Tele van a média éppen a szomszédos országban lévő politikai botránnyal, ami torpedóként csapódott bele az amúgy sem a stabilitás mintaképét mutató osztrák kormányba. A hajó süllyed, szeptemberre pedig már választások lesznek. Az FPÖ vezetője ugyanis gyakorlatilag leadta a rendelését az állítólagos orosz befektetőnek, hogy mit szeretne elérni, és hogy cserébe mit tud adni. Az, hogy ennyire hogy lehetett amatőr a csóka, vagy kinek állt érdekébe a bezúzása ilyen módon, az is egy jó kérdés. Azonban, van valami, ami még ennél is érdekesebb:

Strache gyakorlatilag megrendelte azt, ami itthon, Magyarországon zajlik. Mindezt tette olyan természetességgel, mintha tudta volna, hogy a módszert itthon gyakorlatilag tökélyre fejlesztették, és cserébe olyan biztosítékokat tett, amellyel véglegesen elásta magát minden osztrák előtt.

De honnan tudhatta ennyire precízen, hogy mi zajlott le itthon? És honnan tudhatta, hogy a recept orosz? 

Valószínűleg a nyugati titkosszolgálatok azért nem estek teljesen a fejükre, pontosan tudják, hogy milyen módon nyomulnak az oroszok, kik az embereik, és hogyan lehet manipulálni az eszközökkel a választásokat. Egyértelműen tudják, és láthatják, hogy a magyar fél viselkedése a közös európai külpolitika terén minden, csak nem együttműködő, ide értve az Izraelt érintő lépéseket, valamint a kínai, orosz, illetve távol-keleti zsebdiktatúrákat érintő lépéseket. Egyértelmű, hogy a "magyar kérdést" EU szinten kell kezelni, hiszen jelenleg a kelethez való közeledés magával hordozza a nyugattól való távolodás veszélyét. Ez pedig, semmiképpen sem jó hír az országnak.

Strache elég jól informált lehetett, hiszen megadta a megfelelő embert is, aki le tud zongorázni egy sajtó-einstandot. Véletlenül azt a Pecinát, aki Magyarországon hazavágta a népszabadságot, majd amit kellett, átjátszott a Viktor körének. Valószínűleg korábbi orosz kapcsolatai közvetve már tájékoztatták, hogy Pecina a megfelelő stróman ennek a munkának az elvégzésére. 

A másik, hogy Strache pont egy olyan módszert ajánlott ellentételezésnek, amely itthon is olajozottan működik. A választások után ugyanis olyan cégek alakultak meg, amelyek hirtelen minden közbeszerzést letaroltak az elméletileg egyenlő piacon. Strache javaslata szerint állami túlárazott közbeszerzéseket lehetne adni az oroszoknak az anyagi támogatásért cserébe. Itthon meg Mészáros Lőrinc nevével fémjelzett zsenialitás létezik, aminek amúgy semmi nyoma sincs 2010 előttről. Egyértelmű, hogy ami itthon működik, az államilag támogatott lopás receptjét próbálta Strache importálni. Ami a saját szemszögéből, nettó hazaárulás. Itthon is ez zajlik, de ezt majd az új rendszerváltás utáni igazságszolgáltatás feladata lesz kideríteni. 

A harmadik, hogy Strache elég szenvtelenül kéri OV médiabirodalmát. Valószínűleg pontosan tudja, hogy ez egyedül nem elérhető, ehhez bizony tőkeerős külföldi partner kell. Egyszer volt itthon egy Simicska nevű ürge, aki elég nagy hatalommal bírt a Fidesz-éra alatt, aztán csak egyszer kegyvesztett lett. Akkor azt nyilatkozta, hogy a "megveszi nekem a Roszatom" mondat a Viktor szájából volt a szakítószó. Ha tényleg elhangzott, akkor az egyértelmű jel arra, hogy ezt a módszert nem csak Strache, hanem bizony a Viktor is tökéletesen ismeri. Bár Simicska és a túlárazott közbeszerzései eltűntek -minő véletlen - ,de a régi módszerrel Garancsi, Nyerges és a haverok kapnak rendesen az EU-s pénzből.

Miután egyértelművé vált, hogy Strache inkább a saját érdekeit nézi, Kurz gondolkodás nélkül kivágta a kormányból. Ez itthon annyiban igaz, hogy a vezetés tényleg először a saját érdekét nézi (az országé nem számít), csak innen senki se tudja kivágni őket. Csak mi, legközelebb ősszel, amikor egyszerűen el kell küldeni őket a francba.

Ugye, mint minden héten, a miniszterelnök úr egy remek interjút ad a Kossuth Rádiónak, ahol fényezve tájékoztatja híveit (értsd, a 60+-os korosztály azon tagjait, aki csak Kossuthot hallgat), hogy minő remek dolgokat vitt véghez a múlt héten. Nos, sok mindenről volt szó, köztük az amerikai elnökkel való eszmecseréről, valamint elmondta, hogy milyen remek dolog ilyen jóba lenni mindenkivel, és megalkotott egy új ellenséget: a liberális maffiát. Félek, hogy ezt még párszor fogjuk hallani néhány szennylapon keresztül. 

De nézzük:

OV eladta, hogy mekkora forma volt az amerikai elnökkel való vizit, és hogy ő (mármint Trump) milyen sokat tud hazánk erőfeszítéseiről. Nos, ez maximum annyiban igaz, hogy egy ilyen találkozó totál színház. Mert mi történik? Bemegy a vezető, elmondja a saját gondolatait a másiknak, aztán pedig szignálják a szerződéseket, amiket hónapokon keresztül hegesztettek  a különböző titkárságok. Ehhez nekik az aláíráson kívül semmi közük nincsen. Ahogy Trump max annyit tud Viktorrol (de ezt biztos), hogy ő támogatta először, valamint azt hogy nagy bajkeverő, mert támadja a média. Aztán kb ennyi. A tanácsadói elmondhatták neki, hogy épp fasírtba van a németekkel, akik meg ugye autókat adnak el az USA-nak, de venni meg nem vesznek onnan, szóval ha velük rosszba van, akkor télleg ikrek. Ja, télleg. Az US-HU meeting eredményei kicsit hosszabb távúak, leginkább igyekezzük ellensúlyozni az ukrajnai történetet, valahol NATO téren, meg talán gázt vennénk tőlük, ha küldenének, mégpedig v4 szinten. Ez lehetett az oka, hogy minden V4 miniszterelnökkel meetingel mostanában Trump, szóval semmi extra nincs benne.

