáció, és ahogy egyre jobb az idő, úgy egyre nagyobb lesz a szaporulat is. 

Nem értem, hogy mire vár a fővárosi önkormányzat, miért nem bont azonnali hatállyal szerződést, és kezdi meg végre tényleg azt, ami a feladata, vagyis a város érdekét képviselni. Az pedig, hogy valakinek a valakije kapta a melót, pedig már a gyanú is durva, hogy ennyire veszik figyelembe a városlakók érdekeit. 

Ez utóbbiról viszont szeptemberben lehet dönteni....

Ma délután (04.26) a diákok tüntetést tartottak a Kossuth-téren, amelynek az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet, hogy a diákoknak milyen követelményekkel lesz lehetősége jövő évtől felsőoktatási tanulmányokat folytatni. A követelmények nem egy bonyolult rendszert rajzolnak fel:

Ez ugye nem lehetetlen küldetés, ha megnézzük, mit is takar a B2-es szint, a Goethe-intézet szerint:

Meg tudja érteni az összetettebb konkrét vagy elvont témájú szövegek fő gondolatmenetét, beleértve a szakterületének megfelelő szakmai beszélgetéseket is. Folyamatos és természetes módon olyan szintű normális interakciót tud folytatni anyanyelvű beszélővel, hogy az egyik félnek sem megterhelő. Világos, részletes szöveget tud alkotni különböző témák széles körében, és ki tudja fejteni véleményét egy aktuális témáról úgy, hogy részletezni tudja a különböző lehetőségekből adódó előnyöket és hátrányokat.

A nagy probléma az, hogy Magyarországon a közoktatási rendszer nem alkalmas arra, hogy biztosan elérjék ezt a szintet. A legnagyobb baj az oktatási struktúrával van, mégpedig elég régóta:

1. 1990 után számos orosztanárt képeztek át angolra. Miután az orosztanárok nagy része pocsék volt, hiszen mindenki tudta, hogy az orosz nyelvet azért tanuljuk, mert muszáj, ezért a kiinduló angoltanárok sem voltak a legjobbak. 
   
   
2. Az angol nyelv oktatási struktúrája hazánkban köszönőviszonyban sincs a XXI. századdal. Valahol megpróbáltuk keverni a háború előtt örökölt poroszos szokásinkat a pocsék oroszból kinőtt angollal, aminek az lett a következménye, hogy igazi Shakespeare-i nyelvtannácikat képzünk, akik elég pengék lesznek az angol nyelvtani szabályokkal, de közben nem tudják megfogalmazni, hogy két kiló tejet kérnek a boltba. De, hogy melyik igeidőben kéne kérni, azzal nincs gond. Miközben van számos anyanyelvi angol ország, köztük a gyarmatok, ahonnan érkezők megesznek minket nyelvileg, mert lehet, hogy nem fogják pontosan betenni az igeidőt, viszont folyékonyan és magabiztosan fognak beszélni, és rohadtul nem érdekli őket, hogy appear, vagy appearS az adott mondattól függően.
   
   
3. Amikor bevezették a kétszintű érettségit, az volt a terv, hogy a középszintű érettségi B2-es legyen, a felső pedig C1-es, erre az történt, hogy ameddig nem vagyunk rá felkészülve, addig könnyített lesz az érettségi. Nos, úgy kérünk ma nyelvvizsgát, hogy az érettségi ezt nem biztosítja automatice. Ez utóbbi ugye, nem más, mint egy nagy önbevallás a kormánytól, hogy nem képesek arra, hogy biztosítsák a megfelelő oktatást.

De miért nem éri el egy diák ezt a szintet? 8 éven keresztül tanulnak általában angolt, és nem megy?

• A diákok nem találkoznak gyakorlati angollal. Nem találkoznak anyanyelvi emberrel, akikkel mindenképp meg kéne értetni magad. Ugye, ha nincs kifelé menő kommunikáció, akkor az egész el fog halni. 
  
  
• A másik, amit nagyon szeretnek a nyelvvizsgák is, hogy írjanak levelet. Na ugyan minek? Miért fontos, hogy odáig jusson el valaki, hogy megírhassa, hogy megszületett a kiskutyám, mialatt nyaraltunk az ősökkel. Brutális, de ez idő alatt például lehetne eredeti nyelven olvasni, és olvasónaplókat írni. Lehet, hogy abban több hiba lesz, de biztos hasznosabb. 
  
  
• Nem néznek filmet se otthon, se órán. Nincs kötelező nyelvi feladat, ami illeszkedik a fiatal mindennapos életében. Persze, nagyon fontos tudni, hogy van a petevezeték-elzáródás angolul (tényleg az !), de ha éppen ezt nem tudja, de helyette magabiztosan el tudja mondani hogy éppen mi baja van, az még fontosabb. Ma pedig a fiataloknak semeddig nem tart eredeti nyelven filmet nézni (csak szólok, hogy Romániában nem divat a szinkron, meg lehet nézni mennyivel jobbak nyelvtudás téren), de ameddig a magyar szinkront favorizálók ki nem pusztulnak, addig az eredeti nyelv főműsoridőbe sose fog betörni. Valóban kényelmetlen így tévézni, viszont kétségtelenül hasznosabb.

Tehát, a diákok azért tüntettek, hogy ne alkalmazzák azokat a szabályokat, amelyeket a minisztérium saját bevallása szerint sem tud alkalmazni. Ha végignézel a parlamenti önéletrajzokon, akkor látni fogod, hogy a 199 képviselőből 98-nak nincsen nyelvvizsga-bizonyítványa. Bár ez nem jelenti, hogy nem beszél egy idegen nyelvet se, de pont emiatt nem mehetnének ennyien egyetemre. Ez egy rohadt papír, ami iszonyúan diszkriminálja a diákokat.