A másik pedig, megszületett az ellenség, a liberális maffia kifejezés. Orbán Viktor ugyanis az interjúban - ahol amúgy minden kérdés előre le van egyeztetve, tehát tiszta Panyomkin-interjú az egész - elmondta, hogy őt leginkább azok a liberálisok támadják, akik elemzőket, újságírókat és publicistákat fizetnek, hogy fake-newst gyártsanak róla. Nos, ez több sebből vérzik, hiszen a fake news gyártása Európában épp a viktori (victory - haha) műhelyben a legsikeresebb. Hiszen, az államilag kreált sajtóorgánum már akkora, hogy a nemzetközi legnagyobb hirdetők se fogadnak el pénzt tőlük ( azért szar dolog, ha lopott pénzzel fizetnek neked, és ezzel azért a civilizált nyugaton se viccelnek), valamint nem is hajlandó a nevét adni ahhoz a brutális mennyiségű kamuhoz, ami elhagyja őket, így hirdetést se enged nekik elhelyezni.

Ez természetesen, ahogy ők mondják, mindjárt súlyos támadás a szólásszabadság ellen, abba bele se gondolnak, hogy mint egy cég, nyugodtan eldönthetik, hogy kik hirdethetnek rajtuk keresztül. Valahogy úgy csinálják, mint a fidesz az EU-s pénzekkel, majd ők eldöntik, kik használhatják fel. A saját módszerük itthon oké, de ha valaki rajtuk használja, akkor az persze demokráciaellenes. De ez már így megy fideszéknél. 

A másik, hogy mégis kit nevez liberális maffiának? Elképzelek mindenfajta háttérben mozgó alakot, akiknek van egy közös tulajdonsága. Ez, megdöbbentő módon, így igaz. Bár a liberális maffia név elég durva rá. Ezt a csoportot ugyanis úgy hívják, hogy:

TÁRSADALOM

Nos, igen, egy aktív társadalom ugyanis figyel arra, hogy ne basszon ki vele senki felülről, és szeretik, hogyha a tények valóságon alapulnak, és enne érdekében néha szükséges tényfeltáró dolgokat végezni. Ez itthonra hatványozottan igaz, hiszen egy gázszerelő is képes arra, hogy a világ 3ezer leggazdagabb embere közé kerüljön olyan gyorsan, ami egy kisebb afrikai állam gazdagodási sebességével egyenértékű. Ez a piacgazdaságban alapvetően lehetetlen, így jogos, hogy a háttérben levő mutyikat fel kéne tárni. Ezek a feltárások pedig, mivel profi szakembert igényelnek, pénzbe kerülnek. És igen, megdöbbentő, de egy XXI. századi társadalom kitermeli ennek az összegét. Ez évek óta így van, főleg nyugaton, és mivel az ottani egy főre jutó GDP magasabb, mint itthon, ezért lehet, hogy tudnak valamit. 

Ami pedig közben történt, az az, hogy a Fidesz egyes számú párttagkönyvének tulajdonosa szerint nemcsak a klímaváltozásért való aggódás agymosás, hanem egy normális meleg tudja hol a helye, nem pattog, ül és viselkedik. Amúgy, ebbe a mondatba tökéletesen benne van, hogy tud a fidesz hatalmon maradni. Megadja, kit kell gyűlölni. Legyen migráns, Soros, vagy olyan honfitárs, aki meleg. Ahhoz pedig, hogy ki kihez vonzódik, ahhoz senkinek semmi köze, ahogy ezt már egyszer leírtam, még Louis de Fat-nek se. Ez az ember pedig, úgy, hogy főállásban uszít, nettó 2,5 milkát tesz zsebre havonta (gondoltam, szólok, hátha nem keresel egy évben ennyit), miközben magasból szarik arra, hogy embereket tesznek az utcára, ugyanis ma el se ment arra az ülésre, amit amúgy ő maga hívott össze. 

Ennyit róluk, ezekre kell gondolni, amikor az X-et tesszük.

Ez a hét is elég sűrű volt olyan, rendkívüli események tekintetében, amelyek felvetik a felelősség kérdését egyes intézmények, illetve szolgáltatások működését tekintve, valamint egyes személyek hozzáállását a mai világhoz. Úgy gondolom, hogy így a 2019-es esztendőt írogatva igazán kiléphetnénk végre a XX. századból (bár némely tekintetben a XIX-ből),és el kellene kezdeni megalkotni a XXI. századi fejlődésünk alapjait. Sajnos, úgy tűnik, hogy ez országosan sem lesz egyenlőre etalon, már ami a környezetvédelmet tekinti, de emellett történt pár olyan esemény is, ami lokális szinten is rámutat, hogy menthetetlenül rajtunk ragadt a szocializmusból ismert balfaszkodás:

- Nem működött a sürgősségi betegfogadás Budapesten. Vagyis ha éppen kitörted a bokádat a városban, akkor a mentő nem igazán tudott hova vinni, mert se a Honvéd, se a Merényi, se a Szent János nem volt fogadóképes állapotban. Az a para, hogy kétmillió főre számolva egy intézmény azért elég vérszegény, és hogy emiatt nem repült egy felelős se, az duplán felháborító. Lehet, hogy arra várnak, hogy esetleg valami súlyos dolog történjen, de addig meg PatóPál-féle hozzáállással lehet azt nézni, hogy minden egyes nappal tovább működik a rendszer a vártnál. Megint lehetne üzenni a pozícióban lévő politikusainknak egy király kis plakáton:

- Ha már egészségügy, akkor az is kiderült, hogy az egyetlen fogadóképes kórház meg totál illegálisan működik. Annyira nem képesek tisztelni az ott dolgozók munkáját, hogy egy rohadt sugárvédő ólomköpenyt se képesek hibátlanul tartani. Ez amúgy ad egy szép leírást az egészről, hogy már a sugárvédő cuccból is ki van spórolva az anyag, mert egyszerűen magasból leszarják odafönn, hogy mivel is gyógyítanak. Valóban,a  miniszter úr a gyakran emlegetett tízparancsolatából bizonyosan rengetegen meggyógyulnak, (amúgy is, mit keres az egyház az államban?!), de az nagyon kellemetlen lesz, ha valaki emiatt megy majd perre az állammal, hogy ráment az egészsége a gyökérkedésre. A Péterffy orvosai, miután tesztelgették az eszközöket, megnézték a papírokat is, és kiderült, hogy két éve lejárt az érvényes Sugárvédelmi Szabályzat, anélkül pedig a működési engedélyt se lehetne kiadni. Tehát, ha összefoglaljuk, a hétvégén volt 3 kórház, amelyik bemondta az unalmast, és maradt egy negyedik, ami az engedélyhez szükséges feltételek hiányával működött!!! Halljátok, ilyen országban élünk? Meddig tűritek? 