Egy dolog, hogy az ország anyagi megosztottsága miatt egy barabási szülő nehezebben engedheti meg magának, hogy a gyermekét különórára befizesse. Ma a nyelvórák nagyon drágák, ez is annak a beismerése, hogy a nyelvet elsajátítók száma alacsony, akik megkérik a pénzt a tudásuk továbbadásáért. Ha az iskola nem tudja biztosítani a sikert, egy többgyerekes családnál esélytelen, hogy egyszerre több gyermeket is külön tanárhoz küldjenek, amelynek napi költsége elérheti a szülők egynapi nettó keresetét is! (/gyerek)

A másik pedig a nyelvvizsga-maffia. Ugye, ez olyan mint a jogosítvány, először biztos megbuksz, és semmiképp se fogják felfelé kerekíteni a pontjaid, hiszen a képlet egyszerű: egy komplex B-s nyelvvizsga 27ezer körül van. Aki pedig beszél nyelveket, az nem fog nyelvvizsgázni, mert a gyakorlat majd igazolja a tudását (Horvátországban nem ismerik a nyelvvizsga fogalmát! - pedig ugye beszélnek szerbül, és bosnyákul is perfektül!), azonban ha kell nyelvvizsgára mennie, akkor annak az árát ki fogja fizetni. Akár kétszer is, már ha ki tudja. Ha nem tudja, akkor pedig nem mehet egyetemre. Ez egy remek mód arra, hogy megöld a hazai fiatal álmait.

Az pedig a saját kormányunkat minősíti, hogy ahelyett, hogy kimentek volna hozzájuk, és rákérdeztek volna, hogy mi a para, miért nem lehet nyelvvizsgázni, amikor már a pénz is visszajár (ja, ha sikerült), ahelyett bedobták a varázsszót: 

Soros!

Úgyhogy a fiatalok köszönik szépen, a szülők meg ne lepődjenek meg, ha ezek után tényleg felnő majd egy teljes Skype-generációs unoka, akik csak nyaralni fognak hazajönni, ugyanis számos EU-s országban ingyenes a felsőoktatás. Itthon meg ameddig minden vitában döntő érv a RowerGeorge-hatás, addig a nyelvoktatásban sem jutunk előrébb.

Rengeteget lehet hallani arról, hogy dugódíjat akarnak bevezetni, és sokan háborognak miatta. Valamely szinten jogosan, de az ellenérvek is legalább annyira meggyőzőek, sőt ha nem meggyőzőbbek, ezért érdemes lenne egy társadalmi vitát lefolytatni. Az egyértelmű, hogy a vita elmarad, a konfliktus pedig egyre csak fajul és kérdés, mikor jön el az a pont, amikor eldől a dugódíj sorsa. Mi is van a háttérben?

A nagy történet egyenlőre Budapest városát érinti. Ez viszont nem jelenti azt, hogy később más városok ne kövessék a példáját. Számos olyan kis ékszerdoboz található, ahol már meglépték, hogy nagyjából autómentes a belváros (Győr, Eger, de Miskolc is), de ezeket bőven lehetne bővíteni, és akár behajtási összegeket is kérni érte. Egy biztos, sem az emberi egészségnek, sem az épületeknek nem tesznek jót a benzin / dízelüzemű autók. 

Budapesten pedig évek óta húzódik a történet, hogy kell-e dugódíj, vagy nem kell. Egy kicsit talán ahhoz lehet hasonlítani, hogy kell-e fizetős parkoló, vagy sem. A társadalomnak kell megértenie azt, hogy egyszerűen se Buda, se Pest nem arra lett tervezve, hogy valaha milliós embertömeg él majd ott, és ha csak minden másodiknak lenne autója, akkor is napi 500ezer gépkocsi szántaná a betont napról napra. Ez ugye, sem az ott élőknek, sem az épületeknek nem egészséges. Ha egy város pedig tökre lelakott lesz, akkor egyszer olyan sorsra jut, mint szerencsétlen Notre-Dame (ugye, ott se volt fontos a teljes és alapos felújítás, most meg már késő). Ezért, minél gyorsabban szükséges a város radikális autócsökkentése. 