Az orvosok természetesen az Országos Atomenergia Hivatalhoz fordultak, de azért ez mégis elég durva, hogy ezt a szervet is be kell vonni az egészségügy helyrepofozásába. Csodálkoztok, hogy nem maradnak itt az orvosok? A pénzük is a béka segge alatt van, ráadásul a körülményeik is. Én speciel nem csodálkozok azon, ha valaki úgy gondolja, hogy nyugatra megy a nagyobb fizetés, plusz a teljes biztonsági körülmények miatt.

- Harmadjára pedig, a nemzet Lászlója, (Kövér) lakossági szeánszot tartott, ahol szerinte az agymosásnak köszönhető, hogy valaki aggódik a környezetért, mert amúgy bevándorlás, terrorizmus, brüsszel és persze Soros. Én értem, hogy Lászlónk már nem tervez 50-60 évet eltölteni ezen a világon ( a világnak ez azért kevésbé megterhelő), de ameddig még jelen van, és ha már úgy adta az ég, hogy döntési pozícióban van jelen, addig legyen már kedves, és ne csesszen ki azokkal, akik még az unokáiban petesejtként leledzenek, hanem tehetne értük valamit, hogy mondjuk visszafogjuk a globális felmelegedést, esetleg erdőket telepíthetnénk. De igazán tehetne mondjuk a vízszennyezés visszaszorításáért, a régi gyárak földjeinek cseréjéért, meg úgy egyéb, a környezet számára történő intézkedés bevezetéséért. Aztán, utána lehet politizálni, de egy normális országban ha valaki pozícióban hülye, azért vállalnia kellene a felelősséget.

Mindig arról lehet olvasni, egészen 1990 óta, hogy majd utolérjük Ausztriát, meg így-úgy nő az életszínvonal. Aha... Ausztria köszöni szépen, ésszel használja fel a lóvéját, míg mi ezeket stadionokba és oligarchákba öntözzük, addig a lakás árak Budapesten az első negyedévben drágultak egy 20%-ot (nőtt a fizetésed ennyivel január óta?), valamint a mindennapi élet is egyre nehezebb, és egyre szivatósabb. 

Tudom, tudom, könnyű dumálni, de ezek után senki se lepődjön azon meg, hogy külföldön egyszer csak majd több magyar születik, mint itthon. 

Néhány napja írtam arról, hogy az EU vezetői Nagyszebenben elfogadtak egy nyilatkozatot, amiben a Nyugat-Európában zajló tüntetések hatására belevette az elfogadott nyilatkozatba, hogy szívén viseli a fiatal generáció sorsát, mondván, hogy joguk van egy kiszámítható és biztonságos jövőképhez. Ehhez a jövőképhez hozzátartozik az egészséges környezethez való jog is. Ma pedig itthon le lehet csekkolni, hogy mi is történik, és ezt mennyire lehet összevetni a zöld környezettel:

-  Egészen friss hír, hogy Egerszalók mellé szeretnének egy homokbányába Olaszországból származó szennyvíz-iszapot hozatni, amit majd ott összekevernék mésszel, valamint homokkal, hogy ott ebből talaj-javító cuccot dobjanak össze. Várok egy sort...

Szóval, valaki úgy gondolta, hogy az egri borvidéken, egy üresen álló homokbánya tökéletes hely lesz annak, hogy ott olasz (!) iszapot, ami hemzseg minden retektől, plusz növényi és állati hulladékból visszamaradt anyagokat "semlegesítsen". Ha az olvasó tudja, hogy mi van a közelben (gyógyfürdő), akkor kis utánagondolással is fel kell, hogy merüljön, hogy mégis, ki a fene gondol egy ilyet? 

Természetesen a helyi települések nagyon nem gondolják frankónak az egész dolgot. Pontosan látják, hogy a régió legnagyobb vonzerejét jelentő borvidék közepére mennyire illik egy ilyen lerakó (semennyire), és a vele járó járulékos változások sem érintenék a falvakat igazán. Ugyanis, az engedélyekből kimutatható, hogy napi 30 kamionnyi iszap érkezhetne ide, amit aztán szépen elülepítgetnének a homokbányába, és ez a harminc kamion robogna végig a festői falvakon, hazavágva az amúgy sem német autópálya minőségű aszfaltot. Joggal felmerül a kérdés, hogy ugyan mi a bánatért éri meg az iszapot átutaztatni Szlovénián és Ausztrián, valamint háromnegyed Magyarországon, ha a dolog totál biztonságos? Gondolom, hogy az olasz hatóság sem teljesen hülye, nem ok nélkül kell egy másik országban helyet keresni az egész beruházásnak. Ha az iszap biztonságos lenne, akkor el lehetne tárolni Olaszországban is. Őszintén, mi keresnivalója van Nápoly meg Milánó iszapjának Egerszóláton egy homokbányába? Ugye, hogy semmi...

A másik, ami szintén nem teljesen érthető, hogy Magyarország miért ad egyáltalán területet egy ilyen beruházásnak, amikor az itt keletkező szennyvíziszapot sem tudjuk kezelni? A magyar szennyvíziszap után valóban van tudományos érdeklődés, hiszen a foszfáttartalma magas, de még ez sem elég arra, hogy egy gazdaságos felhasználást tudjon neki biztosítani. Pedig, először a hazai szennynek kellene találni egy megoldást, egy kezelést, aztán talán (!) el lehetne gondolkodni más ország szemetének a befogadásán. De gondolkodás után azt is el kell utasítani. 