• Ehhez viszont fejlesztések kellenek: 
  - Egy olyan kötött pályás tömegközlekedés, amellyel könnyen és gyorsan lehet eljutni A-ból B pontba. Erre Budapestnek amúgy remek adottsága lenne, hiszen maga a városszerkezet egy torzított pötty, tehát pókhálószerűen keresztül lehetne szőni metrókkal, és villamossal. A XX. század elején kiépített körvasútrendszer például teljesen érthetetlen, miért nem működik. Ahogy az sem, hogy miért nem tartozik minden, Budapest városán belül folyó tömegközlekedés egy cég alá, és miért nem lehet BKK bérlettel eljutni mondjuk a KöKiről Zuglóba. 
• - Szintén szükség van P+R parkolókra. Valahol ugyanis le kell tennie azt az autót az agglomerációból érkező munkavállalónak, hogy beszálljon ebbe a kiépített tömegközlekedési rendszerbe. Ezeket azonban szigorúan a város határán kellene tartani, és kedvezményes bérlettel (érvényes forgalmihoz kötve például) tömegközlekedésre terelni a sofőröket. A baj, hogy a város úgy terjeszkedik, hogy az a P+R parkoló, amit most külvárosba építenének, az 10 év múlva már nagy valószínűleg nem a város peremén helyezkedik majd el. Erre sem árt gondolni. 
• - Ha megnézünk egy kínai, koreai várost, ahol egy, max másfél év alatt vágnak fel egy metrót, addig ez nekünk kicsit több mint tíz év alatt sikerült (apropó, emlékszik még valaki arra, hogy Boros & Bochkor volt a két fúrópajzs neve?). A Ráckevei és a Csepeli hévnek is évek óta kellene a föld alatt közlekednie, valamint a hármas metróval párhuzamosan hiányzik egy budai oldalon futó alternatíva, illetve a külvárosok sincsenek rendesen bekötve ebbe a kötöttpályás hálózatba. Csak itt jegyzem meg halkan, hogy a Gödöllői hév már 1911-ben Gödöllőig járt (1888-ban adták át az első szakaszt, heló!), most meg 2019-ben azon megy a vita, hogy a 4-e metró elmenjen-e Budaörsig, vagy a Bosnyákig? Biztos akkor modernebb volt a technológia akkor. A hármas metrónak évek óta el kellene érnie a repteret, ahol kellene egy normális vasútállomás az agglomerációnak, északon meg egészen Dunakesziig kellene járnia. A kettes metró és a hév összekötése ugye szintén évtizedes vita, pedig mindössze nyolcvan méter távolságról van szó.
  Tök botrány az is, hogy elvileg ugye felújították a hármas metrót, de több helyen is olvasni, hogy az 1990-es színvonalat tudják csak helyreállítani, amit ugye, 1, az idő már rohadtul túllépett, 2, pedig azóta felbomlott a Szovjetunió, heló KGST, beléptünk a NATO-ba majd az EU-ba, mi meg közben tíz-százmilliárdokból majomkodunk a föld alatt. Az, hogy egyáltalán kérdésként felmerül ma az akadálymentesítés, szintén nonszensz. A Duna alatt is lehetne egy gerinc-metróvonal, amely bár hosszú lenne, igazi feladatának azt lehetne adni, hogy gyors átszállási lehetőséget biztosítana a többi metróra, ezért sok közös megállót kellene kialakítani.

Maga a dugódíj bevezetésre több okból is szükség van. Bár szívesen hangoztatják, hogy Demszkyék vállalták ezt, mint kötelezettséget, azt már kevesen teszik hozzá, hogy a 4-es metró megépítésekor az EU-s pénzért vállalták. Aminek nagy részét aztán elkartellezték, tiszta botrányos az egész, az államnak ha ezt vissza kéne fizetni, akkor biztos olyan helyről vonna el, mint egészségügy, oktatás, vagy akár megemelné egy icipicit a dolgozó ember adóját, hiszen valamiből finanszíroznia kell. Arra pedig, hogy a nagy halak, akiknél landoltak ezek a súlyos összegek,  fizessenek, arra annyi az esély, minthogy ma valakit itthon korrupcióért 10-20 év börtönre ítéljenek.  Maga a metró szép, hasznos, egy tök fontos pont Albertfalva-Kelenföld felől a Belváros felé, de a mögötte lezajlott dolgok megérnek egy misét. 

A másik ilyen történet pedig, a belvárosi felszíni közlekedés. Tiszta cink, hogy egy-egy lezárás idejében órás dugók tudnak kialakulni például Csepel és a 0-s környékén (járt manapság arra valaki? ne menjen!), valamint a körúti villamost is igazán körvillamossá lehetne alakítani a Moszkva Széll-Kálmán téren. Megoldható lenne, hogy a belvárost is zónákra osztani, amelyet sávosan lehetne fizetőssé tenni. Szépen, meg jól hangzik, hogy behajtási díj,de valójában azért kellene tenni, hogy jobban megérje tömegközlekedéssel bejárni, nem pedig csak nehezíteni az autós forgalmat. 

Meg lehet nézni a fiatalok munkáját ezen a téren. A VaLyo egyesület egyik feladata, hogy közelebb hozza a Dunát a városlakókhoz. Mindenki találkozott már velük, van akik mint VaLyo, van akik mint Szabihíd néven, amely a XXI századi modern Budapest valószínűleg legszimpatikusabb rendezvénye a nyáron. Valójában a Duna teljesen el van zárva a közlekedésre kiépült rakpartok miatt, és a gyaloglásra, az életre való terület is növelhető, de ennek a közlekedésre kiépített rakparton kárára kell történnie. Az egészséges élethez való jog ugyanis alkotmányos alapjog, és ennek az érvényesülése el kell, hogy kezdje kiszorítani a benzinüzemű járműveket a főváros útjairól. Ennek talán az első lépése lesz a dugódíj, amit a metró miatt mindenképp be kell vezetni (bár, mi magyarok élelmesek vagyunk, fél év múlva majd visszavonjuk, hogy nem vált be, így az EU-nak eladjuk, hogy be lett vezetve, itthon meg majd azt, hogy megszüntettük! - such a fucklogic!), aztán remélem, hogy magával fogja hozni a közösségi közösséget nem átalakító, hanem igazából újradefiniáló fejlesztéseket. 

Az EP -választásokat Magyarországon viszonylagos ismeretlenség lengi körül. Ennek oka, hogy valójában a politikusok nagy részének sincs pontosan fogalma arról, hogy mire szavazunk ilyenkor, és hogy egy európai uniós választás miért fontos Magyarországnak. Pedig, nemzetközi szinten az állampolgárok ilyenkor szólhatnak bele leginkább a folyamatok alakulásába úgy, hogy "megkerülik" a parlamentet, és közvetlenül küldenek képviselőket az EP-hez. 