Ráadásul Heves megyében valami nagyon félregurult. Pár hónapos hír, hogy Eger házaitól 100 méterre egy elektronikai hulladék-megsemmisítő fog nyílni, miután minden engedélyt megkapott a helyi önkormányzattól. Hogy-hogy nem, erről pont azokat a lakókat nem informálták, akiknek a kertje alá épülne a dolog. A felháborodás óriási volt, a helyi Fidesz ( mert ugye, ki árt ma a legtöbbet az országnak? ) először engedélyezte, majd másodjára visszavonta az egészet, de nyitva hagyott egy kiskaput a vállalkozás számára, amelynek a létét eleinte tagadta, de a hivatalos szöveg nyilvánosságra kerülése után tovább már nem nyilatkoztak.  Az érintett vállalkozás be is jelentette, hogy amennyiben nem kezdheti meg a működést, akkor perre megy az önkormányzattal. A politikai hullámok nagyok, az ellenzék bejelentette, hogy semmiképpen sem engedik meg az üzemnek a működés megkezdését, ha megnyerik a polgármester-választást. Ott arról zajlik az egész, hogy akarsz-e egy hulladékfeldolgozót a városba, vagy sem. Ha igen, szeretnél, akkor a Fideszt kell karikázni, ha pedig nem, akkor az ellenzéket. Nem kell válogatni köztük, mert összeálltak egy élhető városért.

De nem csak Heves megye az egyedi ilyen. Elég Budapesten kimenni a Csepeli Duna partra nagy eső után, és akkor mindjárt látható, hogy a Dél-pesti szennyvíztisztító a hivatalosan teljesen egészséges víz mellett tampont, fekáliát, és minden elképzelhető budapesti mocskot belemos a Duna-ágba. A kérdés, hogy ez jelenleg hogy fordulhat elő, hiszen számos alkalommal történt már korszerűsítés a telepen, ezért érthetetlen az úszó tampon és betéthegy az eső utáni Dunán. A rendszeres bűzlő, iszapos trutyi pedig annak a jele, hogy ha történt is fejlesztés a szagsemlegesítés területén, attól függetlenül ma valami félre van csúszva, és tenni kellene valamit. Akinek pedig ez a feladata, az az önkormányzat, és az állam.

Ugyan úgy nehéz megmondani, mi lesz a sorsa annak a műanyag szeméthegynek, amely rendszeresen úszik le a Tiszán a kárpátaljai területekről. Mert ugye azt könnyű rá mondani, hogy persze, nem mi dobtuk bele, azonban látható, hogy a szemét ettől még nem fog magától kijönni az élővízből.

Tudom, hogy könnyű dumálni, de egy olyan erőforrásokkal rendelkező dolog, mint az állam igazán odatehetné magát annak érdekébe, hogy ne kelljen se tamponhegyet úsztatni, se olasz iszapot finomítgatni, se ukrán szemetet halászgatni. Egy fokkal jobb lenne a környezetünk itthon, az biztos.

Hazánk kormánya nagy szerepet kíván vállalni az ország demográfiai helyzetének javításában. Legyünk őszinték, van is hova. A gyermekvállalási kedv jelenleg ott tart, hogy 150 gyermek születik 100 nőre, ami első látásra szép, másodikra azonban rájövünk, hogy kell egy férfi is a projekthez, így viszont mindjárt hibádzik 50 gyerek a statisztikából. Ahhoz, hogy stabil legyen a statisztika, bizony kéne még 60 gyerek, és akkor mondhatnánk, hogy megállt a népességcsökkentés A hazai demográfiai helyzet ott tart, hogy 2070-re esne vissza a népesség 7,7 millióra, úgy hogy a legidősebb generáció egész szép százalékot foglalna el azon a bizonyos korfán.

Mit tesz ellene a kormány?

Alapvetően rákapcsolt, hiszen ha nem csinál semmit, akkor bizony gyorsan fog fogyni a népesség. Ehhez elég sok dolog járul hozzá:

• a természetes szaporulat folyamatosan csökken
  
  
• a modern korban előretörnek a szexmentes kapcsolatok
  
  
• a nők egyre később vállalnak gyermeket
  
  
• és egy család egyre kevesebb gyermeket vállal.

Ennyi erővel lehetne amúgy egy kormányzati tájékoztatási kampány is, Soros fej helyett egy bölcsővel, alatta pedig  ezzel a szöveggel:

Ez azért nem ennyire egyszerű, erre találták ki ugye a CSOK-ot, de ebbe is oly mértékben van belefolyva az egész politika és korrupció, hogy kétséges, hogy mit fog jelenteni a jövőben.

CSOK az ugye nem más, mint 3 vagy több gyerek után 10 millió vissza nem térítendő forintocskát jelent. Ez persze le van szabályozva, hogy mire lehet költeni, meg ugye nem jogosult rá mindenki (azért érezhető benne egy kis diszkrimináció), de hát 10 millió forint mégiscsak 10 millió forint. A baj az, hogy amúgy ész nélkül önti a kormány a családokba, és egy fikarcnyi biztosíték sincs rajta, hogy nem vesz itthon egy lakást valaki belőle, majd kiadja, és kihúz külföldre. A gyerekek biztos jobban járnak, hiszen rengeteg plusz impulzus éri őket, a család is, hiszen lesz itthon egy bázisuk, az állam meg köszszépen, kidobott az ablakon 10milkát.

A CSOK 2, vagyis a falusi CSOK, pedig elvileg falvakba biztosítja ugyan ezt, ugye ez annyival más, hogy itt meg kell mondani, hova akarsz letelepedni, és cserébe, ha az adott település persze alkalmas rá, akkor biztosan el tudod költeni ezt a pénzt egy új kéróra. A sima CSOK azonban nem lesz elég önmagában a városokban, főleg nem Budapesten. A falusi CSOK azonban egész megmagyarázhatatlan módon a 2003.-as adatokhoz méri a népességcsökkenést, és ez alapján szórták szét, hogy melyek azok a települések, ahova igénybe lehet venni a támogatást. 

MIVAN? Képzeld el, hogy a fogorvosod egy 2003-as fertőtlenítővel sprickol össze, vagy esetleg egy 2003-as konzervet rakok az orrod elé, mert hát ez az etalon. Elmehetnek a fenébe, a népességpolitikában biztosan vannak azóta újabb adatok, főleg úgy, hogy 2011-ben volt egy teljes népszámlálás is. Innentől kezdve valami miatt nem teljesen érthető, hogy miért kell a 2003-as adatokhoz visszanyúlni. Hacsak azért nem, mert valami érdek húzódik mögöttük.

Megnézhetjük amúgy pluszba, mit jelent gyakorlatban a gyermekvállalási probléma. Egy posztban már írtam az albérletparáról, azaz hogy alig lehet megfizethető áron beköltözni egy pecóba Budapesten, amibe meg be lehetne, abba a tulaj nem lát szívesen, mert gyereked van, de ha mégis, akkor az, hogy kényelmesen elférjen ott két gyerek, az meg teljesen kizárt. 10 milka pedig ide, oda, maximum önerőnek ha elég egy 4 gyereknek megfelelő lakás építéséhez, ráadásul valahol az agglomeráció szélén, ahonnan a törlesztő, plusz a bejárási költségek megint az egekben vannak. Valamilyen szinten röghöz köt azért ez a dolog is, nem? Szép, magasztos dolog, hogy sok gyermeked van, dehát istenem, azért nem ártana, hogyha boldog gyermekkoruk lehetne. Egyenlőre, az itthon para. 