• Az EP-be minden ország fix számú embert delegálhat. Ez a szám a lakosságszámtól függ, a legtöbbet a franciák és németek adják, számszerint 99-et. A többi tagállam változó mennyiségűt, ebben most rendesen belejátszik a brexit kérdése, hiszen az arányok a britek kilépésével változni fognak. Magyarországot a változás nem érinti, 21 képviselőt küldhetünk ezután is az EP-be
• A képviselők ott nagy pártcsaládok frakcióiban foglalnak helyet. Ezeket a frakciókat a pártok alapítják, általában ideológiai alapon. Ugye, minél nagyobb a frakció, annál nagyobb súlya van. Ma például a legnagyobb súlyt jelentő néppárti frakcióban függesztették fel a Fideszt.
• A nemzeti parlamenti képviselőknek elvileg semmi ráhatása nincs az EP-képviselő munkájára. Az előző időszakban ráadásul rendszeresen előfordult, hogy szocialista-fideszes képviselő dolgozott együtt egy ügyön, pártérdektől függetlenül jellemző volt, hogy a nemzeti érdekek a pártérdekeket felülírták az EP-ben.

Hogy lehet elindulni a választáson? 

Választó lehet minden nagykorú magyar állampolgár. Választhatóként azonban nem árt, ha nyilvántartott párt tagja vagy, és összeszedsz a pártoddal húszezer aláírást. Emellé, az sem árt, ha rajta vagy a jelöltek listáján ;) Miután ezt leadták, onnantól nyilvántartásba vagytok véve, lehet kampányolni, majd aztán májusban meg már szavazni. E hétig a Momentum, a Fidesz, és a Jobbik adta le a szükséges aláírásokat, de várhatóan ezt minden parlamenti párt meg fogja tenni. Amikor leadja egy párt az aláírási íveit, és nyilvántartásba kerül, onnantól nincs szüksége több aláírásra, hogy biztosan a listán legyen. A törvény nem kivételez, 20ezer aláírást kér csak.  Ide halkan megjegyezném, hogy ettől függetlenül a Fidesz továbbra is gyűjti az aláírásokat, de nem az EP választáshoz (ugye, arra már nem teheti), hanem arra hivatkozva a "Kubatov-listát" frissíti vele. Ez a jóhiszeműséggel való visszaélés egészen pofátlan, de sajnos senkinek sincs tiltva, hogy adatokat gyűjtsön, még akkor se, hogyha ehhez hazug érveket hoz be. E sorok írójához is becsöngetett egy Fideszes néni, aláírást kérve az EP-listához. Gyorsan le kellett szerelni, hogy már aláírtam, és láttam az arcán, hogy valójában ő tényleg elhitte azt, hogy az EP-listához kellenek az aláírások. Ezt csak úgy leírtam, ha esetleg valaki úgy gondolja, hogy náluk jó helyen van a voksa.

Mire szavazunk most? 

Az EP összetételére! Tehát burkoltan arra adunk felhatalmazást a magyar pártoknak, hogy bejutásuk esetén olyan frakciót alakítsanak/ létező frakcióhoz csatlakozzanak, amely leginkább elősegíti az EU fejlődését. A Fidesz például hiába kampányol a Néppárt színeivel, a Fidesznek nem érdeke a Néppárt jelen formájában való megőrzése. Ezt már többször kijelentette. 

A legnagyobb néppárti frakció után a S&D következik (ennek tagja az MSZP jelenleg), aztán az ALDE (ide a Momentum tartozik), valamint jelentős erőt képvisel a ECR, (ide a lengyel PiS tartozik), de innen a brexit miatt a britek biztosan távoznak, ezért kérdés, hogy a jövőben is létrejön-e ez a frakció. A Zöld frakció tagja az LMP, míg a Jobbik három tagja függetlenként politizált. 

A frakciók között a politikai tengely elejétől a végéig lehet találni, kisebb nagyobb formációkat. Még kommunisták is vannak, megdöbbentő, de nyugaton van annyira népszerű a szélsőbal, hogy saját frakcióval rendelkezzenek az EP-ben, sőt a csehek is delegálnak ide képviselőt. 

Érdekes lehet még a Salvini és Le Pen nevével fémjelzett új frakció, amely hivatalosan csak a következő EP-választás után fog megalakulni. Bár nagyon vonzó manapság kijelenteni, hogy egy igazi nacionalista-populista frakcióról lesz szó, azonban olyan törésvonalak vannak a tagok között, amely az egész együttműködést megkérdőjelezi. Például a szélsőséges pártok oroszbarátsága (és itt nem feltétlenül az önkéntesre célzok, hanem az anyagira) nem feltétlenül kompatibilis a szintén hírbe hozott lengyel kormánypárt masszív oroszellenességével, de a gyakran emlegetett bevándorlási kvóta-ellenesség, ami szintén népszerű, szintén teljesen szembemegy Salvini elképzeléseivel, aki egyenesen kötelezővé tenné azt. Úgy gondolom, hogy ez egy látszatkoalíció, amit csak a populista célok tartanak össze, és az egyéni érdekek fognak darabokra törni, inkább előbb, mint utóbb.

Mivel jár az EP-képviselőség?

Első kanyarból mentelmi joggal. Az EP képviselőt hazánkban hasonló jogok illetik meg, mint a parlamenti képviselőket. Ez az oka annak, hogy például KGBéla ügye is azért halad lassan, mert az EP szüttyögött a képviselő mentelmi jogának kiadásán. Pénzügyileg havi 6824 € nettót  kapnak, valamint jogosulttá válnak 63 éves koruk után EP nyugdíjra is. Emellett a hazai irodaköltségekre szintén elkölthet 4513 €-t , valamint elutazgathat az EU-n belül 4454 €-t, illetve fizetik a hazaút és a parlament közti tömegközlekedést, illetve 0,53€ /km díjszabással az esetleges autós közlekedését. Ezen felül bérelnek nekik lakást, is, mégpedig 320€/napos egységáron.

Mondjuk ki, ez azért egészen szép summa. És ez csak az official, nincs benne semmi egyéb juttatás a különböző bizottsági munkák után, ez a basic pack. 

Minden ország kijelölhet egy biztost is az Európai Bizottságba. Magyar részről volt már ilyen Kovács László, Andor László, most pedig éppen Navracsics Tibor látja el ezt a belpolitikailag jelenleg igen hálátlan feladatot. A biztosok egy adott területért felelnek, és nagyon fontos, hogy döntéseiknél nem vehetik figyelembe az őket küldő ország érdekeit, tehát szigorúan pártatlannak kell lenniük. Emiatt hálátlan Navracsics biztosi munkája, hiszen neki a Fidesz tagjaként kell védenie az Európai Bizottságot. Sikerül is, érveléseivel rendre leszereli a támadásokat, ami miatt rengeteg támadást kap a kormánypárttól, aki őt delegálta oda. 

Mit csinál az EP? 

Részt vesz, és biztosítja az EU működését napról napra. Most belemehetnénk, hogy hogy működik a törvényalkotás, de arról már írtam egy cikkben, úgyhogy másodjára nem részletezném. Ami biztos, hogy az EP a garanciája annak, hogy a demokrácia érvényre juthasson az európai döntések során. 

Mit tehetünk mi? 

Elmegyünk szavazni, és a meggyőződésünknek megfelelően szavazunk. A 21 képviselői helyet mindenképpen el fogják osztani, nincsen kvóta, ami alapján be lehet kerülni, itt minden leadott szavazat számít. Akkor kapjuk meg a legtisztább eredményt, ha minél többenaz urnák elé járulnak, úgyhogy csak biztatni tudok mindenkit, hogy ne csak ő, hanem a rokonai és a barátai is vegyenek részt a szavazáson. Ez nem csupán az ország, hanem Európa érdeke is.

Egyre több, aggódó levél érkezik arról, hogy a kormányablakokban tömeges felmondások vannak, és ez a felmondási hullám májusban tetőzhet, mert akkor futnak ki az első felmondási idők is. Bár egy átlagember ebből nem sokat érzékel, valójában ez egy elég kemény törésvonal a kormány szólamai és a valóság között, és ezt több ok is magyarázza: 

• A szakképzett munkaerő külföldre vándorol. Ez tény, a legjobbaknak meg sem fordul a fejükben itthon dolgozni, amikor megfelelő nyelvtudással a birtokukban 2-3x annyi pénz marad külföldön a zsebükben, mint itthon. 
• Bár sokan gondolják, hogy a hivatalnok egy lusta disznó, aki semmit sem dolgozik, de ez azért távolról sem igaz. A magyar bürökrácia bürokrácia híresen nagy, és ember legyen a talpán, aki ezeket átlátja. Mivel a hivatalokban immár új, megnövelt munkaidő van, kicsit kevesebb szabadsággal, és jóval kevesebb fizetésért, ezért nem igazán vonzó a pálya. A feladatok természetesen nem lettek kevesebbek.
• Ha megnézzük, hogy a kormányszámos hivatali létszámot csökkenteni akar, mert ugye nincs rájuk forrás a költségvetésből (ezért nincs cafeteria se, mert beépítik azt a Puskásba'). Ha lenne forrás, akkor nem kellene elvonni. A pénzügyi dolog része szerencsére egyszerű matematika, és ha szükséges valahonnan a források elvonása, az azért van, mert már nincs meg a régi keret annak fenntartására. Ez pedig, elég konzervatív fogalom, amit még az unortodoxia sem tud felülírni. A csökkentett állomány, a csökkentett fizetésével így egy olyan feladathalmazt kap a nyakába, amelynek köszönhetően az egy főre eső munka mennyisége majdnem másfélszeresére nő.

A kormányablak mellett ugyanez vonatkozik számos intézményre, köztük a nyugdíj-folyósítóra is, tehát, az, hogy nem jön időben a nyugdíj, nem csak a bank hibája, hanem ott már a rendszer is ropog. A keleti megyékben ez a helyzet még súlyosabb és még kiszolgáltatottabbá teszi a dolgozót, hiszen a munkaerő-piaci lehetőségek nem igazán nevezhetőek kecsegtetőnek. 

A szakszervezetek is kongatják a vészharangot. Az újabb 2500 fős tervezett csökkentés már a működésképességet fogja veszélyeztetni. Egyszerű sétával bármelyik kormányhivatalban felfedezhetjük a problémákat: 

• 20 ablakból 15 általában üres /pedig lenne kit kiszolgálni/
• Sorszámként megkapod a 40-est, és az alján kiírják, hogy nyolcan vannak előtted /fogadni merek, hogy ez el fog tűnni majd az aljáról/
• Egy ember kiszolgálása az átlag 5 perc helyett 15-re növekedett 
• Egy jogosítvány kiváltásáért szabadságot kell majd kivenned, akkora sor fog várni.
• Ha időpontra mész, akkor megköszönik, leültetnek, és majd szólnak. A MAJD-on egy elég komoly hangsúly van.
• Ha fényképet is kell, hogy csináljanak, akkor pedig jobb, ha beköltözöl. 