Ráadásul  a napokban láthattuk, mi történik, ha bajba kerülsz. Nem rég ugyanis egy, a kilakoltatás által fenyegetett, 9 (!) gyermekes nő végső elkeseredésében levelet írt a miniszterelnöknek. A válasz a következő volt:

"Őszintén sajnáljuk, hogy a tájékoztatáson túl nem lehettünk a segítségükre. Helyzetüket átérezve, ezúton kívánunk Önöknek a Miniszterelnök Úr nevében kitartást és további minden jót!"

Ezután pedig, csak hab volt a tortán, hogy kijött a Forbes 100-as listája, amelyen a 32. helyen a kedves Vej, azaz Tiborcz István tanyázik. 

Ja, családok éve... csak kinek a családjáé? 

Épp a poszt írásának pillanatában zajlik Nagyszebenben ez aktuális EU-csúcs,  mivel Románia tölti be éppen az EU soros elnöki tisztségét. Itt kerülne sor arra, hogy az EU belső vitáit kicsit kivigyék Brüsszelből, és az állam-, és kormányfők találkozóján megszülethet végre egy nyilatkozat,ami előremutatná az EU-t, és lefektetne valamit abból, mi is a terv az elkövetkezendő pár évre.

Nos, egy biztos, hogy azért mi is hallattuk a hangunkat.

Szerdai hír, hogy kiszivárgott a történelem érettségi esszétételeinek témaköre, tehát egy kis készüléssel elég patent középszintűt össze lehetett hozni. Bár sok felnőtt nem igazán érti, hogy ennek mi is a lényege, egy dolgot biztosan megmutat: 

Napjainkban semmilyen adat sincs itthon totális biztonságban, avagy kicsit módosítva Murphyt: Ami kiszivároghat, az ki is fog szivárogni.

Az egész érettséginek a mai lebonyolítása tiszta para. Írtam a nyelvvizsgáról, mint problémás részéről, de a többi is kiröhögi a tanulást, és vele együtt a magyar oktatást is:

• A magyar érettségi egy egyszerű szövegértés. Aki azt nem tudja rendesen elolvasni, és megírni, attól hogy várod el, hogy egy elé tett szerződést megértsen? Érettségi után továbbtanuláshoz pedig bankszámla kötelező, tehát meetingelni fog legalább egy papírral (a röghöz kötő papír előtt). A második részen a 3 választható feladat tartalmaz irodalomtudást, de akinek jó a dumálókája, az az érveléssel simán átbombázza magát legalább 4-essel, hisz ahhoz egy vélemény kell, és az, hogy meg tudd fogalmazni rendesen a pró/kontra érveid. Ha belegondolsz, hogy Antigonétól kezdve gyakorlatilag Varró Daniig bezárólag tanulsz egy csomó dolgot, akkor durva, hogy egy 3 oldalas érveléssel hazaküldöd az érettségit, miközben szerencsétlen tanárok Petőfi, Arany, Radnóti méltán híres költészetéből próbálnak a diákok műveltségéhez tenni valamicskét. Tisztelet a kivételnek, de a mai fiatalok nagy része nem tudna fejből 10 memoritert felmondani, majd megfogalmazni, hogy miről is szólnak.
• A matek első része egy egyszerű józan paraszti logika, a második meg olyan feladatsor, amelynek a feladatait az utolsó évben tanulod. Tehát, ha az utolsó évben penge vagy, akkor nagy gond nem érhet. Kérdés, mi van akkor, ha épp az utolsó évben kerülsz kórházba, vagy épp megtörik a matematikával folytatott közös pályád, akkor 4 év tanulása megy/mehet a levesbe. Igazságtalan, hogy egy 4 órás dogára készítenek föl 4 (5) év alatt, aztán ez dönt a sorsodról.
  
  
• A történelem is túlságosan történelem, noha a tantárgy neve társadalomismeret is. Bár rengeteget lehet itt is tanulni, de el kell ismerni, a kutyát se érdekli, hogy mi volt az urbura, ahogy azt sem fogod soha megvillantani, hogy Caraffa volt az az ipse, aki lövette a munkácsi várat. A hasznos része a társadalomismeret, a Kárpát-medence nacionalizmus-mentes ismerete, az EU és az ENSZ megismerése lenne. Ehelyett vagány és patent esszéket írhatsz arról, hogy micsoda ötlet volt Mátyástól a kapuadó helyett a füstadó bevezetése (amúgy, tényleg az volt akkoriban, csak ez a senkit se érdekel)
  
  
• - Az angolról, és a németről pedig a nyelvvizsgával kapcsolatos posztban már írtam...

A nagy baj az, hogy tényleg úgy gondoljuk, hogy a XXI. században még megfelelő a XIX.századi alapokon nyugvó érettségi, és a poroszos rendszer bevezetése, ráadásul a napról napra újuló és modernizáló technika nem kap arányosan szerepet az oktatás során (szerinted hány érettségiző mondja meg, mi az az smtp? pedig mind használja). Nagy gáz továbbá, hogy az iskola nem készít fel az életre, pedig egy minimális pénzügyi alapokkal biztos nem lett volna ilyen durva a devizahitel (de bezzeg a daktilust mind tudja), de a propaganda se zabálná az emberek agyát. 

Aki pedig bejut egyetemre, vagy elegy külföldre, ott gyorsan rájön, hogy az érettségi bizony egy fiktív mérőszám (kit érdekel ugyanis Analízis 1-en, vagy Staton, hány % a középszinted, vagy Angliába állásinterjún, hogy hanyas lett az érettségid), úgyhogy rájössz majd, hogy nagyobb ennek az egésznek a füstje, mint a lángja. 

Mikor jön el az, hogy az érettségi tényleg ér is valamit, és nem csak a saját múltjának a hírnevéből él, és dönt sorsokról?

A hazai sajtóban kevesebb hírt kapott, hogy mi történik éppen keleti szomszédainknál. Éppen olyan, groteszk dolog, ami egyben sértő is, másrészben jól körülírja a közép-európai helyzetet, és azt, hogy a kis helyi valóság mennyire komoly ferdülést tud mutatni a normalitáshoz képest. És az is meglátszik, hogy ezek mögött gyakran érdekek húzódnak, amik inkább elválasztanak, mint összekötnek minket.