Kérdés, hogy meddig lehet ezt megcsinálni azokkal az emberekkel, akik az államigazgatást működtetik. Nem működő államigazgatással ugyanis a kormány saját maga alatt fogja a fát vágni, és  elég pofátlan dolog azokkal kicseszni, akik azért dolgoznak, hogy az ember el tudja intézni ügyes-bajos dolgait az állammal. A másik, hogy a piac is meg fogja érezni a folyamatokat, hiszen a bürokrácia mindenhová kiterjed (vettél már házat?) és ezek mind-mind a kormányhivatalon futnak keresztül. A piac pedig kényesen reagál az időveszteségre, ami pedig ebben az esetben az államon, és így rajtunk csapódik le.

Ideje lenne, ha a kormány nem csak az ablakokat, hanem végre annak a kereteit is helyretenné, legalább annyira, hogy a pályán lévők számára továbbra is vonzó legyen az ottlét, és ne csak azt érezzék, hogy a munka egy kicsit időutazás, mégpedig 1847 elé, a jobbágyság korszakába.

Henri-Bernard Lévy, francia filozófus anno interjút adott az indexnek, amelyre válaszul Orbán Viktor elhívta beszélgetni. Nos, bár sok mindennel nem értek egyet amit a magyar miniszterelnök mond, de ez egy elég bátor gondolat volt, és mivel nem szokott részt venni olyan vitákon, ahol 90-esnél nagyobb IQ-val rendelkező ember az ellenfél, ezért kíváncsian vártam, hogy mi fog kisülni a beszélgetésből. 

Lévy állítása szerint pár órát töltött a miniszterelnök társaságában. Ezalatt a miniszterelnök neki felvázolt pár dolgot, amelyből szemlézem a fontosabbakat:

- Lévy szerint Orbán Viktor, a kilencvenes évekbeli, akit ismert, halott. Kicsit szofisztikálva, egyfajta magyar Anakin Skywalkerként átállt a sötét oldalra, megalapította a Birodalmat, és egyfajta új társadalmat épít fel. Ez utóbbi, viszont, nagyon sötét jövőképpel fenyeget. 

- Lévy szerint Viktor hisz az illiberális demokráciában. Úgy gondolja, hogy a demokráciának nem feltétele az emberi jogok tisztelete. Viszont, teszem én hozzá, hogy ha nem tiszteli, akkor kinek a feladata ezt megvédeni? Ebből le lehet vonni azt a következtetést, hogy Orbán Viktor államának nem része a jogok tiszteletben tartása. Ezt némely szituációból látjuk is, lásd a felcsúti TAO-pénz. De, hogy nyíltan kimondja egy filozófusnak, ez új, és egyben félelmetes.

- Lévy megemlíti, hogy Viktor nagy országnak tartja Oroszországot, és Magyarországot kicsinek mellette, ezért szükséges, hogy meglegyen a jószomszédi viszony. Ezt továbbfonva, azt látjuk, hogy inkább lefekszik Putyinnak, minthogy kiálljon az érdekeinkért. Fel kell hívni a miniszterelnök figyelmét, hogy hazánk az EU tagja. Az EU minden téren képes arra, hogy megvédje az országot, és mint a NATO tagja, nem fenyegeti reális veszély katonai téren. Az, hogy Viktor félelmet lát, az azt jelenti, hogy sem a NATO-t, sem az EU-t nem tartja képesnek arra, hogy olyan biztonsági alternatívát jelentsen, amely szemben állhat ezzel a fenyegetéssel. Ebből következik az is, hogy Orbán Viktor nem megreformálni akarja az EU-t, hanem megsemmisíteni azt, és egy új alapokra helyezni az együttműködést, mint azt a StarWars-ba /ha már ilyen jól lehet vele jellemezni.../ Palpatine tette.

Személyesen úgy gondolom, hogy a miniszterelnöknek ez az elgondolkodása bizonyos szempontból korlátolt. Ez az, ami miatt veszélyes, amit eddig létrehozott, és ugyanez az oka, ami miatt el fog bukni a műve. Ugyanis olyan volumenű változásokat tervez, amelyre emberfeletti munkával ( és igen, ezért rengeteget dolgozott!) felkészített egy 10milliós országot, és ezt exportálni akarja, mint egyfajta know-how-t az egész EU-ra. Azonban, nem érzi azt az arányosságbeli különbséget, amely a 10 milliós magyar és az 500 milliós EU-s társadalom között van. Egyszerűen nem sikerülhet az elképzelése, mert nem lehet egy ennyire sokszínű és változatos társadalmat egy pórázra kötni, és egy szóra vezényelni. 

Ha megnézzük, Közép Európában sem áll jól a viktori politika (különben victory-politikának írnám):

- Szlovákiában Čaputová győzelmével a társadalom jelezte, hogy a fiatal, nyílt Európa-pártiság jelenleg sokkal fontosabb, mint a nemzeti, populista, agresszív belpolitika. Fico teljes bukása idő kérdése, ő pedig még Viktornál is régebbi motoros, de úgy tűnik, végre lejárt az ideje.

- Ausztria sem váltotta be a reményeket, Kurz kancellár ugyanis a büszke belpolitikát büszke európai politikává változtatta. Bár nem feltétlenül a legjobb módszerekkel dolgozik, az világos, hogy Kurz érdeke az EU megerősítése. 

- Romániában a PSD kormány hetente inog, és úgy tűnik, hogy ők lesznek a következők, akiket kivágnak az aktuális pártcsaládjukból. Még túltesznek rajtunk is, már amit a korrupciót és a lopást tekintjük. Ilyen partnerre még Viktornak sincs szüksége.

- Szerbiában a viktori-modellt másoló Vucic ellen hónapok óta 100ezrek tüntetnek. Mivel Vucic nem reagál, mert nincs jó válasza a tüntetőknek, ezért nem lehet hosszú távú fennmaradásával számolni. Bár számára a vég még nincs olyan közel, mint Ficónak, de mégsem jelent stabilitást.

- Lengyelországban pedig a külpolitikai védőháló is veszélybe került, mert Kaczinskiék ugyanis már népszerűségi hátrányban vannak, és az EU választáson elszenvedett vereség belpolitikailag is bajba sodorhatja őket.

Tehát, bár veszélyes terveket szövöget a magyar miniszterelnök, valószínűleg az EP választások vereséggel érnek fel a számára, és szövetségesei nem lesznek elég erősek ahhoz, hogy keresztülvigyék az EU-n az akaratukat. Ez pedig, hosszútávon mindenképpen a felmorzsolódásukhoz fog vezetni. A populizmus, amit képviselnek, ugyanis nem más, mint egy "nyakkendős fasizmus", minden szépet és jót elmondanak, megoldanak minden problémát, aztán pedig hoznák a fejünkre azt a káoszt, amit még ők is csak szeretnének uralni. Aki nem akar ilyen rendszerben élni, annak pedig el kell mennie, és szavazni kell a választásokon. És nem rájuk. Bárkire, de ne rájuk. 

A heti hazai sporthírek egyike, hogy George F. Hemingway /szül: Szabó György/ eladta a Budapest Honvéd futballcsapatát. Akár el is lehetne engedni a fülünk mellett, mégis, Hemingway olyan dolgot testesített meg a magyar futballban, amellyel rajta kívül nem lehetett találkozni : 

Ő volt az egyetlen olyan sportvezér, aki amellett, hogy a piacról szállt be, és a saját pénzét tette kockára, rendszeresen kiállt a nyilvánosság elé. Hogy jól döntött-e, vagy nem, az majd később kiderül.

George F. Hemingway távozásával ugyanis kiszállt a nemzetközi piac a magyar futballból. Az Újpestet nem számítom ide, mert ott, ami az elmúlt években zajlott /lásd címercsere, meg egyéb botrányok/, inkább tűnik a belga pasi kelet -európai pénzmosodájának, mint profi, hosszútávú stratégiát követő futballklubnak.

Hemingway, amikor megvette a Honvédot, éppen egy csődközeli csapatot vett át, és rengeteg pénzt ölt abba, hogy a klub létezzen. Ez egy egyszerű, üzleti befektetés volt, amely akkor inkább tűnt őrültségnek, mint normális döntésnek, de az "Öreg" bevállalta, és végigvitte. Ő pontosan a piacról vásárolt játékosokat, és mindent pénzalapúan látott. Nem azt, hogy mennyit tud kivenni belőle, hanem azt, hogy az elköltött összeg hogy jön vissza a csapatnak. Ő volt az, aki leigazolta Lanzafamét annak bundabotránya után, majd magyar viszonyok között óriási pénzért adta tovább. /"megmondtam az árát, és a pasit felmosták a padlóról"/ Hemingway hozzáállása kb ötven évvel előzte meg a többi klubtulajdonost. Bár eleinte nagyon keményen fellépett a Honvéd szurkolóival szemben, főleg a rasszizmus és antiszemitizmus ellen, ahogy a szurkolók érezték, hogy az "Öreg" terve mellett halad előre a klub, úgy álltak be a sorba. Mint klubvezető, kiállt a szurkolókat ért büntetések ellen. Nem lett a legnagyobb futballklub a Honvéd, de az biztos volt, hogy egy esetleges kormányváltás után a Honvédnál biztos az NB I.-hez szükséges anyagi háttér, míg a 'Tállai-féle Mezőkövesdről, vagy a konkrét vicc-kategóriájú Kisvárdáról ez azért nem mondható el /Felcsút meg úgy jár majd, mint Scornicesti /.

Hemingay vlogolt (!), döntéseit amennyire akarta, megindokolta, és megalapította azt az ifiakadémiát, ami amúgy a független mérések szerint is a legjobb az országban. Ebbe is a saját pénzét ölte bele, úgy gondolta, hogy a saját nevelésű focistákkal is jó eredményt ér el a csapat, eladásukkal pedig működhet a klub. Ezen az elven működik amúgy a "mi kutyánk kölyke" horvát futballcsapatok nagy többsége, elég megnézni Modricot, Kalinicet, Rakiticet, Cornlukát, Mandzukicot, hogy honnan indultak, és hol tartanak most. Ez a projekt még nem érett be Hemingwaynek, de abban ő is biztos volt, hogy jó úton halad. Ő maga mondta, hogy van 4-5 ifije, akik már a nagycsapattal edzenek, és akiket később pénzé lehet tenni. 

Ügyesen manőverezett a politikával, sosem került bajba, és nyilvánosan nem dörgölőzött senkihez. Mindig mondta, hogy a Honvéd is pénzé tehető, és ha valaki besétál hozzá egy láda pénzzel, akkor viheti. Mint igazi amerikai, a pénzt is megbecsülte, úgyhogy nagy valószínű, hogy az "Öreg" nem járt rosszul a biznisszel. A magyar futball viszont óriásit veszített, immár nincs több piaci alapon működő klub, gyakorlatilag a magyar foci teljesen állami lélegeztetőgépre lett kapcsolva, amiből, ha elmegy a fenntartó áram, mindennek vége van. Bár ez csak egy egyszerű üzleti döntésnek tűnik /sőt, valószínűleg Hemingway számára az is volt/, hatásai azonban hosszú távon meghatározzák a focit. Azt a sportot, ami a fiatalok között a legnépszerűbb. Kérdés, hogy ezek után mi lesz az a független mérték, ami meghatározza, hogy mit ér a magyar fiatal a pályán? 