Történt ugyanis, hogy Romániában a dormánfalvi önkormányzat az első világháborús hősi temetőben betonkereszteket állíttatott az ott elesett román katonák emlékére. Ez még egy egyszerű sablonszöveg, itthon is vannak román, szovjet, német katonai temetők, ahol becsületes megemlékezés van az ott elesettekről (kinek hősök, kinek nem, ez máskérdés). Ezeket amúgy államközi egyezmények szabályozzák, mi több, a háborút lezáró békeszerződésben is benne vannak. Nos, az említett szituációval kapcsolatban van pár probléma:

1. A temető területe jelenleg vita tárgya Dormánfalva és Csíkszentmárton között. Törvényesen utóbbihoz tartozik, de előbbi igényt tart rá.
   
   
2. A temetőt 1917-ben alapították, ami azt jelenti, hogy ott egy román katona sem nyugszik, mert a front akkor száz kilométerrel arrébb húzódott.
   
   
3. Csíkszentmártont természetesen meg sem kérdezték, hogy mit szólnak a felújításhoz.
   
   
4. Minderre a román állam támogatásából van pénz.

Ugye, az erdélyi magyarság manapság itthon sok kérdésben tűz alá kerül, legyen az kettős állampolgársági szavazás, vagy a nekik juttatott hazai támogatás. Erről már kifejtettem egy cikkben a véleményem, ami a mai napig fennáll, tehát ezek a támogatások fontosak, hasznosak, létszükségletek. Ők a román államtól a beolvadás lehetőségén kívül sok mindent nem kapnak. Ebben az esetben azonban a támadás nem csak őket, hanem az egész magyarságot (sőt, szlovákságot, csehséget, horvátságot) érte, hiszen mint a Monarchia alkotórészei, eme nemzetek katonáinak is ott van a végső nyughelye.

Röviden, egy román falu einstandolt egy magyar temetőt, majd kijelentette, hogy ott román katonák nyugszanak, akiket természetesen megillet egy óriási ortodox kereszt, hogy tudják, hogy hol vagyunk. Már az egész helyzet nevetséges, hogy két megye nem tud megegyezni egy terület hovatartozásáról. Utánanéztem, Hargita megye oldalán szépen le van írva, hogy a vita 1968 óta tart, akkor például egy nyaralót is 10 évre átadtak barátság jegyéül, ami a mai napig ott van. A megyében a román kormányt képviselő prefektus minden évben megbünteti a magyar elöljárókat a jelképeik használatáért, azonban azért ne tud fellépni, hogy rendeződjön a helyzet a szomszédos megyével. A helyiek között a botrány óriási, többek ősei is ott nyugszanak, anno pont a románok elleni harcban elesve, ezért több, mint megalázó az egész, ami történik.

Több okból biztos, hogy valami nagyon bűzlik az egésszel:

• - A felháborodás hatására a parlament szenátusa, RMDSZ kérése után berendelte a védelmi minisztert, hogy mégis honnan van erre pénz, mi alapján megy oda támogatás.
  
  
• -  A kormányfő, Viorica Dancila szintén tájékoztatást kért a védelmi minisztertől a botrány dagadása után.
  
  
• - Tariceanu, az ALDE elnöke szerint viszont a helyzet könnyen orvosolható egy kis diplomáciai érzékkel és megértéssel.

Ez utóbbi kijelentésből az látszik, hogy itt bizony szó sincsen véletlenről. Pont arra számít a nagypolitika, köztük a rutinos Tariceanu, hogy itt le kell nyelni a békát, lesz egy román parcella, hiszen mégis Romániában vannak.

Ahhoz, hogy pontosan lássunk, kicsit ismerni kell a román belpolitikát: Kívülről mindenki magyarellenes, ez egy párttól független, összetartó nacionalista erő náluk. Elég csak elolvasni pár Orban (nekik is van!) nyilatkozatot, aki amúgy apai ágról magyar származású, vagy pár Ponta, esetleg Basescu megnyilvánulást, ez utóbbi népszavazást íratna ki a Tiszántúl autonómiájáról, az itt élő rengeteg román miatt. (Vajon miért nem írjuk ki?) Helyi szinten azonban igyekeznek együttműködni, párttól függetlenül, mert helyi szinten szükségük van a magyar képviselők támogatására. Ez az oka, hogy olyan nagy erdélyi városokban, ahol a magyarság létszámban nagy fővel, de arányban jóval kevesebben van jelen, mint például Arad, Nagyvárad, és Kolozsvár, magyar alpolgármester is van. A helyi szintről azonban eddig egy szó sem hangzott el, csak a dormánfalviak védekeznek azzal, hogy az állam jóváhagyta a kérésüket.

A magyar kormány reakciója eddig visszafogott volt. Ez megdöbbentő, ismerve Péterünk habitusát, aki legutóbb Pozsonyban kérte román kollégáját, hogy függesszék fel az említett munkálatokat. Sejthető, hogy a provokáció mögött szinte biztos, hogy valamely politikai elit érdeke húzódik, (pedig Csíkszentmártonban elhangzott, hogy hajlandóak egy román parcella létrehozására) és ezt valamilyen oknál fogva kormányközi szintre kellett emelni. Az, hogy egy ilyen esemény végbemenjen, ahhoz ugyanis kellett az állami hatóságok hozzájárulása, és a feltűnően csöndes magyar reakció is azt sejteti, hogy a tárgyalások a háttérben zajlanak. Kérdés, hogy ki tudunk-e állni az érdekeinkért, vagy engednünk kell?

Május második hetét egy tisztességes interjúval indította Orbán Viktor. Annak aprópóján tette ezt, hogy hétfőn találkozik Strache osztrák alkancellárral, aki az osztrák populisták és nackók vezetője. Az interjút, bár németl hozta le a Kronen Zeitung, a Miniszterelnökség oldalán magyarul is el lehet olvasni. 

Mit mondott a miniszterelnök ebben az interjúban? 

• - Alapvetően megerősítette, hogy ő Európa átalakításában érdekelt. Ennek bizonyítása, hogy a jelenlegi európai elit dekadens, és nem képes a problémák megoldására. Nos, számára ismeretlen körülmények között zajlik ez a megoldás, amit demokráciának hívnak, és ennek lépcsőfokai vannak. Azon intézkedések, amik történnek, azok szintén ezen mennek keresztül, mégpedig a mi miniszterelnökünk részvételével és jóváhagyásával.
  