Dárdai szerint, aki a legnívósabb bajnokságok egyikében dolgozik, egy magyar fiatal sem ér fel gondolkodási sebességben a külföldiekhez. És ezután sem látni azt, hogy ez változna. 

Neked pedig, mindent köszönünk, és minden jót, "Öreg"!

Tegnap nagy vihart kavaró frakcióülésre került sor az Európai Néppárt brüsszeli székházában. Hivatalos volt ide az összes tagpárt, és a frakcióülés kétségkívül legjobban várt döntése a Fidesz sorsának jövőbeli megítélése volt a pártcsaládon belül.

A több, mint 3 órás frakcióülés után (eredetileg mintegy másfél órásra tervezték) megszületett a végeredmény, ami azt jelenti, hogy a Fidesz (és csak a Fidesz, nem a KDNP) néppárti tagsága felfüggesztésre került addig, ameddig az EPP által kijelölt tanács jelentése megérkezik. Vannak feltételek, amiket teljesíteni kell, például annak elismerése, hogy a kormányzati kampány károkat okozott. A közösen kiadott közlemény az antibrüsszeles plakátokat "Fake News"-nak nevezi. Igen, az a közlemény, amit közösen fogadott el a Fidesz és az EPP elnöksége. Akit bővebben érdekel, az itt elolvashatja.

Ami fontosabb, az az, hogy mit jelent a felfüggesztés? 

A Fidesz mostantól nem vehet részt semmilyen pártbeli tagságban. Nem hívják meg a frakcióülésre, ergó, kicsukták minden folyamatból. Az még nem teljesen világos, de valószínű, hogy Szájer József sem töltheti be a Néppárt alelnöki tisztségét a tegnapi nap után, de Gál Kinga néppárti munkacsoporti jelölése is veszélybe kerülhet. Erről hivatalos közlemény még nem született, azonban a fentebb linkelt megszavazott határozatból ez következik. (Érdekes adalék megnézni az utóbbi honlapját, a magyar és az angol címlap nem igazán egyezik meg, angolul semmilyen álcivil szervezetekről nem lehet rajta olvasni.)

Azért nagy baj, hogy a Fidesz kikormányozta magát az EPP-ből, mert a legfontosabb döntések meghozatalánál a Néppárt mindig ott van. És eddig ez azt jelentette, hogy a Fidesz is ott volt. Noha politikailag nem kellett feltétlenül senkinek sem egyetértenie a Fidesszel, de az egyértelműen súlyos visszalépés, hogy az olyan viták előtt, mint a költségvetési vita, a végleges brexit-folyamat lezárása, a munkaerő-piaci döntések, és a migrációról, határvédelemről szóló döntések meghozatalából is szépen kibukott a kormánypárt. Ez pedig nem elsősorban nekik, hanem az országnak hátrányos, mert az itt meghozott stratégiai döntések nem elsősorban rövidtávúak, tehát hosszabb távon fog kárt szenvedni az ország abból, hogy mi most nem ülünk az asztal mellett. 

Természetesen a többi magyar EP képviselő oda fog kerülni a saját pártcsaládján keresztül, azonban az érdekérvényesítő-képességük messze nem lesz olyan szintű, mint amellyel a Fidesz rendelkezett, a feje fölötti EPP védőernyőnek köszönhetően. Ez pedig súlyos gond hazánk külpolitikai érdekérvényesítő képességeinek.

Mi ennek a kommunikációja?

Több, mint valószínű, hogy a kormányfő párhuzamos univerzumban él, ez jól kivehető volt a sajtótájékoztatóján, ahol egyszerűen kinevették az újságírók, azonban itthonra párhuzamos valóság jelent meg. Erre nagyon jó példa volt az ismert politológus, Török Gábor bejegyzése:

 Az itthoni kommunikáció szerint a kormánypárt maga kérte a felfüggesztést, ami annyiban igaz, hogy ő is belement ebbe, mint kompromisszumos javaslat. Hozzáteszem, hogy a bíróságon a beismerő vallomással kéri az vádlott saját magára a büntetést. Bár Gulyás Gergely a szavazás előtt elég "kivagyokén"- stílusban, elég arrogánsan és nagy szájjal közölte, hogy a Fidesz azonnal elhagyja a Néppártot, ha felfüggesztik, úgy tűnik, hogy ezzel azért várnak májusig, hátha át tudják venni az EPP-ben a hatalmat az illiberális pajtásaival. Erre azonban nem mutatkozik sok esély a közvéleménykutatók szerint. Sokat sejtető, hogy a Fideszes szakértőgépezet, Rogán, Hídvégi, Németh Sz. elég nagy csöndben van, egyiket sem láttam volna megszólalni a poszt írásáig. 

Mi lesz az EP-választás után?

Véleményem szerint a Fidesz el fogja hagyni a néppártot. Erre utalt a miniszterelnök is interjújában, hogy nem feltétlenül fog a Fidesz a néppárti frakcióba beülni. Nyílt szakítás nem várható, mind a két fél azt várja, hogy mi lesz a júniusi felállás, és ki hogy tudja pozicionálni magát. Úgy gondolom, hogy ott lesz a legnagyobb esélye, hogy a bevándorlásellenes , de inkább nevezném ANTIEU pártok frakciót alakítsanak, hiszen az alkalom nehezen vissza térő lenne rá. Azonban, ha ez mégsem következik be, akkor a hallgatással bölcsen jár a kormánypárt, hiszen a jelenlegi állapotnál lentebb úgy sem tud kerülni, csak fentebb. Azonban, mivel a páhuzamos univerzum szerencsére nem fedi le egész Európát, ezért az várható, hogy Viktorék nemzetközi szinten nem tudnak majd győzni.