  
• - A miniszterelnök úr szerint Közép-Európában érdekek találkoznak, és a magyar ember romantikus, és emiatt naiv is, hisz sokan elárulták már.  Nem derült ki, mire gondol, minden nemzetnek megvannak a maga tragédiái. Ha ezeket felemlegetjük, és nem lépünk túl rajtuk, akkor a múltban ragadunk. A kedves miniszterelnök úr elfelejti, hogy a múlt nem változik, de a jövőt mi alakítjuk. 
  
  
• - Európát átszövi egy hálózat: civil szervezetekből, think-thankekből, baloldali értelmiségekből, egyetemekből és politikusokból álló hálózat. Ez az a hálózat, amelyek miatt nem lehet korrekten beszélni egymással -  Mivan?! Orbán Viktor szerint az értelmiség ellenség, az egyetem ellenség, a civil szervezetek ellenségek, a baloldal ellenség. Abba bele sem gondol, hogy van rajta kívül számos jobboldali értelmiségi, akik erősen a fejüket fogják a megnyilatkozásaira. Ebből gyakorlatilag tisztán látható, hogy OV nemhogy EU, hanem egész Európa-ellenességet képvisel, miután a szélsőjobbal való együttműködéssel kokettál, és nem ad lehetőséget a saját kritikusainak, hogy meggyőzzék arról, hogy amit éppen csinál, az faszság. Elfelejti azt is, hogy a jobboldali ember nem egyenlő az illiberálissal. Bár valószínűleg nem felejti el, egyszerűen csak nem tudja megérteni.
  
  
• - Külön beleszáll Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének a posztjába is, miszerint egyik oka a brexitnek. Az, hogy demokratikusan odakerült, biztosan okozta azt, hogy a britek nagy része a nacionalista maszlagok hatására az EU elhagyása mellett döntött. Tudjuk, hogy Viktor számára ismeretlen a demokratikus folyamat, de a briteknek joguk van ahhoz, hogy elhagyják az EU-t. Ennyi erővel közölhetnék a spanyolok, hogy mivel valaha a leggazdagabbak voltak, ezért jár nekik ez meg ez. Sem nekik, sem a briteknek, és nekünk sem jár semmi automatikusan. 
  
  
• - A magyarok Viktor szerint Európa-pártiak! Ebben teljesen egyet kell értenem vele. Valószínűleg azonban ő nem úgy gondolja, hogy a magyarok a mai EU pártján állnának, különben nem akarná megváltoztatni teljesen. Pedig, mi magyarok szeretjük ezt a kontinenst, ezer éve nyugathoz tartozunk, idegen tőlünk az ázsiai diktatúrák szellemisége, amelynek a miniszterelnök éppen udvarol. Úgyhogy, javasolnám neki, hogy picit gondoljon bele, hogy Belgium nem azért versenyképesebb nálunk, mert nagyobb területű, hanem azért, mert a piac működésébe nem pofázik bele a kormány, sem rendeletekkel, sem strómanokkal.
  
  
• - Szót ejtett a néppártról is, szerinte a néppárt tagjai balra tolódnak. Ezt azzal magyarázza, hogy olyat tesznek, ami neki nem megfelelő. Az interjú nagy része izzad a nárcizmustól, meg se fordul a fejében az, hogy esetleg ő megy rossz irányba. De egyértelmű, a néppártiak ha nem tartanak vele, akkor balra tolódnak. Megemlítette, hogy szerinte Le Pen iránya a követendő. Azé a Le Pené, aki a francia fasizmus megtestesítőjének a lánya, és előbb átvette a saját apja helyét a pártba, majd aztán ki is záratta az öreget. Bravó, fasza példa.

Viktor felsorolja, hogy mi különbözteti meg őt a liberálisoktól:

1. A család alapvető. Szerinte a család férfiből, és nőből áll. Szerintem pedig az a családom tagja, akit én oda tartozónak tartok. Legyen az férfi, nő, gyermek, kutya, macska, akárki. Arról nem is beszélve, hogy sokan csonka családban nőnek fel, beléjük ezzel a kinyilatkoztatással azt sugallja, hogy "nektek nincs családotok". Hát anyád.
   
   
2. Mindenhol egyedi kultúra van, Magyarországon ez pedig a keresztény kultúra. Ez így, lesarkítva nem igaz. Elnézem neki, hogy nem végzett művészettörténész, de Magyarország a nyugati kultúrkörhöz tartozik, amelynek része a keresztény kultúra. Románia, Szerbia is keresztény ország, azzal a különbséggel, hogy ott ortodox kereszténység van, tehát semmi reformált dolog, semmi Gergely naptár... A nyugati kultúra alapja a felvilágosodás, a szellem hatalma és ezt a mi Viktorunk tagadja. Ezért van az, hogy korlátozná az MTA működését is.
   
   
3. A liberális demokraták a bevándorlás mellett vannak. Ez kamu. Ha a bevándorlás mellett lennének, akkor minden migránst befogadtak volna, egyet se küldtek volna vissza, nekünk se kellett volna kerítés, hiszen nem ide, hanem oda mentek volna. Szerinte az illiberalizmus a mai kereszténydemokrácia. Ez azonban nem igaz, a kereszténydemokrácia az, amelynek az elveit nyugaton követik. Keleten az autoriter rezsimek dívnak, és mi ezekhez közelítünk. 

Az interjú remek példája egy személyiség-rajznak. Nem érti ugyanis, hogy Nyugat-Európa miért idegenkedik olyan embertől, aki képes arra, hogy lelkesítse a tömegeket. Nem érti, hogy mi a baj azzal, ha egy országnak karizmatikus vezetője van. Valószínűleg elfelejti azt, hogy nem a képességeink, hanem a döntéseink tesznek minket azzá, akik vagyunk. Ő pedig úgy gondolja, hogy milyen jó, ha valaki karizmatikus, és pragmatikusan tudja vezetni az országát. Én azonban erre remek példákat tudok neki felsorolni: Hitler, Mussolini, Franco. Ők elég karizmatikusak voltak ahhoz, és eléggé egyoldalúan vezették az országukat. A sztori végét mindannyian ismerjük. 

A sikeres jövőhöz ugyanis arra van szükség, hogy Európa országai együtt működjenek egy közös érdek mentén. Nem lesz mindenkinek minden érdek egyenlő fontos. De ameddig Magyarország is szavaz az EU-ban a halászati  szabályokról, tenger nélkül, addig más ország is fog olyanokban, ami nekik nem fontos. Ezekkel a közös együttműködésekkel kell megteremteni egy olyan jövőt, amelybe érdemes beleszületni. Ehhez viszont, az egyénieskedés, az illiberalizmus nem járható út. 

Tele van a média azzal, hogy a budapesti parkolás mögött mennyi mocsok rejtőzik, és igazából az nem derül ki, kinek jó az egész. Az viszont elég nyilvánvaló, hogy kinek nem jó, mégpedig a magyar embereknek, akik csak azt látják, hogy döntik bele az egészbe a lét, de vissza meg semmit se kapnak. Nézzük csak meg, hogy mizu a parkolással

1. A legfontosabb, hogy a parkolási probléma méretét jól jelzi, hogy maga a miniszterelnök sem tudja megszüntetni. Elég hangzatos volt Tarlós István szájából, hogy bár kérte, hogy legyen egy egységes szabályozás, azonban ez "alig kezelhető politikai feszültséget okozna", ezért nem lesz.

Na de miért nem? Mit számít az, hogy parkolunk? Kicsit nézzük meg az elejétől.

Az első fizetős parkolókat 1970-ben alakították ki Budapesten. Csak számításba véve, akkoriban egymillió autó futott hazánk útjain, beleszámítva minden forgalomba helyezett járművet, akkor láthatjuk, hogy ez kevesebb, mint egyharmada a mai 3.600.000 -es gépkocsiállománynak. Majdnem ötven évvel ezelőtt kellett volna kigondolni egy olyan koncepciót, amellyel valamilyen szinten korlátozza, vagy legalábbis szabályozza a parkolási rendszert, és mindezt igazságosan teszi. 

Nézzük faék-egyszerűen: A gépjármű mindig van valahol. Tök mindegy, hogy a garázsban, vagy az utcán áll, mindenképp helyet foglal, és ha ez az elfoglalt hely a fizetős zónában van, akkor bevétel van belőle. A fővárosi kerületeknek valójában az az érdekük, hogy tele legyenek a fizetős parkolók, mert ebből bevétel van. És milyen bevétel? Milyen szolgáltatást nyújt a kerület a beszedett pénzért cserébe? Semmit. Lehetne szépen megfogalmazni, hogy maga a parkolási lehetőség is lehetőség, azonban ha nem parkoló lenne a parkoló, akkor sem lehetne másra használni. Tehát a parkolási díj nem más, mint egy másra nem hasznosítható felület anyagi kihasználása. 

És itt jön a csavar, hogy mégis mi határozza meg, mekkora ez a díj? A területi arányosság elvéből kiindulva, majd mindezt később korrigálva az autóforgalom számával emelkedtek és egyediesedtek az árak, azonban ehhez az is kellett, hogy a szabályozás rendszere a kerületek kezében maradjon. Ez a lehetőség, hogy a kerület kezében maradt a beszedés, lehetőséget adott arra, hogy erre is kiépüljön a megfelelő maffiarendszer.

Mi kell ugyanis a parkoláshoz?

Egy parkoló autó, ezt a fizető biztosítja. (Ugye milyen jófejek?) E mellett kell egy automata, ami kiadja a jegyet, meg egy parkolóőr, aki csekkolja ezeket. Nos, ez utóbbiakkal már lehet trükközni. Ugyanis, mindig lesz valaki, aki nagyon közel van a tűzhöz, és hogy-hogynem ezeket az automatákat fogja biztosítani. Nem maga az automata a nagy történet, mert az egy egyszerű szerkezet, hanem az az összeg, amelybe a karbantartása kerül. Ugyanis, mint egyedi gyártó, a karbantartás összegét már ő fogja meghatározni, és ez havi szinten zsíros pénzt jelent már. A másik, hogy a parkolójegyek ellenőrzése is saját hatáskörbe kerül, így annak a költségét is ő maga fogja meghatározni. Általában nem szokott vékonyan fogni a ceruza. 

Ezt az összeget le kell vonni a parkolási bevételekből. Teljesen véletlen, hogy Zuglóban, és még pár helyen ezek után az önkormányzat rendesen mínuszba kerül, tehát még ő fizet, hogy valaki ellenőrizze a parkolást a kerületben. 

A cégek, akik pedig helyzetbe kerülnek parkolás-ügyben, a rendszerváltás óta fennállt elitek közeli bizalmasai közül kerülnek ki. Ez az oka annak, hogy Zuglóban például MSZP-Fidesz összefogással szavazták meg a veszteséges parkolás továbbüzemeltetését. Magyarra fordítva, az ellenzék és a kormánypárt közösen azt akarja, hogy a kerületek zsebéből a pénz csak kifelé csordogáljon. És miért? Mert ennek köszönhetően valakinek a valakije, aki az öltönyös körökben jól mozog, továbbra is jól járjon. 

Ez a legnagyobb rákfenéje Karácsony Gergelynek, aki emiatt nem alkalmas arra, hogy főpolgármester legyen. Ugyanis ő aláírta az egészet, ahelyett, hogy óriási botrányt csapva volna működésképtelenné tette volna az egész rendszert. Ugyanis, így nem mást dobott be a sarokba, mint a becsületét. Ha ezt megtette Zuglóban, mit tenne a Főpolgármesteri Hivatalban? Ugyanez jellemző a budapesti MSZP nagy részére, Molnár Zsolt, Molnár Csaba szintén be van kötve a régi korrupt rétegekhez, akiknek köszönhetően még mindig nem estek ki a pixisből. Szörnyű dolog az egy kerületi lakosnak, aki felelősen akar szavazni, hogy kire adja a voksát?

- Tarlósnak, aki nem fog változtatni az egészen, és hagyja hogy rabolják a kerületet

- Karácsonyra, aki aktívan hagyta, hogy polgármesterként rabolják a saját kerületét.

A budapesti parkolás túlmutat azon, amit egyszerű korrupciónak hívunk. Ez az a kötél, ami összetartja a régi és a mostani elit sötét oldalát, és mind a ketten magasan tojnak arra, hogy mi lenne a kerületek érdeke, egyedül az számít, hogy a megfelelő embereknek meglegyen a zsebébe a megfelelő mennyiségű pénz. 

Épp ezért, Budapesten nem főpolgármester-váltásra, hanem teljes generációváltásra van szükség. Mégpedig minél hamarabb, minden elvesztegetett évvel tovább tart a város kiszipolyozása.